Nekrológ - Besztercán Péter tanárbácsim halálára

 Ahogy múlik az idő egyre több ismerősünk lesz, akik már csak emlékeinkben élnek. Ma egy újabb számomra és sokak számára kedves ember került át ebbe az angyali körbe. Egykori tanárbácsim, és még százak talán ezrek tanárbácsija az, akitől búcsúznom kell. A szedresi iskola ikonikus tanára, aki azt hiszem egész életét itt dolgozta végig, hihetetlen hatást gyakorolva az óráit hallgató tanulókra, már egy égi táblánál magyaráz élővilágról és földrajzról angyaloknak. Péter bácsi még az akkori értékrend szerint is szigorú tanár volt, de mégsem haragudott rá senki. Azokban az időkben még mindenki tudta, szülő és gyerek egyaránt, hogy az iskolai tanóra az nem kaszinó, érdemi tanulást csak fegyelmezett környezetben lehet végezni. Nagyon sok mondatát őrzöm míg élek és elévülhetetlen dolgokat tudok ma is, amiket az ő óráin tanultam meg. Rengeteg energiát fordított a szemléletes oktatásra, például az akkori technikai viszonyok között készített mozgó képes ábrát diavetítőre, ma sem tudom hogyan. Sosem felejtem el a táblánál nyújtott "attrakcióit" a szabadkézzel tökéletesen felrajzolt kört (Föld) és az egy mozdulattal behúzott, Rák- és Baktérítőt jelző szaggatott vonalakat. A szigor mellett ott volt egy igazságos szeretettel oktató ember, akiben a mai pedagógusok annyira jellemző kiégettségének szikrája sem volt. Szívügye volt a kézilabda, minden lehetséges módon támogatta a gyerekek ez irányú fejlődését is, csak ez miatt is felejthetetlen lenne az iskola és a falu életében. Borzasztóan szükség lenne a hosszútávú fejlődés miatt ilyen nagybetűs PEDAGÓGUSOKRA. Sajnos a világ nem ebbe az irányba megy. A meglévők pedig fogynak. Ma Péter bácsi ment el. Engem azért vigasztal az a tudat, hogy élete munkája nem volt hiábavaló, generációk emlékeznek rá életük végéig és talán ennél többet nem is érhet el egy ember. Péter bácsi, köszönök szépen mindent amit tőled kaptam! Nyugodj Békében!