Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2011. szeptember 19., hétfő

Gammának lenni.

Feleségem meséli, hogy munkahelyén, az egyik szekszárdi rabszolgatartó üzemben 19-étől  munka közben tiltott minden zenehallgatás, rádió, mp3 lejátszó, és telefon használat. Indoklás: "mert elvonja a figyelmet a munkától". Csak tájékoztatásul közlöm, ez nem egy génlabor, és nem is nukleáris kísérleti telep, csak egy egyszerű, névtelen nulla kábel összeszerelő üzem. Az embereket az utcáról, mindenféle előképzettség nélkül veszik fel, és másnaptól már teljesíteniük kell, a többnyire teljesíthetetlen, (mert irreálisan megállapított) normaelvárásokat. Mechanikus munka, ahol a napi összeszerelt kábelek darabszáma dominál. Persze figyelni kell, de csak annyira, mint autóvezetés közben, vagy a Tesco-ban, hogy  ne borítsd fel a konzervtornyot. Egy orvostanhallgatótól tudom, hogy a klinikájukon műtétek közben mindig szól a zene. Bizonyára egy operáló sebésznek könnyebb dolga van, mint egy kábelszerelő betanított munkásnak, ezért itt nem számít, hogy a zene elvonja a figyelmet. Szerintem maga az alapkoncepció egy marhaság. Mi az, hogy elvonja a figyelmet? Mivel már régóta csak fülhallgatóval volt szabad zenét hallgatni a cégnél, így valószínűleg csak azok vállalták ezt, akiket nem zavart munka közben. Rám speciel nagyon jó hatással van a zene bármilyen munkavégzés alatt. Meggyőződésem, hogy nyugodtabb vagyok, jobban tűröm a stresszt, nem érzem elviselhetetlennek annyira a monotóniát, és az is meggyőződésem, hogy ilyenkor jobb teljesítményt is nyújtok. Ezek a lányok havi 60 ezerért dolgoznak napi 8 órában, két műszakban, a legtöbben 15-20 km-ről buszoznak be a munkahelyükre hajnalban, és délután vissza. Háromszori tíz perces szünetük van a műszak folyamán, amikor is választhatnak, WC-re mennek, esznek, vagy dohányoznak, vagy ez, vagy az, egyszerre kettőre nincs idő. Mindezt nyáron 40 °C körüli hőmérsékleten. Sokszor túlóráztatják őket nevetséges pótlékokért, és ha hibáznak a főnökük "ingyen és bérmentve" javíttatja ki velük a selejtes darabokat túlórában. A vezetőség eközben pasziánszozik a légkondicionált irodákban, és céges autóval megy a McDonald’sba ebédelni. Teheti. Az alsó szinten a rabszolgák kitermelik az ebédidőre is járó bérüket, kijavítják túlmunkával a logisztikai, és termelésszervezési hibákat. Az ő általuk keletkezett néha milliós értékű károkra nem derül fény. Persze a dolgozók mindezt látják, mert nem hülyék, akármennyire is igyekeznek ezt elhitetni velük vezetőik. A szalag mellett kényszerűségből egyre több a közép- és felsőfokú végzettségű munkás. Diplomások izzadnak a gépek mellett, és naponta próbálják ép ésszel elviselni ezt a megalázó helyzetet, mikor főnökeik, akik nem egyszer lényegesen alacsonyabb intelligenciával, és iskolai végzettséggel rendelkeznek csak eszközként kezelik őket, megfeledkezve arról, hogy ők ugyanolyan, vagy esetleg jobb emberek. Huxley Szép új világa már itt van a küszöbön. Csak ez még nem tökéletes, mert a regényben szereplő gammák, a társadalom alján, boldogan végezték munkájukat, hiszen erre kondicionálták őket. A gammák magukat a társadalom értékes összetevőjének látták, és nem is szerettek volna soha alfák lenni, hála a magzati kortól elvégzett tudatmódosító beavatkozásoknak. Az itt dolgozó gammák, nagyon is tudatában vannak annak, hogy a felettük funkcionáló alfák, közel sem jobbak, és hogy minden nap visszaélnek az alfa lét nyújtotta hatalommal, és már bele is törődnének ebbe, hiszen lehetőségek hiányában nincs sok választásuk. Tudják jól, hogy az alfák egész hadserege szövetkezett ellenük. Az állam élén álló alfák megegyeztek a cégek élén álló alfákkal, és