Kuka blues

Ma éjszaka többen is jártak az utcánkban. Nem először találkozom velük, mégis mindig megrettenek tőlük, hiszen annak ellenére, hogy állandóan körülöttem tartózkodnak, csak ritkán érzem együttes negatív hatásukat. A Szegénység egyre több alakban jelenik meg a környezetemben, de ez az önmagában még eléggé veszélytelen alak, ritkán okoz problémát. Ma éjjel azonban nem volt egyedül. Társául szegődött a Gátlástalanság, legjobb cimborájával a Lelkiismeretlenséggel. Nem tudom vajon melyikük szülte az ötletet, hogy az utcában lakók szemetes kukáit ellopják, és fogalmam sincs mihez kezdenek velük, hiszen egy használt kukát eladni sem túl egyszerű, az érte kapott pénz pedig nem old meg semmit. De talán az ő köreikben ez könnyebb, mintha én próbálkoznék az én ismerőseim körében. Az egyébként rendes utcánk reggeli képét sikerült elrontani, a meglopott tulajdonosok húsvéti hangulatával együtt. Mivel egy szeméttel teli tárolóedény nem könnyű, ezért hárman nem is voltak elegen a "munkához", így segítségükre sietett az Igénytelenség, akinek semmilyen lelki traumát nem okozott, hogy a kukák tartalmát nemes egyszerűséggel a házak előtti fűre borogassa. A kvartett ezután angolosan távozott, és most gondolom valahol markát dörzsölve egy füstös kocsma alkohol, dohányfüst, és vizeletszagú levegőjébe merengve ábrándozik a hatalmas haszonról, amihez a kukák eladása juttatja hamarosan, és rögtön át is váltja fejben ezek értékét konvertibilis sör, vagy fröccs valutába. Közben eszébe sem jut az a néhány család, aki holnap vehet egy új kukát, azok szomszédai, akik a mai naptól nem merik éjszakára az utcán hagyni szemetesüket. Mert a nyomukban törvényszerűen jár az ötödik társuk, kis késéssel, a Félelem. Természetesen ettől még nem rendültek meg családunk gazdasági alapjai, és biztos vagyok abban, hogy a következő hétfőn, egy új kukában várja szemetünk a szállító autót, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy akik ma ellopták, soha nem fognak kitörni a reménytelen életükből, mert ahhoz több kell. Sokkal több. Az pedig, hogy tudom ezt a "kis" különbséget köztem és köztük, tulajdonképpen máris megnyugtat, és már nem is kesergek az elvesztett kuka miatt, ami hét éven át szolgált minket, hanem csendben elbúcsúzom tőle. Szia kis kuka, jó kis kuka voltál.