Több száz képem van rólad, hiszen 16 év alatt több száz buliban játszottunk együtt, küzdöttünk vállvetve, mint két bajtárs a háborúban. 16 év az rengeteg. Ennyi idő alatt, mint egy házasságban, alaposan megismertük egymást, mindent tudunk egymás családjáról, történetéről, vágyairól, gondolkodásáról. Rengeteg órán át játszottunk dalokat, kezeltük a tömeget, a hangszereket, saját hangulatainkat. A kitűnő orgánumú, azonnal szerethető énekhangod sok ezer embernek okozott örömöt és én sem tudtam soha megunni, pedig valószínűleg én hallottam a legtöbbet. Kitörölhetetlenül váltál az életem részévé, akihez közöm volt, aki egy kicsit közelebb került hozzám, mint a nagy átlag. Barátok lettünk. Mert veled nem lehetett ilyen közelségben másként. Csak kevés olyan emberrel találkoztam, akiben a jóindulat, a jószívűség és a békességre törekvés ilyen mértékben van jelen. A mindkettőnkben jelenlévő zenerajongás, ahogy minden gondolatunkat képes betölteni a Zene, amitől mi tényleg elhisszük, hogy tudunk repülni, mint egy drogos, ez a megfoghatatlan elvont valami, olyan közös alapot adott barátságunknak, ami mellett minden más tényező, például hogy valójában nagyon sokban különböztünk egymástól, lényegtelenné vált. Duplavé, így hívták a zenekarunkat kettőnk (Varga-Váradi) vezetéknevének kezdőbetűje adta a névválasztást. Mi csak így írtuk W, ennyire összetartoztunk mint a duplavé két "véje". Többezer óra a hangszerek mögött sok ezer kilométer együtt utazás, próbák és egyéb találkozások, közös kaják, hangszerkiállítások. Megannyi emlék, mind itt él bennem. Véletlenül tudtam meg, hogy beteg vagy. Abban a korban vagyok, amikor már pontosan tudom és napi szinten tudatosul bennem, hogy az élet nem végtelen. Előbb-utóbb mindenkinek bemutatkozik a Halál, aminek számtalan formája van, de az összes út egyirányú. Műtéted előtt mondtam neked és hittem is, hogy nem lesz gond, és szorítok neked. Bár így lett volna. A hat órás műtét sikerült, bizakodtál és veled együtt mindenki.
Két nappal a műtét után még beszélgettünk, ígértem, ha hazajössz meglátogatlak. Ma tudtam meg, hogy a következő találkozásunkhoz sokkal nagyobb utat kell megtennem és a következő együtt zenélésünk már egy égi zenekarban lesz. Itt maradtam egyedül, nélküled már csak szimplavéként. Különös egybeesés és a sors fintora, hogy ebben az évben együtt hagytuk abba a zenélést, én szabad akaratomból, előre eltervezetten, te pedig mert eltávoztál és minden földi tevékenységet befejeztél. Az idén fogalmaztam meg először, hogy a korosztályom számára is "elkezdődött". Már nem távoli ismeretlen idős emberek halnak meg, hanem mi vonulunk egy képzeletbeli sorban egymás mögött, a sorrend boldog tudatlanságában. De a sor folyamatosan mozog előre és egy évben már többször is állunk egy gyászszertartáson, szomorúan, realizálva az élet illékonyságát és siratva valakit és egyben a saját halandóságunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése