Az úszó esemény neve MOL Campus Öbölúszás, amit idén rendez meg először a BSI. Helyszíne a Lágymányosi Öböl, a Kopaszi gát és a rendkívül ronda városképromboló üvegtorony a MOL Campus irodaház szomszédságában. (Tudom, hogy szponzor, de ami csúnya az csúnya.)
A verseny rajtja, legalábbis az én távomé 11 órakor indult. Fél tízkor értünk a helyszínre a karszalag felvétele után még éppen láttuk a 10-kor induló 4500 m-es táv rajtját. Már az indulásnál látszott, hogy nem lesz ez olyan egyszerű mutatvány, láttam, hogy a tömegben sok az ütközés, és a ritkán lerakott jelzőbóják között nehéz tartani az irányt. Az sem nyugtatott meg, hogy az első száz méteren két embert kellett kihúzni a vízből és ápolásba venni a mentősöknek. A futóversenyek tapasztalatai alapján persze pontosan tudom, hogy minden ilyen eseményen vannak, akik felkészületlenek, túlvállalják magukat, vagy egyszerűen csak ez az a nap, amikor kijön valami gyengeségük és összeomlanak. Sosem értettem a maratoni távon indulóknál azokat, akik két kilométernél már sétálnak, valamint a Balatont körbefutó sok fős csapatokban, akik 5 km-t tudnak vállani. Szerintem tisztességesebb, ha olyan távon indul az ember amire felkészült és azt igyekszik legjobb tudása szerint végig csinálni. Néztem az úszókat egy magaslatról innen jól látszott, hogy ki milyen technikával úszik. Szabályosan csak nagyon kevesen úsznak. Mindenféle hibrid megoldásokkal haladnak az úszók, mindenki másként, de legtöbben azért hatékonyan. Sokan használnak segédeszközt, békatalpat, tenyérellenállást néhányan bóját húznak maguk után. Ennek sem látom sok értelmét, a békatalpammal dupla tempóban tudnék haladni, de ez nem a valós úszásteljesítményem. A leglassabbak a "nyugdíjas mellúszás" stílusban nyomulók, akik nagyon vigyáznak arra, hogy nehogy vizes legyen a hajuk, aztán jönnek a rossz technikával vagy erőtlenül úszók gyorsban és mellben, van aki háton is próbálkozik. Természetesen a szabályosan úszók a leggyorsabbak, de itt is nagyok a különbségek, a legtöbben egy oldalra vesznek levegőt, alig látok hármas levegővel úszót, a lábtempóknál is van minden az egyestől a sok-sokig. Külön ligában úsznak a profik, különösen az elöl haladó két versenyző, akik mire a rajt utolsó emberei a vízbe érnek, már a kör végén úsznak, és 18 perc elteltével teljesítik is az első kört (1500 m) a háromból és indulnak a második körükre, látványosan előzve mindenkit. Közben szalad az idő, mi is elkezdünk a rajtkapu felé sétálni és beállunk az addigra már jelentős hosszúságú sorba. Közben zivatarfelhők is feltűnnek, de Kocsis Árpi (BSI) mindenkit megnyugtat, hogy a radar nem mutat esőt. A szpíker a jól ismert Péter Attila számtalan verseny szóvivője, a BSI-s versenyeken azt hiszem mindig ő van. Most is sziporkázik, egymás után süti el a poénjait, megnyugtat bennünket, hogy nincs mitől félnünk, a vízben nincsenek krokodilok, cápák és egyéb ragadozók, felajánlja a félő hölgyeknek bátorító ölelését, amire egy fiú is jelentkezik, de ő is megkapja az ölelést. Indul a visszaszámlálás és indulunk a vízbe. A karszalagokat nem chipszőnyeggel hanem kézi olvasóval egyenként olvassák le a csuklónkról, így nem túl gyorsan halad a sor, de ez nem is baj, a vízben jobban eloszlunk így. Vagy legalábbis ezt gondolom. A vízből nézve teljesen más minden, mit kívülről. Az úszók túl közel vannak a bóják túl távol. Elindulok gyorsban, amilyen nyugodtan csak képes vagyok ebben az izgatott állapotban. A víz hőmérséklete 25 fok ez kellemes. Zavar, hogy a víz alatt nem látok semmit, csak a nagy sárgaságot, a kezeimet is már homályosan látom csak. Levegővételnél próbálok tájékozódni, de ez nagyon nem megy könnyen, ha előrefelé próbálom szétesik a tempóm, ha oldalra, úgy fogalmam sincs mi van előttem. Hamarosan ráúszom az egyik lassabban úszóra, ennek egyrészt örülök, mert ezek szerint van aki nálam lassabban úszik, felnézek előre, belövöm az irányt, amivel kikerülhetem őt, és a bójasor vonalában maradok. Úszom tovább, most úgy érzem ezzel a tempóval sokáig tudnék menni, de jönnek az apró malőrök, valaki belém rúg, megint utolérek valakit, elvesztem az irányt nem mindig sikerül vízmentesen levegőt vennem stb. A bójánál mindenki igyekszik minél közelebb