Évzáró-2022

Az évek egyre gyorsabban szaladnak, ahogy múlik az idő felettem. Mondják, hogy ennek az érzetnek egyszerűen az a magyarázata, hogy az egy évnyi időtartam, egyre kisebb százalékát jelenti a már megélt időnk összességének, ami logikus,  mégis azt várnám, hogy a 365 nap, az ugyanolyan végtelen legyen, mint gyermekkoromban. Ahogy ülünk ezen az élet nevű vonaton és az ablakon át bámulunk, az egyre szürreálisabb valóságba kifelé, az évek, mint a telefonpóznák közti távolságok, úgy vesznek a mögöttünk hagyott térbe.
A nem régen még rejtélyes és sok kérdést tartalmazó 2022-es év máris mögöttünk van, és persze a megválaszolt kérdések helyén újabbak keletkeztek. Az emberiség ismét hozza a már jólismert játszmáit, válságok, háborúk, bizonytalan jövő. De ezúttal mindezt már egy ökológiai katasztrófa felé tartó környezetben, az önellátásra képtelen túlszaporodott népességgel teszi. Nincs olyan, hogy jövő. Amit jövőnek hívunk, az csak egy vetítővászon, amire mindannyian a félelemeinket vetítjük, van akinél ez csak egy több esélyes krimi, van akinél horror. Az életünket percekben éljük, egyiket a másik után. Ennek kéne számítania egyedül, és arra kéne mindannyiunknak törekednie, hogy a  számokban eléggé pontosan kifejezhető rövid időtartamot, ami még az életünkből hátra van hasznosan és ne rettegésben töltsük el. De a világ ezt nem segíti, sőt ott is pánikot generál, ahol még bőven lenne idő változtatni a dolgok alakulásán. Az emberek eközben egymás farkasaivá válnak, főként az online térben, de ez már egyre inkább megfigyelhető a fizikai, valós térben is,  ahogy mindenki gátlás nélkül kioktat, beszól, empátia nélkül csak a saját érdekét szem előtt tartva, a számára rendelkezésre álló "tudásból" építkezve. Az általános műveltség meredeken zuhan, egyrészt az értelmesebb rétegek külföldre távozása, másrészt a hazai oktatás amortizációja miatt, ami véleményem szerint nem a regnáló hatalmak tudatos tevékenységéből fakad, hanem az emberi igénytelenségből, ami nem készteti az embereket tanulásra, önfejlesztésre, így lehetővé teszi az egyén elbutulását, ami egy lefelé tartó spirál. A  hatalom mindezt csak tétlenül hagyja, hogy megtörténjen, hiszen uralkodni, csak szerveződésre, gondolkodásra és információk megszerzésére és befogadására önállóan képtelen tömegeken lehet korlátlanul. Így az egykori utópista ideák egyre inkább távolodnak tőlünk, ma már a demokrácia is csak egy ezek közül, amit egyre inkább kezdenek megtépázni az autokrata rezsimek által vezetett társadalmak okozta konfliktusok. Szerencsétlenségünkre minket éppen egy ilyenbe pottyantott le a gólya, és így a hatvan felé közeledve, már nagyon unalmas napi szinten két bites hangzatos propaganda jelszavakat hallgatni és olvasni mindenütt, miközben pontosan tudom, hogy mi a valóság. A valóság az, hogy egy rövid jó irányba fordulás után, ismét ott tartunk, ahol a rendszerváltás előtt, csak elúszott harminc évünk és az esélyünk a normális öregkorra. Amióta élek, én mindig tervező típus voltam. Voltak rövid-, közép-, és hosszútávú terveim. Mára ez a gondolkodás szinte lehetetlenné vált. Hetente változik a szabályzói környezet, mire kitalálom, milyen irányba induljak, már megszületik egy újabb határozat, törvény, ami ez lehetetlenné teszi. Velem együtt a legtöbben már csak reagálunk az eseményekre, visszatekintve nem is tudjuk megmondani mikor veszítettük el jövőképünket. Próbáljuk megőrizni a már megszerzett, elért eredményeinket és a legfőbb félelmünk, hogy mindezt elveszíthetjük egyik napról a másikra (lsd. ukrán háború). Persze ez még mindig az evolúció. Most is az életképesebb fog életben maradni, de az életképességet valószínűleg most sem az intelligencia, a tolerancia fogja jelenteni, hanem az agresszivitás.  B terv mindig van. Nem kell foggal-körömmel ragaszkodni egy helyzethez, ha az már nem jelent megfelelő minőségű életet. Ez megint egy relatív fogalom, mert kinek mi a megfelelő minőség? Nekem ennek valahol ott van a határa, amikor tervezhetetlenné válik az életem és az alapvető jogaimat sem tudom érvényesíteni. Az idén először komolyan kezdtünk el feleségemmel arról beszélgetni, hogy melyek azok a történeti mérföldkövek, melyek bekövetkeztekor felszámoljuk magyarországi életünket. Sikerült három ilyen eseményt meghatározni. Még érzek magamban annyi energiát, hogy képes legyek egy új országban megtalálni a helyem. Persze nem erre vágyom, de tétlenül sem tudom végig nézni, ahogy körülöttem minden összeomlik, és minden, amiért megdolgoztunk elértéktelenedik. 

