Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2008. október 3., péntek

Ujj a nap alatt!



Nem először történik meg velem az alábbi eset, és más bicajosokkal is megtörtént már, ezért gondolom megosztom a jelenséget más emberszabásúakkal is. A történet úgy kezdődik, hogy tekerek az úton, mindegy mikor, mindegy hol, és az autók előzgetnek. Ez így túl monoton lenne, mindenki a saját intelligencia szintjén teszi ezt, hol kisebb, hol nagyobb veszélybe sodorva engem, és a többieket. De ezt már megszoktam, igaz elfogadni nehezen tudom. Néha előzés közben az egyik-másik autóból kinyújtják felém a középső ujjukat. A "csüccsentő ujj" (copyright by Vavyan Fable) használata ismét elterjedt az utóbbi években. Nemrégiben előkerült írásos emlékek bizonyítják, hogy az ókori görögöknél és a rómaiaknál is elterjedt káromkodási forma volt a feltartott középső ujj és az egyik legdurvább sértésnek számított. Korábbi elméletek szerint viszont a középső ujjfelmutatása - mint sértés - az agincourti csatában tűnt fel először. Az ütközetről szóló legenda - amelyet írásos emlékek nem támasztanak alá - úgy tartja, hogy V. Henrik győztes angol király katonái emelték fel így a kezüket, miután a franciák a csata előtt azzal fenyegetőztek: levágják az elfogott angol íjászok középső ujját, hogy többé ne tudjanak megfeszíteni egy íjat. (Tehát itt nem "ama" bizonyos szervre utaltak.) Szóval a jel már ilyen régi, ami nem változott az a sértő szándék. De miért is? Napok óta foglalkoztat az eset, ami nemegyszer megtörtént velem. Vajon mi indítja e nemes cselekedetre az elkövetőket? Teljesen szabályos vagyok, igyekszem a lehető legkisebb elgázolható felületet nyújtani, rikítok mint egy paradicsommadár, a feltűnő színű öltözékeimben, hogy a vakok is láthatnak. Inkább lemondok az elsőbbségeimről a mindig siető autósok számára mint, hogy kiköveteljem magamnak. Egyszóval ártatlan vagyok mint az óvodás kislány! Akkor miért? Ezzel kívánja jelezni, hogy "vazze lehagytalak", mert ez hihetetlen nagy teljesítményt fémjelez, ismerve az autók és a kerékpár erőforrásai közti különbségeket! Esetleg azt gondolja néhány elvetemült, hogy én saját sikertelenségem miatt kerékpározom naponta, tehát azért mert nem futja autóra, buszbérletre? S ha mondjuk ez így lenne akkor ez már elegendő indok is arra, hogy egy vadidegent megbántsunk? Persze ennél volt (igaz csak egyszer) durvább esetem is. A szituáció az elöbbi, az engem előző kisteherautó a kemény munkából vitte haza a mestert és az építőipari segéderőt, amikor is az előzésnél mellém érő autó ablakán az egyik sm. kidugta a fejét, és a következő mondatot intézte hozzám:" Hogy rohadná meg!" Megmondom őszintén nagyon ideges lettem. A gonoszság ilyen nyilvánvaló megnyilatkozásán mindig felpörgök. Ez mire volt jó? Azt gondolta a szerencsétlen, hogy míg ő keményen dolgozott addig én túrázással töltöttem a napot, és nekem ez minden gondom? (Mellesleg én is munkából tekertem haza, egy 10 órás műszak után. Egyébként az építőipari munkások kemény munkavégzéséről meg van a saját véleményem, miután három brigádot zavartam el a házam építése során. De nem ez a lényeg.) Már ennyi elég? Nem számítanak a tények, nem tud rólam semmit, elképzel valamit és fröcsög belőle a rossz indulat? De mi van ha valóban túráztam míg ő dolgozott? Ez ekkora bűn? Másokkal is történik ilyen? Ha igen és olvasnak engem, írják már meg egy hozzászólásban, erről a véleményüket. Jó, tudom, nem kell velük foglalkozni, de ez annyira nem az én világom! Képes órákra elrontani az egyébként jellemző jó hangulatomat. Talán igazuk van a nálam bölcsebbeknek, és valóban kialakulóban van egy új emberi mutáció. Az ezoterikusok egyre gyakrabban beszélnek egy új emberi faj megszületéséről, és gyakorivá válásáról, akik éppen olyanok, mint mi csak éppen nincsen lelkük. Pontosabban nincsenek érzelmeik, csak indulataik. Ezért soha nincs bűntudatuk, lelkiismeretfurdalásuk. Tagjai olyanok mint egy sci-fi robotja, hideg, racionális, érezni képtelen szörnyszülött. Engem ez félelemmel tölt el. De szerencsére ez a világ még főként a miénk, még nem a terroristáké, vagy szaporodó robotoké. Tudom nem vagyok tökéletes, nem vagyok képes elfogadni az embereket úgy ahogy vannak, de igyekszem. Pillanatnyilag az ujjfeltartós, beszólogatós emberekért nem nagyon mozdítanám a kis ujjamat sem, míg az emberszabásúakért bármit megtennék. Talán egyszer a szóban forgó csoportok fogják uralni a jövendő lágereit, amíg a jövőtől eliszonyodó maradék humanisták Pilinszkybe kapaszkodnak, aki meghirdette: irgalomra van szükség.

2 megjegyzés:

Atomnyul írta...

Az emberi faj nyolcvan százaléka képtelen befogadni bármit, ami viselkedésében különbözik önmagától. Ha erősebb, megtűri és fél tőle. Ha gyengébb, eltiporja, vagy erejét fitogtatja rajta. Utóbbi helyzet az autós kiszállásáig tart, amíg egyszer gyomorba nem rúgjuk, mert láberőben mi vagyunk a jobbak. ;D

Kitartás! :)

Szamira írta...

Ilyen mutogatós jelenséggel mi is találkoztunk a túráink során, egyszer kétszer, de más jellegűvel (két hüvejk ujj) szerencsére többel.
Nem éri meg bosszankodni rajta, de azért tagadhatalan, hogy midkét integetési mód hatással van ránk.