mindehhez a bankokat vezető alfák adják a támogatást. Ennek a szövetségnek a következményeként, a szegény kis gamma, éppen csak annyit keres, mint egy középkori rabszolga, azzal a különbséggel, hogy akkoriban este a munka után a gazdáiktól közvetlenül kapták meg élelmüket, most pedig a kapott pénzen kell még beszerezni azt a szupermarketekben. Ebből a kis fizetésből a jobb sorsra született gammánk, képtelen megszerezni azokat a javakat, amelyeknek birtoklási vágyát a Szép új világ módszerei alapján észrevétlenül ültetik el naponta a fejében. Mivel nem elég a pénze a bankokhoz fordul, akik olyan büntetőkamat fejében adnak neki csak pénzt, ami determinálja sorsát az elkövetkezendő évekre. Ahhoz, hogy a törlesztőrészleteit fizesse, bármi áron dolgoznia kell. A munkahelyen az első dolog amit tudatosítanak vele, hogy nincs értéke, bármikor helyettesíthető. Ahogy múlnak az évek ezt szép lassan el is hiszi. Mindehhez az államvezető alfák nagy szorgalommal asszisztálnak, hiszen csak a megfélemlített, kiszolgáltatott tömegeket lehet könnyen az állam által hasznosnak ítélt irányba terelni. A több millió gamma pedig hozza a papírformát, dolgoznak hajnaltól estig, nevetséges bérekért. Rezignáltan veszik tudomásul, hogy ez a kicsi bér hónapról hónapra kisebb kupacot képes a bevásárlókocsiban eredményezni. Félelemmel hallgatják a hírekből áradó fenyegetéseket, melyek újabb és újabb bőr lenyúzását tervezi róluk. Megszorító intézkedések, kedvezmények megvonása, ÁFA emelés, és munkaóra növelés, szabadságcsökkentés, nyugdíj megszüntetés, és megannyi rémálom vár rájuk. Közben az utcán 30 milliós autók mennek el mellettük amelyekben alfák mosolyognak a szép (új) világra, mely számukra mindent megad ami csak széppé teheti egy humanoid életét ezen a bolygón. Érdekes korban élünk. Kíváncsian várom, meddig tűrnek még a gammák, mert a rendszer egyszer elveszíti kényes egyensúlyát, és a milliárdnyi gamma képes elsöpörni mindent és mindenkit.  Engem nem is az zavar most sem, hogy vannak alfák, béták,  gammák, és még sok-sok görög betű, hanem az, hogy egyesek visszaélve a hatalmukkal képesek megtiltani valami olyan apró örömet, mint amit a zenehallgatás jelenthet ezeknek a mérhetetlenül kiábrándult, reménytelen kis gammáknak. Elgondolkodtató, hogy a cégnek az elmúlt tíz évben a mai már a sokadik neve, és tulajdonosa. Talán mégsem a gammákkal van baj, lehet, hogy ismét nem téved a magyar közmondásunk és most is "a fejétől bűzlik a hal". Talán ha "odafent" a felső vezetés úgy végezné a munkáját, olyan időkihasználtsággal, és olyan odafigyeléssel, mint amit elvár az alsóbb szinteken dolgozóktól, akkor elképzelhető, hogy megugranának a cég gazdasági mutatói is. Azt persze tudom, ha ez meg is történne valami csoda folytán, az alul dolgozó rabszolgák, ebből semmit sem érzékelnének. Pontosan ugyanannyiért dolgoztatnák őket, abban az esetben is, ha a profit megduplázódna, hiszen az alfák zsebe olyan, mint a feneketlen kút.
Amit leírtam országos jelenség, nem csak ennek az üzemnek a sajátossága. Vannak jobb, kicsit emberibb, és rosszabb helyek is, ahol már akár a tettlegességig is elmehet a főnök a beosztottal szemben. Mondjuk nálam ez a jelenet rövidhír formájában kerülne a blogomra.Valahogy így: " Először ő ütött, utána az utolsó órája." De szerencsére itt MÉG nem tartunk. 
A tegnapi hírekben közölték, hogy minimum 140 ezer nettót kell keresnie annak aki nem akar rosszabbul járni az új adóváltoztatások után.
Még egyszer leírom. Ezek a lányok 60-at keresnek, két műszakban, és mindannyian.
Most pedig várom a kommenteket amelyek azt írják, hogy ennyiből nem lehet megélni, és már előre válaszolok is nekik.  Így igaz. És mégis....


