Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2009. július 10., péntek

Készülődés

Kérdezitek többen, hogy miért vagyok ilyen csendben?
Készülődöm. Bicajt szerelek, tervezgetek, álmodozom. Ebből már kitalálható. Közeleg a nyári "nagy" túrám ideje.
Már csak két hét, és ismét nekivágok bicajommal a világnak. Ez lesz az eddigi leghosszabb túrám, remélhetőleg. Valószínűleg a legnehezebb is. Mégis erre egyáltalán nem gondolok. Tesóm megállapította, hogy akinek egy ilyen kalandról az első gondolatként, annak fizikai nehézsége jut eszébe, az valószínűleg nem is alkalmas arra, hogy átélje az ilyen túra megpróbáltatásait. És tényleg. Ha az utazásra gondolok, csak a tájak szépsége jár a fejemben. Persze tudom, hogy lesz szenvedés is bőven, mégis ez valahogy annyira mellékes tud ilyenkor lenni.
Ma végre vettem a fáradtságot, és pontosan megrajzoltattam az útvonalat a google maps-szal.
Terveink szerint ez lesz az útvonal.


Nagyobb térképre váltás

Ugye milyen szép kis bicikli út lesz ez? :)

Az idén először nem fiammal indulok neki, mert nem tudtunk közös időpontot egyeztetni, amit egy kicsit sajnálok is, hiszen az eddigi túráinkon mindig együtt éltük át ezeket a kalandokat, és jól összekoptunk már ilyen téren. Egy pesti csoporthoz csapódom hozzá, de hogy ne legyen ilyen egyszerű, én már Budapestre is bicajjal megyek, és amikor visszaérkezünk az országba, én nem utazom velük vonattal ismét a fővárosba, hanem hazáig tekerek. A google szerint ez 1327 km lesz, de a végső számot úgyis a kilométerórám fogja elmesélni. Most, hogy már eljutottam arra a szintre, hogy napi 200 km nem számít nagy kihívásnak, nyugodt szívvel belevágok ebbe a hegyi terepben igencsak gazdag kirándulásba, úgy gondolom, a lábaim és az egész szervezetem bírni fogja. Az Adriai kiruccanás óta már mentem több mint 4000 km-t, és úgy érzem egy év alatt, én és a reku jól összeszoktunk. Főként a tavalyi állapothoz képest, amikor szinte alig voltam képes vele az úton eltalálni, úgy indultam el Horvátországba. Most mire elindulok erre a hosszú útra közel 7000 km-nyi tapasztalat lesz a birtokomban a fekvőbicajos közlekedéssel kapcsolatban. Ez mindenképpen biztonságosabbá teszi az utazást. Az időközben kialakult "rekus izmok" pedig remélem megkönnyítik a Tátra meghódítását.

Szóval nincs velem semmi baj, a számítógépem sem romlott el, csak nemsokára élménygyűjtésre indulok, erre edzem, ami a mindennapos esőzés miatt nem is olyan egyszerű dolog ezen a nyáron. Persze a fizikum nem minden, mentálisan is fel kell készülni, és erre például nagyon jó egy-egy felhőszakadásban kerekezés. :)

2 megjegyzés:

aranyosfodorka írta...

Brávó ! Nem semmi...
Az út feléről biztonsággal állítom, hogy nagyon szép. Én /ugyan nem bringával, de/ bejártam a Vág völgyét Pozsonytól a Tátráig, és - mint Te - Kassa felé jöttünk haza. Szép emlékeket őrzök az útról.
A hegyekben remélem fogsz fotózni ?!
Jó utat és várjuk a beszmolót !!!

@ x >> írta...

Bár mindezeket tegnap (szombat?) is olvastam ?- OK ! - csak nem maradt időm kommentelni. (Írtam más helyen : vagy 8-9 napja (?) ismét a Tour de France-t nézegetem ( a tájak szépsége miatt - stb.) -ill. csak -csak meghallgatok sok mindent a "profi" kerékpározásról is ,- (néha kommenteltem róla más helyeken.) -
Egyetértek ! = a "mentális felkészülés" (is) igen fontos ! :-) :-) - ne bonyolítsam ! - mert (valahogy) nem jó "magyarnak lenni" - a környező országokban ?- (Na, de bizonyára ezt jobban tudod nálam.)
Jó utat ! - (beszámolót majd várva - stb.)
**********************************