Mozgásaim színhelye:

Mozgásaim színhelye:

2019. január 12., szombat

EnSport - Teljesítménydiagnosztika

Viszonylag régóta vagyok mozgásban, nem profiként, csak "tömegsport" szinten. 5 év már komolynak nevezhető jegyzett futás, és hat év túrakerékpározás után az az ötletem támadt, hogy egy kicsit mélyebben is a dolgok mélyére szeretnék nézni. Szeretném tudni, hogy valójában mi történik a szervezetemben a futás, illetve egyáltalán a fizikai terhelés hatására, jó-e az az irány, amit én jelöltem ki saját magam számára, mennyire fejleszt, mennyire vesz igénybe a saját magam által kialakított edzésrend, milyen irányba fejleszti a testem, és hol vannak a hiányosságaim? Erre a legjobb módszer olyan szakemberhez, és profi laborhoz fordulni, melynek ez a fő profilja, és ahol az élvonalbeli sportolók diagnosztizálása is zajlik. Nem sok ilyen hely van még pillanatnyilag az országban, ezek egyike az EnSport, amelyet kis informálódás után szimpatikusnak találtam, és a döntés hamar megszületett, időpontot kértem és kaptam. Nem egyedül mentem, hanem a húgommal, és egyik szekszárdi futótársunkkal, Péterrel. Hárman három korosztályból, sportmúltból, és edzettségi szintről érkeztünk  2019.01.11-én reggel a labor budapesti telephelyére. Én személy szerint  leginkább a futópados teszttől tartottam, mert ez idáig egyetlen lépést sem futottam még gépen, mint később kiderült ez az aggodalom feleslegesnek bizonyult. Maga a vizsgálat két órát vesz igénybe, de ez nem egy feszes időrend, és minden benne foglaltatik az ajtón belépéstől a távozásig.

A teljes állapotfelmérés menete :
(forrás EnSport honlap)
  • érkezés, adatfelvétel – 10 perc
  • antropometria mérések – 5 perc
  • testzsír mérés – 5 perc
  • légzésfunkciós mérés – 5 perc
  • nyugalmi mérés – 5 perc
  • terheléses mérés – 20-40 perc
  • regenerációs mérés – 5 perc
  • értékelő beszélgetés – 45-60 perc

