Zéta kerékpáros csatangolásai

Hazafelé

2012-02-09T15:31:00.001+01:00

A busz könnyedén indul el a megállóból, mintha kerekeinek semmi problémát nem jelentene a csúszós közeg, amit az a hó jelent számára, ami napok óta nehezíti az emberek életét. Ez a február elhozta azt a rendkívüli havazást, amiben általában senki sem hisz, hiszen a legtöbb évben rendre elmarad. A tél, ami először csak a kerékpárról szállított le, majd az autóból a buszra kényszerített, közömbösen éli ki fagyos természetét rajtunk, mintha csak újabb egyéni rekordokra törekedne, egyre küldi csatába az újabb hófelhő seregeit, komoly hideggel párosítva, és mi reggelente apokaliptikus hangulatban, egyre hitetlenebbül bámuljuk az éjszaka lehullott havat, és a kinti hőmérőt. Én egyfajta furcsa kettősséggel bosszankodom az időjárás miatt naponta, és közben enyhe kárörömmel figyelem a technikai civilizációnk csődjét, ahogy megállítja az életet ez a kis mindössze harminc centiméternyi hó.

Behunyom a szemem és hátradőlök az ülésben. Fáradt vagyok. Harmadik éve dolgozunk napi 10 órás műszakokban, és gyakran hétvégéken is. Fáradtságom nem csak fizikai, már a világba vagyok belefáradva. Fülemben Beethoven egyik csodálatos zenéje szól Sarah Chang művésznő tolmácsolásában. Így relaxálok, és közben nem hallom a többi utas beszélgetését, amelyek mindig ugyanarról szólnak, pénzről, ami kevés. A gyönyörű dallamok közben azon töprengek, hogy miért érzem azt naponta, hogy egyre rosszabb minden? Vajon ez életkori sajátosság, vagy a fiatalok is ennyire kilátástalannak látják ebben az országban az életüket? Tavaly ilyenkor örültem, hogy élek, és megfogadtam, hogy nem fogok többé világi dolgok miatt keseregni. De az ember gyarló, és hamar természetesnek veszi visszanyert egészségét, életét, és újra nem gondol arra, hogy ez csak egy ideiglenes amnesztia. Az emberek megbolondulnak körülöttem. Félek ők is őrültnek látnak engem. A romló megélhetési körülmények, a napi pénzhajtás, kiszívja belőlünk az energiát. Mindennek tetejére, még itt ez a napsütésmentes depressziós időjárás, amiről csak az jut eszünkbe, hogy a gázóra számlálója őrült tempóban forog körbe, és ennek nemsokára egy sárga csekken is láthatjuk majd nyomait. Miért bolondul meg mindenki? A munkahelyem olyan mint egy méhkas, már nem tudom kihez lehet szólni, és mi az, amivel nem haragítom magamra. A legtöbben, velem együtt naponta érzékelik a lecsúszást, ahogy az addigi életszínvonaluk egyre mélyebb szintre kerül. Lemondunk apránként életünk apró luxusairól, dohányosok a szeretett cigarettájukról, koffeinisták a napi feketéjükről, és hozzám hasonlatos édesszájú Micimackók mindennapos csokijaikról. Átvizsgáljuk, hogy mi az, ami nélkül tudunk élni, és hajlandóak vagyunk megválni tőle, így esnek áldozatul