Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2014. augusztus 12., kedd

Szedrestől az Alpokon át Mozart házáig.

Végre ismét lehetőség nyílt egy régi álmom valóra váltására. Az Alpok már régóta hívogatott, és most, hogy már láttam, beszívtam illatát, mentem a felhői között, és rám mosolyogtak az ott élők, tudom, hogy ezt valóban kár lett volna kihagyni. Az eddigiek közül ez volt a legtöbb problémával járó kirándulásom. Küzdöttünk a heggyel, az elemekkel, a műszaki hibákkal, a navigálással, de mind ez így utólag nem számít. Egy kicsit ahhoz hasonlatos ez, mint amiről nők számolnak be a szülés kapcsán. Mikor tervezed minden romantikus, aztán vannak olyan részei amikor a pokolba kívánod az egészet, aztán az idő elfújja a fájdalmas emlékeket, és már újra belevágnál. Rendhagyó volt ez a túra abból a szempontból is, hogy még soha ilyen keveset nem bicikliztem a felkészülés során. A futás elviszi az időmet, és az energialeadási szükségletem, így mikor elindultunk mindössze bő ötszáz kilométer volt csak a lábamban. Szerencsére a szívem és tüdőm edzésben volt a futás miatt, abban pedig bíztam, hogy a lábaim nem felejtik el az eddigi majdnem Föld kerületnyi tekerést jelentő kilométereket. Sajnos az idő kicsit szűkre szabott volt, az én zenélésem, és fiam szabadságkerete miatt, de bíztunk abban, hogy képesek leszünk 8 nap alatt végig menni ezen a csaknem 1500 km-es távon. Ha több időnk van, akkor sem mentünk volna naponta sokkal kevesebbet, csak a túra útvonalát hosszabbítottuk volna meg. Mi ilyenek vagyunk. A napi 60 km-es nézelődős túrák egyszerűen nem passzolnak a vérmérsékletünkhöz. Szeretünk haladni, és akkor vagyunk boldogok, ha délelőtt már meg van a száz kilométer. De következzék a túra leírása napról-napra, ahogy már megszokhattátok. :)

1.nap Szedres -Nagyatád.

Felszerelésünk már alig  hasonlít a tíz évvel ezelőttihez. Időközben sok mindenről kiderült, hogy nem alkalmas hosszútávra, vagy csak egyszerűen leamortizálódott. Eredetileg nem akartam utánfutót húzni, de egyszerűen nem találtunk jó módot arra, hogy a ruháinkat tartalmazó Ortlieb zsákot biztonságosan felszereljük a bringákra. Amikor mindent felraktam a bicajomra, egyrészt olyan terjedelmű lett, mint egy csillagromboló, másrészt a bicaj olyan mértékben vált labilissá, hogy életveszélyesnek tartottam így elindulni vele a hegyi utakra, ahol tudom, hogy néha 50 felett fogok gurulni. Így az utolsó este mégis az utánfutó mellett döntöttem nehéz szívvel, mert  elég komoly többletenergia szükséges a mozgatásához. Végül is este nyolcra minden összeállt. Mint kiderült, az utánfutó súlya: 31,6 kg, reku csomagokkal:23,1 kg, összesen 54,7 + 90 kg-os zsenge testem. Teljes utazó tömeg 144,7 kg. Innen szép nyerni. :)

Ezen a napon, még nem szándékoztunk elhagyni az országot. Nem is indulunk túl korán, hiszen nem túl nehéz a terep, és 160 km-re nem kell nyolc óránál sokkal több. 7:50-kor indulunk, nagyon szép a reggel. Ez egy nagyon csapadékos nyár, és nagyon tartok attól, hogy mindennap megázunk, de a mai az nem ez a nap. Délutánra már 36 fok van, és alig győzzük utántölteni a vizes palackjainkat. Ezúttal kerülünk egy kicsit, mert nem akarunk a tilosban bicajozni, de ennek van egy rossz oldala is, Kaposvár előtt egy 13 %-os emelkedőbe futunk, ez azért már sok egy kicsit ekkora pakkal. Szégyen a tolás, de nem olyan fárasztó. :)
A nagyatádi Castrum termálkempingben verünk sátrat. A kemping színvonalas, nem véletlen a sok kitüntetés a bejáratnál. Pedáns tisztaság, a recepciós rugalmas, barátságos, közvetlen átjárás van a strandra, ami még nyitva van, és mi boldogan vetjük magunkat a nap végén a termálmedencébe, ha csak néhány percre is, hiszen még vacsorát is kell készíteni, meg indul a minden esti rutin, sátor állítás, matrac fújás stb.
Napi adatok:
Megtett táv: 164 km (tervezett: 154km)
Mozgás idő: 08:48
Állásidő: 02:35
Mozgás átlag: 18,6  km/h
Teljes átlag: 14,4 km/h
1.nap útvonala

2.nap Nagyatád - Maribor.

