Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2015. június 4., csütörtök

B.O.S.S. #swag.

A címet alkotó mondat egy magyar dalszöveg első sora, amit mostanában talán a dal valós értékéhez képest indokolatlanul sokat játszanak a rádiók. Bevallom az első meghallgatások alkalmával elképzelésem sem volt arról, hogy egyáltalán milyen szavak alkotják az ominózus kezdősort. Persze nem hagyott a dolog békén, és füleltem. Először a B.O.S.S állt össze boss-szá (főnök), majd megértettem a hashtag szót, ami a koromhoz képest viszonylagosan napra kész informatikai tudásom szerint már érthető, hogy mi lehet. Ez: #.  Maradt a SWAG szó, amit szégyenszemre csak a Google segítségével sikerült feloldanom.•  swag - (szleng) menő, gizda, menő cucc
(A szó egyébként nem mindig ezt jelentette. Amerikában a '60-as évek környékén egy tucat homoszexuális hívta magát így Secretly We Are Gay (Titokban buzik vagyunk). De egyes források  a She Want A Gentleman (Ő egy urat akar) jelentésre esküsznek.)
Sokkal értelmesebb nem lett a mondat, de most már tudtam, ráéreztem a mondanivalójára, hogy itt valami nagyon nagy királyság érzete forog fenn az előadónál. A dal nem sokkal ezután megjelent a zeneszöveg.hu-n is, és erősen remélem kötve-fűzve az én életemben már nem fog megjelenni, inkább szép lassan a feledés homályába vész. Számomra biztosan. A dal elkövetője a Wellhello "együttes", akinek a neve éppen annyira értelmes, mint ez a dal. A dal címe is beszédes: Apu vedd meg.
A dalszerű alkotás mondanivalója számomra eléggé szánalmas. Körülbelül arról szól, hogy mekkora királyok vagyunk apu pénzén, és csak az élet örömeinek korlátlan habzsolása az élet egyetlen értelme. Nagyjából mindenről szó esik, a szívós munka kivételével, amivel vélhetően apu azt a pénzt megkereste, amivel semmit érő kölyke menőzik, és amiből remélhetőleg megveszi taigetosz pozitív porontyának a várost. A YOLO (You Only Live Once - Csak egyszer élsz) életérzés, amit mi öregek csak carpe diem-nek ismerünk, nem foglalkozik érintőlegesen sem az átlagos fiatal mindennapos gyötrelmeivel, pénz és lakáshiány, szerelősori minimálbéres munka, nem létező jövőkép, és az ebből adódó pszichés elváltozásokkal, torzult értékrendekkel. Egyébként a  YOLO sem ezt jelentette eredetileg, hanem egy negatív kifejezés volt a Internet függőkre. (You Only Live Online (Te csak online élsz.)) Szerencsémre a SEX szó jelentése még változatlan, így ezt nem kellett szótáraznom.
Ahogy olvasom a dal remekbe szabott sorait, amiből az átlag magyar felnőtt egy kukkot sem ért, elgondolkodom, hogy mégis ezek a fiúk honnan jöttek? Mert az életben, és ameddig a Hubble teleszkóp szemei ellátnak, senki nem beszél így. Persze vannak szlengek, és használjuk is őket, de ez sosem áll össze egy szlengszótár  címszavainak felsorolásává. Az egyszerű halandó akaratlanul is megszakítja mondandóját egy-egy, már-már értelmesnek tűnő mondattal. Tudom a fiatalság szemében ez a fain, és a rajság, és azt is, hogy én csak egy ruppótlan csicska vagyok, de úgy gondolom, a dalszövegben megfogalmazott életérzés  valódi megélése, csak nagyon keveseknek adatik meg, és ezt valahol mindenki tudja, ez pedig a többiek számára demotiváló lehet. Illetve  arra motiváló, hogy ezt az érzést pénz hiányában, drogokkal pótolják, és teszik is ezt ezrével tudom.

Mit jelent ez a dal számomra?
A legfontosabb mondanivalója, hogy eljárt felettem az idő. Az öregség az ilyen mondatokkal kúszik a bőrünk alá. Észrevétlenül, alattomban. Amikor már nem rólunk szólnak a dalok, amikor már nem ismerjük az előadókat. Amikor az interneten egyik nap találkozunk Joe Cocker halálhírével, és amikor ugyanezt a fiataloknak elmesélve visszakérdeznek: "Miért, az ki volt?" Amikor végtelen nyugalom tölt el a csend beálltával, ami a rádió dühödt kikapcsolását követi. Valahol itt indul, eltávolodunk a jelentől, de már a múlt is messze van. 30-40 éves zenéinket hallgatjuk, mert számunkra örökre ez marad a ZENE. Nem azért mert annyival jobb volt, mint a maiak. Akkor is volt szemét,és akkoriban is a show business szekerét húztuk. Egyszerűen csak azért, mert amikor ezek a zenék szóltak akkor voltunk fiatalok, és úgy gondoltuk, a világ minket szolgál, és mi már mások leszünk. Éppen úgy ahogy ezt ma a Wellhello rajongói - akiket én antropológiai érdeklődéssel figyelek - gondolják, hiszik.
De ez elmúlik. Apu produktivitásának csökkentével, és elmúltával valamit fel kell majd mutatni, és csak keveseknek sikerül addigra elérni a dalban megfogalmazott "két koktél negyvenhétezer" szintű kondíciót. ...és az már lehet nem is lesz annyira "karaj". :)

Persze ez csak egy dal, és az én gondolataim. :)