See you later

Holnap indulok. Gyorsan letekerem ezt a néhány kilométert, és már itt is vagyok. :) Mennyire hülye tud lenni az ember, hogy feladja, a csodálatos házának kényelmét, és pusztán szórakozásból átvált egy sokkal puritánabb életmódra, ráadásul teszi mindezt "pihenés" címszóval. Furcsa, hogy tudatában vagyok egy ilyen túra összes szenvedésének, mégis vágyom rá, sőt már most tudom, hogy a megérkezést követő napokban, újra elkezd kattogni az agyam egy lehetséges jövő nyári útvonalon. A bicaj már útra kész, még néhány felszerelési tárgy a megfelelő táskákba, és reggel lenyomom a pedált, de ezúttal több milliószor kell ezt megtennem, mire újra megpillanthatom a házunkat. Persze annak is tudatában vagyok, hogy egy ilyen hosszú út veszélyes is, de mégis én nem érzem a mindennapi életnél veszélyesebbnek, hiszen csak körül kell tekintenem, és láthatom, hogy mennyi baleset, és borzalom történik az emberekkel a lakóhelyeiken belül, illetve annak néhány kilométeres vonzáskörzetében. Ennek fényében ez az utazás is vállalható, hiszen csak az idén megtett 4000 km sem volt attól veszélytelenebb, hogy maximum 200 km-es távonként tettem meg résztávonként. Most néhány nap alatt fogom letekerni ennek a kicsit több, mint negyedét.
De ez nem egy nagy csoda bicajos körökben. Ez a teljesítmény például említésre sem méltó, Harkányi Árpádéhoz képest aki a napokban érte el Nord Kapp-ot. Ő már április 24 óta teker, a 100 napos bicajtúra alatt kb. 8000 km lesz a teljes megtett út. De említhetném még Matthieu Monceaux nevű úriembert (ld. képen) is, aki 44.000 km-t tett meg 27 hónap alatt, -16 - +55 fokig terjedő hőmérséklet határok közt és 5220 méteres legnagyobb magasságú hágón átkeléssel. Szóval az én túrám, az csak egy könnyed biciklizés a természetben.:) Persze én sem itt kezdtem, és valószínűleg, nem is ez lesz a legnagyobb túra életemben, csak egy újabb lépcsőfok a sorban. Egymást inspiráljuk mi bicajosok. Vannak akik szemében én is egy követendő példa vagyok. Biztos vagyok abban, hogy ahogy a tavalyi túrám nyomán az idén sokan elindultak horvát ország felé, úgy jövőre is lesz követője a mostani utamnak, és ez rendben is van így, hiszen én előttem is vannak példaképek, és már arra is rájöttem, hogy csak idő, és elszántság kérdése az egész, gyakorlatilag bárhova képes az ember elbiciklizni, egy szint után. Remélem nem lesz gond az úton, és két hét múlva ismét itt ütögetem a klaviatúrát, és kétségbeesetten próbálom leírni ismét a leírhatatlant, hiszen ezek az élmények csak átélve teljes értékűek.
Addig is sziasztok.