Reggel ötkor mennydörgésre ébredünk, majd kisvártatva elered az eső, szerencsére minket csak érintőlegesen kap el, de azért esik rendesen. A cuccokat villámgyorsan berántjuk a közeli étkező pavilon alá, és a sátrat is itt hajtjuk össze. Ezzel elkezdődik a küzdelmünk a vízzel. Mert  a dolgok mindig vizesek lesznek, és soha nincs idő és mód a szárításukra, így a legkülönbözőbb trükkökhöz kell folyamodnunk. például a törölközőket az utánfutón lebegtetjük napközben, ha süt a nap, hogy legalább estére használhatóak legyenek újra. Hét órára eláll az eső, az ég semmi jót nem ígér, de azért mi elindulunk, az esélytelenek nyugalmával. A besztercei határátkelőig közel húsz km van hátra. A határon kedves magyar hölgy, gyorsan végzünk az ellenőrzéssel, túloldalon hasonlóan kedves horvát női határőr, addig nem enged át minket míg le nem fényképezi az UFO bicajainkat. A terep simának mondható, a Dráva völgyében haladunk, ez a fő irány jó ideig. A folyó völgy nagyon szép, engem a Bosna völgyére emlékeztet.


A boltban kunával kéne fizetni, de ezzel nem igazán számoltam, a boltos pedig az euróval nem tud mit kezdeni, szerencsére a Erste kártya itt is pont arra való, mint odahaza. Innentől nem is bajlódom sokat készpénzzel, a boltokban mindenhol kártyával fizetek. Kora délután elhagyjuk Horvátországot és Szlovéniában tekerünk tovább.

Érdekes látni, ahogy a határt átlépve azonnal minden színvonalasabb lesz. Láthatóan igényesebbek a települések, biztosan Ausztria közelsége is közrejátszik, de lehet egyszerűen csak jobban áll az ország. Közeledünk Mariborhoz. Szemben velünk komoly felhők kezdenek gyülekezni, és a hegyekben láthatóan szakad az eső. Gyors fénykép a táblánál...


...és már megyünk is tovább.
A városban kicsit eltévedünk, mert a nyomtatott google térkép részletünkön kevés az információ, de szerencsére egy szlovén házaspár útbaigazít bennünket angolul, és innentől már csak néhány perc szükséges ahhoz, hogy megtaláljuk a Kekec kempinget, közben elvonul a vihar is, és a vacsorát már ismét napsütésben főzzük.

Napi adatok:
Megtett táv: 173 km (tervezett: 163 km)
Mozgás idő: 09:00
Állásidő: 03:36
Mozgás átlag: 19,1  km/h
Teljes átlag: 13,7 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 311 m.
2.nap útvonala



3. nap Maribor - Villach (Ossiacher See)

Ezen a napon a tervek szerint Spittal am der Drau-ig kellett volna eljutni, ami 204 km-t jelentett volna.
Mostanra kiderült hogy ezekkel a súlyokkal nem vagyunk képesek egy nap alatt ennyit menni, ezért az esti megérkezést oda terveztük, ahol kempinget találunk, és még elég világos lesz az esti teendők befejezéséhez.
Kezdődnek a hegyek, reggel hatalmas a pára, mindenen folyik a víz, és mindenhol ezek a ronda, barna meztelen csigák. Korán indulunk, mert ekkor még az gondoljuk, hogy sokat fogunk menni. Nem sokkal indulás után az utánfutóm sárvédője lelazul, és csiszolja a gumit. Megállunk, és gyorsan visszaállítom a normál állapotot. Kezdjük megutálni a minden kis falu templomához felmászó kerékpárutat, nagyon fárasztó ez a hullámzás.
Éppen egy hídon megyünk át, amikor egy fémes csattanás után az utánfutóm elszabadul, és a földön vonszolódik utánam. Eltört a vonószeg. Ez szép, honnan szerzek a semmi közepén négy milliméter átmérőjű köracélt, ami legalább húsz centi hosszú? Teljesen elkeseredem, kellett nekem hozni ezt a hülye futót.  Megáll mellettünk egy cseh bicajos szintén jól felmálházva. Nagyon segítőkész, közös nyelv hiányában activityzünk, műszaki megoldásokat vonultatunk fel, és átgondoljuk őket. Anyagot keresünk, először a tartalék szerszámaink eszközeink között, biztos ami biztos átvizsgáljuk a hidat is, hátha le tudunk valami használhatót bontani róla.Végül is úgy döntünk, hogy a megmaradt csapszeget felülről toljuk a vonófejbe, az alsó részéhez pedig az egyik sátorcölöpből hajlítunk egy csapot. Úgy tűnik ez működik, legalább is egyelőre.