2022 főbb eseményei:

• Ettől az évtől új munkakörben és immáron a Paksi Atomerőmű törzsállományában dolgozom.
• Évtizedek óta ismét van hi-fi berendezésem és normális körülmények között hallgatok zenét.
• Februárban felnőtt úszásoktató segítségével kezdek úszni tanulni.
• 2022. február 24-én Oroszország teljes körű inváziót indított Ukrajna ellen.
• Márciusban 4 nap alatt Privát BSZM-ként futom körbe a Balatont.
• Április végén egyéni indulóként 28 óra 33 perc alatt futom körbe a Balatont (210 km).
• Júniusban a tihanyi One Way Ticket Run backyard versenyen 16 kör után (107 km) megálltam.
• Júliusban a régi nagy álmom teljesül egy Firenze-Róma-Pompei utazással.
• Szeptemberben feleségemmel két nap alatt körbe kerékpározzuk a Balatont.(We time).
• Decemberben 40 év után ismét találkozunk az általános iskolai osztálytársakkal
• Egész  évben sikerül a súlyomat kisebb kilengésekkel a normál BMI-n belül tartani.
• Sport: összes futás 3125 km + 45 óra úszás.

2023-tól már nem tervezem az öregkoromat. Lebegtetem ennek földrajzi helyét, idejét. Csak apróbb céljaim vannak, lényegtelen kis komfortnövelő, életigenlő utazások, pozitív töltekezések. Ez lesz az az év, amikor befejezem egy életre a zenélést. 1973-ban, 50 éve kezdtem el zenét tanulni és 40 éve állok különböző hangszerekkel színpadon. Sok csodálatos élményt adott, de legalább ugyanannyit vett el tőlem, de nem bánom, minden lehetett volna sokkal rosszabb is. Mindenesetre ennyi elég volt, és itt a vége. Persze a zenész, az zenész marad míg él, továbbra is lesznek otthon hangszereim, melyeken időnként játszom, de soha többé nem munkaként, pénzért. Futással kapcsolatos céljaim között 3 maraton, 2 hatórás, egy backyard és talán egy 24 órás verseny ami lényeges, valamint 2023-ban újra szeretném átúszni a Balatont a már továbbfejlesztett úszásmódommal remélhetőleg jobb idővel, mint először. Folytatom az úszás tanulást edzői segítséggel. Ezen kívül semmi komoly terv. Talán venni egy komolyabb triatlonozásra is alkalmas biciklit. Nyaralás valahol, valamikor. Lényegtelen. Minél inkább kivonni magam a mérgező emberek hatása alól, sokkal kevesebbet lenni az online térben, számomra semmit nem jelentő papucsállatkák agyi szintjén lévők kommentjeit olvasva. Megtalálni a gondolkodásommal harmonizáló embereket, műsorokat, könyveket, blogokat. Vigyázni arra a néhány emberre, akiket szeretek és akik engem szeretnek. Kb. ennyi.