Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2008. december 31., szerda

Utolsó nap

Már megint itt van! Néhány éve érzem, hogy zsugorodnak az évek. Az esztendők utolsó napjai, egyre közelebb kerülnek egymáshoz, kicsit ahhoz hasonlatosan mint ahogy a kereszteződések előtt a közútkezelők felfestik az útra a figyelmeztető sávokat. Amikor közeledsz, a sávok egyre közelebb lesznek egymáshoz, ezzel azt a hatást kelti, hogy gyorsabban haladsz, mint valójában. Folytatva az analógiát, hasonlatosan érzékeljük az idő múlását is, a kereszteződéshez közeledve egyre inkább az az érzetünk támad, hogy túl gyorsan megyünk. Persze az évek másodpercre ugyanolyan hosszúságúak, mint gyermekkorunkban. Akkor mégis mitől ez a relatív gyorshajtás érzet? A mindennapi teendőink, az állandó jövőbetekintéseink kurtítják éveinket? Rohanó órák, napok, hetek, hónapok, átszáguldott utazások, álmatlan éjszakák, folyamatosan aktualizálódó problémák? Végül is mindegy! Valószínűleg, a soha véget nem érőnek tűnő nyarak a gyermekkor kiváltságai közé tartoznak, és a felnőttkorral elmúlnak, mint ahogy soha többé nem érzünk olyan intenzíven illatokat, és soha többé nem ébredünk úgy reggel, hogy csak a napnak fogunk ma örülni, mindenféle világmegváltó cél nélkül. Törekedhetünk szándékosan erre az érzésre, de aggodalmaskodó felnőtt agyunk, ami mindig a jövőben jár, egész biztosan beárnyékolja gondolatainkat, egy "mi lesz ha" típusú eszmefuttatással.
December 31 van.
Én, a magammal állandóan számot vető, a mindennap mindent megkérdőjelező, ezen a napon sem tudok új statisztikákat felállítani erről az évről, mint évközben bármelyik napon. Ami már biztosnak látszik, hogy idén 4335 km-t tekertem. Ez nem túl sok, igaz elég későn kezdtem a szezont (májusban), magam sem tudom megindokolni, hogy miért. Nézzük a jó oldalát, ezzel a távval 715 kg-nyi kipufogógázt NEM engedtem a levegőbe, ledolgoztam 247095 KCal-nyi energiát, ami nem jelent meg zsírpárna formájában rajtam. A leglényegesebb azonban, hogy közben emberi léptékben láttam a világot, és jól éreztem magam. Az év legnagyobb teljesítménye az Adria túra volt, ami egyben az első komolyabb hegyi terep is volt számomra. 2009-ben a megtett táv remélhetőleg lényegesen több lesz, ha terveim valóra vállnak. Mindenesetre az 5000 km-t mindenképpen szeretném átlépni, még akkor is ha nem sikerül a "nagy" túrát tető alá hozni.
Az év legfontosabb felfedezése volt számomra, hogy megbizonyosodtam arról, hogy ha jóindulattal, meleg szívvel fordulok az emberek felé az általában megtérül. Lehet, hogy nem kapom vissza, de én mindenképpen boldogabb leszek ettől. Így hát számomra a jövőévben is ez lesz az első számú cél, kiegészítve az elfogadásra törekvéssel. Megpróbálok 2009-ben is mindenkihez szeretettel közeledni, de elfogadom, ha ennek ellenére néhány ember ezt nem érzékeli, és azt is, ha ez valakiben gyanút, vagy ellenséges szándékot vált ki. Megpróbálom megérteni azokat, akik engem valamilyen okból gyűlölnek, nézőpontok tucatjait próbálom ki azért, hogy megérthessem őket, de elfogadom, ha ennek ellenére ez mégsem sikerül. Megbocsátok magamnak, ha az itt elhatározottaktól egy adott szituációban eltérek, mert a bennem létrejött indulat, kiveszi agyam racionálisabb felének kezéből az irányítást. Az év során technikákat találtam, tanultam, hogy az új irányelvek szerinti életemben rutinosan kezeljem magam, és a környezetem. A többi terv részletkérdés, rövid és hosszú túrák a fekvőbringával, kondíció megőrzés, családi beruházások, ezek mind-mind környezetfüggő dolgok is. Kellek hozzá én, egy élhető ország, folyamatos jó egészségi állapot, és ezek közül nem minden áll az irányításom alatt. Tehát a tervek mentén folyamatosan improvizálunk, mint ahogy eddig is, minden évben. A események oly gyorsan változnak, hogy mire elkezdenék valamit szidni, már visszasírom, így kiszámíthatatlan, hogy egy év múlva ilyenkorra mi minden változik meg a mai életünkhöz képest. Persze bízni lehet, és kell is, de ha elfogadjuk, hogy a nehézségek, és a szenvedés az emberi lét természetes alkotó részei, akkor talán egy nem várt problémával is nyugodtabban leszünk képesek szembeszállni.
Most pedig, mint 15 éve minden szilveszterkor, összepakolom a hangszereimet, és elmegyek, hogy néhány tucat embert szórakoztassak ma éjjel, és éjfélkor megint csupa idegen ember vegyen körül. Nekem minden év első napja így kezdődik. De ez nem baj! :) Ez is csak egy kijelölt nap az ünneplésre, egy túlgerjesztett hisztéria, egyébként ugyanolyan éjszaka mint bármelyik az évben.

Boldog új évet kívánok mindenkinek.


1 megjegyzés:

Atomnyul írta...

Neked is boldog új évet, Zéta, és további hasonló színvonalú blogozást!
A 715 kg-nyi kipufogógáz kicsit azért arcul vágott a maga tömör realizmusával. A legjobban ez tetszett: "mire elkezdene az ember szidni valamit, lehet, hogy már visszasírja".