Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2010. július 12., hétfő

Life without smoke

Még tizennégy sem voltam. Barátaimmal nyaranta a lakóhelyünket körülvevő Szigetnek hívott, vadregényes, akkoriban, még a tájvédelmi körzet tábláját sem viselő, erdős, mezős területen játszottunk. Olyanok voltunk mint bármely fiúk bármikor, talán a maiakhoz képest csak annyival voltunk másabbak, hogy ismeretlen volt számunkra az MSN, az allergia, és a mobiltelefon. Ekkor történt meg, hogy az egyébként nálam fiatalabb társaim, a jó ég tudja honnan cigarettát szereztek, és a férfivá válás fontos mérföldkövének tartott, felnőttektől ellesett mozdulattal megkínáltak engem is. Én nem tudtam az előkészületekről, és egy kicsit váratlanul ért a dolog. Érdekes erre a pillanatra ennyi év távlatából visszaemlékezni, és nem tudom mennyire hoz fals eredményt a közben eltelt idő jótékony, mindent szebbé tevő hatása. Végül is nem gyújtottam rá az első cigimre. Nem tudom miért. Édesapám nagy dohányos volt. A példa előttem állt, a szűkebb és bővebb családon belül, szinte minden férfi dohányzott. Már jóval később, egyszer azt mondta nekem, hogy "Ne szokj rá, hülyeség az egész." De abban a pillanatban, még csak a neveltetésem okozta gátlás volt, ami egyszerűen azt súgta, hogy ez tiltott dolog egy gyerek számára. Közben néztem ahogy társaim fuldokolnak a füsttől, ahogy a szervezetük mindent elkövet azért, hogy rádöbbentse az agyat, hogy ez nem jó. De ők hősiesen, falfehér arccal szívták a füstöt, arcukon egyfajta kaján, cinkos mosollyal, mintha valami nagy világmozgalomnak lettek volna ettől a perctől beavatott tagjai. Ezek az alkalmak rendszeressé váltak, nemsokára a dohányfüst már állandó kísérője lett az együttléteinknek. Pontosan emlékszem egy halvány érzésre, amit akkor éreztem először. Én több vagyok náluk, mert én képes vagyok nem rágyújtani. Közben múlt az idő, és bennem valami makacs ellenérzés kezdett kifejlődni, ami kb. úgy 18 éves koromra már radikális dohányfüstellenes harcossá változtatott. Mit mondjak? Nem voltam népszerű a dohányosok körében, mert megköveteltem az intim szférámon belüli füstmentességet, és agresszíven léptem fel minden egyes környezetemben történt rágyújtással szemben. Megelőztem a korom. :) A passzív dohányzásról és annak káros hatásáról csak jóval később hallottam, olvastam. Azt mondják a fiúk életében a következő krízis helyzet a katonaság, ahol sokan rászoknak, unalmukban, vagy csak egyszerűen a közösségi élmény miatt. Ezek a közös dohányzások ugyanis -megfigyeltem- szertartások, pontosan megírt forgatókönyvvel. Ahogy a dohányos egyre mélyebbre kerül a függőség lefelé vezető spirálján, úgy kezdi el életét irányítani a füstölés. Napjai egy idő után egymást követő szertartások sorozatából állnak össze. Szervezete már követeli a napi betevő nikotin mennyiséget.
Manapság már nem vagyok durva a bagósokkal. Sajnálom őket. Kezükben a cigivel panaszolják el anyagi gondjaikat. Néha kisebb összegű ez a probléma, mint amit egy havi cigaretta megvásárlása jelent. Egyik munkatársnőm, vágya egy tengerparti nyaralás, de nem engedheti meg magának. Mikor azt mondom neki, hogy ott tartod a kezedben az árát, csak legyint reménytelenül. Mert a leszokás, csak néha, ötletszerűen merül fel bennük, és abban a pillanatban már el is hal. Persze a dohánygyártók varázsszereikkel nem is könnyítik meg a dolgukat, de mégiscsak a saját akaratgyengeség mondja ki az utolsó szót, a következő