10 éve futok és ez az időtartam az, ami alatt én majdnem mindent képes vagyok megunni. Ha a futás egy munkahely lenne, már keresném a következőt. A futás egy monoton tevékenység, de pont ezt szeretem benne, mert ez a fajta mozgás képes kikapcsolni, mérsékelni a bal agyféltekés zsongást, ami mindenkiben megállás nélkül dolgozik és ilyenkor a jobb agyféltekére kerül kicsit a fókusz, ami köztudottan a kreatív gondolkodásért felelős. Erre szükségem van, ez segít magamat összerakni újra és újra, ez miatt vagyok képes tovább fejleszteni a gondolkodásomat, változtatni a nézőpontjaimat, elfogadni vagy ignorálni valamit amivel találkozom a mindennapokban. A futástól jobb leszek, elfogadóbb, talán bölcsebb is, és a fizikai előnyein túl is millió dolog szól mellette. Mégis a napi szintű edzés, a szétfutott futóútvonalak egy idő után kezdenek teherré válni, egy kötelező feladattá, amit minél előbb szeretnék letudni. A sok futó beszámolójában olvasott "flow" élmény számomra ismeretlen, vagy legalábbis egy-két esetnél többször nem éreztem hasonlót futás közben. Szeretem az élményt, amit a saját magam fejlesztése ad, szeretem a kontrollt, amivel uralom ezt a testet és rákényszerítem, hogy fitt maradjon és ne váljon formátlan zsírmasszává. Szeretem a járulékos eredményeket, az egészségesebb étrendet, a pihentető alvást, ahogy a napi stresszt eliminálja egy edzés. Szeretem, hogy a sportom kikényszerít a természetbe, ahol megy egy folyamatos nagy felbontású mozi, amit én nagyon szeretek nézni és hallgatni. Szeretem, hogy együtt változom az évszakokkal, ahogy a táj. Szeretem a versenyeredményeimet, melyek életem mérföldköveiként maradnak utánam, bizonyítva, hogy még mindig képes vagyok szembe futni a mozgólépcsővel, ami így sokkal lassabban visz engem lefelé, mint a korosztályom nagy átlagát. Olyan példákat látok magam előtt, amitől hiszem, hogy még sokáig képes leszek az aktív mozgásra, és bízom abban, hogy ez a laboreredményeimen is látható lesz. De nem szeretek futni tíz év elteltével sem. Szerencsére már van elég rutinom a saját magam kezelésére, így tudom, hogy mindig kell valami kis csavarás ilyenkor, hogy új lendületet kapjak. Ezért tűztem ki egy magamhoz képest hatalmas célt, mely szerint szeretném teljesíteni a triatlon csúcsát, az Ironman távot, ami megszakítás nélküli 3,86 km úszásból, 180,25 km kerékpározásból és egy maratonból (42,195 km futásból) áll. Tavaly kezdtem edzői segítséggel úszni tanulni, közel 60 órát vettem eddig, a javulás látványos, de ma még elképzelhetetlenül soknak érzem az Im úszó távját. Remélhetőleg ez majd változik. Ennek a blognak kezdeti célja a kerékpártúráimmal kapcsolatos beszámolók megosztása volt, ebből lett mára ez, amit olvashat a kedves olvasóm. Volt aktív 8 évem, amikor gyakorlatilag az egyenlítő hosszánál kicsit többet kerékpároztam. Remélem, ennek emlékét őrzik az izmaim, mert ismét nagy szükségem lesz erre a skillre, ami korábban országokon átívelő túrákon segített. Szükség volt arra is, hogy a 2012-es balesetem halványodjék az emlékeimben. Az mindenesetre biztos továbbra is, hogy a több száz vagy több ezer kilométeres túráknak vége. De legelőször is egy kerékpárra volt szükségem és mivel nagyjából már tudtam a 2 évvel ezelőtti triatlon próba kapcsán, hogy mit szeretnék, közel félévnyi folyamatos piac figyelés után végre megjelent egy olyan ár-érték arányú kerékpár, amire azonnal lecsaphattam, és gyakorlatilag a hirdetés megpillantása után 16 órával, már itthon is volt a csodagépezet.
Ez közel sem egy csúcs kerékpár, de úgy gondolom nem csak ár-érték arányos, hanem Zéta-tehetség arányos is. Magyarán az én képességeimmel arányos, és hiába lenne modernebb, könnyebb gyorsabb, a szűk keresztmetszetet ezúttal is a saját képességeim jelentik. Az első kilométerek még csak az ismerkedésről szólnak. Szokjuk egymást. Roppant kellemes a 16 kg-os mountainbike után egy ilyennel tekerni, aminek minden alkatrésze azt szolgálja, hogy minél gyorsabb haladásra legyen képes a nyeregben ülő elvetemült. Átlagosan egy 56km-es úton 27,2 km/h-val tudtam tekerni, ezt jónak értékelem, hiszen a 8 év kihagyás nem kevés, és látom a lehetőségét annak, hogyha újra felfejlődöm a régihez hasonló szintre, akkor az Ironman verseny bicikli részét zsebben is tudhatom. A kihívást ezúttal a háromirányban edzés fogja jelenteni, amit még sosem csináltam. Viszont abban is hiszek, hogy valahol ez a legegészségesebb mozgásforma, mert a három különböző sportág komplexen edzi az izmaim nagy hányadát, miközben egymás keresztedzéseiként is működnek. Nem tudom mennyi idő lesz a felkészülés, legjobb esetben talán már jövőre nevezhetek a versenyre, de ez nagyon optimális és önbizalomtól túltengő elképzelés. Ha reálisan nézem, a fokozatosság elvét betartva, melynek része az is hogy néhány rövidebb távú triatlont teljesítek edzés és tapasztalatgyűjtés céljából, akkor 2025 a cél év. Ez annak is függvénye, hogy hogyan haladok az úszással, mert az sem egy egyszerű történet. Az idén már lesz két úszás eseményem is, ahol próbálgathatom szárnyaimat vagy inkább virtuális uszonyaimat. A jó idő beköszöntével egyre többször fogok kerékpáros edzést végezni, és a futást is folyamatosan kell csinálni, mert még egyelőre ez a fő profil és van még jónéhány kitűzött cél ebben a sportban is. Például többek között 6 és 24 órás versenyek, és idén újra egy backyard Tihanyban. Izgalmas év lesz ez is. :)
Kerékpáros ismerőseim miatt leírom a technikai paramétereket.
- Váz: Scott CR1 pro full karbon
- Hajtómű: DureAce 7900 (50-34)
- Fékváltókar: DureAce 7900
- Fékek és váltók: DureAce 7900
- Fogaskeréksor: Ultegra CS-6700
- Lánc: Ultegra CN-6701
- Kerék: Mavic Aksium
- Gumik: Continental Ultra Sport
- Kormány: Syncros alu
- Stucni PRO alu
- Nyeregcső FSA karbon
- Nyereg WTB Teaam SL8
- súly: 7,5 kg