a drága tusfürdők, és illatszerek. Visszatekerünk egy fokot a szobatermosztáton, mert hát az nem olyan sok, még abban sem fogunk fázni. Lassan átalakul az étrendünk is, a menü kitalálásánál első szempont lesz az összetevők ára, így egyre kevesebb a sajt, és a karaj, és egyre több a krumpli, és a csirke aprólék. Már sokkal kevesebbet autózunk, moziban pedig már nem is emlékszem mikor voltunk utoljára. Jó lenne a kiadási oldal csökkentésével párhuzamosan növelni a bevételeinket is, de ez még keményebb dió. A multináci cégek, nem nagyon szeretnek fizetni. Számukra elfogadható az, hogy mi egyre kevesebb eurós kiadást jelentünk, hiszen nemzeti valutánk valahol a vakondokok környékén szárnyal. Hat évvel ezelőtthöz képest ma 200€-val keresek kevesebbet. Most, hogy az adójóváírást is eltörölte kormányunk már forintban is effektíve 10-15 %-al kevesebbért dolgozunk havonta, mint tavaly. A bolti árak eközben jól érzékelhetően kúsznak felfelé. Megoldás? Az nincs. Mindenki nem mehet külföldre. Családosok, és házuk által idegyökerezett emberek pedig biztosan nem fognak. Tűrni kell. De ez egyáltalán nem könnyű. Mert a tűrés azt jelenti, hogy naponta dobálsz el álmokat, amelyek eddig életben tartottak, és ettől holnap már még nehezebb reggel felkelned az ágyból, pedig muszáj, mert az életed túlnyomó részben sárga csekkek befizetéséről szól. Ez engem megvisel. Számomra az élet, néhány ember szeretetéről, a világ megismeréséről, és a művészetről szól, ami ezen felül van az salak. Értéktelen felesleges, időpazarló tevékenység. Számomra nem okoz örömet az a munka, amelynek legnagyobb eredménye maga a létfenntartás lehet csak. Frusztrált vagyok? Igen. Rombolja a hangulatom, hogy bármit is teszek, mások döntenek felettem, és semmire sincs befolyásom. Egy tollvonással eltörölhetik, az állásomat, a fizetésemet, az életemet. Nem kevésbé frusztrál, hogy ez a környezet vérengző vadállatokká teszi az embereket, ahol barátságok szűnnek meg, és mindenki minden apróság miatt képes a másik torkának ugrani, mint ahogy az előbb a buszsöfőr rám támadt, mert 500 Ft-ossal akartam kifizetni a 370 Ft-os viteldíjat. Hiszen nagybetűkkel ki van írva, hogy a sofőr nem kötelezhető pénzváltásra. Miért, az utas igen? Ez nem egy szolgáltatás, ami az utazókért van? Végül is felváltotta a pénzt, mert volt elegendő aprója (?), és végül is hálás lehetek, mert nem lökött le a buszról. Ilyenné vált a világunk. Mert ilyenné tettük, mi magunk. Mert az államot mi alkotjuk, az elöljáróinkat mi választjuk, de néha, már úgy érzem, hogy ez az egykor forradalmi nép mára már ellustult, és lázadni is rest. A "népek tengere" napjainkra egy nyúlós, poshadt mocsár lett, aki mindent elvisel, akinek bárhogy jó, aki eltűri azt, hogy néhány pénzember uralja az országot.