Cseh barátunk is elégedett a megoldással azt mondja "fahren", és lapos flaskából kínál minket. Van amikor visszalehet utasítani a piát, ez nem az a helyzet. Mindketten belekortyolunk az italba, aminek íze a láváéhoz hasonlít, azt hiszem most ittam pálinkát életemben harmadszor. Utálom. Elbúcsúzunk a cseh kollégától, aki segített nekünk, pedig egyszerűen elgurulhatott volna mellettünk, mint ahogy azt többen is megtették, és tovább hajtunk, most már egy állandó félelem kíséretében, hogy vajon meddig bírja a hevenyészett vonószegünk. Nemsokára kiderül, hogy a megoldás nem elég tartós, az általunk kovácsolt csap gyenge, a rázkódástól nyúlik, és előbb-utóbb vissza kell kalapálni újra, ezt meg is tesszük.Egyik város szélén egy építkezés mellett hajtunk el, ahol vasbetont szerelnek, itt lejmolok drótot, az osztrák vasbetonszerelő sráctól, aki készségesen segít, megnézi, megérti a problémát, és másodikra, már megfelelő drótot hozza, átdugja a vonófejen, összetekeri, és ez a megoldás a következő csaknem 1000 km-re megoldja a problémát. Közben a táj mesés.


Van ennek a túrának egy előre nem is tervezett hozománya, ami mindenképpen csak emeli az értékét. A tervezett nyomvonal mellett csodaszép tavak helyezkednek el, most érjük el az elsőt a Wörther See-t avagy a Wörthi tavat.

A terep, a távolság, és a műszaki gondok miatti idegeskedés sok energiámba kerül, Villachba érve már nagyon kimerült vagyok. Második tavunk az Ossiacher See melletti kempingben szállunk meg, ami hatalmas, zajos, nem a legtisztább, ellenben a túra legdrágább kempingje (27€). Lemegyek a tóhoz, és úszom egyet, de hamar kijövök, mert a víz baromi hideg, és kint sincs már meleg. A túlparton egy rock banda játszik, nagyon jól szólnak, előttük néhány elszánt rajongó táncol. Ismerős feeling. Vacsora közben szemerkél az eső, ami éjszakára felerősödik. A hegyek sokszorosan verik vissza a mennydörgés hangját, de hajnalra eljárja a bolondját, és eláll az eső. Az, hogy minden tiszta víz reggelre, már nem újság, és ehhez itt még eső sem kell. ....és megint ezek a rohadt csigák. :)

Napi adatok:
Megtett táv: 176 km (tervezett: 204 km)
Mozgás idő: 09:34
Állásidő: 03:22
Mozgás átlag: 17,8  km/h
Teljes átlag: 13,2 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 524 m.
3.nap útvonala




4. nap Osiacher See- Grafenhof Dorf illetve annak környéke

A túra legnehezebb napja,  fizikailag, és hangulatilag ezen a napon értük el a mélypontot, terepviszonyok szerint pedig a legmagasabb pontját az útnak. Egész éjjel esett, és valahogy ez már elveszi a kedvünket reggel, csak nagy nehezen készülünk el. Gyorsan megtaláljuk a kivezető utat, és mostanra már teljesen egyértelmű lesz, hogy ezekkel a csomagokkal nem vágunk neki a Grossglockner megmászásának, egyébként is a meteorológia hózáporokat, és hat fokot jósol, ami már önmagában is elég problémát jelenthetne.

Megcélozzuk tehát az alternatív elkerülő utunk egyik sarokpontját, Mallnitz nevű települést, ahol óránként visz át a vonat a hegy északi oldalára, megspórolva ezzel nekünk egy másfél kilométeres szintemelkedést. Kicsit szomorúan, de a jövőre nézve bizakodóan integetünk a Grossglockner felé mutató táblának, mert visszajövünk még, más körülmények között és egyszer meghódítjuk majd ezt a csúcsot is. De nem ma. Közben kisüt a nap, és már csak néhány kilométer az alagút szájánál lévő vasútállomás, na de milyen kilométer ez! Az utolsó nyolc kilométer eszeveszett emelkedésbe kezd, ami nemsokára lekényszerít bennünket az ülésekből, képtelenek vagyunk tekerni a pedálokat, annyira meredek az út. Úgy érzem az utánfutó súlyát, mintha valaki kötéllel húzna visszafelé. Toljuk. Lassan mennek a kilométerek, egyszer enyhül az emelkedés, ott ismét felszállunk, de nemsokkal később már megint tolni kell. Egyszer mindennek vége lesz, és egy emelkedő sem tarthat a végtelenbe, közel két óra múlva elérjük a hegytetőt, ami a túra legmagasabb pontja is egyben, 1198 m, és begurulunk az állomásra. Itt kicsit értetlenkedünk a menetrenddel,és a jegyautomatával, de végül is kezünkben a jeggyel várjuk a vonatot. Én közben felhívom az otthoniakat, hogy kihasználjam a passzív várakozás perceit, és hogy megtegyem a szokásos  napi életjel szolgáltatást.




Befut a vonat, mi lekötözzük a bringákat,majd néhány perc múlva már át is érünk a túloldalra, ahol szakad az eső. Vízhatlanba bújva zúgunk le a lejtőn, ami a másik oldali emelkedőnek negatív tükörképe. Mivel esik, nem is merjük nekiengedni a bicajokat amennyire szeretnénk, mert veszélyesen csúszhat a kanyarokban, és most egy sérülés egyáltalán nem hiányzik. Ezért óvatosan 40 km/h alatt tartjuk a sebességet, robogunk az ismeretlenbe. Mivel ma nem a tervezett helyről indultunk, így egyértelmű, hogy nem érjük el Salzburgot, a késői indulás, és a hegyre felgyalogolás pedig szintén túl sok időt vett el ma tőlünk. Így azt találjuk ki, hogy este 7-8 közötti időtartamig hajtunk, és az első kempingnél megállunk. Érdekes módon valahogy egyáltalán nem zavar, hogy esik az eső. A vízhatlan ruhánk alatt melegen vagyunk öltözve, kezünkön kesztyű van, és a mozgás okozta hőtermelés kellemesen egyensúlyban van a kinti hideggel.

 Egy hídnál megpillantjuk a Salzach-ot, ami egészen Salzburgig fog minket elvezetni.


Közben annyira ügyesek vagyunk, hogy elfelejtünk navigálni is, és behajtunk a Schönberg alagútba, ahol kerékpárral semmi keresnivalónk nincsen, de már késő visszafordulni, és valószínűleg veszélyesebb is, mint továbbhajtani, így megyünk teljes sebességgel, hogy mielőbb kiérjünk, ami azért nem olyan gyors így sem, mert az alagút teljes hossza 2988 m. Jártunk eddig is alagutakban, de azok direkt kerékpárosok számára készült, automata világításkapcsolással felszerelt utak voltak, és ez nagy élmény volt nekünk, de ez itt a forgalomban, ahogy húznak el mellettünk az autók, és a kamionok, inkább rémálomnak tűnt. Mindenesetre megkönnyebbülök, mikor ismét meglátom a kinti fényt, vagy inkább már szürkületet, mert erősen esteledik, és nekünk még mindig nincs szállásunk. Persze ha nem megyünk be az alagútba, akkor éppen a kemping előtt vitt volna el az utunk, így nem is tudtunk az ottlétéről.  Az alagút után a fiam lát egy kemping piktogramot egy táblán, de fogalmunk sincs merre menjünk, hogy meg is találjuk a tábort. Az úttól nem messze egy férfi futtatja futószáron a lovát, tőle érdeklődünk, és ő tökéletes angolsággal útba is igazít minket. Ez alapján perceken belül meg is találjuk a kempinget, ami inkább síelőkre van berendezkedve. Mosó- szárító gépekkel, sícipőtároló szobával stb. Felütjük a sátrat, és máris elkezd esni az eső. Szerencsére egy telepített lakókocsi mellett vagyunk aminek eresze, és kis előtere elég menedéket nyújtja a vacsorához, és a cuccaink lepakolásához. minden vizes holminkat kicentrifugázom, és a mosókonyhában lévő fregolikon meg is szárítok az éjszaka folyamán, sőt még a telefonom is sikerül feltöltenem. Fárasztó nap végén vagyunk, hamar elalszunk a sátorlapon doboló eső hangjaira.

Napi adatok:
Megtett táv: 123 km (tervezett: 149 km)
Mozgás idő: 07:36
Állásidő: 05:29
Mozgás átlag: 16,1 km/h
Teljes átlag: 9,4 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 630 m.
4.nap útvonala

5.nap Grafenhof Dorf - Salzburg

Végre egy könnyű nap áll előttünk, igaz az eredeti tervek szerint már tegnap este Salzburgban kellett volna lennünk, de most ez nem tűnik nagy problémának, hiszen a város mindössze 60 km a kempingtől, úgy tervezzük délre ott leszünk a salzburgi kempingben, és délután csak várost nézünk.


7:50-re sikerül összecihelődnünk, jó idő ígérkezik, felhőtlen az ég, már ami látszik belőle, a rengeteg párától, ami itt minden reggel jelen van a hegyek között. Tényleg elérjük délre a kempinget, ami egyszerű, bicajos-barát és olcsó. Mellettünk egy magyar srác sátrazik,és mikor hallja, hogy magyarul beszélünk oda jön hozzánk. Ő már harmadszor van itt, meséli, hogy Salzburgra és környékére nem elég egy nap, és legutóbb itt hagyta a bringáját a vasútállomáson. Aztán öt hónap múlva kijött, és ugyanott ugyanolyan állapotban találta, ahogy hagyta. Ez Ausztria. Valamint felvilágosított minket, hogy figyeljünk, mert mindenhova vezet kerékpár út. Ha az autók között megyünk, akkor minden bizonnyal eltévedtünk. Erre az időre már mi is rájöttünk erre az alapigazságra, és soha többé nem vágok neki Ausztriának kerékpáros térkép nélkül. Lemálházott bicajainkkal beszáguldunk a városba, és a Mozart platz-on lezárjuk őket.



Először a Mozart házat nézzük meg.   Nagyon tetszik. Igényes, szemléletes, nagyszerű a kis audiokészülék is, ami angolul kalauzol minket szobáról-szobára. A fejenként 10 €-s belépőt azért kicsit soknak tartom, de a túra egyik fő célja számomra ez a ház volt, ezért nem fog visszatartani. A házban lévő ajándékboltban viszont semmit nem találok, ami számomra megérné az árát. Rengeteg a bóvli, az értékesebb dolgok, pedig csillagászati árral bírnak.Sebaj, a városban ezernyi bolt, és sátor kínálja portékáját. Úgy tűnik minden Mozartról szól, mégis valamit nagyon hiányolok. Nincs zene az utcán, olyan rendes, igazi. Azt hittem itt minden utcasarkon hegedülnek majd, de nem. Ez egy kicsit csalódás nekem. Eladni Mozartot zene nélkül? Megnézzük még a dómot, csodaszép, és nem kérnek belépőt sem. Úgy általában gyönyörű ez a város. Igényes rendezett,és szépen őrzi a múltat. Kár, hogy ez a rengeteg turista mindenütt ott zajong, jobb szeretném látni enélkül, de hát én is egy turista vagyok.


Fotóztatjuk magunkat a Mozart szobornál is.
Kötelező mutatványok.
A várba már nem megyünk fel, mert húzós a belépő, és egyébként is már kezdünk fáradni. meleg van, de most ez nagyon jó, hiszen egész nap sétálunk, fotózunk,videózunk. Az dóm felé sétálva a téren egy szobornak öltözött figura osztogat képeslapokat.
Felderítjük még a holnapi indulás során követendő utat, aztán visszatekerünk a kempingbe. Pihenünk vacsit főzünk,és készülünk a hazaútra, hiszen innentől már minden tekerés közelebb visz az otthonunkhoz.