Az adatfelvétel után elkezdtük a vizsgálatokat, Péter ment be először, majd a tesóm, és harmadikként én. Engem Andrási Ferenc vizsgált a többieket Erdélyi Nándor, de ennek nincs sok jelentősége, mert a cég munkatársai ugyanazt a mosolygós, kedves, feszültségoldó stílust képviselik mindannyian, hogy ez miatt nem kell aggódni. Kapok egy pulzusövet, ami innentől a teszt végéig rögzíti szívem minden dobbanását. (mint egy dalszöveg részlet, every single bit of my heart :) )
Első teszt antropológiai mérések. Magasság, testtömeg (első meglepetés 2 cm-el alacsonyabb vagyok mint amit tudtam, azt mondják ez ilyen, az évek során "összemegyünk"), testsúlyom annyi mint az otthoni mérésnél. Jön a következő vizsgálat ami a legjobban érdekel a testzsír tartalom. Ez kétféle módon állapítható meg, az egyik a Kaliperes mérés, amikor egy mérő csipesszel a test meghatározott helyein összecsippentik a bőrredőket, és a kapott értékek együttesen adják meg a testzsír %-ot, valamint a bioelektromos impedancia, ahol a test elektromos ellenállásának mérésével határozzák meg a zsigeri zsírtartalmat. Csak rám kell nézni, hogy valaki lássa, hogy rajtam van bőven zsír, ehhez felesleges 150 km-t utazni, mégis a százalékos arány és főleg a nem látható zsigeri zsír mennyiségére nagyon kíváncsi voltam. Ezt követően légzésfunkciós mérést végeztünk, ami számomra már ismerős volt, mert korábbi munkahelyem nem éppen egészséges környezete miatt hasonlón évente kellett részt vennem. Ennek lényeg, hogy egy kis számítógépre kötött műszert kell a hozzácsatlakoztatott csövön át a szánkba venni és különböző feladatokat végrehajtani. teljes levegőfújás lassan, majd hirtelen, utána sorozatban, úgy hogy a beszívást is a csövön keresztül végezzük. Ez nekem jól sikerült korábban mindig, és már tudtam is hogyan kell végezni, ezért nagy meglepetést nem okozott. A nyugalmi mérés következett, egyszerűnek tűnik, de nem annyira az. A mérés célja a nyugalmi pulzus, valamint az idegrendszeri aktivitás pillanatnyi állapotának felmérése. Ennek érdekében egy ágyon kell 5 percen át feküdni, zajcsökkentő fülvédőben, és megpróbálni ellazulni. Nagyon rosszul ment. Úgy éreztem, hogy "zsizseg" az agyam, a szívem a fülemben dobogott, képtelen voltam relaxálni, és meg voltam győződve arról, hogy a lehető legrosszabb eredményeket produkálom. főként azért aggasztott, mert normál esetben 50 alatti a nyugalmi pulzusom, és ezt szerettem volna alapértékként hozni most is, a mérések objektivitásának megőrzése miatt. Következett a "lényeg" és a mumus a terheléses mérés. Röviden elmagyarázta Ferenc a feladatot és a menetét, gyorsan bemutatott egymásnak minket a futópaddal, majd a vártnál sokkal kisebb fájdalmat okozva megszúrta a fülemet a nyugalmi laktát érték vérmintájának begyűjtése okán. Kezdetét vehette a  terheléses mérés, amelynek lényege, hogy 3 percet kell futni egy adott sebességen, majd egy perc pihenő következik, mely során újra vérmintát vesznek (szerencsére a továbbiakban már szúrás nélkül, az első  mintavételi helyről). A pihenő után 2 km/h-val emelik a sebességet újabb három perc, újabb pihenő, újabb vérminta és így tovább kifulladásig.Ha nem bírom a tempót bármikor megállhatok, és akkor ott van vége a tesztnek. Egy-egy periódus végén értékelnem kellett szóban is egy táblázat alapján 10 pontos skálán az állapotomat. Itt az egyes volt az "egész nap tudnám csinálni", a 10-es, hogy "itt a vége képtelen vagyok ennél többre" 6 km/h-val indultunk ez ugye 10-es pace-t jelent, alig gyorsabb, mint a gyaloglás. Amikor elindult a szalag, és én ráléptem, úgy éreztem ez nem fog menni, én ezen nem tudok futni. nagyon furcsa érzés, hogy nem én tolom el magam a talajtól, hanem a talaj húzza ki a lábam hátrafelé alólam. De ez a tempó arra mindenképpen alkalmas volt, hogy ráérezzek a ritmusra, és a szalagon történő futómozgásra. Hamar eltelt a 3 perc, pihenő, vérminta, 8 km/h 7,5 perces ezrek, már futni kell, de ez még nem jelent problémát, 10 km/h, no most már futunk de tudom magamról, hogy ebben a tempóban még órákig menne, ezért szépen haladok. Közben megdicsérik a futómozgásomat, amit azóta sem értek, mert én a videókon egy csípődiszpláziás medvét látok futni, a rajtszámaimmal. Pulzusom már üzemi fordulaton jár, de még vannak tartalékaim. 12 km/h 5 perces ezrek, nekem ez a jól sikerült versenyeim tempója, ha minden körülmény a helyén van, időjárás, hőmérséklet, mentális és fizikai állapot, akkor ezen tudok futni egy félmaratont, ha csak egy is hiányzik akkor nem megy. Azért a három percben reménykedem, hogy nem fog gondot okozni, és nem is. Pulzusom már 151-en a végére, de még csak 7-esre értékelem a mutatványt. Jönnek a kihívások. 14 km/h kicsivel több, mint 4 perces ezreket jelentő sebesség. Elindul a szalag szedem a lábam, "haladok", igaz a menetszél nem fütyül mellettem ezúttal. Kezdenek lassan telni a percek, a végére azért már várom a visszaszámolást. Azt mondom 9, miközben vért gyűjtenek tőlem, és mindenképpen megszeretném még a következő fokozatot próbálni. Ferenc elmondja, hogy a sikeres méréshez legalább másfél perc futás szükséges. Terv rögtön meg van, másfél percig csak akkor nem ha meghaltam, ha megy még, akkor legalább két percig, ha az is megy, akkor egy percet még ki kell bírni. Indul a szalag eléri a 16 km/h-át, ez 3,45-ös ezreket jelet. Nekem fénysebesség. Nézem a számokat vánszorognak a másodpercek, Ferenc szurkol biztat, meg van a másfél perc, majd a kettő, még hatvan másodperc, a mozgásom kezd bizonytalanná válni, a légzésszámom már minden lépésre állítom, kicsit megbillenek, de visszanyerem az egyensúlyt, még húsz másodperc, és jön a visszaszámlálás. Megállok, a fülemen is veszem a levegőt. Egyértelműen 10-es, ennél többet nem tudok. Péter még a következő fokozatot is megfutotta, húgicám  14 km/h-nál állt meg. 5 perc megnyugvás néma csendben. Visszaáll a pulzusom rendeződik a légzés, Ferenc vérnyomást mér. A tesztnek ezzel vége. Leveszem a pulzuspántot, és megyek zuhanyozni, ezalatt elkészül az értékelés jegyzőkönyve, majd kis idő múlva behívnak az értékelő beszélgetésre, ami a vizsgálat legnagyobb részét teszi ki időben.