cigaretta meggyújtása mellett. Ma már a dohányzást unintelligens dolognak tartom. Vannak emberek akiknél nagyon nem értem az egészet, hiszen minden más tekintetben remekül gondolkodnak. A cigi leginkább melós betegség. A kispénzűek számára állandóan elérhető luxus, az ideológia pedig úgy hangzik, hogy "Miért? Talán már ezt sem engedhetem meg magamnak?" De megengedheted. Apukám is ezen a luxuscikken élt, egészen 54 éves koráig. Ha nincs ez a luxus, most örülhetne unokáinak, ahogy a valamikori kisbabákból lassan felnőttek lesznek. Tizennégy évet vett el tőlünk, és tőle ez a szánalmas emberi gyarlóság.
A fiatalok nem tanulnak a hibákból, a temetők hallgatnak. Az állam pedig többre értékeli a jövedéki adókból beérkező összeget, mint egy egészséges lakosságot. Füstöt fújni továbbra is vagány, belevaló dolog. Huszonegy éves fiatal munkatársamnak mondtam nemrégiben, félig viccesen, de valójában nagyon is komolyan gondolva, hogy," Azért meg kell dolgozni azért a tüdőrákért nem? Mennyi energia kell ehhez, beszerezni évtizedeken át a napi adagot, folyamatosan időt, energiát fecsérelni a következő szál elszívására, nem beszélve a kiadások okozta anyagi megterhelésről. Hiába semmit sem adnak ingyen." Ugyanez a srác edzi a testét, hogy izmosabb, esztétikusabb legyen, hiszen fiatal, tetszeni akar.
Lassú öngyilkosok. Mindannyian azok. Orosz rulettet játszanak a genetikájukkal szemben, de egyikük sem nyerhet. Minden téren veszít aki füstöl.
Lássunk egy rövid kalkulációt az életemből.
NEM szoktam rá a cigire, sőt a mai napig meg sem próbáltam. (Nem hiszem, hogy ez már változni fog.) Ez a tény önmagában megmentett engem harminc évnyi dohányzástól. Számoljunk napi egy dobozzal. 30 év alatt NEM szívtam el 10.950 doboz cigit. NEM volt a számban 219.000 szál, így nem is dobtam el a környezetemben ennyi csikket.
Nézzük a pénz oldalát: NEM fizettem ki mai értéken kb. 5.475.000 Ft-ot. Ekkor még nem számoltunk azzal, hogy mi történt volna, ha ezt az összeget befektetjük kezdetben hosszú távon(30 év alatt), mondjuk csak 8%-os éves kamat nyereséggel. Erre van egy nagyszerű annuitás képlet. FV(a)= 182.500 * 1,08*((1+0,08)30-1)/0,08 = 8.179650 Ft. Azért ez már szép kis summa nem?
Mivel NEM költöm el ezt a pénzt a jövőben sem, így minden évben van potya 182.500 Ft-om, amit számomra hasznos dolgokra költhetek, mint például nyaralás, könyvek stb. Mivel a feleségem természetesen ugyanígy nem dohányzó, ezért ez az összeg még meg is duplázható akár.
A NEM belélegzett füsttel NEM került a szervezetembe a harminc év alatt:
  • 65.700 mg nikotin (halálos adag 20-50 mg, a szervezet méregtelenítése nélkül, már néhány doboz cigaretta elszívása is halálos lenne.)
  • 219.000 mg kátrány
  • 438.000 mg szénmonoxid
  • további 4000 vegyület, mint pl.: akrolein, krezol és izomérjei, hidrogéncianid, nitrogénoxid, fenolacetaldehid, aceton, acetonitril, akrilnitril, benzol, butilamin, dimetilamin, formaldehid, metilalkohol, piridin, kénhidrogén ismeretlen, de jelentős mennyiségben.
Minden hitem szerint ezzel huszonötödére csökkentettem annak esélyét, hogy rákban fogok meghalni, ötödére a szívinfarktus kockázatát.. Ami önmagában természetesen nem garancia a hosszú életre, hiszen balesetek mindig lehetnek.
Én úgy érzem tartozom ennyivel annak az idős bácsinak, aki néhány évtizeden belül én leszek. Tartozom neki ezzel, hogy megélhesse az öregkor szépségeit, hogy a reggeli friss levegőt köhögés nélkül tudja tüdőre szívni.