Napi adatok:
Megtett táv: 62,2 km+18 km városnézés
Mozgás idő: 03:11
Állásidő: 1:13
Mozgás átlag: 19,4 km/h
Teljes átlag: 14 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 432 m
5.nap útvonala

6. nap Salzburg -Au See

Annak ellenére, hogy tegnap nagyon egyszerűnek tűnt megtalálni a városból kivezető kerékpárút elejét reggel elég sokat bénázunk mire egyértelműen jó irányba kezdünk haladni. Ezután viszont hosszú nyugodt autómentes kerékpárúton visz az út, tényleg nem kell mást csak élvezni az utazást. Nagyjából az A1-es autópályával párhuzamosan megyünk, nem sokára elérjük a Mondsee-t, ennek a partján kerekezve, egy alagúton is átmegyünk, ami a tóra nyíló nyílásokkal van megszakítva, hogy a bicajos még jobban örüljön. Egy még nagyobb tó következik az Attersee ennek bal partján megyünk teljes hosszában.













Nagyon szép a tó a környező hegyekkel, a parton épített nyaralókból néhol közvetlen lépcső vezet a vízbe, ami azért nem olyan meleg mint a Balatonunk, ellenben kristály tiszta, a köves aljzatnak köszönhetően.


A tavat elhagyva, valahogy sikerül elveszítenünk az eddigi nyugodt kerékpárutunk nyomvonalát, és Welsig mindenféle úton, megyünk többször eltévedve, és néha már nagyon elkeseredve, az egyes számú főúton is haladunk, pedig ez nem igazán biztonságos, talán még tilos is, igaz ezt tábla sehol nem tiltja.Welsnél megtaláljuk a Dunau radweg-et és kisimulunk, hiszen ez a mi utunk, és a Duna a mi folyónk, ami biztosan hazavisz.
Az eredeti tervek szerint a Linz melletti Pichlinger See partján lévő kempingben lett volna a ma éjszakai szállás, de valahogy ezt a tavat sehogy sem sikerül megközelíteni. Néha a térkép ami otthon annyira egyszerű és logikus, a helyszínen teljesen más, elveszíted az irányérzéked, és olyan utakra tévedsz, ami még jobban összezavar. Így ahogy most utólag nézem a nyomvonalunkat, látom, hogy hol tévedtünk el, és olyan egyszerű lett volna néha csak néhány száz méterrel más irányba menni, de ez este már nem ilyen egyszerű. A sokadik nap, 150 feletti kilométereinél, már nagyon ingerült vagy, és néha gondolkozni sem tudsz. Ezért inkább hajtasz tovább előre, és keresel más megoldást. Mi is ezt tettük, de az eltévedés is a kaland része, így nem sokkal ezután már találtunk is egy kempinget nem messze a Radwegtől az Ausee partján. Először úgy tűnt nem is kell fizetnünk, aztán előkerült egy emberke, aki beszedett tőlünk 10€-t. Mondjuk sokáig nem tartott a szolgáltatások felsorolása,mert volt zuhany és WC. De ez nekünk éppen elég, és a vadkempingnél jóval több. Mellettünk két család, egy olasz, és egy angol táborozik. A gyerekeknek ez hatalmas kaland lehet, sátorban kint a szabad ég alatt... Anyunak és apunak már nem biztos hogy ugyanilyen nagy élmény egész nap aggódni a kis bicajos porontyokon. :)

Napi adatok:
Megtett táv: 184 km
Mozgás idő: 09:30
Állásidő: 03:05
Mozgás átlag: 19,3 km/h
Teljes átlag: 14,7 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 255 m
6.nap útvonala

