Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2010. október 22., péntek

Final Countdown - Endokrinológia

Gyűlölök várakozni. Különösen orvosnál. Ez a mai valahogy még a szokottnál is elviselhetetlenebb. Négy és fél órája ülök egy padon, a beutalóm négy órája beszedték. Mi a fene tart ennyi ideig? Tulajdonképpen csak a leletek kiértékelése maradt hátra. Azt már tudom, hogy egy 28 mm-es hideg göb található a pajzsmirigyem jobb lebenyén. Ez a rossz hír. A jó, hogy statisztikailag 95% az esélyem arra, hogy ez az elváltozás jóindulatú. Az már biztosnak látszik, hogy nem úszom meg a műtétet. Még egy szövettani vizsgálat kell, amit valószínűleg most fognak elrendelni. Már ha bejutok egyáltalán még ennek az Istennek az idejében. Én vagyok a hülye. Múltkor már megfogadtam, hogy legközelebb hozok egy könyvet. Mennyivel jobban menne most az idő Márai társaságában! Közben fél füllel hallom a többi várakozó beteg beszélgetését. Jobb lenne nem hallgatni. Mindig akad olyan történet, ami elborzaszt. Mintha nem félnék enélkül is éppen eléggé. Majdnem lejár az öt óra várakozás mikor szólítanak. Bent egy főorvosi rangban lévő ítész, néhány percben ítélkezik felettem. Már le is beszélte az időpontot. Jövő csütörtök, műtősblokk, kísérővel, éhgyomorral. Szövetminta. A mintavétel eredményétől függetlenül, mindenképpen operációra lesz szükség. Ha jóindulatú az elváltozás, akkor csak a jobb oldali lebenyt távolítják el, ha rossz, akkor a teljes pajzsmirigyet. Hát ez remek. Persze különösen nem lepődöm meg, mert szinte biztos voltam abban, hogy ez lesz a vége, hála az interneten fellelhető információáradatnak, már jól kitanultam a betegségemmel kapcsolatos tudnivalókat. Tehát egy hét múlva mintavétel, az még egy hét, míg eredmény is lesz. Jó lenne ha valamikor január elején történne csak a műtét, közben lemennének a bulik, a január, február általában úgyis csak pangás, és ha minden jól megy márciusra már talán összeszedem magam annyira, hogy ismét hangszer mögé állhatok. Ha minden jól megy. Ugyanis van egy kis bibi ezzel a műtéttel. A hangszálmozgató fő ideg (nervus recurrens) a pajzsmirigy tokja mellett fut, ha valami balul sül el a műtétnél, akkor viszlát éneklés. Ezzel a zenei karrieremnek is vége szakadna, mert az énektudásom nélkül nem sokat érek egyetlen bandában sem. Kell keresnem egy jó sebészt. Szekszárdon ilyen már nincs. Az öreg orvosok távozásával, a műtétek színvonala jócskán lesüllyedt. Műhiba műhiba hátán, egyszerű térdműtétnél is halnak meg fiatal életerős emberek. Persze az orvosok védik egymást, még akkor is ha nyilvánvaló, hogy hibázott a kollégájuk, mert tudják, hogy a tévedés lehetősége mindig fennáll, és lehet, hogy holnap az ő kezeik alatt hal meg valaki a műtőasztalon, mert a számtalan dolog közül az egyik akkor éppen nem jutott eszükbe, vagy éppen két opció közül a rosszabbikat választották. Ez a dolog egy oldalról érthető. Az emberek ilyenek. Mindaddig nem is zavar ez minket, míg nem mi, vagy egy családtagunk fekszik a műtőasztalon. Ilyenkor rájön az ember, hogy csak éppen egy kicsivel van több esélye, mintha a középkorban élne, ugyanúgy mint akkor, a személyes védelemre  nem maradt  más eszköz, mint az ima.
Napról-napra egyre mélyebben nyel magába a magyar egészségügy útvesztője. Ahogy utazom ezen a futószalagon, és látom magam mellett számtalan sorstársamat, az élet egy más vetületét látom. Egy olyan csoportba tartozom, akikről nem szólnak a reklámok, akik nem tartoznak a potenciális fogyasztók közé. Mi vagyunk azok, akiket nem védett meg az egészséges életmód, és a nyakló nélkül szedett pisidrágító csodaszerek. Értéktelenebb vagyok ma, mint tegnap. Mármint ha ezt elhiszem magamról. Szerencsére én ezt nem így gondolom. Abban hiszek, hogy ez csak egy apró probléma, amit szerencsére felfedeztek nálam, így még remélhetőleg időben orvosolni is tudják. Ha minden jól megy ettől még életminőségem, és talán várható élettartamom sem változik számottevően. Érdekes lenne tudni, hogy mi történne a beavatkozás nélkül. Lehet, hogy az égvilágon semmi. De az orvosok nem szeretnek játszani az esélyekkel. Azt tudják, hogy ami nincs ott az nem okozhat gondot.De ez sem igaz, mert egy élő szerv hiánya, igenis lehet problémák forrása, hiszen nem véletlenül találta ki a természetfelelős, hogy kell olyan az emberi szervezetbe, hogy pajzsmirigy. A gyógyító beavatkozásaink nagy vonalakban ki is merülnek ezeknél a finomnak egyáltalán nem nevezhető műveletekben. Kivágjuk, leégetjük, méreggel sorvasszuk, radioaktív sugarakkal bombázzuk a beteg szerveket, és bízunk a jó szerencsében.  Statisztikailag működnek a módszerek. A tortadiagramok kis százalékot jelentő vékony szeletkéire nagyvonalúan legyintünk. Hiszen mi az a minden tizedik beteg, aki belehal a betegségbe, az előző kilenc "gyógyulttal" szemben. Elenyésző veszteség.

Nincsenek megjegyzések: