Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2009. október 11., vasárnap

"What's new pussicat?"

Gyermekkoromban tőlem is számtalanszor megkérdezték, a már közhelyszámba menő kérdést. "Mi leszel ha nagy leszel?" Én az éppen abban az életperiódusban elképzelt jövőképem alapján válaszoltam is szorgalmasan. Ezek a válaszok változatosságuk ellenére sem jártak a közelében a megvalósult, és így már tényként kezelhető foglalkozásaimnak. Például álmomban nem gondoltam volna, hogy valaha is gépeket fogok szervizelni, hiszen ehhez soha semmi affinitásom és kedvem nem volt, mint ahogy azóta sincs. Nem is álmodtam róla, hogy egy csirkefarmot fogok vezetni, ez valahogy akkoriban túl közönségesnek is tűnt volna, hiszen minden gyerek valami nagyot, látványosat képzel el, amivel az ő élete teljesen más lesz, mint a felnőtteké. Meglepődtem volna azon is, ha valaki azt mondja, hogy rockénekes, programozó, autóiparban ténykedő alkalmazott leszek. Igen, az életünk kiszámíthatatlan, de egyben ez is jelenti a színeket a történetben. Mostanában már senki nem kérdezi meg, mi szeretnék lenni. Mindez arról jutott eszembe, hogy láttam a házunk cicáját szunyókálni a napon. Ahogy néztem, amint a millió éves rituáléval keresi meg a számára legelőnyösebb hőmérsékletű fekvőhelyet, és ahogy élvezi az őszi napsugarakat, arra gondoltam, hogy mostanában leginkább már "csak" macska szeretnék lenni, nálunk. Vannak pillanataim, mint talán mindenkinek, amikor besokallok a világtól. Szeretném úgy látni, szinte csak érzékelni a világot, ahogy az egy macska számára létezik. Nem szeretnék tudni az emberek gonoszságairól, a tudatos környezetrombolásról Jó lenne elfelejteni mi az a pénz, mit jelentenek a közüzemi számlák. Szeretném a Napot csak Napnak érezni, egyszerűen csak élvezni ahogy süt, és felmelegít, anélkül, hogy bőrrákra, és globális felmelegedésre kéne gondolnom. Szeretnék csak úgy egyszerűen örülni az ételnek, anélkül, hogy evés közben már kalóriákkal, és E-vel jelölt komponensekkel foglalkozom. Jó lenne, ha ugyanúgy minden problémámra ösztönös megoldásaim lennének, és amikor megéhezem, minden adottságom meglenne arra, hogy megszerezzem az ételt. Nem kellenének bonyolult munkaszerződések, és nem fenyegetne a munkanélküliség sem soha. Persze lennének azok az érthetetlen, két lábon járó, folyamatosan nyüzsgő élőlények, akik mellettem élnének, és néha jólesően megsimogatnának, de én tudnám, hogy szabad vagyok. Kapcsolatunk egy egyoldalúan előnyös szerződés. Nekik szükségük van rám, hogy gyérítsem a ház körüli egerek létszámát, de nekem nincs feltétlenül szükségem rájuk. Persze a nekem adott ételt elfogadom, és egy kis dörgölőzéssel honorálom, de tulajdonképpen jól megvagyok nélkülük is. Szerencsére a mező, és a házak közvetlen környéke elég élelmet teremt. Ilyenkor ősz tájékán, még egy kicsit túl sokat is. Az élelmen kívül minden más igényem könnyen kielégíthető. Mindenhol találok szunyókálásra alkalmas helyet, a kutyákat kerülöm, és csak az úton átkeléssel kell vigyáznom, hogy azok a szörnyen hangos, és büdös valamik, ne gázoljanak halálra. A bolygó egyik élőlénye vagyok, élvezem az életem, ami egyszerű. A több milliárdnyi szőr nélküli, két lábon járó, érthetetlen, eközben egész nap rohangál, értelmetlen dogokkal bonyolítja , és rövidíti az életét, amely számára is pont olyan rövid, mint az enyém. Amikor reggel felkel a Nap, az számomra egy újabb öröm, mert élek, mert a sugarak ismét jólesően melegítenek. Számukra egy újabb rohanás kezdőpontja a semmiért. Amikor végére érek az életemnek, nincs mit számba venni, nem kell mérleget vonni, és a "mit kellett volna máshogy csinálni" problémakörrel gyötrődni. Az ösztöneim tévesztés nélkül vezettek egész életemben, minden úgy volt jó ahogy megéltem. Macska voltam, boldog macska, egy a millióból, és nem is akartam soha más lenni.
Biciklizés közben néha a közelébe kerülök ennek az állapotnak. Amikor csak egy élőlény vagyok a bolygón, aki élvezi a napot, elviseli az esőt, a szelet, amikor csak része vagyok a nagy egésznek, és semmit sem tudok, és akarok megváltoztatni, uralni. Amikor élek, "csak úgy ", majdnem pont úgy, mint egy macska.

8 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Minden soroddal egyetértek. Jó volt olvasni /ma is/ a gondolataidat. Szólj, ha találsz valamilyen macskává-változtatós trükköt ! Én is jönnék. :-)

Névtelen írta...

Most csak annyit, -ki nem hallotta volna : narancssárga jelzés kihirdetve a viharos szél miatt. Pécsett reggel óta esik az eső, egyre erősebb a szél és már csak +0C5 van!- Lehet, lesz ez még rosszabb is ? (...)

Névtelen írta...

Javítom : már csak + 10 C°van!
(Sajnos vagy szerencsére a macskák nem tudnak beszélni!- szerintem - ahogy emberek - úgy macskák is élnek lehetetlen/ rossz körülmények között!)

Atomnyul írta...

Főleg, ha én a közelükben vagyok...
Mindenesetre nem tekintem vívmánynak sem a hangsebesség átlépését, sem az elektromos áram termelését, sem pedig a gabonaőrlés feltalálását, de még csak a több százezernyi betegség elleni gyógyszert vagy védőoltást sem. "Gusztustalan faj az ember."

Névtelen írta...

Akit érdekelne az ilyesmi :
2009. Pécsvárad - leányvásár
(Lehet, hogy a strand (fürdő) is működik ? - pontosítandó !
Pénz legyen mindenkinél... ( gesztenye...forralt bor... stb.) [ "nők"...(leányok...) ]

Aknoli írta...

Azon szerencsések között vagyok, akik ismerhetik a szóban forgó cicát. Ő a világ legédesebb, de egyben a leglustább kandúrja. És nem utolsó sorban nagyon mázlista is, mert a kislányom a gazdija. :)

menetszél írta...

Csatlakozom az egyetértőkhöz! Nem először van úgy hogy leírod a gondolataimat. A várótermes is, nagyon tetszett...

aranyos fodorka írta...

Remélem nincs semmi "baj" ? Nagyon hallgatsz...Hiányolom a soraidat/gondolataidat.