Kiegészítés: Természetesen a könyv sokszori elolvasása után tisztában vagyok azzal, hogy a kaszt legalján nem a gammák, hanem az epszilonok helyezkedtek el, de túlzásnak éreztem a szellemi fogyatékos szintre kondicionált epszilonokkal egy szintre süllyeszteni, ezeket a többségében értelmes, gondolkodó munkásokat. A lényeg, a társadalom felső rétegeinek kiszolgálásának   bemutatása véleményem szerint így is megvalósult.

3 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Nekiveselkedtem vagy kétszer is a gondolataim leírásának, de azt hiszem feladom. Be kell valljam, semmi jó nem volt közöttük, a rosszat meg minek még leírni is ?
Elszomorító és elgondolkodtató az írásod. Állandóan az a kérdés motoszkál bennem, hogy „Meddig még?” De válasz sehonnan nem érkezik. Gyakran érzem, nem baj, hogy én közelebb vagyok az élet végéhez, mint a kezdetéhez.

Névtelen írta...

Hát igen sajnos ide jutottunk,hogy a mai világba egyes emberek mindent megtehetnek,nem tudom mit szólna a vezetőség,ha egy nap tényleg fellázadnának az emberek ennyi embert úgyse rúghatna ki egyszerre,csak sajnos az a baj,hogy hiába van néhány ember aki próbálna ez ellen a rabszolgatartás ellen tenni nem tud,mert a többiek félnek és nem hajlandók kiállni a másik mellett,inkább lehajtott fejjel tűrik a napi megaláztatást,ahelyett hogy meg mondanák a véleményüket,mindenesetre tény,hogy a vezető alfákkal van a probléma,legfőképp az,hogy egyesek megengedhetnek maguknak olyan kijelentéseket,mint pl:akinek nem tetszik a munka elmehet máshová dolgozni de a fizetés akkor sem lesz több,meg hogy nem a minőség számít hanem a mennyiség,szerintem egy vezető alfa ne mondjon ilyet még ha igaz is akkor se,itt már rég nem a gammákról szól a dolog,és ezekkel a megszorító intézkedésekkel is csak azt érik el,hogy az emberek utálattal mennek be a munkahelyükre dolgozni,mindennap azon aggódva,hogy vajon ma megint milyen hibáért kapunk pár "kedves" szót a főnökünktől,vagy épp ma milyen hangulatba találjuk lehet-e vele értelmesen beszélni vagy megint mint,aki megháborodott üvöltözik mindenkivel,lényeg az,hogy az ember ilyen légkörbe és ilyen kétszínű emberek közé nem szívesen megy nap mint nap,ez számomra elképzelhetetlen,hogy egyeseknek mire jó az,hogy a másik embereket egymás ellen uszítja,és olyan sztorikat talál ki a másikról ami nem is igaz,hát ez gusztustalan de sajnos igaz,és sajnos az is igaz ,hogy már rég nem az összetartásról szól a dolog hanem a versengésről,hogy ki tud jobban bevágódni a főnökénél mondhatnám úgy is hogy ki tud jobban "puncsolni" és "nyalizni". Ahogy az itt leírtakban is elhangzott tényleg még azt a kis örömöt is amit a zene hallgatás jelentett azt is elveszik tőlünk,pedig mennyivel jobban megy a munka zene közbe,engem személy szerint felpörget a zene munka közbe és sokkal gyorsabban is tudom végezni a munkámat feleannyi hibával,mint mikor csak ülök,mint a kukák egymagamba,mert épp olyan munkám van.hogy senki sincs a közelembe,és majd leragad az ember szeme a monoton munka közbe,olyankor még az idő is megáll számomra,de szerintem ezzel mindenki így van,de mindegy lényeg a lényeg,hogy az utóbbi időben tényleg úgy érezzük magunkat mint a robotok,kidolgozzuk a belünket nevetséges bérekért és ez mellé még jár egy olyan főnök is aki,olyan mint az időjárás állandóan szeles néha van napos oldala de az is csak pár órán keresztül tart,ráadásul mindig azt mondja ha problémánk van forduljunk hozzá bizalommal ő meghallgat bennünket,hát mondanom se kell,hogy ez nem így van végig se hallgatja amit az ember mondani akar,na és ezek után még mondja valaki hogy jókedvűen menjünk dolgozni minden nap,szembe is köpném.Hát ez az én meglátásom ezekről a dolgokról.Egy dolgozó aki mindezt átéli nap mint nap.

