Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2009. december 23., szerda

Boldog Karácsonyt!

Újra itt van. Akik ismernek, tudják rólam, hogy számomra szinte semmit nem jelent, legalábbis nem ebben az értelemben fontos nekem ez a dátum, mint a nagy többségnek. Ezért most sem fogok átmenni ájtatos manóba! Meglátásom szerint az ország nagyobbik fele ilyenkor két részre szakad. Az egyik rész próbál nagyobb figyelemmel lenni azok iránt akiket szeret, megpróbál pótolni egész éves elmulasztott dolgokat a másik rész pedig a napi átlagosnál is nyomorultabbul érzi magát, mert szembesül saját magányával. A szeretet ünnepe mögé bújó alkoholista apák, és anyák, a robbanáshatáron tartott még elviselhetővé szelídített gyűlölet, amelyben sokan ilyenkor eltöltik ezt a néhány napot, számomra nem a szeretetről szólnak. A családi erőszaknak naponta áldozatul eső nők, és gyermekek szemében ülő félelmet a csillagszóró fénye sem képes elhomályosítani. A fenyőfa mellé kényszerített, lélekben már rég elvált házastársak arcukon erőltetett mosollyal a családi idill groteszk paródiái. A néhány napra intézetből hazavitt gyerekek öröme, az ajándékozási tébolyban elvesző családok doboz méricskélése, még csak nem is hasonlít a valódi szeretetre. Az utolsó fillérig eladósodott emberek pláza rohamát, pedig egyszerűen szánalmasnak tartom. A százezres nagyságrendben legyilkolt fenyőcsemeték, az én szememben felérnek egy szuronyos roham borzalmával. Nem szóltam még az ezekben a napokban is aluljárókban éhező hajléktalanokról, az utcára dobott megunt háziállatokról, a kukákban halálra fagyó újszülöttekről, az utolsó fillérjeikért legyilkolt nyugdíjasokról stb. Sajnos én ezen a két-három napon sem látom a világot jobbnak, sőt az álszent viselkedése csak erősíti bennem a meggyőződést, hogy az irány amerre haladunk rossz. De ez én vagyok, és az én gondolataim.
Talán vannak olyanok is, akik számára a Karácsony feledtetni képes a világ valódi arcát. Remélem vannak akiknek eszükbe jut Jézus, és az Ő üzenete a világnak, és ehhez nem kell feltétlenül hívőnek, vallásosnak lenni. Bízom továbbá abban is, hogy vannak akik számára ezek a napok is ugyanolyan meghitten telnek, mint sok más teljesen átlagos hétköznap, hiszen az egymást megtalálók számára nem kellenek kijelölt napok a szeretetre.
Nekik kívánok ezúton Boldog Karácsonyt!

Valaki másnak pedig: Boldog 26. évfordulót Édesem!

A beillesztett karácsonyi dal pedig egy apró bizonyíték arra, hogy még manapság is születnek igazi dalok.


5 megjegyzés:

Laci írta...

Szia!

Imádom a bejegyzéseidet, a mostani is nagyon jó.
Hihetlen, hogy vannak emberek akik így gondolkodnak és le is írják. Én is próbálok másképp élni mint az átlag, zölden gondolkodom de nem nagyon "zölden". És a blogodat ajánlom az ismeröseimnek és nagyon tetszik nekik...
Kellemes Ünnepeket Kivánok Neked és Családodnak.
És írj.....
Üdv
Laci

Névtelen írta...

...hasonló jókat neked/nektek is ! - időm rövidsége miatt (?) &Aranyosfodorka blogjában írtam 2 olyan témáról ( cikk/ link ?) - amit esetleg nézzél meg ? -
[ Bocs', de a fenyőfa az kb. nem olyan növény mint a ... sárgarépa...vagy egyéb más ?- bocs'-még jó, hogy a disznóvágást nem említetted !- stb. :-) ]
Műszaki téma :
Nonszensz karácsonyra :nem tudtak repülni az angyalok - Googleba írva- ott lesz ?...)í kb. ez a cikk címe !
:-)

aranyos fodorka írta...

Az én őrült dilemmám: hogy lehetne ezt megállítani, megváltoztatni? Miképp kellene a normálisaknak le/meggyőzni a milliószoros túlerőt ?
Kilátástalan szélmalomharcnak látom.
Maximum arra lehet esélyünk, hogy „nagy vihart” az aprócska magok könnyebben, nagyobb biztonsággal vészelik majd át, mint a mamutfenyők. Aztán akkor, - ha ugyan lesz rá lehetőség - csírázhatunk mi…
Már ha érted a hasonlatot…

Zéta írta...

Nem kedves @x! Számomra a fenyőfa nem olyan mint a sárgarépa. Az utóbbi maximum a húslevesemből hiányzik ha nincs, az előbbiek ellenben fák, s mint ilyenek nagyban meghatározzák azt a levegőt, amit belélegzünk a következő években. Persze nekem nem csak a fenyőfa fáj, hanem mondjuk az ilyenkor tüzelőnek biciklin hazalopott akácosok is, amit a kedves hátrányos helyzetűek pofátlanul derékban vágnak ki.
A disznóvágás eszembe sem jutott! :)

Atomnyul írta...

Eléggé egyezik a véleményünk (nem véletlen). Én speciel mondjuk rosszabb vagyok: csak azért sem vagyok kedve ilyenkor az emberekkel. :)