Ha a könnyedség a szempont, Chili.

A hétvégétől hivatalosan is az enyém az a bicaj amit eddig csak próbálgattam, és a neten keresztül  a nyálam csorgattam utána. Azt hiszem, már az első harminc kilométer után sem voltak nagy kétségeim, hogy szükségem van rá, de az első négyszáz során már biztossá vált, hogy kell nekem ez a bicaj. Mert szép, mert gyors, mert elképesztően gyorsítható, mert kényelmes. Nekem mint csóró kisegérnek ez az első olyan kerékpár az életemben, amelyen valóban értékes alkatrészek dolgoznak együtt. FSA kerekekről eddig csak álmodoztam, mint ahogy a tárcsafékről, vagy a kompozit ülésről, amelyen egy valódi Recusit szivacs van, ami kényelmes, mégis tart, nem szívja be a vizet, mégis mosható, nem izzaszt, és még szép is. A bringa értékes, mégis  ellopni nem érdemes. Egyrészt mert úgysem tud vele más tekerni (ahogy Laci kollégám mondta nemrégiben "Azokat akik ezzel elsőre el tudnak indulni  személyesen ismerem"), ehhez sok gyakorlás kell, másrészt mert egyedi gyártmány, és a rekusok az ország bármely pontján felismerik és ha nem én megyek vele, valószínűleg le is ütik az illetőt. :) Számomra ez a bicaj nagy előrelépés, persze még mindig nem verseny kategória, hanem túra, de engem sosem motivált a versenyzés, csak maximum saját magammal. Inkább az érdekel, hogy egy egész napos tekerés során az átlagsebességem alkalmas legyen minél nagyobb távok megtételére. Természetesen mindez csak rövid távon értendő, hiszen a csomagos túráknál, maga a csomag már súlyos lassító tényező, és ott kevésbé számít az idő is. De nem is ezért vettem, hanem az egy napos utak könnyed, vagy embertelen tekeréseihez. Hiszen egy Race Across Hungary (keresztül Magyarországon) "túra" csak egy napos de a maga 685 km-es távjával nem nevezném könnyednek. Ezzel a bicajjal már akár egy ilyen erőpróbán is részt vehetek, ha akarok. A másik felhasználási terület a napi munkábajárás, hiszen a Chili igazi sprinter. Ez mindjárt kiderült az első napokban, amikor percekkel előbb érkeztem a munkahelyre, mint  ami addig megszokott volt. Aki bicajozik, az tudja, hogy 5 perc különbség 15 kilométeren az jelentős átlagsebesség növekedésből adódhat csak. Itt is ez történt az eddigi 25 km/h  körüli átlagom, mostanában, már 30 és az felett mozog. Ez olyan mintha hirtelen megerősödtem volna. :) 

A hétvégén 197 km-t mentem Atomnyúl kíséretében, aki meggyőződhetett róla, hogy a 25 km/h-ás átlag tartása számomra semmi nehézséget nem okozott még ilyen nagy távon sem. Valószínűleg egy kicsit utálta is néha szegény járgányt, és engem, amikor például egy emelkedőn ahol számára az addigi tempó is nehéz volt, én elkezdtem gyorsítani. De nem tehetek róla, nem bírtam magammal. :) Ez a túra egyébként egy spontán első kerék meghajtású fekvőbringa találkozó is volt, hiszen a Budapestről érkező három társunk is ilyennel érkezett, és valahol Pákozd környékén találkoztunk. Egy kis beszélgetés egy büfé kerthelyiségében, majd útnak indultunk közösen egy rövid szakaszon még egy irányba, közben történtek bicaj cserék, teszt célzattal, majd ők haladtak tovább északnak, mi pedig egyre inkább délnek fordultunk. Már nagyon régen éreztem magam ilyen jól egy túra alatt, és hogy mennyire nem volt megerőltető annak legjobb jele volt, hogy másnap az izmaimban semmi jele nem volt az előző napi biciklizésnek. De könyörgöm, ez azért mégiscsak majdnem 200 km volt! :)

Szóval a Chili marad, ő lesz a sprinter, a versenyző jellegű, a rövidtávú, a könnyed. Közben persze van a Action Bents is, ő a hosszútávú öszvér, a kényelmes, az áramot termelő, az utánfutót húzó, és táskákat cipelő. 

Közben az elmúlt időszakban átálltam az SPD rendszerre, aki nem tudja, hogy ez mi, annak elmondom, ez egy különleges pedált és egy hozzá kapcsolódó cipőt jelent, amely hajtás közben összekapcsolódik mint egy patent, és csak bizonyos mozdulatra válik újra szét. Ez azért jó, mert a nem esik le a lába a bicajosnak egy döccenőnél a pedálról, valamint mert úgymond "körbe teker" azaz húzni is képes a cipő talpával a pedált ezáltal hatékonyabban használja a lábait. Nem is értem így utólag mit vacilláltam eddig ezen. Sokkal jobb így tekerni, innentől ez nálam alap felszereltség lesz a bicajokon. 

A seb gyógyult, labor eredmények jók, visszatért az énekhangom.  Szép az élet! :)