Zöld bicikli

Biciklizni zöld! Már ez is egy jó érv, ahhoz, hogy valaki nap mint nap nyeregbe szálljon. A környezetbarát gondolkodás, és a kerékpározás szerintem abszolút összetartozó fogalmak. Persze ma divat környezetbarátnak lenni és egészségesen élni, de valljuk be ennek nagyon kevés kézzelfogható bizonyítékával találkozhatunk a hétköznapokban. A "biotáplálkozók" és az egészségük megőrzésére oly nagy gondot fordítók, a legkisebb habozás nélkül ülnek minden reggel autóikba, hogy a néha csak öt kilométerre lévő munkahelyükre annyi idő alatt jussanak el, amennyit a garázsból kijutással is eltöltenek. Szerencsétlenebb csillagzat alatt született fővároslakók, ezt az időt még sokszorozni képesek egy rendkívül egészséges dugóban vesztegléssel, mialatt az idegeik romokban hevernek, mert a feszültséget nem képesek feldolgozni, amit az a tudat okoz bennük, hogy a távolság megtételéhez néhány perc is elegendő lenne, ha nincs dugó. De dugó volt, van, és ha az autóeladási statisztikák, még egy ideig az elmúlt évek trendjét követik akkor biztosra vehetjük, hogy ezentúl is lesz. Persze mindenki nem ülhet kerékpárra, de nagyon sokan tehetnék. Csak egyszerűen ma még Magyarországon kerékpározni "ciki". Fejlettebb országokban már rájöttek, hogy kerékpározás nélkül a városok hamarosan élhetetlen környezetté alakulnak, ezért a kerékpáros infrastruktúra fejlesztések gőzerővel folynak. Aki még nem nézett utána, annak megkönnyítem a dolgát, hogy mire használjuk autóinkat nap mint nap feleslegesen. Egy felmérés szerint a budapesti autósok a városhatáron belül az esetek 75 százalékban 6 kilométernél kisebb távolságot tesznek meg, azaz megfelelõ feltételek mellett nem lenne szükségük a mindennapi autóhasználatra. (Forrás: Levegő Munkacsoport: Ajánlások Budapestért) Ez részleteiben még szebben hangzik: Az autósok egyötöde két km-nél kevesebb, több mint fele, három km-nél kevesebb, háromnegyede pedig hat kilométernél kevesebb megtett útért fordítja el reggel az indító kulcsot járgányában. Ez az én bringás agyam számára azt jelenti, hogy olyan távok miatt füstölik tele a várost, ezzel kivétel nélkül mérgezve mindenkit, amelyet minden különösebb megpróbáltatás nélkül kerékpáron, tömegközlekedésen, vagy (uram bocsá) gyalog is meglehet tenni. A kerékpáros közlekedés aránya mindezek mellett 1,5% körül mozog, ami jól bizonyítja azt is , hogy a biztonságos és kellemes kerékpározás feltételei erősen hiányoznak. Csak a gépjárművel történõ utazásokat tekintve, ma Budapesten a tömegközlekedési jármûvek bonyolítják le az utazások mintegy 60 százalékát, a személygépkocsik pedig a 40 százalékát. Ugyanakkor fővárosunkban a személygépkocsik összességében tízszer annyi légszennyező anyagot bocsátanak ki, harmincszor annyi balesetet okoznak, ötvenszer annyi területet foglalnak el és legalább négyszer annyiba kerülnek az országnak, mint a tömegközlekedés. Nem lehet nem észre venni az autók számának emelkedése, az általuk keltett környezetterhelés, és a népegészségügyi statisztikákban megjelenő tendenciák közti összefüggést. A népegészségügyi adatok szerint Budapest lakosságának egészségi állapota rosszabb, mint a közepes méretû vidéki városoké. Egyes kerületek között 7–8 év eltérés van a születéskor várható élettartamban. Folyamatosan nő az allergiás, a mozgásszervi, a mentális és egyéb civilizációs megbetegedések száma, ami elsősorban az életmóddal, a lakáskörülményekkel és a környezeti állapottal függ össze. Az elmúlt évtizedben az asztmás megbetegedések száma két és félszeresére, a tüdőrákosoké kétszeresére nőtt. Persze vidéken a helyzet egy kicsivel az adottságok miatt jobb, de biztos vagyok abban, hogy komoly változásokat lehetne kimutatni a 20 évvel ezelőtti állapotokhoz képest negatív irányban. Én csak saját lakóhelyem kapcsán érzékelem, hogy a községünkön átvezető 63 főút forgalma sokszorosára emelkedett az elmúlt években, és ez hasonló nagyvárosi környezetszennyező szindrómákat okoz, mint a fővárosi közlekedés. Ha az autó vs. kerékpár típusú összehasonlításokról van szó, nem csak a kipufogók által kibocsátott szennyezéssel van baj. Tény, hogy egy autó km-enként 165 g szennyező anyagot pöfög ki magából, amit megszorozva a napi kilométerekkel, és egy átlagos napon az utakon guruló autók számával csillagászati számot ad eredményül. Vegyünk csak egy autót, pl. az én Suzukimat és egy biciklit az egyszerűség kedvéért az is legyen az én jól bevált járgányom. Munkahelyem 15 km-re van a lakásomtól, ez ugye napi 30 km utat jelent, ez átlag 20 munkanappal havonta 600 km. Ez kb. egy full tank benzin, ami 40 liter, és mai árakon kb. 12 ezer forinttal apasztja a családi kasszát. Ez a tank benzin engem minden nap fél óra alatt oda-vissza elrepít dolgozni, hogy megkeressem azt a pénzt amivel megvehetem azt a benzint, amivel bejárhatok dolgozni. Közben az autóm amortizálódik (az autógyártók legnagyobb örömére), aminek van egy hónapokra lebontható összege, ezt most inkább nem számolnám ki. A kipufogómból egy hónap alatt 99 kg káros anyag (zömében széndioxid, továbbá szénmonoxid, kéndioxid, nitrogéndioxid, korom stb.) ömlik a környezetre. Az utak mellett élők, és a szomszédaim, bizonyára zajterhelésként élik meg, ahogy hajnalban elsuhanok, mondjuk a nyitott ablakú hálószobáik mellett. Potenciális veszélyt, és sok esetben végzetes csapást jelentek, minden út mellett élő, és portyázó élőlény számára, hiszen az autó sebessége mellett lehetetlen kikerülni minden kis állatot. Ezért biztos hogy tucatjával esnek reggeli autózásomnak áldozatul, csigák, békák, apróbb rágcsálók, néha kismadarak, és bogarak rovarok számtalanul. Veszélyt jelentek más emberekre, hiszen közlekedem ezért autómmal figyelmetlenül is hajthatok, ami végletes esetben más vagy saját életembe is kerülhet. Az utolsó érvem az autó ellen, pusztán esztétikai kifogás. Véleményem szerint az autó nem illik a természetbe. Annyira környezetidegen, mint egy virág az acélkohóban. Ha megnézzük az ellenérveket és összehasonlítjuk a kerékpáros lét mindennapjaival, a környezettudatos gondolkodás kerékpárért kiált. Az előző példánál maradva, ugyanezt a havi 600 km-t kerékpáron is megtehetem. Igen ez napi egy órával többe kerül az autózáshoz képest, a buszozással szemben már nincs idő hátrányunk, mert a buszmegállókhoz történő sétákkal a buszmegállós várakozással, és a nem túl nagy átlagsebességű utazással szemben a "háztól-házig" szállító bicaj nem szenved időbeni vereséget. Mit kapunk cserébe ezért a napi másfél óra tekerésért? A környezetszennyezésünk 0 azaz nulla. Ez azért nem túl sok járműre igaz manapság nem? Kapunk egy költséghatékony utazási módszert, hiszen nem költök üzemanyagra, így a kerékpár árát és esetleges költségeit évente "kitermelem". Ez a jármű -azt hiszem ezt nem kell bizonygatnom- bármilyen járműnél halkabb. Átlag 25 km/h sebesség mellett van időm elkerülni a többi bolygólakót, akiknek nem emberi alakot szánt a sors. Engem jó érzéssel tölt el, hogy nem sorozat gyilkosként indítom a napjaimat. Áldozatos tekerésem járulékos jutalma a km-enként elégetett 57 Kcal energia ami ebben az esetben 34200 kcal-át jelent. Ez megközelítőleg 5,7 kg szalonna elfogyasztásával egyenértékű, ezzel a jelentős energialeadással a testsúlyunkat könnyebben kézben tarthatjuk. Fogyókúrázók további előnyként írhatják azt is, hogy a futásra képtelen állapotba lévők is alkalmazhatják, hiszen a láb ízületeire ható erők csak töredékük a futáskor fellépő erőhatásoknak. Talán nem kell hangsúlyoznom a rendszeres mozgás kedvező élettani hatásait sem, amellyel számos egészségügyi probléma előzhető meg, vagy a betegség terápiájában, illetve balesetek utáni rehabilitációknál alkalmazható. Havi 21 óra aerob testedzés ingyen. Én személy szerint előnyként jegyzem azt is, hogy a zsúfolt tömegközlekedési járművekhez képest lényegesen kisebb a kerékpározónak az esélye, járványos fertőződéseket gyűjtsön be. Továbbá nem biztos, hogy jót tesz a lelkivilágomnak az sem ha minden reggel valakinek az élménybeszámolóját vagyok kénytelen végig hallgatni csupán azért mert mellettem ül, áll a buszon. Önmagamra veszélyes vagyok, de másokra már kevéssé. Ha beleszaladok egy 4 személyt szállító autóba egy kereszteződésnél hátulról, sokkal jobb lesz a végeredmény mintha ezt egy autóval teszem. Az egyetlen hátrány, hogy az úton veszélyben vagyok. Persze rajtam is sok múlik. A kerékpáros közlekedés veszélyes üzem, ezért nem feltétlenül kell abban bízni, hogy az autós meglátott, észrevett. Tapasztalatom szerint az autósok jelentős része egyszerűen "átnéz" a kerékpároson. Nem érzi magára nézve veszélyesnek, ezért egy kereszteződésnél, igen könnyen előfordulhat, hogy nem adja meg az elsőbbséget a bicajnak. Ez egy jelenség. Amit tenni tudunk ellene az annyi, hogy bizalmatlanok vagyunk, számítunk arra, hogy nem adja meg, így nem ér meglepetés. Mégis szerintem ez vállalható kockázat, hiszen autósként is rengeteg "meleg" helyzet adódik mégsem gondolkodunk azon, hogy autózzunk-e vagy sem, holott tudjuk, hogy évente egy kisebb falu teljes lakossága veszti életét közúti balesetben. (2007: 1230 halott, 29 ezer sérült)
A leírtakat figyelembe véve számomra egyértelmű, hogy kerékpározni zöld. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e autókra, nyilvánvalóan igen. A mai civilizációk nem képesek már modern logisztika nélkül életben maradni. Kellenek járművek, szükség van az áru fuvarozásra, és a személyszállításra is. Az autóknak is megvan a létjogosultságuk, mindössze az arányokat tartom eltúlzottnak. Biztos hogy szükség van erre? Biztos, hogy a sarki boltba is autóval kell menni? Biztos, hogy nem lehet napi 15 percnyi kerékpározással a városon belüli munkába járást kiváltani? Én is autózom. Ha kell. Nyilván van egy egészséges határ, ahol a kerékpár már nem megfelelő alternatíva. Lehet, hogy ez a határ nálam egy kicsit tágabb, mint másoknál. De ezt a határt mindenki a saját fején belül állítja be, és sajnos ez a legtöbb embernél a kerékpárnak egyáltalán nem ad teret. Minden nap amikor sok ezren nekivágunk bringákon, hogy a munkahelyünkre eljussunk, sok tonna szennyező anyagot NEM juttatunk a levegőbe. Egyenként ez szerény teljesítmény, de együtt már akár jelentős is lehetne. Mindössze annyi kéne, hogy minél többen átálljanak a "sötét oldalról". Sok múlik ezen! Talán minden.

"A gépkocsifüggő társadalom gazdasági és politikai sebezhetősége kínosan nyilvánvalóvá válik amint kitör egy olajválság." /Marcia D. Lowe: Új utak a városi közlekedésben/