“A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.”
/Mark Twain/

A dohányosok többségében előbb-utóbb megszületik a Nagy Elhatározás, és abbahagyja. Aztán újra kezdi, majd ismét abbahagyja. Csak nagyon kis hányaduk lesz az elhatározás után ténylegesen is képes a leszokásra, és tapasztalatom szerint ezt a többi dohányos - valószínűleg irigységből - még szándékosan meg is nehezíti. Pedig leszokni azt mondják nem lehetetlen. Nem tudom, biztosan nehezebb, mint mondani. De az biztos, hogy megéri, mert szinte azonnali pozitív változások indulnak a szervezetben.

Néhány változás az utolsó szál cigaretta elszívása után…

  • 5 perc múlva: a szív oxigénnel való ellátottsága nő
  • 20 perc múlva: a pulzusszám és a vérnyomás csökken, a végtagok hőmérséklete emelkedik
  • 1 nap múlva: a szívinfarktus veszélye csökken, a szervezet fizikai terhelhetősége nõ
  • 2 nap múlva: az íz- és szagérzékelés jelentősen javul, a lehelet dohányfüstszaga megszűnik
  • 3 hónap múlva: az agyvérzés veszélye csökken, a köhögés csökken
  • 9 hónap múlva: egykori dohányzása már nem veszélyezteti születendő gyermeke egészségét
  • 1 év múlva: a szívinfarktus és gyomorfekély veszélye a dohányosokéhoz képest a felére csökken
  • 5 év múlva: a műtéttel nem gyógyítható tüdőrák valószínűsége a felére csökken
  • 10 év múlva: a műtéttel nem gyógyítható tüdőrák és más daganatok valószínűsége ugyanaz, mint a nem dohányzók esetében
  • 15 év múlva: a szívinfarktus kockázata megegyezik a nem dohányzókéval
A téma végtelenül folytatható lenne. Nem ejtettem szót a dohányosok globális környezet szennyező hatásáról, a cigaretta és a kávézás rejtélyes összekapcsolódásáról, a dohányosok nemdohányzókra gyakorolt káros hatásairól, a dohányzó családokban passzívan dohányzó, füstben fuldokló gyerekekről, a dohányzás miatt munkából kiesett betegek horribilis pénzeket felemésztő gyógykezeléséről, és GDP veszteségéről. A csikkek által felgyújtott családi otthonokról, és abban odaveszett emberekről. Átsiklottam a dohányzás esztétikáján, ami véleményem szerint a legszebb nőt is gusztustalanná teszi. (Apropó. Csókolózott már valamelyikőtök aki nem dohányzó, dohányzóval? Mintha a hamutálat nyalogatnád.) Próbáltam megfeledkezni az értelmetlenül meghalt, kedves emberekről, akiknek közvetlenül, vagy közvetve a cigaretta okozta halálát. Mindössze néhány dohányos számára szerettem volna rendszerezni a kiadás-bevétel oldalát annak a bármikor elérhető luxusnak, amit számára a dohányzás jelent. Ha csak egyet is elgondolkodtattam, már megérte. Ha elgondolkodott, kérem holnap ne gyújtson rá, a gyerekeinek szüksége van rá.
Ugye milyen szép nap volt a mai!
Milyen kár, hogy megközelítőleg hetven dohányosnak, ez volt az utolsó napja az életében, és a holnapi hetven, még úgy gondolja lesz számára holnapután. Pedig csak azt az első szálat nem kellett volna elfogadni, vagy a második elsőt!

Kép: http://fustnelkul.network.hu/

6 megjegyzés:

Névtelen írta...