Beethoven dallama szárnyal a húrokon közben, és most arra gondolok, hogy vajon abban a korban is hasonló gondolatok jártak a hozzám hasonlatos kisemberek fejében? Bizonyára. Valószínűleg számukra a mai életkörülményeim a mennyországot jelentenék. Akkor meg mi bajom van? Hiszen évtizedek óta tudom, hogy a változás állandó, és eddig is csapdában voltam. A kiégés szindróma összes tünetét produkálom. Jó lesz ha már végre megérkezik a tavasz, és visszaülhetek a kerékpárra. Kitekerem magamból az összes keserűséget, amit ez a tél bennem hagyott, és megpróbálok újra mosolyogni a világra vicsorgás helyett, úgy ahogy azt a legkisebb öcsikém teszi minden percben, azzal a mosollyal, ahogy csak a kisgyerekek tudnak örülni a világnak, teljes szívből, és ártatatlanul, boldog tudatlanságban.

Face Book

2012-01-13T14:51:00.001+01:00

Az őrület nem új, viszonylag régóta működik már ez a közösségi oldal, csak mi magyarok nem használtuk addig, míg nem vált elérhetővé a felülete anyanyelvünkön is. Az oldal 2004-es megalapítása óta közel 650 millió felhasználó töltötte ki a regisztrációs űrlapot. Sokáig nem is használtam, holott regisztrált tag voltam. Aztán rájöttem, hogy a túráimon megismert emberekkel itt tudom a legegyszerűbben felvenni a kapcsolatot, hiszen majdnem mindenki fenn van az oldalon, és ők is könnyen rám kereshetnek ugyanezen a módon. Mára mindennapos tevékenységemmé vált, hogy megnézzem az ismerőseim üzenőfalra felkerült bejegyzéseit. Ezek az írások legtöbbször csak idézetek, vagy megosztott képek, zenék, videók. Néha, és ezt sokkal jobban szeretem, saját gondolatok, történetek. Közösségi oldal. Ez is, mint minden képes függést kialakítani, és valóban, néhány ember már csak ebben a virtuális közegben éli a mindennapjait. Ez egy kicsit torz világ, de ez nem a Face Book, hanem a felhasználóinak jellemhibája. Nálam a FB a blog kiegészítéseként szolgál. Itt írom meg néhány szavas gondolataimat, maximáimat, amelyek túl rövidek ahhoz, hogy egy új bejegyzést készítsek a blogba róluk. A FB sokkal több ismerősöm által teszi hozzáférhetővé az írásaimat, mint a blog, de most már az új blogbejegyzéseimről is hírt adok az üzenőfalamon, így remélhetőleg ezeket is többen olvassák ezáltal. Továbbá felkerülnek még néha rövid jelentések napjaim rossz, vagy jó történéseiről, itt jelennek meg, a twitteres életjelek is, amiket túrákról küldök. Lehet élni FB nélkül természetesen, de ha az ember ésszel használja, élvezheti előnyeit is. Nem azért kell regisztrálni, mert enélkül nem elég trendi az ember, hanem azért, hogy egy újabb eszközünk legyen a kapcsolattartásra azokkal, akiket szeretünk, és akik szeretnek minket. Tudom, hogy velem egykorúak és idősebbek idegenkednek az egész FB jelenségtől, de nincs mitől tartaniuk, csak nyerhetnek a használatával. Hiszen a passzív olvasgatástól az állandó jelenlétig nagyon sokféle módon használható az oldal, és semmi sem kötelező. Jó érzés, amikor beszélgetések alakulnak ki egy-egy bejegyzés kapcsán, pontosan ugyanúgy ahogy ez a blog kommenteknél is történik. Érdekes dolog a "lájkolás", mellyel mérhető egy-egy megosztott szösszenetünk tetszésindexe, olvasottsága. Mindössze egyetlen jó tanács. Amikor az ismerőseiket visszaigazolják, csak olyanokat igazoljanak vissza akiket ismernek, és akiknek a bejegyzéseit tényleg szívesen olvassák a későbbiekben. Én körülbelül 20 ember írásait olvasom szívesen, de tízszer ennyi regisztrált ismerősöm van, és így ezt a húsz embert nehéz kiválogatnom a sok semmitmondó megosztott tartalom közül. Örülnék, ha még néhány ember írásait olvashatnám az üzenőfalamon, akik jelenleg nem tagjai a közösségi oldalnak, hiszen pont az értékesebb írások vannak kisebb hányadban.

Azoknak pedig, akik nem használják a Face Book-ot, ide másolom néhány közelmúltban megjelent jegyzetemet.

Trendekről és egyéniségekről.

