Karácsony!
Évente elborzaszt az a természetesség, ahogy erre a napra készülődvén, hektárnyi erdőket áldozunk fel önző érdekekből, csak a megszokás, és valami homályos hagyomány tisztelet miatt. A fenyőfa állítása germán szokás, az örökzöldet először a tizenhatodik században díszítették karácsonyi köntösbe. A maihoz hasonlatos kinézetű díszítés azonban csak a tizenkilencedik századra terjedt el, ekkor került rá ugyanis édesség, alma, dió, angyalka és a gömbök. Kezdetben néhány ág, majd egy egész fa került a szobába. Mivel én fordítva vagyok bekötve, ezt így értelmezem. Sok ezer éven keresztül minden év úgy telt el, hogy senkinek nem jutott eszébe, fenyőfákat tömegesen legyilkolni, és lassú elszáradásra ítélni, a szobahőmérséklet által. Aztán jött valaki aki kitalálta, és most az egész világ rosszul van ha karácsonykor nincs egy haldokló fenyő a szobájában. Tisztelet annak a néhány felvilágosultnak, aki cserepes fenyőt vásárol, és az ünnepek után a kertjébe ülteti, majd gondozza, valamint annak a néhány korát fényévekkel megelőzőnek, akik egyáltalán nem állítanak fenyőt karácsonykor. Ha jól belegondolunk, megmagyarázhatatlan, hogy egyáltalán hogyan kapcsolódik a karácsonyi ünnepléshez maga a fenyő. Mert Jézus születésének apropójából el nem tudom képzelni, hogyan lehetne belemagyarázni, kapcsolatot találni az esemény, és a tűlevelűek közt. A szeretethez sincs sok köze. Akkor miért is? Hagyomány tiszteletből? Javaslom keltsünk életre néhány régi hagyományt. Például áldozzunk ismét embert az isteneknek. Ez is hagyomány volt valamikor nem? Esetleg vezessük be a középkori hagyományos büntetéseket, kövezés, pellengér, kaloda stb. de szép hagyományok is voltak, Persze mindjárt jön egy okostojás, aki megírja, hogy ezeket a fenyőket erre a célra hozzák létre, termelők nevelik, gondozzák őket évekig, hogy eladhassák, és a helyükre új erdőket ültessenek. Ez nem mentség. Ha nem lenne rá igény, más értelmes növényeket termesztenének, élelmiszert, gyógynövényt, vagy uram bocsá csak úgy erdőgazdálkodást folytatnának. Ha valaki még nem jött volna rá, a karácsony nem a fenyőtől lesz boldog, hanem a tudattól, hogy vannak emberek, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek. Ha ilyen emberek nem léteznek az életünkben, akkor akár egy egész erdőt is felcicomázhatunk a nappalink közepén, bennünk ettől nem lesz karácsony. A szeretet jegyében pusztítani, az pontosan ugyanaz mint Jézus nevében gyilkolni a keresztes háborúkban. Logikátlan, értelmetlen és céltalan. Januárban, a sok élete teljében lévő kis fából, értéktelen, hulladék lesz. Ezek a facsemeték hat évig szolgáltak minket, és még évtizedekig tehetnék, azzal hogy szűrik a sok szennyet, amit a levegőbe engedünk, örömet okozhatna számunkra, mikor mellettük elsuhanva, a havas tájban meglátjuk üdezöld színüket. Mindig eszembe jut, ahogy kerékpározás közben egy ilyen fenyőerdő közepén átvezető úton megyek, és a húsz méter magas fenyők árnyékában, tekerés közben magamba szívom azt a semmivel össze nem hasonlítható illatot, amit csak ők tudnak. Számomra a fenyő csak így szép. A szobában álló fenyőfa elszomorít. Mostanában már nem a díszítés szépségét látom, hanem az alatta roskadozó haldokló fát. Biztosan bennem van a hiba. Mindenesetre én az idén először nem csatlakozom a tömeggyilkossághoz. Már eddig is évek óta gyökeres fenyőt állítottunk, és most mint egy karácsonyi diagramm oszlopai, úgy sorakoznak a kertemben a különböző méretű fenyőfák. Tulajdonképpen megtehetném, hogy az egyiküket cserépbe átrakva behozom a szobába, de nincs hozzá szívem. Olyan jól érzik magukat ott kint, boldogan szívják magukba az anyaföldből a nedvességet, együtt hajladoznak a széllel. Meg sem kottyan nekik a fagy, míg a szoba melege sokként hatna rájuk. Miért kínozzam őket,? Ahányszor kinézek az erkély ajtómon, látom, hogy boldogok, és ettől én is az leszek. Tudom a legtöbb ember számára amit leírtam, érthetetlen. Persze én is telve vagyok ilyen érthetetlen dologgal. Nem értem például, a humánus, betegét évekig emberhez nem méltó körülmények közt szenvedni hagyó orvost, nem értem a "természetszerető" vadászt, gondjaim vannak a vágott virág ajándékozási szokásokkal, az állatkertekkel, és még sorolhatnám. Akik nem fogékonyak az ilyen jellegű etikai problémákra, azok úgysem értenek meg. Rátok próbálok hatni, akik néha képesek más nézőpontból vizsgálni maguk körül a világot. Ezért amikor a csillagszórókat nézitek karácsony este, vegyétek észre a mögötte búsan hallgató fiatal fenyőt is.
