Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2011. január 31., hétfő

Hanglemente

Itthon vagyok. Tegnap délután érkeztem. Orvosom a kezdetben keddi, majd a műtét után gondolt hétfői időpontot szombaton már indokolatlannak érezte a sebem rekord gyorsaságú gyógyulása láttán. Itthon minden egyszerűbb. Az idő nem ólomlábakon jár, a másodpercmutató vidáman szalad körbe az óra számlapján, és villámgyorsan változnak a percek múlttá. Az első fázis ezzel nagy vonalakban lezajlott, a következő útelágazást egy szövettani eredmény hozza el számomra. A negatív eredmény jelenti, a gyors visszatérést régi életembe a pozitívról most inkább ne is beszéljünk. A hangom még csak beszédre alkalmas alapfokon, de bízunk abban, hogy ahogy múlnak a napok egyre inkább visszatérnek a hangok a torkomba, és előbb-utóbb ismét képes leszek énekelni is.

Minden egészséges embernek el kéne tölteni egy kórházi osztályon néha néhány napot. Mert a hétköznapokban nem vagyunk tudatában annak a hihetetlen szerencsének amit az egészségünk jelent. Az egészséges ember gyakorlatilag csak egy ugyanolyan nem létező állapot, mint az a bizonyos állatorvosi ló, ami minden létező fajtája által birtokolható betegséggel rendelkezik. Egy alapos kivizsgálás 40 felett már mindenkiről képes kimutatni kisebb-nagyobb elváltozásokat, eltéréseket az ideális, illetve a tudomány mai állása szerint ideális állapothoz képest. A diagnosztikai eljárások finomodásával, és a páciens korának előrehaladtával ez még inkább igazzá válik. Az orvosok által felfedezett és kezelésbe vett problémák többsége valószínűleg nagyon sokáig nem okozna problémát a "betegnek" mégis futószalagon végzik ezek gyógykezelését, nem egyszer többet ártva mint használva. Az egészség fogalma tulajdonképpen nem a  test hibátlan  állapotát takarja ma már, hanem azt, hogy az adott embernél eddigi élete során még nem fedeztek fel semmi gyógyításra szoruló elváltozást. Ez már nagyon más, mint valóban egészségesnek lenni. Hippolyte Taine aki egy francia irodalmi ember volt, és nem orvos,  az egészséget accident heureux-nek nevezi, ami körülbelül szerencsés balesetet jelent. Az, hogy valaki meddig képes egyensúlyban maradni ebben a világban, és mikor billen el más irányba a vak véletlenen múlik. Ugyanúgy ahogy egy szerencsétlen baleset előre kiszámíthatatlan, és bármit papolnak az egészséggyógyászok  életmódról, környezetszennyezésről, génekről és prevenciókról, az egészség is csak a szerencsén múlik. A szervezetet befolyásoló komponensek összessége egy olyan kaotikus kombinációban áll össze, ahol a valószínűségszámítás csődöt mond és helyét inkább a nonlineáris egyenletek veszik át, melyeket a káosz elméletben hívők használnak. Különben hogy lehetnének néhány éves rákos gyermekek, és kilencvenéves jól funkcionáló öregek egyszerre a világon? Az orvostudományunknak köszönhetően az emberiség evolúciója leállt. Ennek a következménye, hogy zsúfolásig vannak a kórházak, és egy ördögi körré áll össze az egészségügy, mely során minél több embert mentünk meg, annál több ember válik beteggé. Most én is egy ilyen megmentett beteggé váltam, aki ettől a pillanattól egy állandó terhelésként jelentkezik a rendszerben. Persze ez izgat a legkevésbé, hiszen ugyanolyan önző vagyok, mint bárki más, és a saját életem mentése elsődleges fontossággal bír számomra. 
Tanulság mindig van, most is. Az egyik tanulság az, hogy nem kell változtatnom semmin. Eddigi életmódom, melynek  a jelenlegi kondícióm is következménye, egészen biztosan helyes út számomra.  A kerékpározás a kortársaimnál jobb állapotban tart, és ez egy ilyen műtét során élet-halál kérdés. A gyors felépülés, egy betegség leküzdése, csak jó általános kiindulási állapotból  kecsegtet sikerrel. Ez volt az első kézzelfogható bizonyítéka, hogy a letekert sok ezer kilométer nem volt hiábavaló. A másik tanulság, hogy nem kell változtatnom a magatartásomon amellyel a többi ember felé fordulok. A rengeteg levél, sms, komment, számomra azt jelzi, hogy rengetegen szeretnek, és aggódnak értem, és ez már több, mint amit sok ember élete során remélhet a sorstól. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ezeken a napokon gondolt rám, lélekben velem volt, egészen biztos vagyok abban, hogy a jó erők ilyen mértékű egy irányba fordulása nélkül én ma még nem lehetnék itthon. Tisztában vagyok azzal is, hogy az orvos, csak az egyik eszköz, de meggyógyulni csak mi tudunk egyedül. Ehhez kell egy kis alázat a világgal szemben, hogy elfogadjuk azt a nyomorúságosan kiszolgáltatott helyzetünket a Földön, amit az emberi lét jelent. Ez talán a legfontosabb orvosság bajainkra, ez a csipetnyi alázat, amit naponta gyógyszerként adagolni kell magunknak, még ha az ízét oly keserűnek is érezzük néha.

