Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2011. január 14., péntek

Üdvözlet!

Légy üdvözölve kis ember közöttünk. A Naprendszer egyetlen számunkra élhető bolygójára kerültél. Ez a hely maga a csoda, ha mégsem ilyennek fogod látni az nem a bolygó hibája, hanem a rajta élősködő humanoidoké. Az a nagy sárga valami a központi csillagunk Napnak hívják, és az idők kezdete óta ontja ránk a fényét és melegét, és valószínűleg még akkor is ilyen lesz, mikor mi már régen nem leszünk a Földön. A bolygó (majd tapasztalni fogod) tele van szebbnél-szebb és félelmetesnél-félelmetesebb hellyel és emberrel. Most, hogy már Te is itt vagy velünk új lehetőségek nyílnak számunkra. Régóta várunk Rád, hiszen Te és a generációd lesz az, aki a végső döntéseket nem odázhatja tovább. Döntenie kell és ezek a döntések nem kevesebbet fognak determinálni, mint az emberiség jövőjét. Hiszen nem a planétánk van veszélyben, hanem mi emberek. A bolygó az utolsó nyomainkat is eltünteti néhány évezreden belül. Félni valónk csak nekünk van. Sok dolgot csináltunk rosszul az elmúlt években, főként az utolsó ötven év során. Szuicid módon mérgeztük meg a környezetünket, és túlnépesedéssel tettük lehetetlenné a továbbélést, a politikai és üzleti élet hihetetlenül megbonyolít mindent, és ma már a banánért felnyúló ősember mozdulatát egy bonyolult  logisztikai rendszer képes csak helyettesíteni.  Érdekes időszakban érkeztél. Igaz, minden eddigi kornak, volt valami érdekessége. Sokat várunk Tőled, és társaidtól. Rendbe kell tennetek a teljes ökoszisztémát, meg kell oldanotok az elöregedő államok nyomorát, fel kell fedeznetek a jövő energiaforrásait, át kell alakítanotok a mai harácsoló, eltorzult emberek gondolkodását, mert azt már mi is látjuk, hogy így nem mehet tovább sokáig. Remélem a Te generációd már nem lóerőben, megawattban, és euróban méri az élet értékét. A tennivalók listája szinte végtelen, és kérlek ne kérdezd, hogy miért nem tettünk eddig szinte semmit ezekben az ügyekben! Nem tudok válaszolni, nincs mentségünk a passzivitásunkra, amellyel hagytuk, hogy mindenféle felsőbb hatalmak nyájként tereljenek bennünket, és kívülről keltsenek bennünk magától soha fel nem merülő igényeket. A fogyasztói társadalom egy tévút, már tudjuk. Voltunk néhányan akik a magunk korlátozott eszközeivel megpróbáltunk ellenállni, szembeszállni az árral, de ez néhány embernek nem sikerülhet. Egységes cselekedetek kellenek, és egy közös akarat, egy kritikus tömeg, amit az sem baj ha a félelem táplál. Mértékletesség nélkül nincs jövőnk. Sok lesz a probléma az elkövetkezendő száz évben. Mégis számodra ez egy kicsit könnyebb lesz, mint másoknak. Szerencsédre a bolygó egyik olyan területére születtél, ahol ritkák a természeti katasztrófák, és az a család ahova érkeztél az első időkben körbevesz majd, mint egy puha fészek, és nagyon sokáig a világ valódi rútsága és kegyetlensége nem fog elérni hozzád. Kívánom Neked, hogy találd meg azokat az utakat, amelyeken járva a saját életed, és a világon élő minden ember élete jobbra fordulhat. Részemről én ebben annyit segíthetek, hogy a közös éveinkben mindig nyitva lesz számodra a szívem, és a házam ajtaja, és mindig lesz arra időm ígérem, hogy meghallgassalak. Van néhány gondolatom, amit feltétlenül szeretnék Veled megosztani. Ezek nem nagy dolgok, csak apró útjelzések, amelyek segítségével néha könnyebb lesz eligazodnod a világ útvesztőiben. Olyan már bejárt zsákutcák, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem vezetnek sehova, így Neked már nem kell bejárnod ezeket. De ez még emberi időben mérve is messze van. 
Most még egyszerű az életed, csak néhány igényed kielégítését várod tőlünk. Közben az idő halad az értelmetlen hangok szavakká állnak majd össze az agyadban, és később a szavak kommunikációvá. Csak néhány év, és képes leszel elolvasni ezt a bejegyzést is, amit azon a napon írtam amikor megszülettél. Az arcokhoz nevek, és érzelmek társulnak, és megismered a körülötted élőket először csak néhány majd egyre több embert. Megismersz majd engem is, a kicsit furcsa bajuszos nagybácsit, aki a világot járja a még nálánál is furcsább bicajaival. Ma Te is egy nagy útnak az elején állsz. Izgalmas, ám nem könnyű túra lesz. Bejárod az utat, amely teljesen más lesz mint a többi 6,5 milliárd emberé, egyedi történet és megismételhetetlen. A túrának nincs végcélja, maga a bejárás a cél. Tanulsz, felnőtté válsz, szerelmes leszel, és utódaid születnek.  Pontosan ötven éves leszel 2061-ben mikor láthatod azt  a  Halley-üstököst, amit én húsz évesen láttam. Ezt mindketten csak egyszer élhetjük át.  Ma még  hihetetlen de előbb-utóbb Te is megöregszel, igaz a naptár addigra már 2080-at fog mutatni. Érdekes, talán vigasztaló, talán elkeserítő  lenne most látnom, ezt az időszakot, hogy vajon mennyiben sikerül erre az időre megváltoznia az emberiségnek. Egyáltalán képesek vagyunk  ilyen szintű változásra, vagy a génjeinkbe kódolt a kipusztulás? Kicsit irigyellek most Téged, aki erről még mit sem tudsz, és csak egyszerűen szívod magadba a Föld energiáit, lélegzed be az oxigént, és az anyatej tökéletes összetételének kémiai védelmében, puha, meleg kuckóban álmodsz békésen. Álmodj szépet kis ember, pihenj, mert a jövőd már elkezdődött, és sok a tennivaló. Aludj csak Attila!

