Olvasom a hírekben: "137 ukrán halt meg az orosz támadás első napján."
"Háború - Isten sírni tanul." ...ahogy Fodor Ákos írta.
137 értelmetlen halál. 137 anya és apa, ki a gyermekét siratja. Nyilván nem csak ukrán oldalon van veszteség, de az orosz életek valamiért nem annyira érdekesek az európai média szemszögéből. Pedig ott is ugyanaz zajlik. Feleségek és gyerekek, várandós nők és testvérek, szerelmek és barátok, mindenkit siratnak valakik. Nincsen háború polgári áldozatok nélkül. Egyáltalán miért jobb, ha egy katona hal meg, mint ha egy civil? 2022-ben miért vannak még katonák? Miért természetes, hogy a 18-60 közötti férfiaknak egyetlen politikus parancsszavára életét kell adnia egy ügyért? Miért nem mindegy, hogy hol vannak a piros csíkok megrajzolva a bolygó térképén? Egyáltalán miért vannak még piros csíkok? A társadalmakat egyszerű emberek alkotják, akiket a történelem könnyű pehelyként sodor az időben, a háborúkban mindig ők alkotják a veszteség listát is, névtelenül, csak számokban kiírva. Mint most is: "137 ukrán". Sem valós rálátásunk sem ráhatásunk nincs semmire, felettünk dönt néhány megalomániás beteg elme, akiket fölénk rendelt a véletlen, és ez meghatározza az életünk alakulását. A hangunk nem hallatszik, de nem is érdekel senkit. Csak a káoszként működő emberi sorsok szeszélyeinek köszönhető, hogy most éppen nem egy orosz vagy egy ukrán besorozott katona vagyok, akinek nincs választása, akinek elveszett a jövője. Az emberiség nem tanul a múltból. Még néhány túlélő köztünk van az előző világégésből, de a többségünk csak könyvekből filmekről ismeri a háborút. Hajlamosak vagyunk azt romantizálni, pedig a háborúban semmi jó nincs. Elszomorító olvasni a témában született hozzászólások többségét, amelyek egy oldalra helyezkednek, igazat adva bármelyik félnek, és jogosnak, igazságosnak titulálják a harcukat. Nincs igazságos háború. A résztvevők mindig veszítenek. Életük egyszer élhető értékes perceit senki nem adja vissza számukra, a csatában elesettek nem pótolhatók. Én már régóta nem imádkozom. Miért tenném? Miért hallaná meg bárki is az én elsuttogott szavaimat, ha ugyanakkor ezrek sikoltása közömbös számára? De ha tenném, az imám mindkét népért egyformán szólna. Adj békét Uram!