8 megjegyzés:

szuzi írta...

Kitartás, ahogy mondanni szokták "Az erő legyen veled. "

Jobbulást.

kyba írta...

Sajnos velem is hasonló történt.
Beiratkoztam a " rendszerbe", tudom most már nincs kiút a leiratkozáshoz.
Írtad:- a megfelelő erőnlét,
-az igaz társak és
-az alázat , ezzel teljesen egyetértek.
További testi és lelki gyógyulást kívánok kedves szeretteid körében.
Üdvözlettel: Kyba

menetszel írta...

További gyors javulást! És köszönöm,hogy leírtad a gondolataimat amik már ki tudja mióta járnak a fejemben betegségről, orvostudományról... Ezek alapján menni fog a dolog!

Exit írta...

...akkor már tervezed a nagy nyári túrákat? :-) Ha még nem, akkor ideje elkezdeni! :-))

aranyos fodorka írta...

Nagyon örülök, hogy ilyen hamar szabadultál, mert mégis csak a legjobb dolog otthon lenni ! Mostantól akkor rákapcsolni a pozitív gondolatokra, tervezni a következő túrát és igen, igen tervezni a következő zenélést is !
Menni fog !!!!

Istvan írta...

Szia Barátom!:) Nagyon örülök, hogy minden rendben és újra otthon lehetsz!:) Pihenj, gyógyulj.

Ui: csak így utólag jegyezném meg, az alázat gyakorlása nem kisebbíti a méltóságunkat.:)

Névtelen írta...

Nem csinálok statisztikát, hogy női vagy ffi. hozzászóló-e a több. Csak emlékeztetek ! -( Bocs') - 2 "variációra" : (vagy többre ?)
a.)Tán' a legfontosabb : (állítólag) a legtöbb ffi. egészségesebbnek gondolja magát annál, mint- amilyen - valójában !
b.) Tele a net azzal, hogy = a ffi.-ak a legkisebb betegségtől is képesek "halálos betegnek" érezni/ éreztetni(!) magukat...és ilyesmik
c.) Sajnos (?) - gyerekkortól kezdve "súlykolták" azt, hogy "katona dolog!"- a fiúk nem sírnak... (stb.)
Nem sorolom tovább !
Várakoztam én is ... "szövettani eredményre!" - ( stb.)
Állítólag "zöld hályogom" is van...( csak tényközlés) - és jó pár más dologról is "papírom" (zárójelentés) és ilyesmik.
OK!- életkoromból adódóan - (kedvelt mondásom) "nekem már nem trombitálnak!" -
Sem "pro" - sem "kontra"- én ennél nem "szólnék hozzá" jobban !
Nagyon remélve, hogy gondolataimmal senkit nem bántottam meg !

aranyos fodorka írta...

Remélve, hogy minden O.K., várjuk a híreket !