Gratulálok kishúgomnak, és sógoromnak a gyönyörű kisfiú megszületéséhez!



4 megjegyzés:

Istvan írta...

Szintén gratulálok és jó egészséget, hosszú, boldog életet kívánok!

aranyos fodorka írta...

Én is csatlakozom ↑ !
Jó helyre született, akinek ilyen nagybácsija van!

Redzsi írta...

Köszönjük szépen a nagybácsinak és a a hozzá szóloknak... :)

tengelic írta...

Olvasva írásodat unokaöcséd születése kapcsán: nagyon átjön rajta az öröm, amit éreztek Attila születésével. Leginkább az fogott meg, hogy már előre eldöntötted, hogy nyitva lesz szíved és házad ajtaja mindig számára és mindig lesz időd meghallgatni őt. Ahogy elnézem: komolyan is gondolod.
Jó várt kisbabaként születni. S amiket korábbi írásodban (az ultrahangos-képesben) írtál, hogy megmutatsz neki mindent, amit te tudsz megmutatni: szívemből kívánom, hogy sikerüljön és teljen sok örömötök egymásban.
Örülök, hogy így én is értesültem Attika érkezéséről. Jó arra gondolni néha, hogy van egy kisfiú Tolna megyében, akit szeretnek. Persze sokkal több is van, csak róluk konkrétan nem tudok.
Tényleg elég zavaros ez a világ, de ha ott egy szűkebb és tágabb család a kisbaba körül, akkor biztonságban érezve magát fog tudni felnőni. S ha benne biztonság lesz, akkor jó eséllyel tud majd biztonságot adni, teremteni mások számár is. Akik majd őrá lesznek bízva. Szeretnék hinni abban, hogy egyetlen, gyereknek adott törődés, odafigyelés sem válik hiábavalóvá, mert valahol, valamikor, valahogy megépíti azt az emberkét. Szeretnék...
Egy barátom szerint az ember gyereke nem tiszta, üres lappal születik, amit aztán majd teleírnak. Mert tele kell írni.
Szóval nem "tabula rasa", hanem egy teleírt könyv egy gyermek s meg kell fejteni, hogy mi van beleírva. Kell tudjuk olvasni. Ő már most is valaki, nemcsak válik majd valakivé. Persze ebben az esetben is mindkét nézet igaz. A kisgyerek hoz is magával és kap is majd hozzá. Vannak abban a könyvben megírt és üres lapok is. Node nem akarok okoskodni, ezeket csak továbbgondolni-valónak szántam.
Inkább leírom, amit nemrég hallottam: hogy a kisvérkör születés után indul csak be, hiszen anyukája pocakjában a gyermek még nem használja a tüdejét, mert mert anyukája vére szállítja neki az oxigént.
Erről egy kis vers jut eszembe:

"Szívem minden dobbanása
a tiednek hasonmása.
Édesanyám, már nem félek,
örülök, hogy benned élek."

Jó egészséget és megtartó örömöket kívánok a szűkebb és a tágabb családnak.