Évente elborzaszt az a természetesség, ahogy erre a napra készülődvén, hektárnyi erdőket áldozunk fel önző érdekekből, csak a megszokás, és valami homályos hagyomány tisztelet miatt. A fenyőfa állítása germán szokás, az örökzöldet először a tizenhatodik században díszítették karácsonyi köntösbe. A maihoz hasonlatos kinézetű díszítés azonban csak a tizenkilencedik századra terjedt el, ekkor került rá ugyanis édesség, alma, dió, angyalka és a gömbök. Kezdetben néhány ág, majd egy egész fa került a szobába. Mivel én fordítva vagyok bekötve, ezt így értelmezem. Sok ezer éven keresztül minden év úgy telt el, hogy senkinek nem jutott eszébe, fenyőfákat tömegesen legyilkolni, és lassú elszáradásra ítélni, a szobahőmérséklet által. Aztán jött valaki aki kitalálta, és most az egész világ rosszul van ha karácsonykor nincs egy haldokló fenyő a szobájában. Tisztelet annak a néhány felvilágosultnak, aki cserepes fenyőt vásárol, és az ünnepek után a kertjébe ülteti, majd gondozza, valamint annak a néhány korát fényévekkel megelőzőnek, akik egyáltalán nem állítanak fenyőt karácsonykor. Ha jól belegondolunk, megmagyarázhatatlan, hogy egyáltalán hogyan kapcsolódik a karácsonyi ünnepléshez maga a fenyő. Mert Jézus születésének apropójából el nem tudom képzelni, hogyan lehetne belemagyarázni, kapcsolatot találni az esemény, és a tűlevelűek közt. A szeretethez sincs sok köze. Akkor miért is? Hagyomány tiszteletből? Javaslom keltsünk életre néhány régi hagyományt. Például áldozzunk ismét embert az isteneknek. Ez is hagyomány volt valamikor nem? Esetleg vezessük be a középkori hagyományos büntetéseket, kövezés, pellengér, kaloda stb. de szép hagyományok is voltak, Persze mindjárt jön egy okostojás, aki megírja, hogy ezeket a fenyőket erre a célra hozzák létre, termelők nevelik, gondozzák őket évekig, hogy eladhassák, és a helyükre új erdőket ültessenek. Ez nem mentség. Ha nem lenne rá igény, más értelmes növényeket termesztenének, élelmiszert, gyógynövényt, vagy uram bocsá csak úgy erdőgazdálkodást folytatnának. Ha valaki még nem jött volna rá, a karácsony nem a fenyőtől lesz boldog, hanem a tudattól, hogy vannak emberek, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek. Ha ilyen emberek nem léteznek az életünkben, akkor akár egy egész erdőt is felcicomázhatunk a nappalink közepén, bennünk ettől nem lesz karácsony. A szeretet jegyében pusztítani, az pontosan ugyanaz mint Jézus nevében gyilkolni a keresztes háborúkban. Logikátlan, értelmetlen és céltalan. Januárban, a sok élete teljében lévő kis fából, értéktelen, hulladék lesz. Ezek a facsemeték hat évig szolgáltak minket, és még évtizedekig tehetnék, azzal hogy szűrik a sok szennyet, amit a levegőbe engedünk, örömet okozhatna számunkra, mikor mellettük elsuhanva, a havas tájban meglátjuk üdezöld színüket. Mindig eszembe jut, ahogy kerékpározás közben egy ilyen fenyőerdő közepén átvezető úton megyek, és a húsz méter magas fenyők árnyékában, tekerés közben magamba szívom azt a semmivel össze nem hasonlítható illatot, amit csak ők tudnak. Számomra a fenyő csak így szép. A szobában álló fenyőfa elszomorít. Mostanában már nem a díszítés szépségét látom, hanem az alatta roskadozó haldokló fát. Biztosan bennem van a hiba. Mindenesetre én az idén először nem csatlakozom a tömeggyilkossághoz. Már eddig is évek óta gyökeres fenyőt állítottunk, és most mint egy karácsonyi diagramm oszlopai, úgy sorakoznak a kertemben a különböző méretű fenyőfák. Tulajdonképpen megtehetném, hogy az egyiküket cserépbe átrakva behozom a szobába, de nincs hozzá szívem. Olyan jól érzik magukat ott kint, boldogan szívják magukba az anyaföldből a nedvességet, együtt hajladoznak a széllel. Meg sem kottyan nekik a fagy, míg a szoba melege sokként hatna rájuk. Miért kínozzam őket,? Ahányszor kinézek az erkély ajtómon, látom, hogy boldogok, és ettől én is az leszek. Tudom a legtöbb ember számára amit leírtam, érthetetlen. Persze én is telve vagyok ilyen érthetetlen dologgal. Nem értem például, a humánus, betegét évekig emberhez nem méltó körülmények közt szenvedni hagyó orvost, nem értem a "természetszerető" vadászt, gondjaim vannak a vágott virág ajándékozási szokásokkal, az állatkertekkel, és még sorolhatnám. Akik nem fogékonyak az ilyen jellegű etikai problémákra, azok úgysem értenek meg. Rátok próbálok hatni, akik néha képesek más nézőpontból vizsgálni maguk körül a világot. Ezért amikor a csillagszórókat nézitek karácsony este, vegyétek észre a mögötte búsan hallgató fiatal fenyőt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése