Válságok 1!

Ijedten, szorongva követem percről-percre a világ eseményeit. Persze a világméretű események elől tudom, hogy nem lehet elbújni, valószínűleg csak átélni lehet, és reménykedni a mielőbbi és minél zökkenőmentesebb lefolyásban. Bármennyi cikket is olvasok, bármennyi okosabbnál-okosabb riportot hallgatok végig, a saját életemet illető döntésekben annál bizonytalanabb leszek. Vannak anyagi tartalékaim, de nem tudok dönteni, hogy ebben a helyzetben milyen formában, és hol lenne biztonságban. Az emberek egy csoportja, nemesfémre váltja készpénz tartalékait, míg mások a most mélyponton lévő részvényárakat igyekeznek optimistán meglovagolni, hiszen eddig minden esést emelkedés követett. A legtöbben ahogy én is, várnak. Várjuk a csodát, hogy a vész elvonul, és ott folytathatjuk ahol abbahagytuk, félredobva a család megmentésére már kidolgozott vészforgatókönyvet. Persze családos emberként nem magamat féltem, és siratom, hanem a gyerekeimet. Nézem őket, akik még alig éltek, és a sors kénye-kedve szerint rángatja őket, esélyt sem adva számukra az emberhez méltó életre. Nagyon nem szeretném, hogy a mai még normálisnak mondható, csekély előrejutást is tartogató életünk, a mindennapi túlélésért vívott harccá devalválódna. Persze lehet az egész folyamat, jól kiszámított és szándékos. Az összeesküvés elméletek kedvelői szerint biztosan így van. A kisember, meg csak szorong. Félti jövőjét, állását, pénzét, házát, gyerekeit. Mindazt ami számára maradt, mint érték a mindennapokban. Retteg, hogy a gazdasági válság háborúban végződik, mint legutóbb. Közben reménykedik, hogy ez csak egy futó megingása a világgazdaságnak. Én attól félek, hogy ez valami újnak a kezdete. Ez az új pedig talán senki számára nem hoz jót. A világ erőviszonyai eltolódnak. Eközben a nyakunkon egy kevesebbet emlegetett, de sokkal katasztrofálisabb hatású válság. Ez nem a színes papírokat érinti csak, hanem a bolygónkat. Az ökológiai válság már elkezdődött, és tizede figyelmet sem kap, mint a másik napokban zajló. Persze a levegő az egy érdekes dolog, csak akkor kezd hiányozni, mikor már fuldokolsz. Egy megdöbbentő adat: A WHO adatai szerint egyetlen csésze kávé előállításához 140 liternyi vízre van szükség, egy kilogramm marhahúshoz pedig 16 ezer liter víz fogy el. Aki egy hamburgert eszik, az képletesen 2400 liter vizet fogyaszt, ugyanis ennyi kell összesen a húspogácsa, a zsem­le és a saláta elő­állításához­. Az egyes ember ivóvízhez jutását tovább korlátozza, hogy az édesvíz-készletet fogyasztók száma világszerte ugrásszerűen nő. A jelenlegi 6,6 milliárd földi lakosból 2,3 milliárd már most sem jut elegendő vízhez. Ötven év múlva pedig már 9 milliárdan fogyasztjuk az egyre apadó készleteket, amelyek ráadásul egyenetlenül oszlanak meg. 2030-ra már két Föld bolygó kéne, hogy korlátlan, habzsoló fogyasztásunkat kielégítse. Halkan megjegyzem, 2030 az még remélhetőleg (vagy sajnos) a mi életünk. Lassan elfogynak, értelmetlenné válnak a fejeket homokba dugók szájából időről-időre elhangzó "Mikor lesz az még!" érvelések. Nemsokára a távoli jövő holnap lesz, majd ma. Az autóipari cégek mai válságát, kihasználatlanságát, milyen logikus lenne már most elkezdeni, környezetbarát technológiák gyártására átállítani. De amíg Bocskor Gábor több millió hallgatójának füle hallatára kijelenti, hogy a "A bringa nem alternatíva az autóval szemben, az autóban -10 °C-ban jó ülni, meleg van, szól a zene... a kontinentális éghajlaton az év 30-40 %-a alkalmatlan a kerékpározásra." , addig mit várjak másoktól?

Válaszaim:
Igen Gábor, egy autófetisiszta számára valóban nem alternatíva.
Három órás dugóban, sosem látom az autósok arcán ezt a kényelem okozta nagy örömöt. Miért?
30-40%-a nem alkalmas? És mi van azzal a maradék 60-70%-al amely alkalmas?
Kifogások-kifogások. Nem is akarunk változtatni a környezeten, mint az óvodások, akik csukott szemmel hiszik, hogy most őt sem látják a többiek. Mi is becsukjuk szemeinket, és hisszük nem miattunk van dugó, hanem a másik autókban ülők csinálják, a környezetszennyezést sem mi generáljuk, mindig a többiek. Szomorú, hogy valaki gondolkodás nélkül pocskondiázhat nagy nyilvánosság előtt bármit, csak azért, hogy a saját (számomra kétes értékű) népszerűségét növelje. Míg el nem felejtem a Sláger Rádiónak az autóval szemben rengeteg alternatívája van. :)

Végezetül néhány emberi "eredmény":

• A múlt 35 évben a gerinces fajok egyedeinek száma 30 százalékkal lett kevesebb. Drámai csökkenés tapasztalható a trópusi és az édesvízi fajoknál. Ennek legfőbb okai között az erdőirtás, a nem megfelelő földhasználat és vízfelhasználás, valamint a klímaváltozás áll. Ide sorolható még a természet szennyezése vagy a túlhalászat is.
  
• A Föld lakosságának átlagos ökológiai lábnyoma jelenleg 2,7 hektár, ami azt jelenti, hogy 30 százalékkal nagyobb lábon élünk, mint amennyit a Föld kiszolgálni képes. Ha mindenki úgy élne, mint az Egyesült Államok lakói, akkor csak a Földnél négy és félszer nagyobb planéta tudná az igényeket kielégíteni.
• Átlagosan egy ember 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt évente, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehet tölteni. Miközben jelenleg körülbelül 50 ország küzd vízhiánnyal, az Egyesült Államok lakói átlagosan 2,48 millió liter vizet fogyasztanak évente. A listán szereplő 150 országból fejenként évi 619 ezer liter vízfogyasztással Jemen áll az utolsó, legtakarékosabb helyen. Magyarország a 126. helyen található évi 750 ezer literrel.

Ez félelmetesebb mint a pénzügyi válság! Mégsem mozdul meg a világ, hogy tegyen bármit is ellene. Pedig milyen jól jöhetne egy ilyen gyors reagálás, mint most amikor a gazdaságot igyekszik minden ország menteni. Persze a bolygó sosem volt érték azok számára, akik a pénzt szeretik!