Ahol már tekertem:

Ahol már tekertem:

2009. augusztus 27., csütörtök

Forever and for Always

Nem először történik meg velem, hogy egy szívemhez nagyon közeli nő hirtelen elveszíti a szíve alatt hordott magzatot. Külső személy számára ez nem nagy dolog, mondhatni rutin történet, de "belülről" közel sem ilyen egyszerű a történet. Hetek, hónapok reménysége és csalódásai után végre kibontakozott egy újabb élet, valahol mélyen, először csak sejtszinten, és az idő múlásával lassan bizonyossággá vált. Ezzel együtt növekedett a remény, új tervek körvonalazódtak, és a jövőképbe beépült ez a kicsiny élet, ez az apró kis ember, akiről a világ a beavatottakon kívül még mit sem tudott. De a napokban megváltozott valami, és a természet elemi szűrőrendszerei - amelyekről mi szeretünk megfeledkezni, mert annyira elhisszük az orvostudomány mindenhatóságát - működésbe léptek. Valami megszakadt, mielőtt még elkezdődött volna. Én meg csak állok tehetetlenül, szorongatom, a kezemben a telefont, és szavakat, mondatokat formázok magamban, de úgy érzem mintha egy idegen nyelven kéne megszólalnom, melynek nem ismerem a szavait, kifejezéseit. Pedig csak arról van szó, hogy nem tudom mi az amivel enyhíthetném a fájdalmát, mit mondhatnék, ami nem hat kegyetlenül, vigaszt nyújt, és a mai állapotban a holnap tovább élhetővé válik? Nem szeretnék rázúdítani egy közhelygyűjteményt, abból így is kap biztosan eleget másoktól. Tudom mennyire szeretne egy babát, és azt is tudom mennyire jó helyre kerülne a kicsi. Az Isteni igazságossággal már sok bajom volt, mert az a helyzet, hogy inkább szeszélyes, mint igazságos. Különben mi arra a magyarázat, hogy a hajléktalan, alkoholista nők makk egészséges gyerekekkel töltik meg a gyermekotthonokat, míg a normális nők néha csak kínkeserves módon képesek egy gyereket életre hívni, ha egyáltalán sikerül? Persze beszélhetünk a ketyegő biológiai óráról, gyárthatunk ezernyi elméletet, de rögtön találunk rá egy ellenpéldát, amivel cáfolható. De mégis a legrosszabb az, hogy nem tudok segíteni, abban, hogy könnyebb legyen ezt a traumát átélnie, mert már régóta tudom, hogy az ember az élete döntő, és fontos történéseiben mindig teljesen egyedül van. Ezeket a harcokat egyedül kell megvívnunk a legnagyobb ellenfelünkkel saját magunkkal. Mégis szeretnék valahogy osztozni vele, még ha ez lehetetlen is, de ez talán érthető, hiszen a szóban forgó hölgy, az én egyetlen példányban létező szeretett kishúgom.
Talán a kedvenc dala segítségével tudok egy kis energiát sugározni számára, hogy képes legyen majd újra mosolyogni a világra, és ismét a régi vidám, mindenki által szeretett lány legyen.
Nagyon szeretlek tesó, és ez így lesz Forever and for Always.

4 megjegyzés:

aranyosfodorka írta...

Szomorú történet…Ha valaki, hát én átélem minden betűdet. Hosszú mesét tudnék saját nyomorúságos /hogy ne mondjam, tragikus/ történetemről mesélni. A legnehezebb, hogy az ember olyan tehetetlen, azt se tudja, vigasztalja-e az érintettet, vagy ne beszéljen a dologról.
Sok-sok szeretettel vegyétek őt körül, többet nem tudtok tenni érte. Ez az ő „harca”, s reménykedjünk, hogy nem csak megharcolni tudja, hanem a mindennapos bánatot legyőznie is sikerül.

Névtelen írta...

[Bocs',hogy azzal kezdem : szombaton olvastam egy könyvről (egy "kritikát") - melyben majd' soronként lett felsorolva, milyen "hibák" vannak benne ! - és ott volt (sok egyéb mellett) az is, hogy mennyi "közhely" van benne ! - amire mondom én : miért lenne az olyan nagy baj ?- (ha- szerintem - a legtöbben ( "hétköznapi emberek") úgy beszélünk, ahogy ! - és bár nem vagyok "szakember" - (csak sokat "olvasott" ?-) - ne "gyötörjed magad!" - (Sajnos)- engem pl. "meglepett",hogy mi lett a "történeted" "csattanója".
(folyt. esetleg máskor)
Bocs' - (nem ismerem az "illetőt"- se a körülményeket!) - szerintem : "a sok-sok szeretettel való körül vétel"- ... sem "jön be mindenkinél!" - [ ám' ne legyen igazam! ]

Névtelen írta...

( Kétszer is "elveszett" a folytatás,- mert írás közben bele akartam volna "nézni" a te szövegedbe - )
Gondolom : neked ne mondjam, hogy a "feltett kérdéseidre"te magad is tudod a választ ! [ Pl. ne "vitassam", hogy a .... "nehéz körülmények között élő nők" (alkohol/szegénység/... és egyebek) gyermekei sem "egészségesek!" Sőt ! - ill. nem biztos, hogy az "otthonok" főleg ilyen gyerekekkel vannak tele ! - stb. ( Sajnos,- "napjainkban" tele vannak a lapok (újságok) "celebjeink szülésével!" - (ill. az "álomesküvőkkel"!) - aztán alig egy év ?- (vagy még annyi sem ?) - valahogy ott sem tökéletes minden ! Nem tudom testvéred (?) mennyi idős ?- ("párkapcsolatban él-e" ) - magánügy! - legyen igazam, hogy "egy kis idő múlva" - "sikerüljenek" a dolgai(k) !

Kacsamanci írta...

Köszönöm!Segítettél, szavak nélkül is ... és ehhez elég csak az a tény, hogy Te vagy a testvérem! Tudom, hogy bármikor, bármilyen körülmények között számíthatok Rád!
Régóta vallom, hogy semmi nem történik véletlenül, ennek így kellett lennie! És már mosolygok, ugye tudod! Nagyon SZERETLEK!!!