Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2009. december 12., szombat

Elfogadni!

Néhány éve olvastam a képen látható könyvet, ami a dalai lámával készített riportsorozat leírása . Ebben találtam a következő gondolatot: „...én, az együttérző, melegszívű és jóindulatú embert tekinteném egészségesnek. Ha az embert az együttérzés és a jóindulat vezeti, akkor valami automatikusan megnyit benne egy belső ajtót. Ezen keresztül aztán könnyebben tud kommunikálni más emberekkel. Ez a melegség egyfajta nyitottságot teremt. Az ember egyszerre rájön, hogy minden emberi lény ugyanolyan, mint ő, tehát könnyebb is lesz velük kapcsolatot teremtenie.
Mindez az internetes cikkekre írt hozzászólásokról jutott eszembe. Már többször megfogadtam, hogy nem olvasok kommenteket, mert mindig felhúzom magam, az emberek, rosszindulatán és szűklátókörűségén. Egyesek olyan elvakultan képesek gyűlölni, hogy nincs az a józan észérv, amely képes lenne őket jobb belátásra bírni. Azt figyeltem meg, hogy bármiről is szóljon a cikk, a kommentekben rögtön megjelenik a két véglet, aki meg sem próbálja az ellentábort megérteni, köztük pedig ott vergődnek a békítő szándékú józanok, akik mindkét fél helyzetébe képesek magukat beleélni, és kétségbeesett kísérleteket tesznek a villámok kicsorbítására, amelyeket a két tábor egymásra záporoztat. A hozzászólások kivitele, szókincse, megfogalmazása, és helyesírása („tudhassa”, „láthassa”, „nyalhassa”) sokat árul el a hozzászólókról. De engem nem az intelligencia különbségek zavarnak, hanem a hozzászólásokból áradó elvakult rosszindulat. Az egyik ilyen cikk hónapok óta egy egyszerű tényről szól. A szomszédos falu polgármestere lopott a közpénzekből. Nem ő az első, és nem is az utolsó. Régi nagy igazság erre a magyar közmondás: Alkalom szüli a tolvajt. Csak nagyon kevés ember nem lopna az ő helyében, többet-kevesebbet, de lopna. A baj azzal van, hogy ezt megteheti, mert a törvényi szabályozás nem elég következetes ennek megakadályozására. Amíg vannak kiskapuk, addig használni is fogják ezeket. A két tábor közben, nem kevés energiát fecsérel arra, hogy egymást gyalázza a kommentekben. Pedig a megoldás egyszerű. A polgármestert el kell zavarni. Ezen nincs mit ragozni. Átlépett egy határt, ezzel elvesztette azt a bizalmat, amit a választói megelőlegeztek számára. Ha lenne önkritikája, magától is lemondana. De nem csak polgármester ügyben ilyenek a kommentek.
A „kedvenceim” az autós- kerékpáros-gyalogos perpatvarok. A különböző jármű típusok vezetői úgy tekintik a másik járműtípust vezetőket, mintha azok nem is emberek lennének, hanem egy külön faj.