2011. július 16., 9:35

Én már találkoztam egyéniségekkel. Ezek egyike sem gondolta magáról, hogy ő különleges, és bármivel is több másoknál. A legtöbb magát egyéniségnek tartó ember, szánalmas utánzó, aki egész életét azzal tölti, hogy trendeknek próbál megfelelni. Senki sem lesz egyéniség, piercingtől,tetkótól, ruhától, felvett természetellenes viselkedéstől. Ha más akarsz lenni, élj a saját gondolataid szerint, fordulj szembe az egy irányba masírozó tömeggel. Semmi sem lehetetlen, csak trendinek és lustának lenni lényegesen kényelmesebb. Vedd már végre észre, hogy nem a saját életedet éled, világi hatalmak terelnek téged, hogy jó fogyasztóvá válj. A McDonaldsban nem árulnak egészséges ételt, az autók megmérgezik az életünket, a szolgáltatók kiszolgáltatottá tesznek, a cégek a bankokkal és az állammal szövetkezve rabszolgává változtatnak ha hagyod, hiszen csak az eladósodott, reménytelen tömegek nem mernek lázadni. Egyéniség szeretnél lenni? Dolgozz keményen, merjél nagyokat álmodni, vedd észre, hogy amire igazán szükséged van az életben, az elfér négy táskában. Szeress feltétel nélkül, és bocsáss meg ha kell, és rögtön felejtsd is el a sérelmed, mert megbocsátani csak így lehet. Ez nem a főpróba, ez már az életed.

Szerencsés vagyok!

2011. szeptember 4., 17:33

Tegnap ahogy Kecskemét felé vezettem, megelőzött egy mentő. Nemsokára én is odaértem a baleset helyszínére. Egy teherautó szaladt le az árokba, vezetője a szélvédőn át zuhant az útra, már halott volt, éppen a plasztikzsákot igyekeztek a mentősök ráhúzni. Jó félórát vártam, aztán a földes útra terelték a forgalmat, és folytattam az utam, a lakodalom színhelye felé. Közben az járt az eszemben, hogy mennyire szerencsés vagyok. Itt ülök egy autóban, dolgozni megyek, tehát van munkám. Olyan munkát fogok végezni, amihez tehetségem van, és harminc évnyi rutinom, mindezt még meg is fizetik tisztességesen. A családom értékeli ezt az igyekezetem, tehát van családom, és egy nagyon jó családom van. Miért is szomorkodnék, amikor számomra szép az élet. Végül is lehetnék én is az, aki az úttesten fekszik egy fekete műanyagzsákban. Minden csak nézőpont kérdése.

Ősz van

2011. szeptember 9., 10:03

Ősz van. Szeretek ilyenkor élni. A természet az elmúlását ünnepli varázslatos színeivel. Az utcán az őszi fények valahogy számomra is más megvilágításba helyeznek mindent. Képes vagyok a legbanálisabb dolgokban is meglátni a szépet. Ahogy egy anyuka a kislánya kezét szorítja a zebránál, és oktatja a közlekedési lámpa szabályaira, ahogy a macskám görcsös igyekezettel gyűjti az energiát a télire szükséges bundájának megnövesztéséhez, ahogy a nyáron kelt rozsdafarkú a madáritatómnál iszik. Ilyenkor ihletem támad mindig, hogy felkerekedjek, és körbetekerjek a Balaton körül, vagy felmenjek a Kékesre, hogy habzsoljam magamba az ősz hangulatát, színeit, illatát. Ősz van, a kedvenc évszakom.

Értékek?

2011. december 17., 7:15

Van a cégemnek egy rendszeresen megjelenő folyóirata. A címe "Values", a tartalom nem fedi ezt a fogalmat. A szokásos "minden happy" újság, hiszen azt mégsem lehet megírni minden számban, hogy az autóipar elkezdte hosszú agóniáját, melynek a végén cégek tízezrei zárnak, be ezzel sok millió ember válik majd földönfutóvá. Olvasom a cikkeket, és közben minden sor mögött látom a kétségbeesett igyekezetet, amivel a szerkesztő megpróbál pozitív jövőképet festeni a dolgozóink számára. A mostani számban ezt olvastam: "A tervek szerint ügyfelünknek 5.3 millió részegységet fogunk szállítani. Mivel a BMW az UKL Platformot több modelljébe fogja beépíteni, ez a darabszám hosszú időtartamra oszlik el: előreláthatólag 2013-tól egészen 2026-ig." Szerencsétlenek! Azt sem tudjátok jövőre mi lesz! Tavaly ilyenkor fogalmatok sem volt a svájci frank árfolyam emelkedéséről, ami az idei éves termelést veszteségessé tette. Én csak egyszerű csirkenevelő parasztként azt gondolom, hogy ha az üzemanyagárak csak az elmúlt éves évenkénti (~100Ft/év) áremelkedést hozzák, akkor 2026-ra Magyarországon, csak a legtehetősebb réteg számára lesz az autózás elérhető. 15 év alatt a benzin ár elérheti akár a 2000 Ft-os literenkénti árat is, és abban is biztos vagyok, hogy a jövedelmeink csak töredékével lesznek magasabbak mostaninak. Az idézett mondat kimondatlan premisszája az, hogy 2026-ban ugyanilyen igény lesz autókra, ugyanennyit fogunk költeni helyváltoztatásra. Nos, én erre már nem alapítanék vállalkozást.
Fel kéne végre ébredni. Egyike vagyunk annak a néhány generációnak, akik még hallották egy belsőégésű motor hangját, és magukba szívhatták annak undorító füstjét. Gyanítom lesz az autózásnál néhány keményebb problémánk is 2026-ban. Hosszútávú bringásként ez aggaszt legkevésbé.