fordulni, itt kialakul egy kis tülekedés. Ezekben a helyzetekben muszáj átváltanom mellre, ez egyrészt rendezi a légzésem, másrészt segít elkerülni az ütközéseket. Még mellel is nagyon gyorsan haladok, folyamatosan előzök még olyanokat is, akik gyorsban úsznak, Persze tudom ez csak úgy lehetséges, hogy ezek az úszók nem jól úsznak, de mégis azért ez is sikerélményt ad. 57 évesen úszni tanulni az egyértelműen késő, elvetemültnek kell lenni ahhoz, hogy valaki ilyenbe kezdjen és eredményt reméljen. Szeretem az életem, nem bántam meg semmit amit tettem és semmit nem csinálnék másként ma sem, de azért a mai agyammal lenne néhány dolog, amire több energiát fordítok. Az egyik ilyen az úszás tanulás (a másik a nyelv és ennyi). Ezt gyerekként elkezdve teljesen más lenne ma itt úszni tudom. De ezen nincs mit morfondírozni, ez már így alakult. A kör nagyjából háromszög alakú, most a leghosszabb részén az átfogó mentén úszunk, istentelenül messze vannak egymástól a bóják, de azért határozottan közeledem a legközelebbi felé. Át kell állnom agyban futásról, itt az 500 m az nem 3 perc mozgást jelent, mint ahogy az 1500 m sem 9 perc. Itt a 4500 m a maraton és most örülök igazán csak annak, hogy nem a leghosszabb távra neveztem. Bőven elég lesz nekem ezen a napon a másfélezer is. Próbálok minél többet gyorsban úszni, hiszen ez az új tanult tárgyam, persze állandóan eltérek a helyes iránytól, a háromszög fordító csúcsánál olyannyira, hogy majdnem ütközöm a szembejövőkkel, így egy kicsit visszafelé kell úsznom, hogy szabályosan kerüljem a bóját. A háromszög hosszabb befogója már a célkapuhoz vezet, azonban ez az irány pont szembeszélben van. A szél nem könnyíti meg az úszást, azon belül a levegővételt, sokszor mikor felbukkanok némi oxigént magamhoz venni a nyitott szám csak egy szél által felkorbácsolt hullámmal találkozik, és ez kopoltyúk hiányában elég nagy probléma. Ilyenkor jön a "nyugdíjas mell" köhögéssel kiegészítve, majd újra vissza gyorsba a következő ilyen eseményig. Közben fáradok is, egyre vacakabbul úszom, ismét megállapítom, amit már régóta tudok, hogy a balra vett levegőim fele olyan hatékonyak, mint a jobbra vettek. Megpróbálok 2-es levegővel menni csak jobbra venni levegőt, ez így túl gyakori és szédülök a sok forgástól, hirtelen ötletből elkezdem ezt felezni, négyes levegő csak jobbra. Érdekes módon ez működik a leginkább, lehet ez lesz a hosszútávú megoldás? Azért érezhetően fáradok, egyre többször átváltok mellre. A célkapu reményteljesen közeledik. Már mindenki igyekszik optimálisan tartani az irányt, így sűrűbbé válik a mezőny. Ez is mennyire más, mint egy futóverseny. Szinte egyformák a versenyzők, nincs annyi idő nézelődni, sem annyi látnivaló a versenyzőkön, ami alapján felismerhetnénk egymást vagy emlékezhetnénk később rájuk. Nincsenek cipők, nadrágok, főként pólók különböző feliratokkal és színekben, frizurák és illatok. Néhány úszószemüveg és úszósapka ennyit látsz abban a néhány pillanatban amikor a szemed a víz felett van. Itt nincsenek beszélgetések, maximum néhány odavakkantott "bocsánat" egy-egy ütközésnél. A végén már olyan sűrűségben vagyunk a célkapu előtt feltorlódva, hogy képtelenség úszni, de a lábunk még nem ér le. Azért valahogy mindenki vergődik a part felé. 41:20-nál érek ki a vízből és állítom meg az órám, a hivatalos idő (41:39) ennél több, mert a célkapuig gyaloglással és a "csippantásra" várakozással elment még néhány másodperc. Valami hasonló időben reménykedtem, és valami hasonló élményre is számítottam. Jó tapasztalat volt, persze van még bőven mit tanulni és gyakorolni, főként a triatlon versenyek úszás részéhez, ahol az időeredmény sokkal jobban húsba vág, és az ellenfelek is jóval felkészültebbek. Még lesz egy nagy úszáspróba az idén a Balaton átúszás július 22-én, ahol a táv ennek több mint háromszorosa lesz (5,2 km), kíváncsian várom ott mit fogok produkálni. Végezetül ez úton is szeretnék köszönetet mondani úszóedzőmnek Szabó Barbarának, akinek szaktudása és önzetlen segíteni akarása nélkül sosem jutottam volna el idáig.
A hivatalos végeredmény:
293-an indultunk 1500 m-en, ebből lettem 84. Korosztályomban 17-en indultunk a távon ebből sikerült az 5. helyen beúsznom. :)
