Képek a telefonomból

Ezen a héten nem dolgoztam a munkahelyen. Néhány képet megmutatok a héten készítettekből, persze csak telefonos képek, de ez legalább mindig kéznél van.
A múlt hétvégén láttam őket anyukámnál. A füstifecskepár néhány éve —nem tudni milyen megfontolásból— a présházban felakasztott bicajos kosár oldalára építette fészkét, és minden évben ebben költik ki a következő generációt. A fészekben jelenleg is tartózkodik három négy,kirepülés előtt álló fióka.(Blogzárta után érkezett: a fiókák kirepültek, és nem hárman voltak, hanem négyen! :))

Kedden Pesten jártam. Vonattal mentem, mert egyedül voltam, és ez így volt a legkörnyezetbarátabb megoldás. Az intercityken már emberi körülmények uralkodnak, és most szerencsére kitaláltak egy Gemenc IC nevű vonatot, ami az eddigi háromszor átszállós személyvonathoz képest nagy kényelmet ad. Budakalászra mentem az AM Bringa üzletbe, útközben találkoztam egy amerikai nyugdíjas házaspárral (63 évesek voltak), akik egy magyar fiatal sráccal csevegtek a HÉV-en a mellettem lévő ülésen. Sajnos a zaj miatt nem mindent hallottam, és a butaságom miatt nem mindent értettem, de nagyon élveztem, ahogy a két különböző korosztály, és kultúra elbeszélget egymással. Rengeteg témát érintettek, a magánéletüktől a kínaiak népességén át, a világháborúig minden szóba került. Őket nem fényképeztem le, pedig érdemes lett volna, csak nem akartam pofátlan lenni.

Miután leszálltam, megtudtam, hogy Budakalászon már van egy üzemem, és textil áruval is kereskedem :)

Miután letudtam a vásárlást, még rengeteg időm volt és néhány órára egy kicsit turistává váltam Budapesten. Ismét megállapítottam, hogy minden ami szép, az legalább százéves, vagy inkább több. Felsétáltam a Budai Várba, mert utoljára évekkel ezelőtt jártam itt, akkor is egy esküvői party-t zenéltem a Hadtörténeti múzeumban.

Majd átballagtam a Mátyás-templomhoz. Itt már jártam a múlt nyáron is, és ezúttal nem éreztem szükségét, hogy bemenjek (700Ft Miért is???), és beüljek a templom főhajójának padsoraiba, és csak egyszerűen szívjam magamba a történelmet. A templom felújítása folyamatosan zajlik, ennek következtében a tető, és a homlokzat egyre szebb lesz. Sajnos az állványzat egy darabig még elcsúfítja a látványt, de ez ezzel jár.

Apró figyelmesség vakok számára, a kitapintható Mátyás-templom makett, braille feliratokkal.

A Halászbástyán egy négytagú cigányzenekar játszott, de úgy, hogy öröm volt hallgatni. Én magam legkevésbé sem vagyok elkötelezett híve sem a magyar népzenének, sem a cigányzenének, de a teljesítményt és a művészi előadást nagyon is tudom értékelni. Sajnos a terasznak egy fizetős pontján játszottak, így inkább csak hallottam őket, mint láttam ezért fényképet sem volt értelme készíteni ilyen távolságból.
A Halászbástyáról a Dunára letekinteni, minden turistának a legszebb panorámát jelenti, és érdemes lenne összeszámolni, hogy a világon hány itt járó ember portréjának hátterét adja ez a helyszín. Most is alig lehetett az egymást fényképezőktől elférni.

Ez pedig már tegnap készült, a délutáni edző körutamon, egy Mőcsény melletti legelőn nagy egyetértésben legelnek együtt juhok, szürke marhák, szarvasok és egy teve. :)
Ezt jobb lenne délelőtt fényképezni a nappal a hátunkban, de mindig délután járok erre.

Holnap —ha minden igaz— meghódítjuk Misina-tetőt. Az idei év első 200 km körüli tekerése lesz. Augusztusban —ha az időjárás is úgy akarja— az osztrák Alpok lesz a cél, ezért szükségünk van egy kis hegyi alapozásra. Különben is elmaradásban vagyok kb. 400 km-rel a tavalyi állapotokhoz képest. :)