Az autósok szerint minden kerékpáros
  • szabálytalanul közlekedik,
  • nem rendelkezik jogosítvánnyal,
  • semmi keresnivalója az úton, mert az út az autóké,
  • éjszaka kivilágítatlanul bukkan elő a sötétségből,
  • rendszeresen áthajtanak a piroson,
  • nem adózik, nem járul hozzá a közutak fenntartásához, például a benzinbe épített adókkal (???),
  • nem fizet súlyadót sem (a 16 kg-os bicajra) :),
  • a biciklis azért biciklizik, mert ők a társadalom alsó rétege és nincs pénzük autóra (1millás bicajokkal) :)
A bicajosok szerint:
  • az autó nem városba való, és egyáltalán a bolygóra sem,
  • az autós lusta, elzsírosodott ember, akinek saját kényelme mindennél fontosabb,
  • az autós szándékosan rombolja a környezetét,
  • úgy megy mint az őrült, és leszorítja a szegény biciklist az útról,
  • parkolással elfoglalja a kerékpárutakat,
  • a parkoló autósok szándékosan nyitják rájuk az autóajtót, :)
  • ezen kívül ők a globális felmelegedés, és az emberiség kihalásának legfőbb okozói
    valószínűleg már a dinók kihalásában is kulcsszerepet játszottak.:)
A gyalogosok, mind a két tábort utálják, mert:
  • az autósok az életükre törnek a zebrákon,
  • a kerékpárosok pedig ötvennel cikáznak a járdán, ahol semmi keresnivalójuk nincs.
A kommentek meg sem próbálják a másik tábort elfogadni, számukra az egyetlen üdvözítő megoldás, a teljes célcsoport azonnali gázkamrába küldése lenne. De hol marad a tolerancia? Tényleg meg lehet ítélni autósok, gyalogosok, kerékpárosok ezreit néhány negatív tapasztalat alapján? Ez olyan mintha annak tudatában, hogy vannak pedofilok, kijelentenénk, hogy mindenki az. A harcos Critical Mass-esek miért nem értik meg, hogy bármennyien is lesznek, akkor is lesznek autók, és köztük kell közlekedni, márpedig velük szemben ők a sérülékenyebbek. Az elvakult autófetisiszták miért nem örülnek annak, hogy ahány kerékpáros közlekedik, az egy sem autóban ül, így számára lesz könnyebb a közlekedés. Ezenkívül, a kerékpárosok számának rohamos mértékben növekedése egy jelenség, ezzel meg kell tanulniuk együtt élni. Én személy szerint elítélem azokat, akik nem tartják be a közlekedési szabályokat, és ezzel másokat veszélyeztetnek, de ez nem jármű függő. Én rengeteget bicajozom, mégis azt kell mondanom, hogy ehhez képest alig van „meleg” helyzetem. Miért? Mert szabályosan megyek, éjszaka öt(!) lámpával, és számtalan fényvisszaverővel teszem magam láthatóvá. Keresem az autósokkal a szemkontaktust, és csak akkor indulok el —a biztos elsőbbségem tudatában is— ha látom, a másik fél viselkedésén, hogy ezt az elsőbbséget neki szándékában is áll megadnia számomra. Ha ezt nem látom, azonnal lemondok az elsőbbségemről, és szélesen mosolyogva integetek biztatva az áthaladásra, és arra, hogy lehetőleg minél hamarabb tőlem távolra kerüljön, mindkettőnk biztonságának érdekében. SOHA nem megyek át piros lámpán szándékosan, ha van más lehetőség nem közlekedek kerékpár számára tiltott utakon. De sajnos a magyar viszonyok ezt nem mindenhol teszik lehetővé. Néhány faluban a kerékpárút kiépítése abban merül ki, hogy kijelölnek egy 50 éve készült, betonlapokkal lerakott járdát a főutcán, ami házanként kettő darab vízkifolyó csatornát tartalmaz, a házak előtti fák lelógó ágai kiütik a bicajos szemét, és az udvarokról a legváratlanabb pillanatokban lépnek féktávolságon belül elé a lakók. A szabadon engedett házőrzők adrenalin fokozó, és gyorsító hatásairól már nem is beszélnék. :) Ebben az esetben nem szívesen, de az autók között megyek tovább, még akkor is ha ezt tábla tiltja, mert a józan eszem szerint ez a kevésbé veszélyes. KRESZ változás ide, vagy oda, én továbbra sem fogok egyirányú utcában szembe haladni a forgalommal, mert ezzel a frászt hozom az autósokra, nem beszélve az utca végét keresztező úton közlekedőkre, akik joggal nem számítanak ebből az utcából előbukkanó járműre. Ugyanígy továbbra is —a lehetőségekhez képest— igyekszem minél szorosabban az úttest jobb szélén haladni, minél kevesebb fennakadást okozva ezzel a mindig siető autósoknak. Persze néha ez sem egyszerű, mert az útjavítóknak van egy zseniális találmánya a nyomvájuk megszüntetésére, amikor is a feltorlódott aszfalt púpot nemes egyszerűséggel felmarják egy géppel. A púp eltűnik, helyette azonban egy hosszirányú hornyokat tartalmazó bicajkerékcsapda marad az útszélén, ami még egy ilyen bicajosnak is kihívás mint én, aki 7-8 ezer km-t tesz meg évente drótszamáron. A közlekedés egy össznépi játék. Mindenki részt vesz benne. Annak minősége a résztvevők magatartásától sokkal inkább függ, mint a törvényi szabályozáson. Lehetne kiosztani a kerékpárokra is rendszámtáblát, de akkor legyen a gyalogosokon is? :) A téli kihalt kerékpárutak valóban luxusnak tűnhetnek a kihasználatlanságuk miatt, hiszen kevés elvetemült van, aki télen is teker, de ez még nem azt jelenti, hogy szükségtelenek, mint ahogy a strandokat sem szüntetjük meg csak azért mert szezonálisan képesek működni. Lehet jogosítványt előírni a kerékpárosok számára, de ahogy elgondolkodtam, és számba vettem bicajos ismerőseimet, alig találtam olyant, aki nem vezet autót is egyben. Az alkohol fogyasztással ugyanez a helyzet, gyalogosként is veszélyes, és ha a kerékpáros büntethető ez alapján, akkor a gyalogos is legyen felelősségre vonható, ha közúti balesetet okoz ittasan. De ezek csak a törvényi szabályozás kérdései. A fő probléma, az, hogy mindenki ellenségnek tekint mindenkit az úton. Kialakult egyfajta a biológiai táplálkozási lánchoz hasonlatos hierarchia. Az egyik hazai humorista ezt le is írta:
Kamionsofőr—>autóvezető—>motoros—>kerékpáros—>gyalogos—>galamb. :)
Az a vicc, hogy ez nem vicc. Ez a fajta egymáshoz hozzáállás fényévekre van attól, amiről a dalai láma őszentsége beszél, ez még akár adódhatna, a keleti és nyugati kultúrák eltéréseiből is, de a fő problémát abban látom, hogy nem is igyekszünk közelíteni a keletiek életszemléletéhez, miközben csodálkozunk saját mindennapos boldogtalanságunkon. A boldogság elsajátítható művészet. Mások elfogadása ennek a tanulási folyamatnak csak egyik komponense, és amíg erre képtelenek vagyunk, addig saját mentális nyomorunk is állandó tartozéka marad életünknek. Mindenki használja a neki tetsző járművet, autózzon, kerekezzen, vagy gyalogoljon. A lényeg, hogy ne rajtam keresztül tegye ezt, ha nem muszáj. Vaya con dios!

