Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2010. június 22., kedd

Gagliarda avagy tizenöt hang-száll

Végre ismét van NET-em, egy vihar kivégezte a modemet, a rootert, és a hálókártyát is, így néhány napig kénytelen voltam többet olvasni, a hagyományos módon könyvből, ami egyáltalán nem baj, hiszen egyrészt imádok olvasni, másrészt jó néha kikapcsolni a virtuális világból.
De ma felgyulladtak a LED-ek a modemen, és újra a billentyűket csapkodom.
Mivel az esős évszak még mindig nem hagyja a bicajosokat tekerni, így élményeimet kénytelen vagyok más forrásokból beszerezni. A múlt csütörtökön egy munkatársam talán századszori meghívásának tettem eleget, amikor is ellátogattam a szekszárdi Művészetek Házába, aminek hangzatos neve a volt zsinagóga épületét takarja. Itt került megrendezésre a Gagliarda kamarakórus évadzáró hangversenye. Mivel ezúttal nem felejtettem el, és még rá is értem, hát nagy várakozással vártam az előadást, annál is inkább mert magam sem tudtam, milyen hatással lesz rám, egy ilyen jellegű zene. Akik ismernek azok számára nem meglepő, ha azt mondom hatott rám, nagyon is, újra felfedeztem magamnak a kóruséneklésben rejlő szépségeket, és lehetőségeket. A tizenkét nőből, és három férfiból álló kórus, egy igen színes műsorral állt színpadra, a dalok nagy időintervallumot öleltek át, és a kórus adta egyhangúnak is nevezhető "hangszerelés" egyáltalán nem hatott még az utolsó dalnál sem untatólag. Nagyon tetszettek a szólamok ritmikai megoldásai, és én nagyon is láttam a rengeteg munkát, próbát az előadásban, és a dalok nehézsége ellenére csak nagyon kevés, csak szakmabeliek számára hallható hibát, félre intonálást hallottam. De ahogy a kórustag munkatársamnak is mondtam az előadás után, nem tökéletesnek kell lennie, hanem jónak, és hatásosnak. Ez pedig maximálisan sikerült a csapatnak. Egy kicsit visszarepítettek engem kisfiú koromba, amikor a zeneiskolában szolfézs órákon, hasonló dalokat énekeltünk két-három szólamban, és most eszembe jutott mennyire szerettem ezeket. De a kórus egyik legszimpatikusabb vonása számomra az volt, hogy ahogy megszólaltak, rögtön kiült az arcukra a mosoly, és látszott, hogy ők ezt tényleg azért csinálják, mert számukra a zene örömet okoz. Ezért szívesen feláldozzák szabadidejüket is, hiszen a sok év alatt rengeteg dalt tanultak meg, gondolom mindenkinek más-más volt a nehéz, de mindenkinek vannak olyanok amit csak kínnal sikerült a lehető legjobbra megtanulni. Ebben a bolond anyagias világban olyan jó néha látni példát arra, hogy valaki valamit csak magáért a tevékenységért végez. Nem kapnak érte semmit, csak a kórustársak barátságát, a hallgatóik szeretetét, de számukra ez elég. Ahogy néztem őket láttam, ahogy egymásra nevetnek, ahogy élvezik ahogy az egyes hangokból valami teljes lesz, egy kitartott összhangzat, vagy ahogy a szólamok üldözik egymást, egymás alá, és fölé szállnak, segítik, ellenpontozzák, vagy hangsúlyozzák egymást. Örültem, hogy egy kicsit, ha passzívan is, de részese vagyok ennek a csodának, hiszen a vox humana a világ legősibb hangszere. Szépsége és megunhatatlansága talán éppen egyszerűségéből fakad. Ahány torok annyi hangszín, és a sok egyedi hangból lesz egy ugyanennyire egyedi kórushangzás. Semmi hangszer, semmi elektronika, csak a tér adta természetes effekt (church-reverb), a karmester "beint" és elindul a Zene. De szép is ez.
A dilemmám tárgya a következő. Van egy üres hely a tenor szólamban. Hívtak. Nem tudom mi legyen. :)

8 megjegyzés:

Exit írta...

Próba cseresznye! :-)

amaruchan írta...

Én nem hagynám ki. :)

Adam írta...

Meddig győzködjelek még? :o|

botsaska írta...

Ha kihagynád örökké bánnád....
Várunk! :)

Atomnyul írta...

A döntés a tiéd. Az ilyen zana még úgyis kimaradt az életedből. Hogy mennyi plusz energiád van, azt meg csak te tudod. :)

Regina írta...

És bicajozás közben, nagyon jól lehetne gyakorolni ezt az új hangzást....

Aknoli írta...

Aki énekelt már valaha énekkarban, csak az értheti, miről is beszélsz. Menj, én bátorítalak. Ha már egy kicsit lecsillapodik életem sodrásának tempója, talán én is követlek, ha szükség lesz szopránra...

Regina írta...

Ez jó!!! Együtt énekelnétek! :))))