2009 számokban

Megvizsgáltam az elmúlt évet a kedvenc táblázataim segítségével.
Nos, a számoknak van egy jó tulajdonságuk, hogy nem hazudnak, erre csak a velük bánó emberek képesek. Miáltal én nem kívánom magam becsapni, sem hamis illúziókban ringatni, így meglehetősen precízen vezetem kedvenc Excell tábláimat, amelyek néhány év távlatából, már nagyon érdekes összehasonlításokra alkalmasak.
Ez az év számunkra mindjárt egy negatívummal indult, feleségem 26 éve tartó óvónői állása megszűnt, ennek következtében ő is életében először letépte az első sorszámát a munkaügyi központban. Év közben úgy éreztem, hogy komoly bevétel kieséseink vannak, de ez most kiderült, hogy nem volt igaz. Ugyanis a végkielégítés összege (március), és az év végén történt termőföld eladásunk (november) gyakorlatilag a tavalyi bevétel szintjére hozta a havi átlagát a bevételeinknek. Ez jól látszik a diagramon is:

Az valahogy mindig úgy adódik, hogyha valami kiesik, jön helyette valami más, ez az idén sem volt másként. Bármennyire is szeretném, hogy néha minden egyszerre menjen jól, tehát egyformán jól fusson a zenélés, a programozás, és a két céges kereset, ez bő két évtizedes közös történetünkben még sosem jött össze. Az idei év talán a válságnak, talán másnak köszönhetően tíz évvel ezelőtti bevételt produkált a zenélésben. A szórakozástól elvont pénzek hatása szinte minden zenész ismerősöm bevételében hasonlóan jelentkezett. A családok szépen lassan kifogynak a tartalékaikból, és már igényük sem lesz a szórakozásra. Nem kamuzok, itt az utolsó 11 év statisztikája:



Nézzük a gázfogyasztást. Az elmúlt év nem számított hidegnek, az utóbbi öt évben. Egy kifejezetten enyhe január, februárral indult, és az évvégén sem volt néhány hideg napnál több.
Én erről is táblázatokat vezetek, mármint a házam fűtésére elfogyasztott földgáz menyiségéről.


De megtudom mutatni havi:



sőt napi lebontásban is:


Ezen kívül még számtalan hasznos, és haszontalan statisztikát vezetek folyamatosan.
Például a kerékpározásról. E táblázat alapján tudom, hogy 2009-ben 7566 km-t tekertem, ami megfelel 105.000 Ft-nyi benzinnek, amit nem füstöltem el, ennek következtében a légkörbe nem került 1248.4 kg-nyi káros anyag. Ezzel a távval sikerült elégetnem 431.262 kCal energiát, ami egyenértékű mondjuk közel 72 kg-nyi házi szalonna elfogyasztásával. Ugyanebből a táblázatból tudom, hogy már 11159 km felett mentem a rekumon lévő gumikkal, és, hogy a nemrég lecserélt hajtásláncban is már 3775 km van.

Életünk bármely részéről készíthetünk statisztikákat, de vajon elmondja ez bárkinek is azt valójában milyen volt az elmúlt év? Meglehet-e ítélni bármit anélkül, hogy személyesen élnénk át? A kilométer adatok nem mesélnek, a kerékpározás öröméről, a megtett úton látott szebbnél-szebb tájakról, a gázfogyasztási értékek semmit nem őriznek meg a tél hidegének szépségéből, a hajnali csípős levegőt mélyen belélegző Zétáról, aki valahogy ebben a hőmérsékletben sokkal jobban érzi magát, mint a nyári melegben. A zenélések visszaesése, csak a bevételek oldaláról mutatja meg a száraz tényeket. Nem beszél azokról a felszabadult szombat délutánokról, vasárnap délelőttökről, amikor ráértem arra, hogy jól érezzem magam, akár otthon a feleségemmel, gyerekeimmel, vagy kerékpáron valahol útközben (Pl. Eszéken), vagy egyszerűen csak egy jó könyvvel kettesben. Nem beszél a jókedvű közönségről, az általam énekelt dal alatt összesimuló párokról. Nem olvasható ki a diagramm oszlopaiból, milliónyi emberi érzés, baráti beszélgetések, a napsütötte macskám szőrének illata, a nyári zápor simogatása, a nappalim nyugalma, Tény, hogy ha szigorúan csak grafikonokon, és adattáblákon keresztül vizsgáljuk a 2009-es évet, akkor gyengének, borúsnak, sikertelennek is nevezhetjük. Mégis azt hiszem, törekednünk kell arra, hogy a pénz ne homályosítsa el előlünk a világ szépségét. Talán én már kinőttem ezt. Nem akarok "valaki" lenni, hiszen már vagyok valaki. Én egy 43 éves férfi vagyok, egy csodálatos feleséggel, és két ugyanilyen csodálatos gyerekkel. Sok mindenhez értek, vagy inkább csak rálátással rendelkezem, ezért nem félek semmilyen új területtől sem, ami elém kerülhet. Remélem a józan eszem sosem hagy el, mindig képes leszek váltani, és olyan irányba fordítani a saját életemet, hogy megtaláljam azokat az apró örömöket, melyek nélkül úgy érzem nem érdemes élni. Hiszem, hogy már semmiféle rendszer nem képes az agyam átmosni, mert alapvetőleg nem hiszek semmiféle politikai hatalomban, mert az ember eredendő gyarlósága mindig jelen lesz ezekben a csoportulásokban. Ugyanez okokból nem várok semmi pozitívat a választásoktól sem. 2010-ben is csak annyit remélek, mint eddig minden új év kezdetén. Remélem, hogy békén hagynak, hagyják, hogy dolgozzam, és a képességeimet használjam, ezzel annyi pénzt tudok keresni, ami elég az emberi szintű megélhetésünkhöz. A legtöbb dologról úgysem én döntök. Sőt talán még csak nem is azok, akik ezt magukról hiszik. Az irányvonal ebben az évben is egyszerű lesz. Dolgozunk amennyit lehet, és közben megpróbálunk ÉLNI.