Oh Lord, won't you buy me a Mercedes Benz?

 

Eladtam az autóm. Az ember, főként ha nem autófetisiszta, nem cseréli évente az autóit. De néha elérkezik a váltás ideje, mert vagy a régi már kezd bontásra érett lenni, vagy ritkább esetben azért, mert a költségvetésbe éppen belefér egy csere, ami lehet még nem lenne szükséges, de ilyenkor hamar meggyőzzük magunkat, hogy hosszútávon így járunk jobban. Nos, véleményem szerint sehogy sem járunk jól, az autó egy pénztemető, a lehető legrosszabb befektetése a pénznek, de közlekedni kell, manapság pedig még inkább. Én is, mint minden halandó, feltettem egy hirdetést a használtauto.hu-ra (népszerű nevén hahu-ra), és vártam a vásárlót.
Nem egy roncsot árultam, hanem egy 8 éves remek állapotú Honda Jazz-t, ami ráadásul a szívemhez is nőtt 5 év alatt. Nyilvánvalóan egy ilyen helyzetben kicsit elfogult az ember a saját autójával, én biztosan így voltam, ezért övön aluli ütésként éltem meg az érkező érdeklődők által nyújtott élményeket. Rövid idő alatt rájöttem, hogy ez egy komoly lélektani tapasztalás lesz, és antropológiai érdeklődéssel kezdtem figyelni a különböző vásárló típusokat. Ha autót akarsz eladni manapság, a következő típusú "vásárlók" felbukkanására készülj fel. 

• Virtuális telefonos vásárló:
  Felhív, és érdeklődik. Nagyjából azokat a dolgokat kérdezi az autóról, ami a ( egyébként nagyon részletes) hirdetés szövegében le van írva, csak értően elkéne olvasni, neki talán többször is. Végül is nagyon lelkes, és ígéri, hogy majd jelentkezik. Soha többé nem hallok róla.
• Virtuális emailező vásárló:
  A telefonos vásárló grafomán megfelelője. Kapok egy emailt egy ismeretlen címről, melyben leírja, hogy érdekli az autó, de mielőtt eljön további képeket kér, mert a 11 db HD felbontású képből nem tudja eldönteni, hogy érdemes-e a helyszínre utaznia megnézni az autót. Bocsánat, de az ilyenekkel én nem foglalkozom. Úgy gondolom, hogy aki ennyire nem hajlandó invesztálni egy autó megtalálásába, az nem az az ember akire szükségem van, mert ez további út a kicsinyes alkudozásokig.
• Látatlanban ajánlatot tevő kereskedő: Felhív már a hirdetés megjelenésekor, majd utána még néhányszor ha úgy látja, hogy még nem kelt el az autó. A piaci árnál látatlanban 200 ezerrel kevesebbet ígér készpénzben. Mások tapasztalatai alapján tudom, hogy ez az ajánlat további 2-300 ezerrel csökkenne a személyes találkozáskor, amikor az adásvétel miatt felkeresem. Udvariasan hárítom el az ajánlatot, magamban utolsó lehetőségként raktározom el, közvetlenül az autó bezúzása előtt.
• Aki már majdnem eljön:
  Felhív, érdeklődik hosszan, tetszik neki amit hall, majd mond egy időpontot amikor szeretné megnézni az autót. Szabaddá teszem az időpontot, nem megyek sehova, telefonnal a kézben  várom. Soha többé nem hallok róla.
• Aki eljön, de csak azért, mert éppen erre jár:
  Felhív időpontot egyeztet eljön. Gyorsan körbenézi az autót puhatolja az alkuhatáraimat. Mondja, hogy még megnéz más autókat is, és mindenképpen visszahív a döntés miatt. Soha többé nem hallok róla.
• Aki vásárló körutat szervez, ahol én csak egyik állomás vagyok:
  Lényegében ugyanaz, mint az előző, de ő még ezen a napon autót akar venni, nála a pénz is. Így elég felületesen nézi át az autót, és szerintem a harmadiknál, már nem emlékszik az előzőekre. Gondolom valamelyiknél elfogy az energiája, türelme, és/vagy ideje és megveszi azt amelyiknél tart. Persze az ígérete ellenére ő sem hív vissza, így hiába várom estig a telefonját. Soha többé nem hallok róla.
• A lelkes házaspár, ahol apa szakért, de anya tőle függetlenül dönt:
  Jellemzően ötven pluszos házaspár. Autószerelőt nem hoznak, mert apának kisujjában az autós szakma. Eszébe sem jut a típushibákat megnézni, innen tudom, nem hogy nem ért hozzá, hanem még annyi fáradtságot sem vett, hogy utána olvasott volna a neten, hogy mire kell figyelni. Ami szerintem alap. Mindent tökéletesnek talál, de anyának nem teszik a szín, és szerinte túl nagy (HONDA JAZZ) az autó. Csak tudnám, miért ezt a típust keresik. Soha többé nem hallok róluk.
• A szakértő team:
  A legrosszabb vásárló típus. Legalább három férfi érkezik, egyik okosabb mint a másik. Négyzetmilliméterről- négyzetmilliméterre vizsgálják át az autót több kört téve meg az autó körül, mint egy falusi búcsúban a körhinta egész napos műszakban. Egymást győzik meg olyan hibákról, amelyek egyszerűen nincsenek, de ők látni vélnek, és már a végén én is kezdek kételkedni abban, hogy nem törött az autó, lehet csak én nem emlékezem arra, hogy összetörtem, és megjavíttattam. Ők egy nyolc éves makulátlan új autót szeretnének. Mikor megemlítem nekik, hogy tudok olyat is mutatni a másik garázsban, csak az pont duplájába került, megsértődnek, sietve távoznak, de az autóból még újra kiszáll a főnök, visszajön és pofátlanul alacsony árat mond. Kötözött bolond lennék, ha ennyiért odaadnám nekik. Soha többé nem hallok róluk. Szerencsére.
• Impulzív házaspár:
  Felhívnak, időpontot egyeztetnek, jönnek, egy órát késnek. Valószínűleg libidócsökkenés következtében kialakult élményhiányt pótólnak hirdetett autók nézegetésével, vásárlási szándék nélkül. Kedvesek és lelkesek, az összes ülést kipróbálják, és összetapossák a szőnyeget. Alkudni nem is próbálnak, a motort el sem indítják. Távozóban ígérik, hogy a holnapi nap folyamán visszahívnak. Soha többé nem hallok róluk.

