Nokia 5800 Xpress Music

A magyar mobiltelefon korszak kezdete óta van mobiltelefonom. Mégis a vállalkozói időszakom elmúltával azt lehet mondani mára alig használom. Mégis szükségem van rá, az éjszakai zenélések miatt, és a sok magányos bicajozás közben sem jön rosszul, ha elérem azokat akiket szeretek. Úgy gondoltam, hogy egy mobil mindegy hogy milyen, hiszen úgyis csak az alapfunkciókat használjuk a szolgáltatások közül. Tavaly nyáron arra kellett rádöbbenjek, hogy már egy rövid túrához is kell egy mobil, egy mp3 lejátszó, egy fényképezőgép, illetve a tavalyi horvát túrán amikor eltévedtünk a dombok között, mit nem adtam volna egy GPS-ért, hiszen a papír térképemről komplett települések hiányoztak. Már többször szükségem lett volna egy-egy információra is ilyen alkalmakkor, amit a netről néhány másodperc alatt képes lennék levadászni, de ehhez kéne egy olyan készülék amin megtehetem. Így aztán amikor először olvastam a Nokia 5800 készülékről, rögtön megfogalmazódott bennem az igény, hogy nekem egy ilyen kell. Eddig a közel 100 ezer forintos ára visszatartott, de most - gondolom a ballagások miatti akciók következtében - ez az ár megfeleződött, így a múlthéten vásároltam egyet az óhajtott csodamasinából. A kis kütyü hozza azt a formát, amit elvártam tőle. Először is szeretem a nagyméretű kijelzőt ami érintőképernyőként működik, és még az én cseppet sem nőies ujjaimmal sem probléma a qwerty billentyűzettel egy e-mail, vagy sms pillanatok alatti beírása, de ha ez nem lenne elég, a hozzá kapott "ceruzával" kézírással is írhatok, amit rögtön átalakít gépi betűkre a szoftver. Ez számomra fontos dolog, mert engem az sms írástól pontosan ez a primitív egy gombot ötször megnyomós beviteli mód tartott mindig vissza. Sosem értettem miért nem találnak ki ennél barátságosabb módszert a betűk, főként az ékezetes betűk bevitelére. Eddig nem sikerült olyant kitalálnom amit nem tudott volna a telefon és én szerettem volna, hogy tudjon. A symbián oprendszer ennél többre is alkalmas, hiszen telepíthetek bármilyen programot a telefonra, például akárhány nyelvű szótárat, msn-t stb. De számomra a lényeg az, hogy ez a sok funkció egyetlen készülékben foglal helyet, és csak ezzel kell foglalkoznom. Ez pedig nem nagy ügy, hiszen egy napelemes akkutöltővel minden igényt kielégítő útitársammá teszem.
Amikor elkezdtem az ismerkedést a készülékkel, azon gondolkodtam, hogy mennyire kevés a mellékelt használati útmutatóban található információ ehhez a készülékhez. Az első telefonomhoz egy vastag brossúra tartozott, holott a telefon tudásban 10%-át sem tudta az új készülékének. Közben eltelt 15 év, és a gyártók már alapértelmezettnek veszik, hogy mindenki eligazodik egy menüstruktúrában, és mivel már mindenkinek volt, van mobilja, így nem szükséges megmagyarázni olyan alapvető fogalmakat, mint wlan, bluetooth,gps, smtp szerver. Azért talán még mindig nem ártana egy kicsit jobban szájbarágni egy ehhez hasonló használati utasításban a dolgokat, mert lehet, hogy a szegény kuncsaft, csak a következő számlánál döbben rá, hogy a mobilinternet csoda jó dolog, de ezzel egyenes arányban költséges is. Én egy kicsit az átlagnál mindig is jobban érdeklődtem az informatika irányában, ezért is tanultam meg a programozást "vénségemre", így nekem nem jelentett nagy gondot "belakni" a telefont. Megdöbbentő a fejlődés, ha az ember csak 5 évenként vásárol új készüléket. Persze egy ilyen telefon fényképező része sosem fog olyan képeket készíteni mint Exit csoda fotoapparátja, a zenelejátszója nem ad olyan szolgáltatásokat, és minőséget, mint egy Ipod, a GPS-e is elmarad, egy komolyabb navigációs berendezéstől, de nem is szabad elvárni ugyanazt tőle. Ha így állunk hozzá akkor nem fogunk csalódni, hiszen egyetlen tenyérnyi kütyüben velünk lesz minden, amire útközben szükségünk lehet, és az már csak hab a tortán, hogy a készülék szép is. Persze mindez nem jelenti azt, hogy innentől mobillal a fülemen élek, mert pontosan ugyanúgy kezelem mint elődeit, és ha nem akarom, hogy zavarjanak, ezt is kikapcsolom, vagy elnémítom. Ez egy kicsit technokrata bejegyzés lett, de ilyen is kell néha! :)