4 megjegyzés:

aranyosfodorka írta...

„Valójában, hogy egy adott pillanatban boldognak, vagy boldogtalanak érezzük-e magunkat, ennek gyakorta alig van köze abszolút helyzetünkhöz, sokkal inkább annak függvénye, hogy miként érzékeljük saját helyzetünket, mennyire vagyunk elégedetek azzal, amink van.

Ha az embert az együttérzés és a jóindulat vezeti, akkor valami automatikusan megnyit benne egy belső ajtót. Ezen keresztül aztán könnyebben tud kommunikálni más emberekkel. Ez a melegség egyfajta nyitottságot teremt. Az ember egyszerre rájön, hogy minden emberi lény ugyanolyan, mint ő, tehát könnyebb is lesz velük kapcsolatot teremtenie

Ha másokhoz együttérzéssel közelítünk… mi magunk teremtjük meg a lehetőségét, hogy szeretetet, vagy legalábbis pozitív reakciót váltsunk ki a másik emberből.”

Még három bekezdés az általad említet könyvből, mely egyik igen kedves olvasmányom.
Nos nem tudom, a magam szavaival mit tudnék én még mondani, hiszen ezekben a sorokban minden benne van.
Minden, ami az emberekből /vagy a többségükből/ manapság teljesen hiányzik.
A bajok pedig emiatt vannak, ez az okuk, mert gyűlölettel/türelmetlenséggel/megnemértéssel a szívedben, képtelenség normálisan gondolkodni/viselkedni/érezni.

És ez az egész nem csak az autósokra és bicajosokra vonatkozik. …

Névtelen írta...

(Tegnap programom volt... ma meg van ez ) Nálam nagyon bejött!
Épp' a napokban ajánlottam azt a "projektálás" = kivetítés témát - pszichológusok szerint kb. az jellemző "napjaink magatartási formáira", így aztán pl. a kommentelésekre is... (vélekedésekre és sok másra)
A kivetítés

Névtelen írta...

Kerékpáros téma
(szombati Népszabadságban) Címe : Hétszáz méter életveszély
Bizonyára Googleba írva - és megtalálható.

Atomnyul írta...

Tetszik az a mód, ahogy az egyensúlyt keresed az életben. Ezért is tetszik annyira a Yin&yang-os avatárod. Sajnos sosem fog mindenki így gondolkodni, de ha néhányan tesszük, az már eredmény, még ha mi sem járunk mindig sikerrel.