Tegnap, egy kicsit belehúztam, mert már egy kicsit régen voltam a szokásos köreimen túl bicajozni. Ezért aztán reggel felkerekedtem, és célba vettem egyenlőre csak Siófokot. A túrázásban az a jó, hogy menetközben is módosíthatóak az elképzelések, így fordulhatott elő, hogy nemsokára a szántódi kompról tekintgettem Tihany irányába. Az emlékeimben nehéz emelkedőként megmaradt apátsághoz felvezető út, ezúttal meg sem kottyant, ez még a tavalyi horvát hegymászás szövődménye lehetett. Az utak mentén végig emberek álltak, berendezkedve valami várható látványosságra, amit akkor még nem értettem. Persze rengeteg megjegyzést kaptam, és sokan le is fotóztak. Kicsit túlzónak éreztem ezt a fogadtatást, gyanítottam, hogy nem miattam jöttek az utcára ennyien. Az apátság, és a balatoni panoráma megtekintése után éppen kezdtem volna elindulni vissza, amikor iszonyú zajjal megérkezett a "látványosság" is, több ezer motoros személyében. Végeláthatatlan sorban vonultak az úton, iszo
nyú zajt, és füstöt hagyva maguk mögött. Elgondolkodtam azon, hogy itt ez a csodálatos épület, a közel 1000 éves apátság, és maga a hely, aminek szépsége vetekedhet bármely más tájjal világon. Azok az emberek akik fogékonyak ezekre az értékekre szívesen jönnek ide, én is már sokadszor jártam itt. Mégis ha előre tudok erről a motoros felvonulásól, messze elkerülöm a szigetet, mert szerintem ez egyszerűen nem illendő a hely szelleméhez, ezen kívül iszonyú mértékű környezetszennyezésnek tartom azt, amit Tihany tiszta levegőjének jelentett a rengetegeg kipufogóbol áradó szenny. Elfogadom, hogy a motorosok léteznek, és igazából nem sok bajom van velük, inkább ők mint az autósok, mert ők még valahol jobban elfogadnak engem, ha másért nem, hát az autósokkal szembeni kiszolgáltatottságunk miatt szimpatizálnak velem. Megdöbbentő, hogy ennyien hódolnak ennek a szenvedélynek, korra, nemre való tekintett nélkül, és elszomorított, hogy valószínűleg egyikük fejében sem fordult meg a gondolat, hogy egyszerűen nem illenek motorjaikkal ebbe a környezetre. Körülbelül annyira nem illenek Tihanyhoz, és az apátsághoz, mint egy vallási körmenet az alsóőrsi motorostalálkozóhoz. Úgy gondolom egyáltalán nem túlzó az előző kép, és elképzeltem milyen hatást váltana ki, a bőrruhások köreiben, ha ez megtörténne. Nem értem az indíttatást sem. Miért kell tömegbe verődve magamutogatni? Hiszen a motorostalálkozón ott vannak együtt. Nem értem a nézőket sem. A világ egyik legszebb helyén ez a legnagyobb látványosság, hogy egy órán keresztül fülrepesztő zajban, füstös ócskavasakat néznek? Mi várható attól a gyerektől, aki ma még apu elmebajának köszönhetően nagy szemekkel az út mellett áll, és befogja a fülét védekezésül a hangerő ellen? Belőlük lesznek a környezettudatos emberek? Nem hinném. Ha egy kicsi esze lenne Tihany vezetőinek, egész egyszerűen nem engedélyeznék a felvonulást, tekintettel a környezetre, az apátságra. Vagy úgy gondolják, hogy mindegy milyen módon, csak népszerűsödjék a hely? Biztos vagyok abban, hogy akik tegnap jókedvűen jöttek az apátságot megtekinteni, kissé rossz szájízzel hagyták el Tihanyt, mert a keresett békesség helyett, ismét szembesültek azzal, hogy az emberek értékrendje mára teljesen eltorzult. Képesek isteníteni bármit, miközben a valódi értékek, és csodák mellett vakon elmennek.
Mikor már kezdtem elfogadni az eseményt, és csak a mielőbbi befejezésben reménykedtem, a dolgok még rosszabbra fordultak. Mert a sor hírtelen megállt, valószínűleg valahol elöl történt egy bukás, és ezzel a felvonulás bedugult. De a fő probléma az volt, hogy ezzel az apátságból levezető egyetlen út is eldugul, így a rengeteg látogató "felszorult" a templom mellé. Én ugyan a járdán keservesen eltoltam a bringát, és nemsokára már a motorosok végénél jártam, ahonnét már tekerhettem normálisan is. Szerencsétlen idegen túristák, németek, japánok, és temérdek magyar is, csendesen átkozódott a fennálló vesztegzár miatt, de egyszerűen nem volt mit tenni meg kellett várni míg újra elindul a sor, és felszabadul az út. De én ekkor már újra "komponál(l)tam", így igazából nem tudom meddig tartott a dugó, de nem is nagyon érdekel.
Olyan sok programot tudok elképzelni, ami illik ehhez a helyhez, hiszen nincs az a művészet ami ne illeszkedne ide. Ez a motorosfelvonulás rémálmomban sem jöjjön elő többet.
Ennyit a motorosokról. A túra egyébként csodálatos volt. 222 km-t tettem meg a nap folyamán, ami új egyéni rekord, az egy nap alatt megtett távolságaim közt. Igaz csak négy kilométerrel több, mint a tavalyi Horvát túrán a második napon teljesített, de mégis csak az enyém. Készülök egy maratoni tekerésre, amikor egy nap alatt megtehető határomat szeretném felmérni, és ezzel egyben a saját korlátaim szélére is elérni. Tegnap este úgy éreztem, hogy még "van bennem egy-két óra". De ez majd kiderül, és erről természetesen írni is fogok.