Eredmények:

Nem meglepő módon a testzsír százalékom nem a normál értéket mutatja, nem is annyira az összes zsírral van probléma, hanem a zsigeri zsír tartalommal, ami nem látszik, de mindenkinek van.
Zsigeri zsírok vagy más néven viszceláris zsírok a májat, a szívet, a veséket és a hasnyálmirigyet borítják be, ezzel védve őket a külső behatásokkal szemben. Az viszont már egyáltalán nem mindegy, mekkora mennyiségben képeznek védőburkot. A rossz hír az, hogy ezt nem lehet futással, mozgással csökkenteni, itt a legnagyobb befolyásoló tényező a helyes vagy helytelen táplálkozás. Továbbá az is jó hír, hogy ezeknek a zsíroknak  aktívabb a keringésük, jobban reagálnak a hormonális változásokra, és a zsírbontó enzimek is jobban hatnak rájuk, magyarán könnyebb őket fogyasztani, mint bőr alatti rokonaikat.


A nyugalmi mérés a szimpatikus idegrendszeri működés túlsúlyát mutatta, ami nem lepett meg, mert egyrészt szerintem nem tudtam a vizsgálat során kellőképpen ellazulni, másrészt egy elég stresszes hét utolsó napján került sor a mérésre, ami egy középvezetői állásban dolgozó amatőr futónál bizonyára nem a legelőnyösebb. Az azért meglepő, hogy a nyugalmi pulzusom sikerült 48-ra levinni.



A légzésfunkció remek eredményeket mutatott. Ez annyira nem lepett meg, 35 év éneklés remek tüdőfejlesztő, a szabadban töltött gyermekkor és az életen át tartó dohányzásmentesség is egyértelműen hatalmas jelentőséggel bírnak.



A terhelés alatti laktát és pulzus eredmények számomra nagyon érdekesek, és a legfőbb cél ezek megismerése volt. Meglepett a 176-os maximális érték, nem gondoltam volna, hogy sikerül idáig feltornázni a pulzusom. A laktát értékekről majd később.






Az anyagcsere folyamatok, is teljesen normális értékeket mutatnak a fokozódó terhelésre arányosan növekvő szénhidrátégetés történik. A zsírégetés úgy tűnik  szinte állandó értéken marad eközben.



...és amiért mindez megtörtént:



A laktát küszöb az energiaigény, ahonnan a laktát termelődése elindul, ez alatt a zsíranyagcsere dominál.Mint látható nálam ez 2,06 mmol/l,  137-es pulzusnál 6 perces ezreknél van jelenleg. Ezen lehet és kell is dolgozni sok alacsony intenzitású edzéssel.
Anaerob küszöb ahol a laktát termelés megugrik, és már több keletkezik, mint amit a szervezet képes feldolgozni (izomláz). Ez az érték nekem 3,56 mmol/l, 152-es pulzus közel 5 perces ezreknél van.
A vita maxima oszlop, pedig a csúcsteljesítményen mért adatokat mutatja.


A kapott értékekből meghatározhatóak a különböző edzési állóképességi tartományok, amit aztán érdemes beállítani a Polar órán, és innentől ezek tudatában lehet edzeni. Sokat nem kellett változtatni az adatokon, néhány zóna szinte ezeken az értékeken volt, a felső rész egy kicsit kitolódott, mert eddig a pulzus mínusz életkor képletet tartottam a maximális pulzusomnak, de a teszt megmutatta, hogy tudok ennél jobbat is, anélkül, hogy meghalnék. :)

...és a megnyugvás



Összegezve, nagy meglepetések nem értek, nagyjából jók azok az irányok amelyeket kitűztem magamnak, kis finomítások szükségesek az edzéseimben, és további fejlesztések a táplálkozás minőségibbé tételére, mert most is kiderül, ezen  rengeteg múlik. Ezt  a vizsgálatot még szeretném megtoldani egy kardiológus által végzett vizsgálattal, és szívultrahanggal, ami megerősít abban, hogy szervi akadálya nincs az ultrás terveimnek.
A diagnosztika eredményein alapuló becslés pontosan lefedi jelenlegi legjobb eredményeimet. A további javításokhoz ismét fejlődni kell, zsírt veszíteni, és a laktát küszöb emelését célzó edzéseket végezni. Ezen fogok dolgozni ebben az évben.
Egyébként az van, hogy 52 éves vagyok, nincsenek eget rengető céljaim, néhány ultratávot szeretnék lefutni, tisztességesen, és hosszútávon megőrizni egészségem, mobilitásom, és letérni az elődeim által már ezerszer bejárt betegségekkel terhelt rövid életet jelentő útról. A Spartathlont majd megnyerik mások, én pedig nagyon fogok nekik szurkolni, és a győzelmüknek örülni.
Mindenkinek jó szívvel ajánlom az EnSport-ot és annak szakembereit, igaz a vizsgálat nem tartozik az olcsó dolgok közé, de egy dohányzó ember egy havi cigarettaadagjának megfelelő összegért sokat javulhatunk edzéseink minőségén, és hatékonyságán, és mi mindhárman úgy jöttünk ki a laborból, hogy megérte eljönnünk.



1 megjegyzés:

aranyos fodorka írta...

Exithez is benéztem, gondoltam, hozzád is...
Mondjuk nem kényeztetitek el az olvasókat. De legalább annyi hír van ezáltal rólatok, hogy köszönitek, megvagytok.
A te teljesítményeidhez nem is nagyon tudok mit mondani, max azt: kalap le ! :-)