Rain-rain-rain

Hosszú ideje nem írtam, de ennek egyszerűen az az oka, hogy a világon semmi említésre érdemes nem történt velem.
Ez az év egyetlen esős évszak. Nekem bringásnak ez nem túl jó, mert szinte lehetetlen egy túrát megtervezni ilyen körülmények közt. Ennek megfelelően nem indultam az idei nyáron hosszabb útra. A reggeli indulás mindig esti hazatéréssel végződött. A legnagyobb táv egy ismételt eszéki látogatás volt. Az eredetileg tervezett nagy hegybejárások közül csak a Misina lett meg. Természetesen amikor elfogadható idő volt, akkor nem tudtam időt szakítani a munkámtól és vica versa. A három hetes szabadságom alatt itthon dolgoztam végig, kerítést festettem, és kertészkedtem. Ráadásul az összes meghirdetett esemény számomra rossz dátumokra esett. Mint például a Magyarországot észak-dél irányban átszelő fekvőbringás túra. Amely most lesz 2-án, amikor én zenélek, ha esetleg elmarad rossz idő miatt akkor 30-án tartják meg, amikor én szintén zenélek. :) Azt hiszem ez az év negatív csúcs lesz az elért km-ek tekintetében. Persze vannak nálam elszántabbak, mint például Harkányi Árpi és barátnője menyasszonya Zita, akik tegnap vágtak neki túrájuknak, két vadonatúj, gyönyörű fekvőbringa hátán. A túra végcélja Róma az örök város, ahonnét repülővel utaznak haza. Ennek az útnak a tapasztalatai engem is nagyon érdekelnek, hiszen a jövő nyáron szinte pontosan ezt az utat szeretném végig hajtani, csak egy kicsit meghosszabbított verzióban, úgy hogy Róma után tovább hajtanék, Firenze irányába, majd Szlovénián át haza. De ez még olyan messze van. Először is a közel 3000 km letekeréséhez, kell három hét szabadidő, aztán egy csomó pénz, no meg egészség, szerencse, és nem utolsó sorban jó idő is. Igaz ebben az esetben ez már nem olyan lényeges, hiszen ez túl hosszú út ahhoz, hogy eső nélkül megúszhatnánk, de mégis azért nem bánnám, ha főként az elején a Horvát-Boszniai részen nem szakadó esőben kéne végig tekerni, mint ahogy ezt most Árpiék teszik. Árpiék percről-perce követhetőek, hála a Cason Mérnöki Zrt. intelligens nyomkövető kütyüjének. Árpi nem kezdő túrázó, ő volt aki egy 100 napos túra keretében feltekert egészen Nordkappig tavaly, és még sok olyan túrát tett, amire építkezünk túráink tervezésekor mi a kisebbek.
Abban bíztam, hogy az év általában számomra legszebb része, a vénasszonyok nyara, majd végre elhozza a szép időt, és a már kissé hűvösebb időben nagy túrákat is lehet még tervezni, akár határon túl is. Erre az Alpokban leesett a hó augusztus végén, itthon pedig reménytelenül zuhog mindennap. Nem tehetek mást maradnak a nyúlfarknyi utak, és a munkába járás naponta bicajjal, csak hogy ne essen vissza nagyon az edzettségem. Ez már a jövő nyári túra előkészítése érdekében lesz. Most már csak abban bízom, hogy a hó, és a kemény hideg csak későn érkezik meg, így a mindennapi betevő 30 km-emet teljesíteni tudom minél hosszabb időn át. Már tavaly beszereztem egy símaszkot, így nulla fok környékén már az arcom sem fázik. Bolondabbnak már úgysem gondol annál a környezetem, mint amilyennek eddig gondolt. :)
Azért azt is tudom, hogy lesz ez még fordítva is, és lesznek olyan nyarak, amikor hetekig egyetlen csepp eső sem fog esni. Akkor majd a mezőgazdászok fognak panaszkodni, és én a kenyér ára miatt. :)