Közben eladóként nem érted mi a baj? 1900-an nézik meg a hirdetést, de tíznél kevesebben veszik a fáradtságot, hogy megnézzék az autót. Még mindig él a 100 ezer km alatti anomália, ami a kilométerórák visszatekerését gerjeszti? Simán elhiszik, hogy egy 15 éves autóban 65 ezer km van, de ha a 8 évesben 150-et sokallják. Így a piacon mohás tetejű autókat lehet kapni 100 alatti km állásokkal. A valóság meg úgy tűnik nem érdekli a vevőket, azt hiszik el amire vágynak.

Mikor már kezdem feladni a reményt, hirtelen megcsörren a telefonom, és felhív a VÁSÁRLÓ.
Illetve a Vásárló által megbízott szakértő. Aki a Földön jár. Ismeri a piacot, és a realitásokat.

Ismeri a hirdetés tartalmát, csak az abban nem szereplő részletekre kérdez rá, miután választ kap időpontot egyeztet másnapra. Pontosan érkezik. Ismeri az autótípust tudja a konstrukció gyenge pontjait. Nem hibátlant keres, természetesnek tartja, ha egy nyolc éves autón vannak apróbb sérülések, és ne adj Isten apróbb javítások. Az egyetlen aki veszi a fáradtságot és végig nézi az öt éves szervíztörténet dokumentációját. Nem km-t vesz, nem évjáratot, hanem állapotot.  Alapos, és módszeres, a vele érkező Vásárló teljesen megbízik a szakmai ítéletében. Végig udvarias, és intelligensen társalog, próbálja felmérni az eladó személyiségét is. Én is így tennék, hiszen aki önmagával szemben nem igényes, hogy lenne igényes a környezetére, és az autójára. Ő abban is az első, hogy próbakörre szeretné vinni az autót! Megtörténik, elindulunk, már néhány perc múlva tudja, hogy nincs semmi probléma az autó futóműveivel, motorjával, kér hogy forduljak meg. Nem titkolja a véleményét, a jelenlétemben mondja el a Vásárlónak, hogy szerinte az autó remek állapotban van, és nem hiszi, hogy a piacon ennél jobbat fellehetne reálisan hajtani. A Vásárlónak laikusként már vannak kellemes benyomásai az autóról, amit most erősítenek meg. Ez az amit hallani akart, már akarja ezt az autót. Még szükség van egy apróbb pénzügyi tranzakcióra, amihez kérik a türelmemet, de ekkor már én is tudom, hogy nekik akarom eladni az autóm. Ígérik, hogy hívni fognak. Másnap hívnak, időpontot egyeztetünk az adásvételre. Meg sem fordul a fejemben, hogy a megbeszélt időpontra nem érkeznek meg. Azonnal leveszem a hirdetést,  tudom az autó végérvényesen elkelt. Percre pontosan érkeznek. Felkészültek, tudják mire van szükség az adásvételhez, és a további tennivalókkal kapcsolatban. 10 perc alatt összeállítjuk az adásvételi szerződést, aláírjuk. Mindent átadok, bemutatom az autó alapvető kezelési tudnivalóit.....és elmennek.
Eladtam az autóm. Azt gondoltam előzetesen, hogy sokkal könnyebb lesz, hogy gyorsabb, mert ez egy keresett típus. Utólag már nem bánom a sok bosszankodást, amit az előzőekben mások miatt kellett elszenvednem, mert az autóm és az új gazdája egymásra találtak. ...és tudom, hogy ez csak egy tárgy, de ez valahogy olyan  sorsszerűen történt, és ez jó érzés.