Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2009. október 2., péntek

10.000 km hátradőlve

Mint ahogy írtam is két bejegyzéssel ezelőtt, Eszékről hazafelé úton átléptem a 10.000 km-t rekummal.
Talán ennyi bicajozás ezzel a különleges kerékpárral, már felhatalmaz arra, hogy leírjam véleményem, tapasztalataimat, erről a nem mindennapi szerkezetről. Egyszóval: csodás. A kezdeti bizonytalanság, amit kipróbálásával, és egyáltalán az első néhány méterek megtételével töltöttem, hamar elmúlt. Talán az első ezer kilométer szükséges ahhoz hogy kiismerjük, megszokjuk, azt a másságot, amit egy hagyományos bicajról átülve érzünk. Érdekes módon mindenki azzal kezdi, hogy "nem kényelmetlen így ülni?" Nos, a jól bevált rekus választ szoktam adni ilyenkor. Csak annyi a különbség, mintha a fotelben ülnék, vagy annak karfáján. Természetesen ennél a hasonlatnál a fotel a rekumbenst jelenti A fej tartására, pedig a fotelből tévézést szoktam említeni, melyhez képest a hagyományos bicaj fejtartása inkább a szőnyegről négykézláb helyzethez hasonlít. A hagyományos kerékpárral, 22-23 km/h volt az utazó sebességem normál körülmények közt, ezzel a csodabogárral 28-30 km/h. Igaz ehhez kellett 5000 km tekerés, mire azok az izmaim kialakultak, megerősödtek amelyek a rekuzáshoz szükségesek, mert némiképp más izmokat mozgatok itt, mint a sima bicajon. Az idén nyáron arra eszméltem, hogy "közelebb kerültek" a kerékpárral egy nap alatt megtehető távolságok. Az eddigi 150-180 km fenékgyötrő tortúrái napi 250 -300 km közti kellemes nézelődős túrákká szelidültek, és akár egymás utáni napokon is ismételgethetők szinte korlátlanul, míg régen egy ilyen gyötrelmes távolság után másnap egyáltalán nem kívántam bicajra ülni. Ezért három nap tekerésnél nem is terveztem soha többet. Az idén a Tátrában egymás után 8 napot mentünk, és csak annyit éreztem, mintha autóban ülve tettem volna meg ezeket a kilométereket. További előny még, hogy nem görnyedt testhelyzetben ülök, hanem egyenes derékkal, ami azt eredményezi, hogy a rekeszizmom szabadon képes mozogni, ezáltal sokkal hatékonyabb a légzésem. Az ilyen típusú kerékpár minden olyan előnnyel rendelkezik ami egy hosszútávú túrához szükséges. Itt kell megjegyezzem, hogy szerintem ez is a rekumbensek fő profilja, a hosszútáv. Ez nem egy boltbajáró bicikli. Városi forgalomban, egymásba érő kereszteződéseken áthajtani, 500 méterenként lámpáknál megállni, véleményem szerint nem kellemes vele. Negatívum? Nem sok, talán csak kettő. Néha zsibbadnak a lábujjaim tekerés közben, ez az ülésnél magasabb helyzetben lévő hajtókartengely helyzet miatt van. A lábakból hiányzik a vér természetes hidrosztatikai nyomása. De ez egy néhány perces pihenővel gyorsan orvosolható. Az elindulás kicsit körülményesebb vele, mint hagyományossal. Hosszabb idő míg lendületbe jön, és ha megállásnál elfelejtek visszakapcsolni, akkor elképzelhető, hogy nem is tudok elindulni. Mégis biztos vagyok abban, hogy nekem már hagyományos bicajom nem lesz többé, mert azon ritka alkalmakkor, mikor néhány kilométert tekerek egy ilyennel, rögtön elkezdek fanyalogni a hátrányain, és egyébként is már olyan magasnak érzem, mint ha lóról ülnék át tevére. :)
A kerékpár eladója mondta a vásárláskor, hogy ennek a bicajnak a használatához némiképp szükség van egy kis exhibicionizmusra. Valóban, egész életemben nem keltettem annyi ember számára feltűnést, mint ezzel a bicajjal másfél év alatt. De ez is megszokható. A reku muris látvány, de meggyőződésem, hogy ettől a látványtól sok ember fejében megindul egy gondolat, és elképzelik, hogy milyen lehet, csak így szabadon járni egy ilyen bicajjal országokon át, és az is biztos, hogy néhányuk, ha teheti, elöbb-utóbb ki is próbálja ezt.
Ez a kis hűséges szerkezet, átvitt engem országhatárokon, ahol már csak ő volt számomra a legközelebbi hozzátartozóm. Vitt engem mínuszokban, és pokoli hőségben, esőben, és szélben.
Felvitt a hágók tetejére, hogy együtt zuhanjunk a lejtőkön, bicajhoz képest félelmetes sebességgel. Elgurult velem a tengerpartra, és haza is hozott onnét. 10.000 km és legalább ennyi élmény. Közben megszerettem. Megszerettem megbízhatóságát, kényelmét, gyorsaságát.
Szeretem, hogy környezetbaráthoz illően járhatok vele a munkába az év nagyobb hányadában. Szeretem, hogy különösebb fáradtság nélkül járok el vele 30 km-re fagyizni. Nagyon jót tesz a hiúságomnak, amikor huszonévesek adják fel mögöttem, hogy lépést tartsanak a tempómmal. Pedig az enyém nincs a sebességre kihegyezve hiszen ez egy túra bicaj ami 16 kg nehéz, és én sem vagyok versenyző. Nem tudják, hogy a rekuval nem versenyezhet egy hagyományos bicaj semmilyen téren. Aki pedig még sosem ment ilyen bicajjal, de szeretné kipróbálni, az keresse az am bringaboltot Budakalászon, ahol számos modellel (Claudia Schiffer nincs köztük:)) mehet egy kört, és természetesen vásárolhat is magának egy ilyen csodabogarat. Nekem bejött.

1 megjegyzés:

Amaru-chan írta...

Ha ismét lesz bicajom, tutira ráírom, hogy "Claudia Schiffer". Érdekes lesz, mert se szőke, se kék szemű nem vagyok, de ugye: humor mindenekfelett! :)

Tényleg muris látvány, és tényleg lehetetlen utolérni normál bicajjal. Főképp nekem. :P