Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2016. december 24., szombat

50. boldog karajcsont

Valószínűleg boldogabb voltam a közösségi oldalak megjelenése előtt. Keveset tudtam az emberekről, felületesebben ismertem őket, és ez jól volt úgy. Persze a kulcsemberekről mindig tudtam milyenek, mint ahogy ma is, de ma már mindenkiről tudom, mert önmaga árulja el, a szosialnetvörk oldalain azzal amit megoszt magáról, és azzal amit nem.Az, hogy az emberek többsége alapjaiban önző, érzéketlen, irigy, hazug, és ezek keveréke, ennyi idősen már számomra nem kérdés, ezzel naponta együtt tudok élni. De amikor 500 Face Book ismerősöm válik képmutató módon karácsonykor ájtatos manóvá, azt nem tudom elviselni. 30 éve még képeslapot írtunk a fontosaknak.Ma kiírjuk az üzenő falunkra: "Boldog karácsonyt minden ismerősömnek!". ...és le van tudva a szeretet. Ennél a macskám is őszintébb, amikor kaját kunyerál, és hozzám dörgölőzik. Szerintem a karácsony egy f*/szság. Zilált ideológiák alapjain teremtett, mesterségesen gerjesztett népünnepély, amit a szeretet nevű maszlaggal próbálnak fogyaszthatóvá tenni. Nagy valószínűséggel Jézus még csak véletlenül sem született decemberben, ezt az egész hülyeséget, mint annyi más rettenetet a vallás elöljárói találták ki nekünk. Szükség volt egy év végi keresztény ünnepre, a pogány téli napfordulós ünneppel szemben, ahol a tömegek egy néhány napra indokot találnak arra, hogy sanyarú életüket, és mindennapos céltalan küzdelmüket feledve ünnepeljenek, "áldozatot" mutassanak be. Ezért aztán 325-ben  Niceai zsinaton úgy  döntöttek, hogy a „legyőzhetetlen nap” napja a napisten születésnapja legyen a Jézus Krisztus születésnapja. Pont annyira fontos dátum, mint Anyák napja, vagy a Munka ünnepe. Az elmúlt közel 2000 év alatt csak néhány dolog változott. A Karácsony olyan szinten meggyökeresedett az emberek fejében, hogy már eretnekségnek számít nem imádni, vagy esetleg megkérdőjelezni annak létjogosultságát. Továbbá megváltoztak az egykori áldozatok, és áldozó helyek. Ma már az ajándék az áldozat (valójában a banki hitelből ajándékot vásárló), és az áldozás helyévé világszinten a plázák, és szupermarketek váltak. A fogyasztók az utolsó fillérjük árán is boldog karácsonyt akarnak, persze nem kapnak, de ők azt hiszik. A legelszomorítóbb az, hogy ezt a legtöbben előre tudják, mégis a karácsonyok egyfajta rituáléként évről-évre ugyanúgy zajlanak. A szeretet? Az többnyire elmarad, elfelejtődik, háttérbe szorul, vagy csak egyszerűen nem jut rá idő, mert az eszeveszett készülődés, a lakomák, a fenyő és épület díszítések mellett nem marad rá energia.  Az a rossz hírem, hogy minél nagyobb a karácsonyi csilli-villi, annál nagyobb a baj a szeretet körül, mert a csillogás nem más mint kompenzáció.