Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2012. szeptember 29., szombat

Hogyan tegyük tönkre saját lakodalmunkat?

Nincs az az elmebeteg, aki élete egyik legszebb napját ne a legtökéletesebbre, és ne olyanra szeretné, amire még évtizedek múltán is érdemes visszaemlékezni. Mégis az elmúlt évek tapasztalatai alapján akadt néhány olyan munkám, ahol végig az volt az érzésem, mintha szándékosan mindent úgy terveztek volna, hogy a zenekarnak keresztbe álljon a szervezés, és egyben mindenféle mulatság látszatát is sikerüljön elkerülni. Ilyenkor a szegény zenész vért izzad, és mindent megpróbál elkövetni, hogy korrigálja a szervezés bődületes baklövéseit, de ez egy reménytelen törekvés, hiszen a zenekar a körülmények kiszolgáltatottja, egy a sok komponensből ami a jó hangulatért felelős, de, hogy mennyire csak egy apró része, az a következőkben mindjárt ki fog derülni.
Tehát akkor lássuk hogyan lehet pocsék lagzit szervezni.

  1. Időpont választás:
    Lehetőleg télre tegyük a lagzit, különösen alkalmas erre a január, hiszen az extrém havazás esélye ilyenkor jelentősen megnövekszik. A fél méteres hó egy csapásra előidéz egy csomó hangulatromboló jelenséget. Hóakadályok miatt késő szolgáltatók (sütemény, vőfély zenész, fényképész, videós), és násznép, legrosszabb esetben közúti baleset a lakodalmas menetben. Nincs is szebb egy didergő libabőrös menyasszonynál, akit kékülő ajkakkal örökít meg az utókor számára a fotós, hirdetve a később születetteknek, hogy mennyire hülye volt , amiért nem volt képes várni néhány hetet a jobb időre.
  2. Helyszínválasztás:
    Ha tönkre akarjuk vágni a hangulatot, és azt szeretnék, hogy a zenekarnak semmi kontaktusa ne legyen a közönséggel, keressünk olyan helyszínt ahol, a vendégek leültetése, és a tánc csak külön helyiségekben valósítható meg. 30 év alatt nem egy ilyen helyszínen játszottam, de egyetlen esetben sem sikerült jó hangulatot teremteni. A hangulat létrejöttéhez szükség van arra, hogy a vendégek lássák, és hallják folyamatosan a zenekart, hogy a zenekarnak legyen módja kitapasztalni, hogy mire "gerjed" a násznép. A csúcs eddig az volt, mikor a vendégeknek a díszvacsora helyszínéről egy udvaron kellett átgyalogolniuk, hogy a "táncterembe" jussanak, ahol a szerencsétlen zenészek (köztük én is) játszottak a négy falnak, és még csak hallótávolságban sem voltak a vendégekkel. A rossz helyszínválasztáshoz tartozik még az unott, gyakorlatlan felszolgáló személyzet, és a borsos árért, átlagon aluli minőségű ennivalót produkáló vendéglő. Saját tapasztalatom szerint, meglepő módon erre a négycsillagos wellness szállóknál nagyobb az esély, mint a falusi vendéglőkben.
  3. Túlszervezés:
    A ló túloldalára esés az egyik legjellemzőbb baki, amit látok a szervezéssel kapcsolatban. Néha a kevesebb sokkal több lenne itt is. Amikor négy A4-es oldalnyi  menetrendet kapunk, már előre tudom, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki. Néhány pár odáig megy a tervezéssel, hogy bejárják, és megszámolják, hány lépést fognak az utcán menni, ez hány percig tart, és utána ezt próbálják betartani, a násznéppel, ami, mint minden tömeg, csak lassan reagál az utasításokra, és lassan mozdul. Természetes, hogy az előre kikalkulált idők kaotikusan elcsúsznak, és mindenki ideges lesz. Aztán egyre divatosabb manapság a különböző fellépők, és látványelemek alkalmazása. Akrobatikus rock and roll csoport, sztárvendég fellépők, koktél show, vendégek hangszerszólói, tűzijáték, mindehhez, még egy túlbuzgó vőfély, aki egyedül is képes lenne eljátszani egy Shakespeare darabot. Minden percre jut valami, minden elcsúszik, és csak a szórakozásra nem marad idő. A zenekar pedig csak áll, és vele együtt állnak a táncolni vágyó vendégek, és a buli.
  4. Menyasszonyszöktetés:
    A lakodalom az ifjú párról szól, őket ünnepeljük, velük akarunk lenni, osztozni az örömükben, és látni őket. Vannak a magyar lakodalmaknak különböző tradíciói, amelyeket szokás megvalósítani az est folyamán. De nem kötelező! Főként nem mindegy milyen módon tesszük azt! A menyasszonyszöktetés lényege az lenne, hogy a menyasszonyt jelképesen elrabolják, legtöbbször csak a szomszéd szobáig, és a vőlegény különböző feladatok megoldásával kiváltja őt a fogságból. Ez néha nagyon jól sül el, néha, (legtöbbször) nagyon rosszul. A leggyakoribb hiba, hogy a menyasszonyt elrabolják, hosszú időre, és senki sem tudja hol van, és mikor érkezik vissza. A menyasszony hiánya eleve hangulat esést okoz, ez a legfontosabb, amit szeretnék elmondani. Menyasszony nélkül nem úgy mulat a násznép, nehezebb őket táncra bírni. A menyasszony hosszútávú távolmaradása, lerombolja az előzőleg már jól felépített hangulatot. Összezavarja az est további rendjét. A menyecske tánc csúszik, ezzel együtt az éjjeli vacsora is, amitől a szakácsok és a felszolgálók kapnak frászt. Néha eldurvul az egész, a menyasszonyt diszkóba viszik, ahonnét magáról megfeledkezve nem is nagyon akar visszajönni, ez odáig fajulhat, hogy a vőlegény trágár szavakat használva üvöltözik vele mobiltelefonon át, a vendégek füle hallatára, amit hallani és látni nem a legfelemelőbb érzés valljuk be.
  5. Kétnyelvű lakodalmak:
    A közelmúltban sikerült néhány olyan megrendelést kapnunk, ahol a közönségünk kétnyelvű volt. Szerencsére a zenekarnak akkora a repertoárja, hogy egész éjszaka is kitartanak az angol nyelvű dalaink, és nem is ezzel volt most sem a baj, és nem is azzal a csak angol nyelvű mellesleg totál hiányos, és pontatlan menetrenddel, amit kaptunk, és ami alapján dolgoznunk kellett volna. Mivel a globalizáció egyre több ilyen párkapcsolatot generál, így létrehozta az ezekhez a lakodalmakhoz szükséges kiszolgáló személyzetet is a kétnyelvű vőfélyt, illetve MC-t (Master of Ceremony) azaz ceremóniamestert. Szeretném minden ilyen jellegű esküvő szervezése előtt álló párnak felhívni a figyelmét, hogy a buli sikere állhat ezen a személyen. Nem elég az, ha a MC remekül beszél angolul, vagy bármely kívánt nyelven és magyarul. A nyelvtudás itt fontos és alapvetően elvárt tényező, de csak egy, ugyanilyen fontos, hogy értsen a lakodalom levezetéséhez, mert enélkül a buli kártyavárként omlik össze. Az a ceremónia mester akivel mi találkoztunk, gyakorlatilag semmit nem tudott "eladni" a műsorából, a bulit inkább a tehetetlenségi erő vitte előre, mint az ő szervezése. Viszont amikor már valamennyire sikerül hangulatot teremtenünk, és végre kezdték magukat jól érezni a vendégek, ő rögtön előállt a következő agyament kis műsorával, ami erőltetett és sikertelen volt, mert egyszerűen a vendégek csak táncolni akartak, nem vetélkedőket játszani. Mesélhetnék még a 20.00-ra tervezett tűzijátékról, amitől a pirotechnikus kapott hideglelést, hiszen  csak 20.30-kor volt ezen a napon napnyugta. :) Mesélhetnék az angol nyelvű mondatonként tolmácsolt köszöntőkről, amelyek több mint egy órán át rombolták a hangulattal együtt az idegeinket. Borzasztó nagy hiba volt a buli "angolosítása" mert a vendégek 60%-a magyar volt, és egy tradicionális magyar lakodalomban szeretett volna részt venni, így kevésbé értékelte, hogy a zenekar a nyitótáncot csak 22.00-kor játszhatta. De a zenekar nem mehet ilyen esetben a saját feje után, hiába látja, hogy a buli romokban hever, és hogy hogyan lehetne megmenteni.
  6. Divatos anomália : Sztárvendég az est folyamán.
    Különösen alkalmas kedvenc sztárunk felléptetése a party-n arra, hogy néhány emberen kívül senki ne érezze jól magát. Főként a réteg zenét képviselő hip-hop és rap sztárok 50-60 perces fellépése képes lelombozni a násznépet, hiszen a legtöbb esetben a korosztályok sokasága van egyszerre jelen a vendégseregben. Egy 100 fős násznépre meghívni egy olyan előadót akit csak 20 vendég fog értékelni, nem jó másra csak arra, hogy megmutassuk, nekünk erre is van pénzünk, és teszünk rá, hogy a másik nyolcvan vendégünk hogy érzi magát.
  7. Technikai bakik:
    Kisebb de mégis hangulatromboló elemek azok az apró technikai bakik, amelyeket kis rákészüléssel megelőzhetne mindenki, de egyrészt vagy nem gondolnak rá, vagy csak a helyszínen derül fény olyan hiányosságokra, amiket ott a legnagyobb jóindulattal sem tud megoldani a személyzet. Még a sztárvendég témakörhöz tartozik, amikor a helyszínen tudjuk meg, hogy jön valaki, akinek persze technikai igényei vannak, szerencsés esetben megfelel neki a mi felszerelésünk, és ha szerencsénk van nem egy egy slágeres média sztárt kapunk ki, aki egész fellépés alatt ócsárol minket és a cuccunkat. Hozzá nem értők számára megjegyzem, hogy pontosan erre a problémára találták ki már vagy ötven éve a ride list-et, amiben a sztár előre egy listában meghatározza, hogy melyek azok a technikai eszközök, körülmények amelyekkel elvállalja a fellépést. Ez az ő érdeke leginkább, hiszen a produkciót és az imázst nagy mértékben képes lerombolni, ha nem megfelelő a zene megszólalása, és egy recsegős kihagyó mikrofonon át halljuk kedvencünk, felismerhetetlen hangját.
    A következő kapcsolódó téma a különböző CD lemezek alkalmazása. A zenekar nem DJ, nincs arra szakosodva, hogy akármilyen, 64-szeres sebességgel írt "kamionról leesett" Cd-ket, mp3 fájlokat lejátsszon, és arról színvonalas minőségben szólaltassa meg az igényelt zenét. Ellenben ha előre ismerjük az igényeket, megszerezzük, urambocsá megtanuljuk a dalokat, és eljátsszuk őket ha kell. Divatos lett az egyedi koreográfiájú nyitó tánc, ami egyáltalán nem poénos, ha egy gyatra minőségű hangfelvételre történik, és akkor még arról nem beszéltem hogy az sem árt, ha a pár tud táncolni, és megtanulta a koreográfiát. Minden más esetben jobban járnak egy egyszerű "lassúzós" nyitó tánccal. A másik ilyen divatos jelenség a power point diabemutatók vetítése vacsora előtt-alatt-után. Amihez elvárt lenne, hogy a hangot a zenekar hangosításáról biztosítsuk. Ezzel csak az a baj, hogy a projektort általában tőlünk 10 méterre helyezik el, és az összekötő kábelre senki sem gondol, ami a hang jelet elhozza a keverőnkig. De erre már felkészültünk, miután sokadik alkalommal futottunk bele a problémába.
