Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2010. május 4., kedd

Esküvői élmények

Esküvőn voltam.
Mint egy ember.
Idejét sem tudom mikor voltam utoljára vendégként lakodalomban.
Nemrégiben írtam, hogy egyik kedves barátom megtisztelt azzal, hogy felkért esküvői tanújának. Szombaton volt a nagy nap!



Nem kis erőfeszítésükbe került, hogy május elsején sikerüljön nyélbe ütni mindent, mert például léteznek olyen anomáliák, hogy az anyakönyvvezetők nem akarnak munkaszüneti napon dolgozni. Lehet csak én vagyok ostoba, de a másik 51 szombat az évben az nem ugyanilyen munkaszüneti nap, azaz szabad szombat, amikor mások nem dolgoznak? De sebaj, azért találtak egy hölgyet aki némi rábeszélés, és még több készpénz fejében vállalta a lebonyolítást. Az események a templomi esküvővel kezdődtek, ahol, egy olyan -nem tudok jobb kifejezést - "jó fej" lelkész celebrálta a szertartást amilyennel még életemben nem találkoztam. Nem volt ájtatos manó, nagyon is e világi beszéddel, és sok humorral vett le bennünket a lábunkról. Néha szó szerint dőltünk a nevetéstől. Mindemellett a mondanivalóját nagyon is átadta, és nem került veszélybe a szertartás ünnepélyessége. Mindehhez a gyönyörű szekszárdi belvárosi templom adta a keretet. A kötelező mutatványok után, (virágcsokor, és harisnyakötő dobás, valamint lakat elhelyezés) indultunk Tolnára a polgári szertartásra, ami az étterem kertjében került lebonyolításra. Itt jutottam én is szerephez tanúi minőségemben, és a kellő pillanatban aláírásommal láttam el az anyakönyvi bejegyzést. Ezután kezdődött a mulatság, majd a vacsora, ami kifogástalan volt. Nagyon örülök, hogy én javasoltam még az elmúlt nyáron ezt a helyet a párnak, és még jobban örültem, mikor reggel mondták, hogy mindennel megvoltak elégedve. Azért annak is van némi haszna, ha az ember a megye összes vendéglátóegységét "körbe zenéli". Egy biztos ebben a helyben még sosem csalódtam, és bíztam abban, hogy ez ezúttal sem lesz másképp. De következzék a lényeg amiért egyáltalán ebbe a bejegyzésbe belekezdtem, hiszen így tényszerűen leírva az eseményeket nem túl érdekes lehet elolvasni. A nap élménye számomra maga az ifjú pár volt. Direkt vártam néhány napot, hogy lehiggadjak, és letisztuljanak bennem az élmények, mert attól féltem, nem tudom leírni reálisan azt amit éreztem ott, és akkor. Nevezzük őket nevükön, Niki és Andris május elsején voltak éppen öt éves együttjárók, ezért is ragaszkodtak ennyire ehhez a dátumhoz. Általában én az esküvőkön, mint magánember is de főként mint zenész, folyamatosan azt érzem, hogy az összeházasodó pár, túl éretlen ehhez az egészhez. Fogalmuk sincs mibe vágnak bele. Sem a megfelelő indittatás, sem a megfelelő alázat nincs meg bennük. Itt ennek nyoma sem volt. Ez a két kedves fiatal ezerrel átélte az eseményeket. Minden szavuknak súlya volt, és ahogy a templomban az eskü szövegét mondták, ahhoz fogható gyönyörűt mostanában nem hallottam. Nekem, mint egyre öregebb házasnak, és a házasságban százszázalékosan hívő embernek, ez különösen szép élmény volt, és marad. Elvarázsoltak engem, de szerintem ezzel nem voltam egyedül, hiszen sütött róluk, hogy szeretik egymást, és ez már nem az a kamaszos szerelem, amikor még nem is látjuk a teljes valóságában a másik embert, hanem az a fajta delej, amikor már felodódtak a köztük lévő határok. Ők úgy szeretik egymást, ahogy azt minden férfinak és nőnek kéne. Őszintén remélem, és imáimban kérem az Istent, hogy ezt az érzést életük végéig sikerüljön megőrizniük. Szemernyi kétségem sincs, hogy nekik sikerülni fog. Két értelmes, intelligens, és érző embert láttam ahogy fogják egymás kezét és egymásra nézve esküdnek egymásnak örök hűséget, és tudtam, hogy hisznek ebben, jobban mint bármi másban. Persze ők is érkeztek valahonnét, és ez a hely determinálta, hogy mivé válnak, és a szülőket és testvéreket látva, nem is volt számukra más út. A tapintható szeretet, ami a szülők irányából sugárzott feléjük, számomra egyértelművé tette, hogy Niki és Andris nem válhatott másmilyenné, mint amilyennek most látjuk őket. Amit ezek a családok tudnak azt tanítani kéne. Igen. Kötelező tantárgyként. Ezért itt és most gratulálálnék nekik mindenért. Gratulálok a precíz rendezvényszervezésért, azért, hogy nem veszett el a lényeg a külsőségekben, gratulálnék ahhoz, hogy a szülők két ilyen remek embert adtak a világ számára, gratulálok Nikinek és Andrisnak, amiért képesek voltak egymásra találni, és megtanulták, és már most tudják, hogy miként lehet tisztelettel szeretni valakit korlátlan ideig. Nagyon jó volt Veletek lenni ezen a napon!

1 megjegyzés:

@X írta...

(Előhozod az "emberből" az emlékeket.)Mi pl. (1973-ban -21 és 26 évesen) november 06-án esküdtünk, mert anno november 07-e volt munkaszüneti nap és elő sem fordulhatott volna,hogy "rábeszélés" vagy "készpénz." Mellesleg kb. 16 hónapnyi ismeretség után "álltunk össze" - és tart a mai napig.
Szerintem nem nagyon dönthető el ( első látásra) - kinek- mennyi ideig fog tartani.
Majd kifelejtettem : én csak egyszer voltam tanú, (a menyasszonynak)- viszont az a házasság még tart!
Kívánom ismerőseidnek,meg neked is !
Esetleg egy dolgot hiányoltam : mennyi idős az "ifjú pár" ?- ( ha már 5 évet "lenyomtak" együtt...)