Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2011. június 12., vasárnap

Nagyvázsony túra

Mi kerékpárosok hajlamosak vagyunk arra, hogy elbagatellizáljunk távolságokat, szintemelkedéseket, mintha emlékezetünk természetes védekezése folytán agyunk kidobná magából azokat a gyötrelmes tekeréseket, amikor megszenvedtünk minden megtett kilométerért, és minden méter szintkülönbségért. A térképen mindig olyan egyszerű minden, igen a domborzati színjelölés csakugyan egy kicsit barnább mint az Alföldön, de hát ez csak a Bakony nem az Alpok. Ez most is így történt, mikor az eredetileg tavaly nyári Nagyvázsonyi túrát terveztük. Nagyvonalúan elnéztünk a 270 km-es táv felett, és az összesen 600 m-nyi szintemelkedést sem vettük komolyan. Reggel hatkor elindultunk és néhány óra múlva már a Balatoni bringaúton tapostuk a pedált Szántód felé. Itt kompra szálltunk a lábunkban 110 km-el már előre örültünk annak, hogy mindössze 24 km van Nagyvázsonyig. De micsoda 24 km! Alföldi kerékpárosok sírva fordultak volna vissza az első tíz kilométerről, amit Aszófő és Barnag között küzdöttünk le. Gyakorlatilag egy folyamatos emelkedés az egész, néha egy kis visszazuhanással, ami csak azért van, hogy kezdhesd elölről az egészet. Mindehhez markáns északi szél természetesen az arcunkba, de mi már rutinosak vagyunk és tudjuk, hogy nincs az az emelkedő aminek ne lehetne a végére érni. Barnagtól, inkább lejtett, és csak keveset emelkedett a terep, míg végre begördültünk Nagyvázsonyba. Érdekes módon a vár méretei ellenére nem túl látható ebből az érkezési irányból, de mint fiam felvilágosított, Kinizsi nem azért épített oda ahova, mert stratégiailag ez volt a legmegfelelőbb hely, hanem sokkal prózaibb okokból egyszerűen csak azért, mert azon a helyen fakadt egy bőséges vízforrás. A vár magyarországi viszonylatokban jó állapotúnak számít, természetesen némi pénz ráfordításával sokkal jobb is lehetne, például a lakótorony tetejének rekonstrukciója biztosan sokat javítana a hosszútávú állagmegőrzésben. A vár környéke szépen rendben tartott, látszik , hogy a falu vezetősége nagy gondot fordít látványosságukra, erre a kis XV. századi lovagvárra. Miután megmásztuk a lakótorony lábizmokat próbáló csigalépcsőjét, és körbejártuk a várat, elindultunk haza. Itt már látszott, hogy az eredetileg tervezett érkezési időt jócskán túl fogjuk lépni, hiszen már ismertük azokat az emelkedőket, amit a tervezéskor még nem. Visszafelé némileg könnyebb volt a terep, már csak azért is, mert azok az emelkedők, amelyek odafelé megkínoztak minket, most lejtőkké változtak, és ők voltak többségben. Aztán mikor már megkönnyebbültünk, sikerült egy kanyarnál rossz irányba fordulnom, melynek következtében, nem a félsziget szélén vezető kerékpár úton közelítettük meg a kompkikötőt, hanem az Apátság mellett elhaladva, azt meg ugye megint csak elég magasra sikerült építeni anno, így a kikötőbe már elég elcsigázottan érkeztünk, és a tudat sem nagyon vigasztalt bennünket, hogy már "csak 110" km van hazáig. Gyors energiapótlás Szabadi-Fürdőnél az út melletti vendéglőben, és tekerés tovább. Simontornyánál újabb rövid pihenő, itt már kezdett sötétedni, így bekapcsoltuk a lámpáinkat, és a következő 40 km-t  sötétben tettük meg. Jóval 10 óra után értünk haza, nem kicsit fáradtan, de elégedetten. 267 km-t mentünk a nap folyamán, egy kicsit belekóstoltunk ismét a Bakonyba, talán a legközelebbi tervezésnél már nagyobb tiszteletet is fogunk tanúsítani irányába. 

Ez volt az első túra amiről videó összefoglaló is készült, ezt is nemsokára felrakom ide. De most néhány napig még nem lesz időm összevágni az anyagot, mert holnap egy új útra indulok. :)

Íme a túráról készült videó anyag:


2 megjegyzés:

Ábrahám Exit Béla írta...

Kíváncsian várom a filmet!

aranyos fodorka írta...

Tekergős ünnep ez nálatok !
Várom én is a videót !