  8. Utoljára hagytam, pedig az egyik alapvető hiányosság, és egyben az egyetlen olyan, ami nem csak a bulit, de véleményem szerint a házasságot is megpecsételi. Ez pedig a két család egymás iránti ellenszenve. Néha ez tapintható már akkor, mikor megérkezünk a helyszínre, és az est folyamán csak fokozódik. Állandóak az összezördülések, a duzzogások. Ilyen körülmények közt nincs zenekar a világon, aki hangulatot képes csinálni. Hiába van minden rendben a buli külsőségeivel lehet a világ legszebb helyén, lehet a legjobb vőfély és zenekar, lehet a legfenségesebb étel, és vérprofi kiszolgáló személyzet. A buli sorsa már eldőlt az első percben. Ilyenkor csak azt szoktuk kérdezni magunk közt egymástól, hogy "ezek miért házasodnak össze egyáltalán?"

Összefoglalásul, hogyan szervezzük meg a világ legpocsékabb lagziját?
Lássuk csak: Ha fiú vagy, válassz egy angol lányt egy igazi ellenszenves brit családból, akikből süt a gőg, és a megvetés a magyarokkal szemben, nézd meg a hosszútávú előrejelzéseket, válassz egy téli szombatot, amikor ítéletidő várható. Helyszínként egy olyan drága panziót válassz, ahol pocsék a szakács, de magasak az árak, és csak két kicsi terem van, egymástól jó messzire, az egyikben helyezd el a vendégeket, a másikban a zenekart azzal a felkiáltással, hogy "így legalább nem lesz hangos a zene a násznép számára" (és tényleg!). Válassz egy olyan kétnyelvű ceremóniamestert, akinek lövése nincs a lakodalom szervezésről, és levezényléséről de jól beszél angolul. Hívd meg kedvenc hip-hop sztárodat az est közepére, aki egy órán át a többség számára élvezhetetlen előadást produkál elviselhetetlen hangerőn. Egy perc szünet ne legyen a különböző programok közt, hiszen a legfontosabb, hogy a vendégnek ne legyen ideje táncolni, és kötetlenül beszélgetni, jól érezni magát, folyamatosan foglalkoztasd őket bugyutábbnál-bugyutább játékokkal. A menyasszonyt raboltasd el részeg haverjaiddal 11-kor, és fél kettőig senki nem tudja merre jár, utána már visszajöhet, hiszen addigra a vendégek zöme már úgyis hazament. Még az egészet meglehet koronázni azzal, ha te is aljasul lerészegedsz, és belehánysz a menyasszonyi tortába.

Szerencsére csak nagyon kevés lakodalom ilyen, a többségében fergeteges a hangulat, és a kisebb hibákat könnyedén orvosoljuk. Amiért mindezeket leírtam, azért történt, hogy megmutassam, mennyire nem csak a zenekaron múlik egy lagzi sikere. Ezek mind kivédhető hibák, amelyek kellő előkészítéssel kiküszöbölhetők. Sajnos vannak olyanok is amelyek végzetszerűen következnek be, és ilyet is láttunk már (ujját levágó pincért, szívrohamos örömapát, verekedés miatt vértől áztatott vendégeket, vőlegényt már a lagziban felszarvazó menyasszonyt, és vica versa) de ezek ellen vajmi keveset lehet tenni. Egyik idős zenésztársam mondta egyszer, hogy megírja az emlékeit nyugdíjas korában, és most ahogy írtam ezt a bejegyzést rájöttem, hogy annyi minden történt velem az elmúlt harminc évben a lakodalmak kapcsán, hogy talán tényleg csak egy könyvben férne ez el. Más kérdés, hogy lenne-e akit ez érdekel? Érdekes, felemelő, kiábrándító, és reménytelen egyszerre, ha valaki minden hétvégén lakodalomban van. Zenész élet. :)
Aki nem eleve rossznak tervezi a lakodalmát, azt kérjük, beszélgessen el velünk előzetesen, hiszen mi ezt csináljuk évtizedek óta. Nagyon is jól tudjuk mitől jó egy buli, de a lagzit nem mi szervezzük, és tanácsot is csak akkor adhatunk, ha kérnek tőlünk. Azt szoktuk mondani olyanok vagyunk mit a prostik. Oda megyünk ahova hívnak, és azt tesszük amiért megfizetnek. :)