Wind of change...

 Süt a Nap! 16 év után végre nem rontja a hangulatom egy bizonytalan jövőkép frusztrációja. A távolban felcsillan a remény, amire most ismét valós esély mutatkozik. Magyarország többsége  2026.04.12-én, a napra pontosan 23 évvel ezelőtti szavazást megerősítve ismét az Európai Uniós tagságra szavazott. Én is. Ráadásul jelen pillanatban biztosnak tűnik a 2/3-os többség is, ami gyors és hatékony cselekvésre ad a következő kormánynak felhatalmazást. What a fairytale!
A szürke múltat elfújta a változás szele, az emberek az utcán ünnepelnek, mindenki mindenkit ölelget. Hihetetlen. Visszatért a magyar népbe vetett, már alig meglévő hitem. Reméltem, hogy így lesz, de nem mertem magam beleélni, hiszen az állampárt végtelen aljas módszerei, mint a rák áttétei, úgy fúrták magukat be mindenhova, minden hivatalba, munkahelyre, családba. Szét szakítottak emberi kapcsolatokat, lövészárkokba kényszerítve az ellentétes nézeten lévőket. 
Nem tudom mit hoz a jövő. Mégis hosszú idő óta most először érzek némi reményt. Ennek akkor is örülök, ha én már egyre inkább a távozóban lévő nemzedékhez tartozom  és lényegesen az életemen már nem lesz képes változtatni a következő vezetés, mégha minden feladatot optimálisan kezel és tényleg megszűnik korrupció, méltánytalanság, az egészségügy és oktatás hiányosságai és végre euróban kapjuk és költjük a pénzünket néhány év múlva. De a gyerekeinknek igenis számít, hogy őseik földjén élhessenek, anyanyelvükön beszélhessenek és lássák biztos jövőjüket. Hogy végre a médiából ne agymosó, hazug propaganda ömöljön digitális hulladékként a lakások szőnyegére. Ehhez persze kellünk mindanyian. Nem csak akik ma a változásra szavaztak, hanem azok is akik elhitték az elmúlt 16 év Göbbelsi propagandáját és hittek a hazugságban egy meztelen királyban. Tanulnunk kell a múltunkból, hogy nem vagyunk egymás ellenségei, mi jelöljük ki utunkat és ehhez választunk vezetőket, akik bármikor elzavarhatók, ha letérünk erről az útról.

Bízom Magyar Péterben és csapatában, még akkor is ha látom a félelmetes képességeit, ami ugyanúgy egy diktátor skillje, mint ahogy Orbán Viktornál is így volt. De hiszek abban, hogy ugyanazokat a képességeket ezúttal jó irányba állítva elindulhatunk a várva-várt gyarapodás irányába, amit a mi generációnkanak 50 éve ígérgetnek. Talán most jött el az ideje a változásnak, talán Magyar Péter lesz az a vezető, akinek a neve a magyar történelembe úgy kerül be, mint a nemzet megmentője. Egyelőre az a  közvetlen veszély elmúlt, ami miatt egy ideje, már vészforgatókönyveket gyártottam, azon gondolkodva, hogy hogy hogyan tudom az életünket egy más élőhelyre exportálni, és egyáltalán hogyan lehet bezsúfolni 50 év élet kacatjait egy hajókonténerbe?

Holnap persze mindebből még semmi nem lesz érzékelhető, ugyanúgy bemegy mindenki a munkahelyére és folytatja azt, amit pénteken abbahagyott. Talán csak egy kicsit mélyebbeket fogunk lélegezni, egy kicsit többször mosolygunk össze cinkosan, mert mindannyian tudjuk, most valami történt, megcsináltuk!

Szebb, boldogabb jövőt minden honfitársamnak! Hajra Magyar Péter és csapata!