Váradi Zoltán

Sokszor elkeseredem látva, hogy minden szétrohad ezen a világon. Valahogy már semmi sem értékálló, egyfajta morális és érzelmi infláció jelentkezik mindenhol ahova nézek. Ilyenkor azt gondolom, a világvége nem katasztrófa lenne, hanem megoldás. Mentségeket keresek, hogy mi az amiért értelme lenne ezt az egészet folytatni, nekünk embereknek. De nem nagyon találok reális okokat. Aztán egy filmben meglátom Firenze hídjait az Arno folyón, vagy véletlenül a Mezzo csatornán meghallom egy koncert részletben Mozart zenéjét, vagy csak egyszerűen a fogorvosi rendelő várójában észreveszem, ahogy egy tini pár fiú tagja megpuszilja a lány kezét, hogy oldja a várakozás izgalmát szerelmében, és ezekben a pillanatokban tudom, hogy van miért tovább élni az emberiségnek. De a világot, nem a művészetek, és nem a tiszta érzelmek mozgatják, hanem a pénz. Most már láthatjuk, hogy ez hova vezet.

2012 január 7., 12:02

Álmok, vágyak, remények.

2012-01-08T14:27:00.001+01:00

2012 van. Régóta várom ezt az évet. Állítólag világvége lesz (megint), erről nekem csak az a véleményem, hogy túl egyszerű és fájdalommentes lenne az emberiségnek egy kataklizma által elpusztulni. Gyanítom ez sokkal hosszabb folyamat lesz, és ezzel együtt sokkal fájdalmasabb is. Világvége nem lesz, hanem van. Már jelenleg is napról napra hanyatlóban van a világunk, elég ha csak az energiahordozók fogyásának felgyorsulását jelző hírekre, elsősorban áremelésekre gondolunk. A televízió képernyőjén naponta láthatjuk, és saját bőrünkön is érzékelhetjük azt a jelenséget, ahogy a fogyasztói társadalom szükségességét igyekszik mind kétségbeesettebben belénk sulykolni az uralkodó rendszer. De mindezek már a vég napok. Egy valamikor oly csodálatos, és jövőbemutató irányzat végnapjai.

Új év első napjaiban elgondolkodtam újra azon mit szeretnék ebben az évben. Elsősorban biztonságot. Szeretném, ha minden konzerválódna körülöttem így ahogy van. Persze ez csak illúzió, hiszen a változás állandó. A gyerekeink nőnek, változnak, és hamarosan saját röppályára térnek át. Ez aggodalmat kelt bennem, és megkönnyebbülést egyszerre, mert nehéz levetkőznöm az eddigi minden apróságért felelős szülői magatartást, viszont a felelősség fokozatosan rájuk terhelődik a saját életükről egyre inkább ők döntenek, így ez akár megkönnyebbülést is jelenthet(ne). Ebben az évben is van néhány alap tervem, vágyam.