Zéta írta...

Kedves Névtelen gamma

Számomra az a legérthetetlenebb az egészben, hogy hogyan vagytok képesek ezt naponta elviselni. Én ezeknek a megaláztatásoknak a tizedét sem lennék képes feldolgozni, és azt hiszem a legsötétebb énemet hozná felszínre néhány itt eltöltött műszak.Ennek a vége az lenne, hogy meg kéne változtatnom a blogom címét "Sárkányölő Zéta csatangolásaira". :)
Nem tudom mi a megoldás, de valószínűleg csak a munkahely váltás képes feloldani a bennetek lévő feszültséget. Ennek ellenére tudom, hogy sokan belemerevednek ebbe a helyzetbe, gondolván, hogy máshol sem jobb. Pedig szerintem a legtöbb helyen jobb. Nem csak ezzel az egy hüllőszerű főnökkel van gond nálatok, hanem az egész felső vezetéssel, akik szemet hunynak a középvezetők túlkapásain. Gondolok itt pl. egy bizonyos nőre aki egy csonthéjashoz ment feleségül. :) Miközben naponta tűrtök telnek a napok, hónapok, évek, és a lelketekre rakódik a keserűség, és leginkább ez miatt nem éri meg. Még akkor sem érné meg, ha a mostaninak háromszorosát keresnétek, mert azt nem lehet pénzzel kompenzálni, ha az emberbe napi szinten belegázolnak. Főként az lenne számomra elviselhetetlen, hogy ezt egy nulla agyú pikkelyes szörnyszülött teszi, aki sehol a világon máshol nem tudna érvényesülni, hiszen ezen a szinten minden normális cégnél, pl. nálunk is, felsőfokú végzettség és nyelvtudás szükséges. Azt gondolom, hogy innen csak felfelé vezetnek utak, legalábbis számomra már nehéz elképzelni, hogy ennél is rosszabb lehet másutt. Talán még ha korbáccsal ütik az embert az rosszabb, de csak egy árnyalattal. Sok szerencsét kívánok, Neked és minden ott dolgozónak, hogy találjátok meg a következő céget, ahova reggelente mosollyal mentek be, és délután ugyanígy jöttök ki. Üdv: Z