7.nap Ausee - Zwentendorf

Reggel gyönyörű felhőtlen idő, nincs más dolgunk mint visszatérni a Duna menti kerékpárútra, és azon maradni egész nap.De támad egy jobb ötletünk, aminek következtében beszorulunk a Duna és az Enns közé, ami egy órányi tekeréssel rövidít meg bennünket erre a napra. Valahogy visszavergődünk a jó kis utunkra, és próbáljuk elfelejteni,, hogy már mennyivel előrébb tarthatnánk,ha nem térünk le a járt útról. Melkig csak utazunk, és csodáljuk a Duna völgyét.10 éve már jártunk ezen az úton, így nem sok újdonság van, de ezt a tájat nem lehet megunni, én személy szerint szívesen járnék erre minden nyáron. Melknél megállok, hogy készítsek egy fényképet az apátságról...
... és amikor elindulok a hátsó váltó iszonyú hangot hallat, majd az egész hajtás megszorul. Két küllő kitört, és a váltó beszorult a kerékbe. Valahogy kiszabadítom a váltót, innentől csak az első váltóval válthatok, és a felniben lévő nyolcas miatt a hátsó féket is ki kell kötnöm. Ez csodás! Két sebesség és egy fék, és kb. még 400 km van hazáig. Bármennyire is fogadkozom, hogy nem váltok, a negyvenezer km-nyi rekuzás során annyira belém idegződött a váltó használat, hogy nem is gondolok rá, és az első komolyabb emelkedőnél már nyomom is le a váltó gombot. Újabb reccsenés az eredmény, és újabb két küllő az áldozat. Felniben most már csúnya a nyolcas. Tudom még egy ilyen húzás és vége a túrának. Több küllőt nem veszíthetek. Azért az otthoniakat felkészítem, hogy elképzelhető, hogy menteni kell minket, de titokban azért bízom abban, hogy legalább az országhatáron belülre eljutok a sérült bicajjal. Vaktában szervizt keresni péntek délután, és kifizetni a súlyos eurókat semmi kedvem nem volt. A táj persze nem teljesen lapos, duzzasztógátak, erőműveket kerülő töltések emelkedőin, néha alig tudom áthajtani a fixivé alakult reku áttételét. A térdem estére már alaposan kikészül, a fekvőnél a helyes áttételválasztás sokkal fontosabb, mint a hagyományos bringákon, hiszen itt a térdre sokkal nagyobb erők hatnak egy alacsony fokozatban, mert nem tudjuk a testsúlyunkat kihasználni. Már Zwentendorf mellett vagyunk, a bezárt atomerőmű mellett tekerünk, amikor ismét megszorul a hajtás, de most csak elakad,és nem sérti meg a kereket.

 Megállunk, hajlítgatok a váltón, ennek már úgyis mindegy, ha nem tudok váltani, legalább ne okozzon több problémát. Most látom csak, hogy a vázhoz tartozó felfogatófül is elhajlott, azt pedig út szélén nem tudom visszahajlítani. Mindegy megyünk tovább bízva a szerencsénkben. Csak néhány km-t megyünk és találunk egy kempinget, mivel már erősen nyolc felé jár az idő, senki nincs a recepción, de ezen egy pillanatig sem aggódunk. Ha reggel kérik a pénzt kifizetjük, ha még reggel sem lesz senki, akkor így jártak. Mi biztosan továbbállunk már korán,mert a holnapi szakasz hosszú lesz.

Napi adatok:
Megtett táv: 187 km
Mozgás idő: 09:38
Állásidő: 02:06
Mozgás átlag: 19,4 km/h
Teljes átlag: 14,6 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága:191 m
7.nap útvonala

8.nap Zwentendorf - Győr

Tényleg sikerül korán indulni, 6:50-kor már kifelé tekerünk, a szomszédjaink, még csak most ébredeznek.
Senki illetékes nem került elő, így a kempingezés ezúttal ingyenesre sikerült. Annyi baj legyen. A mai terv Pannonhalma elérése lenne, de a már reggel fájó térdeim miatt érzem erre nem sok esély van. Röhejes, hogy a hegyi terep meg sem kottyant, most meg a Duna mellett megrokkanok. 10 óra körül már Bécs határában járunk, ezúttal nagyon óvatosan navigálunk, mert tíz éve sikerült eltévednünk a belvárosban, és majdnem egyszerűbb volt letelepednünk, mint megtalálni a kivezető utat. Most minden zökkenő nélkül, mint kés a vajon, úgy hatolunk át a városon, illetve inkább a Prateren át a város mellett, és nem sokkal később már a városszéli nudistatelep mellett hajtunk kilométereken át, és csodáljuk Isten alkotásait, amit hatvan év munkájával nagyon sokféle irányba lehet elvinni, és itt mindenből van egy példány. A hídon a bicajos is ilyen.
 Annyira belefeledkezünk a ráborzadásainkra, hogy elvétjük az utat, és 2 km-t vissza kell tekerjünk a hídtól a hainburgi leágazásig. Ami ez után következik, az az osztrák kerékpárutak szégyene. Közel 20 km-en át gyalázatos minőségű úton megyünk, ráadásul egy helyütt megszűnik a kerékpárút, és ráterelik a gépjárműforgalmat. Mindenki ideges joggal. De ez sem tart örökké, elérjük Hainburgot. 100 km körül járunk, de a térdeim már nagyon fájnak,mondom is a fiamnak, hogy maximum 50 km-t tudok még tekerni. De ez túl szép lenne, a határátkeléshez el kell tekernünk Szlovákiába, hogy Rajkánál be tudjunk lépni. Úgyhogy nem is akartunk erre jönni, mégis megnéztük viszonylag közelről a pozsonyi várat,