Bocs'...(hol is kezdjem ? ... tudom (?) - az elején...) Ígérem, "alaposabban" is el fogom (majd) olvasni,- de egyre elviselhetetlenebb a meleg !- (itt) ahol "ténykedem" - ill. általában 09 óra után már nem nagyon netezem- (vagy már magam sem tudom.) -
Dohányzom !- (kb.több mint 40 éve...)- elmondhatom : "szűkebb" családi körömben de még baráti társaságomban ( ...van-e ilyen) is szinte már senki nem dohányzik! - én "kitartok!" -
Ne bonyolítsam.
Viszont pl. nagyon jól emlékszem (?) - az első "korty" italokra is ! - (alkohol) - és érdekes lenne (?) - [nem kell elhinni! ] - volt egy "gondolatom" (...) - NEM akarnék majd elválni ! (szüleim elváltak) - hát... (retro történetek) - és talán ezt az utóbbit sikerült "megvalósítanom!" - bár... egyre gyakrabban jut eszembe (...) - dohányzom is, iszom is,... (mondják...) hát... el is válhattam volna !
Bocs' : gondolom azért ismered a "dohány" és/vagy "alkohol" ... adótartalmát is ! (?) - (mellesleg 620 Ft/doboz/ 19 szál) az, amit én szívok... ne vizsgáljuk azt, hogy elég -e egy nap - egy dobozzal...)

aranyos fodorka írta...

Ha elmondta véleményét egy sosem dohányzó, hadd mondja el valaki, aki hosszú évekig cigarettázott és hosszú évek óta már nem…
A dolog - mint általában mindig – nem egyszerű és nem egyértelmű, hacsak nem azt a tényt veszed, hogy két dolog közül választhatsz, megteszel-e valamit, vagy se.
Az én emlékeimben a kb. 18 éves koromban elcsent „5 éves terv” nevű cigaretta elszívására, illetve annak kellemes, avagy kellemetlen hatására képtelen vagyok visszaemlékezni, hacsak annyiban nem, hogy „nagylánynak” éreztem magam tőle. És erre már nagyon vártam, legalább annyira, mint arra, hogy befejezzem az iskolát és dolgozni kezdjek, és legfőképp függetlenedhessek a szüleimtől, a családomtól.
Az én esetemben – legalábbis ma már ezt érzem - itt volt a „tetem elásva”, nevezetesen a minél előbbi kiszakadás vágya. És ennek bizony oka, mégpedig családi oka volt.
Ha csak arra gondolsz, hogy a gyerekek döntő többsége nem megfelelő élet- és gondolkodásmódban létező családokban él, szerintem máris megtaláltad egyik okát a cigarettának, a drognak, az italozásnak.
A gyerek keres valamit, amit otthon nem kap/talál meg és bármilyen hihetetlen is Neked – sosem dohányzónak – végül is a cigarettában (de gondolom így van ez a többi szerrel is) megtalál valamit, amire vágyott. Valamit, amit szeretet-pótlónak érez, még ha józanabb perceiben tudja, dehogy is az !
Ha közvélemény-kutatást végeznél a dohányosok között nagy %-a mondaná, hogy ha rágyújt, az boldogság és megnyugvás érzésével tölti el. Mert erre vágyódik minden ember és ezt nem kapja meg döntő többségük. Keresnek valami pótszert, s ezek egyike a cigaretta. Aki pedig mégis megpróbálna leszokni, az nem kap elég segítséget. (Holott igenis nagy szükség lenne rá !) Ha véletlenül akad is ilyen leszokást segítő program, azt sem reklámozza senki, az elért sikereket se, pedig gyakorta igen nagy erőfeszítés és komoly „áldozat” eredménye a cigaretta végleges elhagyása. Persze érthető, hogy nincs ennek szponzora, minden el nem szívott doboz cigi 600.- Ft (vagy több) veszteség a gyártónak/forgalmazónak.
A fogyós programok is azért kerülnek a TV-be, mert valakinek érdeke a diétás ételek forgalmazása. Ezzel szemben a cigarettának nincs semmi alternatívája, olyan, amin valaki meggazdagodhatna.
Jómagam sok dohányos ismerősömnek meséltem el saját stratégiámat, amit nem teljesen saját kútfőmből merítettem, hanem igénybevettem külső segítséget is, mert egyedül nem ment, noha próbáltam többször is.
Leszokni pedig igenis nehéz – habár persze nem lehetetlen. Én már csak tudom.
Az én kedvenc vesszőparipám a sok-sok dolog tönkretevője, a világ megváltoztatója: a nők szerepmódosulása és ezáltal a család szétesése. Most ne vitatkozzunk arról, hogy ez miért és hogyan következett be, hogy jó-e vagy rossz (szerintem rossz) és hogy hová vezet. Ámbár szívesen végeznék egy olyan közvélemény-kutatást a magyar nők (főleg anyák) körében, hogy ha férjük el tudná tartani a (több)gyerekes családot, akkor szívesen otthon maradnának-e ? És majdnem borítékolni merem a válaszokat…Persze tudom, EZ egymagában MOST már nem lenne elég. Szemlélet és gondolkodásmód-beli változásokra is szükség van/lenne.
De kinek legyen ez a feladata ? Pszichológusnak, tanárnak, egyháznak, tv-nek ? Nem tudom a választ.
Hamlet szavait kissé megváltoztatva: Kizökkent az idő; - ó, kárhozat! NEM én születtem helyre tolni azt.