Az idén lejár a kölcsönünk, remélhetőleg már tulajdonunkba kerül az a ház, amit eddigi életünk legnagyobb beruházásának, és munkájának tekinthettünk. Ezért szeretnék néhány jövőbemutató beruházást, átalakítást elvégezni a házunkon, és annak környékén. Gondolok itt egy saját kútra, egy majdani akácültetvényre, amiből a gáz elfogytával, vagy megfizethetetlenné válása után is melegen tarthatjuk a házat. Lecserélem az áramzabáló készülékeinket, többek között ezt a számítógépet is, amelyen jelenleg is dolgozom. Néhány csinosítás a kerten, egy régi álmom a Tour Easy kerékpár beszerzése, és körülbelül ez minden. A többi, már inkább csak elhatározás kérdése.

Szeretnék az idén 10.000 km-t tekerni az évben, ennek részeként a nyáron eljutni Isztambulig kerékpáron.

Mindehhez néhány reményemnek is meg kell valósulnia. Többek között annak, hogy ebben az évben ne derüljön ki az egészségemről semmi, és a kórházakat és orvosokat sikerüljön messzire elkerülni, nem úgy mint az elmúlt évben. Ugyanezt természetesen kívánom a családom minden tagja számára is.

Bizonytalanságot csak a világ jelenti. Ne tudok számolni az országgal, nem tudok számolni az állásommal, fogalmam sincs néhány olyan bekövetkezendő eseményről, ami bármelyik tervemet keresztül húzhatja. De ez eddig is így volt, és ez nem ok arra, hogy ne tervezzek a jövőre.

De hát,ember tervez,....az építésügyi hatóság pedig elbírálja. :)

A fenntartható fejlődés illúziójáról.

2011-12-11T15:35:00.001+01:00

"Harcolni fogunk velük, érvényesítjük az akaratunk, elfogjuk vagy... megöljük őket, amíg nem sikerül a törvényt és a rendet felállítani ebben az országban. Uraljuk a helyzetet, és továbbra is érvényesíteni tudjuk érdekeinket az országban." /Paul Bremer a megszállt Irak amerikai vezetője/