 és a híres Duna hídjukat. 

Nagy nehezen megtaláltuk a Rajka felé vezető utat, amiről semmi információ nincs kitáblázva, mintha Magyarország nem is létezne, és ez meggyőződésem, hogy szándékos.Először egy szlovák fiú, majd egy magyar segít nekünk, aki a lányával tart hazafelé Halásziba. Egyre keservesebb tekerni a megerőltetett lábaimmal. Átlépjük a határt és végigmegyünk gyermekkorom nyári helyszínein. Dunakiliti, Lipót, Hédervár, Ásványráró mind megannyi kellemes emlék. Meglepően jó minőségű kerékpárútra keveredünk Ásványráró előtt, ami egészen Győrig visz. A kerékpárút mellett rögtön szembejön egy kemping. Kicsi csendes meglepően jól felszerelt, és mindössze 3600 Ft egy éjszakára kettőnknek. A szomszédos étteremből hozok pizzákat, ez lesz a mai vacsora.Élvezzük a magyar estét, és a klímát, jól esik, hogy később sötétedik, és nincs olyan hideg, mint a hegyekben.

Napi adatok:
Megtett táv: 203 km
Mozgás idő: 11:02
Állásidő: 02:22
Mozgás átlag: 18,4 km/h
Teljes átlag: 15,2 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága: 117 m
8.nap útvonala


9. utolsó nap Győr-Szedres

Reggel éppen kezdek örülni, hogy végre szárazon tudjuk elcsomagolni a sátrunkat, ami eddig még sosem sikerült, amikor leszakad az ég. Egy órát várunk, mire annyira csillapodik, hogy összehajthatjuk a sátrat.



Mivel teljesen reménytelen a jobb időre várni, így ismét vízhatlanba bújunk és elindulunk a városból kifelé. Nem éppen könnyen, de megtaláljuk a 81-es út kezdetét, és örömmel látom, hogy az eddigi komoly kerékpáros tiltást enyhítették egy kivéve célforgalom kiegészítő táblával. Mi magunkat célforgalomnak minősítettük, és a szakadó esőben sietve hagyjuk el a várost, majd Pannonhalma felé fordulunk, mert célforgalom ide vagy oda, ez az út nagyon veszélyes számunkra, még vasárnap is. Közben füstölgök, mert a meteorológia egész hétvégére strandidőt jósolt, és nem említették, hogy ehhez a vizet zivatarokból kell majd megoldanunk. Már bent járunk a Bakonyban, mire kezdenek eltűnni a felhők, és már csak a fák ágairól csepereg ránk a víz. Aztán kisüt a Nap és egyszerre nagyon meleg lesz, szerencsére ebből az irányból a Bakony sokkal kellemesebb bicajos terep, mint fordítva. Bodajknál túlesünk az utolsó emelkedőn, és lezuhanunk a 81-es útram, még egy utolsó 8 km-es szakaszra, ami bevisz bennünket Székesfehérvárra. Innentől rutinfeladat átmenni a városon és ráállni a 63-as útra, ami haza vezet minket. 7:55-kor begurulunk a házunk elé. Összesen: 1484,97 km-t tettünk meg 9 nap alatt,mindenféle terepen, 5 országban. A nehézségek ellenére nagyon jó túra volt, sokat láttunk,és tanultunk magunkról,másokról, a világról. Értékelés,a következő posztban.

Napi adatok:
Megtett táv: 194 km
Mozgás idő: 10:19
Állásidő: 02:19
Mozgás átlag: 18,8 km/h
Teljes átlag: 15,3 km/h
Kemping tengerszint feletti magassága:108 m
9. nap útvonala