Meglehet, lesz olyan olvasód, aki elolvassa ezt a fejtegetést, azt fogja mondani, hogy nem csak a nők emancipálódása óta dohányoznak az emberek !
Igaz.
Akkor is állítom a fenti fejtegetésem rövid lényegét: a dohányzás (kábítószer, alkohol) valamit pótol, amit nem kapunk meg, pedig szükségünk lenne rá.

Névtelen írta...

Bocs' ha nem a megfelelő helyre írom!
És csak ezeket, mert dög meleg van.
Tour de France 2010
Orfűi kerékpárút

Névtelen írta...

Bocs' javítom (...)
Pécs-Orfű kerékpárút

Aknoli írta...

Elgondolkodtatott Aranyosfodorka gondolatmenete, mert odáig eljutottam a következtetésben, hogy ha valakinek a környezetében nincsenek dohányosok, akkor kevésbé lesz dohányos, de abba nem gondoltam bele, hogy valaki esetleg a rossz családi körülményekből menekül a dohányzásba. Az én példám erősíti az Aranyosfodorka-féle statisztikát, mert igaz ugyan, hogy kipróbáltam, mert dohányos helyre jártunk szórakozni (KISZ-klub), és "okos" emberkék azt mondták, hogy ha én is dohányzom, akkor nem zavar a dohányfüst, de hamarosan rájöttem, hogy ez mennyire nem igaz, sőt... Szóval 10-12 szál cigi után levontam a következtetést, és hamar leszoktam :).
Most már ott tartunk, hogy ha egy hely dohányzó, inkább be sem megyünk. Előfordult, hogy Pestre utazva csak dohányzó fülkében lett volna helyünk, és inkább álltunk fele úton a nem dohányzóban, amíg le nem szállt valaki, akinek a helyére leülhettünk.
A múltkor lányomat vártam az iskolája előtt, ahová 14-18 éves fiatalok járnak, és elborzadva figyeltem, hogy 90%-uk azonnal rágyújt, ahogy kilép az iskola kapuján. Pedig azt gondoltam, hogy a mostani tizenéves generáció a sok dohányzásellenes kampány hatására elgondolkodik, életmódot változtat.
Tévedtem.

Névtelen írta...

Akkor én is hozzászólok! 8.-os koromban kezdtem dohányozni, amit 10 év dohányzás követett. Ebből a 10 évből 6 éven keresztül leszokni próbáltam. 10 év után sikerült leszoknom! A siker kulcsa nem a nikotinfüggőségben rejlik, hanem a dohányzás szociális hátterében. A cigisek nagyon nagy százaléka nem (csak) a nikotint keresi, hanem a társaságot, a könnyű beilleszkedést, illetve a mindennapok állandó és megnyugtató rutinját. Nekem le kellett cserélnem a baráti társaságom, életmódot kellett váltanom hogy sikerüljön, de megérte, 5 éve nem dohányzom :)