Zöld Szedres

Vannak jó szándékú dolgok is a világon. 

Amikor egy kis csoport nem önös érdekből, nem anyagi megfontolásból, és nem a saját élvezetére tesz valamit. Ma délelőtt részt vettem egy ilyen eseményen, igaz csak először, pedig ez már az ötödik alkalom volt. A rendezvény neve Zöld Szedres. Nem nagy dologról van szó, egyszerűen csak arról, hogy egy meghirdetett szombati napon a lakosság önkéntesei a helyi zöld ifjúsági csoport koordinálásával szisztematikusan megtisztítja Szedres különböző részeit.  Az előző években eddig összesen több mint ezer zsák szeméttől szabadították meg a falu bevezető útjait, és a változás már látható. Nem azt mondom, hogy sehol sincs szemét, hiszen az átmenő forgalom, főként a 63-as út utazói, folyamatosan generálja újra, mégis ezek az akciók olyan mértékben gyérítik a szemét mennyiségét, ami már érzékelhető pozitív változásnak. A munkában az egész kicsiktől a nyugdíjas korosztályig minden korcsoport képviselteti magát, és szerencsére a lelkesedés nem hagy alább az évek múltával, hanem egyre többen jönnek. Pontos adatokat még nem tudok, de a jelenléti íven  mi voltunk a 77-78-79-es sorszámúak. Becsléseim szerint 100 és 120 közötti lehetett Közben kiderült, több mint 130 volt a résztvevők létszáma. Négy csoportra osztottak minket, mi a Bezerédj temető környékét kaptuk, ahol mindenféle "kincset" leltünk a rossz tévétől, a többtonnányi betontörmelék lerakatig, de a kedvencem volt a félig elégett dinnyeföldről származó talajtakaró fólia. Négy óra az évből, nem nagy ár azért, hogy egy élhetőbb mikrokörnyezetben élhessünk. Persze vannak reménytelen lakói a településnek, de ők sem élnek örökké szerencsére. A következő generáció képviselői pedig velem együtt hordták a szemetet ma egész délelőtt. Valószínűleg ez a legnagyobb erénye a rendezvénynek, mert úgy gondolom azok a gyerekek, akik ma végig dolgozták a fél napjukat, és csak ezért felkeltek ma korábban, egy iskolai tanítás mentes napon, biztosan nem fognak eldobni többé közterületen szemetet, és felnőtté válva sem fog eszükbe jutni, hogy az építési törmeléküktől a falu melletti zöld területeken szabaduljanak meg. Persze mint minden emberi közösség ez a kis munkacsoport sem működött tökéletesen, hiszen itt is ugyanúgy, mint a felnőtt világban megtalálhatóak a munkához különböző módon viszonyuló egyedek. Mégis kis noszogatással - hiszen a gyerekek igazságérzete nagyon erős - sikerült egymást is közel azonos mennyiségű munkára bírni. Nincs is ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák, nem is kell, hogy azok legyünk. Ma elég volt annyi is, hogy egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy feláldozzuk a szabadidőnket, és megtisztítunk néhány négyzetméternyi területet a szeméttől. Nem mellesleg én évtizedek óta nem jártam ebben a temetőben, így nekem ez is külön élmény volt, és örültem annak, hogy végre megfelelő állapotban vannak annak az embernek és családjának sírjai, aki nélkül ma nem lenne Szedres. Az egyik sír különösen tetszett, ami a kő felirata szerint a gróf hű szolgálójáé volt, mintha csak most is szolgálná urát a halál után, egy lépéssel a tekintetes úr mögött, a háttérben, de bármelyik pillanatban szolgálatra készen. Bezerédj István sok vonatkozásban megelőzte korát, mai politikusaink rengeteget tanulhatnának tőle. Talán az övé volt az utolsó politikusi generáció, amely még valóban a közt szolgálta nevéhez méltón (a miniszter szó a latin minister szóból ered, amelynek eredeti jelentése szolga), és saját vagyonát vitte a közösbe, mint tudjuk ma ennek éppen fordítottja zajlik, már nagyon régóta. Bezerédj humanitárius gondolkodása,  küzdelme a közteherviselésért, saját pénzen alapított szedresi óvodája, ahogy saját magát adózásra kötelezte példaértékű lehet még ma is. Egy kicsit látom a párhuzamot a mai zöld gondolkodású szedresiek kicsiny csoportja, akik korukat megelőzve küzdenek a környezetszennyezés ellen, és az egykori földesúr országjobbító törekvései között. Persze volumenében a miénk nem ilyen nagy dolog, mégis valami jó, valami önzetlen, valami emberi. Az lenne a szép, ha a következő ilyen szombaton, minden házból eljönne legalább egy ember, és háromszázan gyűjtenénk a szemetet, de erre még várni kell. A környezet tudatosság egy érési folyamat, olyan mint a csecsemőknél a szobatisztaság. Van akinek ez már nagyon korán létrejön, van akinek soha, de a többség előbb-utóbb megérik, és képes lesz megfelelő higiéniát tartani maga körül. Türelmesnek kell lenni velük, hiszen az osztrákok sem egyik pillanatról a másikra érték el a mai környezetbarát életmódjukat. Ehhez fejben kell változni, és azt már a történelemből tudjuk, hogy lényegesen könnyebb egy piramist felépíteni kézi erővel, mindössze néhány ezer emberrel, mint ugyanezeknek az embereknek átalakítani a világszemléletét, és az évszázados berögzült negatív szokásait. De a dolgok változnak folyamatosan, és a mai néhány tucatnyi helyesen gondolkodó, ha nem is kerül többségbe a későbbiekben, de elérhet egy olyan kritikus tömeget, amikor már mindenhol ott lesznek, az utcán, a munkahelyeken, és az országházban. Én hiszek abban, hogy a mai lelkesen dolgozó gyerekek, már nem követik el elődeik hibáit újra és újra, és nem azért nem szemetel mert büntetik, hanem azért, mert ez egyet jelent majd a primitívséggel. De eddig még sok idő telik el, és sok Zöld Szedres rendezvény. Az irány jó, ehhez kétség sem férhet, én részemről ha tehetem a következő alkalmakon is részt fogok venni.

Köszönet a résztvevőknek, és a szervezőknek ezért a szép délelőttért.

Vannak jó szándékú dolgok is a világon.