Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2011. április 22., péntek

Balatonkör, Zéta módra.

A múlt héten rendezték meg a minden évben szokásos Balatonkör rendezvényt, amelyen az idén több mint 1200-an indultak. Én valamiért viszolygok ezektől a nagy létszámú kollektív élményektől, főként mert  tudom, hogy rekuval résztvenni egy ilyen eseményen, még az átlagosnál is komplikáltabb. Ugyanis két dolog szokott előfordulni. A  bringások fele engem tart fel, a másik felét én tartom fel, nem beszélve néhány országutis versenyző olthatatlan utálatáról, amivel a fekvők iránt viseltetik, és az ezzel kapcsolatos beszólások sem hozzák meg a kedvem a közös tekeréshez. Így aztán elhatároztam, hogy egy héttel később megrendezem a magam Balatonkörét ezen a jeles napon, ami a Föld napja a feleségem születésnapja, és édesapám halálának évfordulója, felállítok egy egyéni rekordot, az egy napi táv terén. 
A recept egyszerű volt:
  • végy egy Chilit
  • szereld fel a lehető legkevesebb málhával
  • állítsd be hajnali fél háromra az ébresztő órát.
  • tekerj el a Balaton partjára
  • indulj el úgy, hogy a tó mindig a bal kezed felől legyen
  • addig taposd a pedált míg visszatérsz a kiindulási pontra
  • tekerj haza
Kitalálni könnyű volt. Tekintve, hogy a tó 80 kilométerre van tőlünk, és a kerülete 205 km rögtön látszott, hogy még soha nem tettem meg ekkora távot egy napon.

De bíztam magamban, és a Chiliben, a múlt héten a 197 km meg sem kottyant. Igaz ez egy kissé becsapós, hiszen kétszáztól lesz érdekes a dolog, háromszáz felett pedig már igazi gyötrelem is lehet. Reggel nekivágtunk fiammal, aki nem vállalta az egész távot, "csak" a tóig kísért, majd visszafordult. Én hűen követtem az alapelképzelést, csak a legszükségesebbet vittem. Rövidnadrágban indultam, kesztyű nélkül. Ezt Cece környékén már nagyon bántam, mert gyakorlatilag érzéketlenek voltak a végtagjaim a hidegtől, de bíztam a napsütés majd megoldja a problémát, de ez csak kilenc óra körül jött el, amikor már Badacsony környékén jártam. Maga a balatoni kerékpár út sokat fejlődött az elmúlt tíz évben. Az északi oldalon viszonylag egyszerű eltalálni, jók a táblázások, és több a jó minőségű szakasz mint a rossz. A déli oldalra ugyanez nem mondható el. Rettenetes állapotú útszakaszokkal találkoztam, és néha komolyan aggódtam a Chili épségéért, mikor hirtelen egy ugrató hatására a levegőbe pattant, és visszaesett. Nem értem az osztrák fák, miért nem nyomják fel a Dunau-Radweg bitumenjét? Nálunk jellemzően az a jelenség, hogy minden nagy fa mellett kocog össze a bringás foga, úgy rázkódik alatta a gép. De nem akarok keseregni, mert legalább van kerékpárút, olyan amilyen, de körbe lehet tekerni a nagy vizet szinte teljesen, úgy hogy nem kell a "vadak" közé menni. Sőt mindenhol látható volt, hogy gondozzák is az utak környékét, sok fűnyírós embert láttam, és állítottam meg a munkában arra az időre, míg elhaladtam mellettük. Az megint csak egy apróság, hogy a lenyírt fű az úton hever fadarabokkal ékesítve, ami nagyon kellemetlen tud lenni egy derékszögű kanyarban. Minden esetre azért ezek a rossz szakaszok nekem nem csináltak ahhoz kedvet, hogy gyakran tegyek tó környéki túrákat, igaz a Chili érzékeny is a döccenőkre, a 7 bar-ra fújt gumijaival, és a merev vázával.
Hazafelé péntek délután lévén, megint találkoztam egy-két idiótával akik dudával ijesztettek félholtra, számukra biztosan jó poén volt. Egy bécsi rendszámú autó,  nem túlzok, tíz centis oldaltávolságot tartott miközben megelőzött. Ezek a labancok is csak otthon vezetnek normálisan, ha átjönnek ide, ugyanolyan vaddisznókká válnak mint a magyarok. Ez miért van?
Örülök, hogy úgy sikerült a nap ahogy elterveztem. 
A száraz tények:

  • Összes megtett út: 371 km
  • Átlagsebesség a teljes útra 25.4 km/h
  • Indulás 03.04, érkezés 19.32.
  • Pihenők száma: négy. Balatonakarattya-Keszthely-Siófok-Cece
  • Műszaki hiba nem volt.
  • A biciklisnek mindenféle baja volt Keszthelytől. :)
Balatonudvari temető kétszáz éves sírjai

Látod a vulkánt?

Ne örülj, nem mindenhol ilyen jó az út.

A Balatont nem tudtam fényképezni, mert mindig szembe voltam a nappal. :)

4 megjegyzés:

Exit írta...

Gratulálok a teljesítményedhez! Nagyon kemény tempót nyomtál!

aranyos fodorka írta...

Szemem, szám tátva maradt ! Én a helyedben azért Máriagyűdre is lekerekeznék egyszer, (hálaadás céljából) mert az év elején valószínű te sem gondoltad, hogy áprilisban (!!!) erre képes leszel. Szívből örülök és gratulálok !

Zéta írta...

Köszönöma gatulációkat.

Exit: Sokat gondoltam rád út közben, tudván, hogy Te ezeket a köröket évente többször megteszed. Jó lenne egyszer közösen is végig tekerni, majd egyeztetünk.
Aranyosfodorka: Tényleg nem gondoltam volna, még néhány hónapja, hogy ilyen hamar visszatérek, de van ebben némi szándékosság is, hiszen ezekkel a teljesítményekkel azt szuggerálom magamnak, hogy egészséges vagyok. :

Exit írta...

Nekem a suli befejezése után jöhet szóba az idei második kör (június második felétől). Mindenesetre nyitott vagyok az ilyesmire! :-)