Nincs két egyforma év, hiába is számítunk arra, hogy a tavalyi rutinok visznek bennünket tovább.
Minden év tartogat kisebb-nagyobb meglepetéseket. Az én viszonyom a covidhoz leginkább a tagadáshoz volt közel kezdetben, majd rövid időn belül belefáradtam a rettegők és a fanatikus tagadók közti antagonisztikus ellentétek okozta csatározásokba, úgy láttam mindkét oldalon túl sok a csúsztatás, az adatok szubjektív értelmezése, így megpróbáltam minél kevesebbet foglalkozni a jelenséggel, és valahova a két irányzat közé belőni a hozzáállásom, hiszen a legtöbbször az igazság itt található. A járvány kezelése szerintem világszinten katasztrofális, kiforratlan módszerek, orvosi protokollok, és mindent átható politikai versengés nyomja rá a bélyegét az egészre. A statisztikák elhallgatása, meghamisítása csak fokozza az emberek bizonytalanságát. Az oltások szemmel láthatóan nem hozzák a várt eredményt, így egyre nehezebb az embereket újabb és újabb vakcinák felvételére rábírni. A jövő bizonytalan. Biztos vagyok abban, hogy a jelenség, még néhány évig itt marad velünk, és hogy a megszűnéséhez több köze lesz a természetes evolúciónak, mint az emberi beavatkozásnak.
Egy futó hajlamos azt gondolni, hogy amíg képes teljesítményt nyújtani, amíg a futószervei működnek, addig egészséges. Én is így voltam ezzel, éveken át a legkisebb betegség sem talált rám, az évszakok változásaival együtt változtam én is, átfutva azokat. Úgy gondoltam az immunrendszerem sebezhetetlenné tesz. Ezen a láthatatlan pajzson fennakad minden, a covid vírus is. Hát nem. Február utolsó napján elindultam egy rutin 10 km-es futásra és már egy kilométer után éreztem, valami nincs rendben, nagyon keservesen fogytak a kilométerek, és alig vártam, hogy hazaérjek. Ekkor már lázas voltam, másnap már csak feküdtem, és március másodikán pozitív lett a teszt is. Szerencsére a fertőzés nem támadta meg a tüdőm, és két hét múlva már tünetmentes voltam, ami a fizikai tüneteket illeti. Mégis a futást 50 napon át szüneteltetnem kellett, amíg az orvosi vizsgálatok nem adtak újra zöld utat. Egy olyan számára, aki szinte minden nap fut, kitűzött heti km céljai vannak, amelyek részei egy hosszútávú felkészülésnek, egy ilyen kihagyás maga a gyötrelem. Gyula barátom a betegségről készített interjút velem, amit megnézhetsz ITT. Nehezen tudtam elképzelni, hogy a 160 km-es Korinthosz versenyt ilyen előzmények után sikerül teljesítenem. Most így az év végén viszont azon gondolkodom, hogy az idei év sikerében valószínűleg ez a kihagyás is nagy szerepet játszott, hiszen a 2020-as év 4200 kilométere számomra túl sok volt, amit nem pihentem ki, és rögtön elkezdtem a felkészülést év elején a Korinthoszra. Az biztos, hogy a kihagyás alatt tökéletesen regenerálódtak a lábaim, és mikor újra futni kezdtem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy nem hogy nem veszítettem semmit a formámból, hanem könnyebben és gyorsabban futok, mint korábban. Így játszva felkészültem a versenyre, rövid időn belül heti 100 km fölé emeltem az edzés átlagot, ami elég is volt ehhez, és nem csak ehhez. A legnagyobb sikerem ebben az évben, hogy hosszú idő után végre ismét egészséges tartományba hoztam a testömegindexem (BMI). A 101 kg-ról évek alatt fokozatosan 75-77 közé csökkentett testsúly önmagában generálja a gyorsabb futást. Így nem meglepő, hogy az idén minden eddigi egyéni rekordom (PB) megdöntöttem.
Kezdődött a távolsági PB-vel, ami eddig 126 km volt, 2021-től 160 km a jegyzett leghosszabb táv.
Majd jött a Kékes csúcsfutás, ahol 1:11:02 alatt értem a csúcsra, két perccel gyorsabban, mint tavaly, és 11 perccel gyorsabban, mint hat éve, amikor először vágtam neki a 11 km-es emelkedőnek. Majd jött az 50 km-es Szőlőskör, kedvenc emelkedőimmel Dörgicse és Vászoly magasságában. 5:13:53 alatt értem be (tavaly 6:01:50 volt!). SPAR maraton kihagyhatatlan, minden évben ott szeretnék lenni ezen is a Kékeshez hasonlóan. Az idei a hatodik alkalom volt. Már régóta 4 órán belüli a cél, ami az utóbbi két évben éppen csak sikerült (3:58:58, 3:57:06) Az idén 3:42:20-at mutatott a stopper a célkapuban, ami még számomra is hihetetlen volt, mert sokkal jobb állapotban voltam a végén, mint hat éve amikor ugyanez a táv egy órával több idő alatt teljesült. Egy hét múlva indultam a balatonfüredi 6 órás versenyen, az idő közelsége miatt, nem sok reményt fűztem hozzá, hogy sikerül jobbat futni az addigi legjobb 56,8 km-es eredményemnél, mégis 63,9 km-ig jutottam. Évvégére már csak egy félmaraton verseny maradt, ahová direkt azzal a céllal neveztem, hogy elérjem az álomhatárom a 100 percen belüli eredményt, ami még soha nem sikerült. 1:38:20 lett. :) Ezek után nehéz lenne azt mondanom, hogy nem vagyok elégedett az évvel, hiszen a rossz indítás után, mindenben sikerült javulnom, ami csak mérőszám lehet a futásban. Bónuszként még egy sprint táv erejéig belekóstoltam a triatlon világába is, és nagyon tetszett. Ha sikerül az úszás technikámon javítani (újratanulni), reális célként kitűzhetem egy Iron Man verseny teljesítését, ami azért lassan a hatvanhoz közeledve nagy fegyvertény lehetne.
Sokat tanultam az idén ismét. Magamról, a világról, emberekről és azok kiszámíthatatlanságáról. A futásban már reálisan nem tűzhetek ki sokkal nagyobb célokat. Hiszen lassan elérem teljesítőképességem határait, illetve annak az idő és energia mennyiségnek a nagyságát, amit még hajlandó és képes vagyok edzésre fordítani. Jövőre az egyik leghosszabb magyarországi verseny lesz a cél, az Ultra Balaton 210 km-es távja. A nevezésem már él, a kocka el van vetve. Folytatom a felkészülést, ami egyre kegyetlenebb, és amit sosem lennék képes végig csinálni, ha maga a verseny teljesítése nem motiválna.
Valahol egy kicsit félek a jövőtől, amikor már nem akarok kitűzni egyre nagyobb célokat, hiszen ez nem folytatható a végtelenségig, mert a mozgást nem szeretném abbahagyni soha, de fogalmam sincs, hogy ezek nélkül a célok nélkül, hogyan leszek képes megőrizni azt a motivációt, ami ma mindennap képes időjárástól, napszaktól, hangulattól, energiaszinttől függetlenül kihajtani az utcára, és végig futtatni a kiírt penzumon. Mert az egészségmegőrzéshez közel sem kell ennyi, ez már a ló másik oldala, ezt én is tudom. De a motivációm fenntartására pillanatnyilag nem tudok jobbat, és régen sem tudtam. Csak magammal versenyzek, mint mindig, de azzal nagyon. :)
Boldog Új Évet mindenkinek!