A fenntartható fejlődés illúzió. Az ipari civilizáció csak néhány generációnyi időtartamra képes működni, amíg fel nem éli a bolygó erőforrásait. Lehet azt gondolni, hogy mindig jön valami újabb energia forrás, de ez önámítás. Az egyetlen emberi léptékben kimeríthetetlennek számító erőforrásunk pillanatnyilag a Nap. Minden olyan civilizáció, amely több energiát használ, mint ami a Napból érkezik hosszútávon fenntarthatatlan. Ha ezt egy kicsit tovább gondoljuk rájövünk arra, hogy a technológia egyetlen fenntartható szintje a kőkorszaki. Ez egy kicsit fájdalmas felismerés, mert nem szívesen engedünk a high-tech függőségeinkből, és a mai —valljuk be— teljesen ellustult, és kényelmes, pazarló, önromboló életstílusunkból. Számomra nem kérdés az, hogy a mai állapotunk csak egy villanás, és egyike vagyunk annak a néhány generációnak, akik belsőégésű motorokkal hajtott járművekkel közlekedtünk indokolatlanul sokszor, és nagy távokon. A bolygónk emberi populációja, történetének nagy részében nem így élt, és nekünk is egyszer vissza kell térnünk ebbe az állapotba. Azon lehet persze elmélkedni, hogy ez mikor lesz, de az én felfogásom szerint ez is csak egy villanásnyi időtartam múlva. Miért? Mert, ha egyre kevesebb a hal a tengerekben, akkor egyszer kifogják az utolsót is, ha egyre kevesebb az erdő, akkor eljön az ideje annak, mikor már egy sem lesz, ha az édesvíz készletünk mérhetően csökken, akkor már nincs messze az idő, amikor a homo sapiens (?) a vízháborúk korszakába süllyed. A fenntartható fejlődés, a mai értelmében nem fejlődés, mert a fejlődés szó mindig terjeszkedést, újabb területek kiaknázását, újabb erőszakos hódítást takar. A fenntarthatóságnak ez éppen az ellenkező irányú vektora. Ahhoz hogy fenntartható legyen (persze nem 7 milliárd, hanem jóval kevesebb ember számára), "visszafelé" kell menni. Ez szintén csak a mai értelemben "vissza" irány, valójában az emberek és evolúciós őseik milliónyi éveken át éltek valóban fenntartható módon, a természettel tökéletes egyensúlyban. A civilizáció (értsd: Nyugati civilizáció) az elmúlt néhány évezredben túlterheli a környezetünket, ezt mindenki láthatja a saját életében is, ehhez ki sem kell lépni az utcára, eközben a modern ember semmire sem büszkébb, mint az általa kreált tudományra, ami végső soron ebbe a rémálomba juttatott minket. Pedig a még nem teljesen agymosott óvodások is tudják, hogy a saját élőhelyünket elpusztítani, az nem "emberi" dolog, és főként nem sok észre vall. Valahol itt kéne kezdeni.Náluk, a gyerekeinknél, hiszen minden új gyermek, egy új emberi lény, azzal a képességgel, hogy egy olyan felnőtt váljék belőle, aki képes egy fenntartható, egyensúlyon alapuló életre egy adott területén a bolygónak. El kéne feledtetni gyerekeinkkel, hogy mit jelent "embernek" lenni, mert ez a fogalom alig takar valami jót, és meg kéne tanítani nekik,— és nekünk is velük együtt megtanulni — hogy mit jelent civilizáltnak lenni. Akkor talán elkerülhetnénk, hogy tizenöt éves korukra, egy mini bolygóromboló félőrült teremtmény váljék belőlük, akik egy olyan világhoz alkalmazkodtak, ami egyáltalán nem normális. Ebben a nem normális világban pillanatnyilag mindannyian, én is, csak egy normálatlan humanoid vagyok, aki látja a problémákat, mégsem tesz ellene semmit. Persze nem könnyű saját gondolatokkal gondolkodni manapság. Gondolkozásunkat, egy hosszú folyamat előzi meg. Születésünktől kezdve minden arra irányul, hogy lerombolják bennünk mind azt, ami eltérő a kor kívánalmaitól, komoly szakemberek dolgozzák ki azokat a hatásokat, amelyek már gyermekkortól befolyásolnak, és formálják képlékeny agyunkat, mert semmiképpen sem maradhatunk önmagunk. Jó fogyasztóvá kell válni, aki kiszámíthatóan követi a felsőbb hatalmak által belénk ültetett igényeinket. A tárgyak birtoklása hamis boldogságtudattal önt el, minden egyes újabb kacat kézbevételénél, amiért engedelmesen robotolsz, életed felét poros, egészségtelen, vegyszerektől átitatott környezetben töltve. Dolgozol türelmesen, hogy megvásárolhass, egy olyan műanyagdarabot, ami egy szempillantás alatt válik hulladékká, és amit egy másik ugyanilyen szerencsétlen állított elő, a világ egy másik pontján, ugyanilyen indíttatásból. Az egész egy szűk réteg értelmetlen pénzfelhalmozásának célját szolgálja.

"A hierarchiában magasabban lévők számára elfogadható a vagyonuk növelése -hétköznapi nyelven meggazdagodás- az alacsonyabban lévők életének tönkretétele, vagy kioltása révén. Ezt termelésnek hívjuk." /Derrick Jensen - Endgame/

Ezt nem mondjuk ki , mégis pontosan tudjuk, elfogadjuk, és naponta ez szerint élünk. Azért fogadjuk el, mert a gondolkodásunk már nem a sajátunk. Egy eredményes átalakító beavatkozás következtében képesek vagyunk elfogadni a legképtelenebb, és legégbekiáltóbb igazságtalanságot is. Mindez egy vendégség kapcsán jutott eszembe, ahol ifjú barátaim elmondták, nem tartanak televíziót, mert nem bírják elviselni azt az állandó törekvést, ami a készülékből árad, amelyek a saját gondolataikat igyekeznek elfojtani, és rájuk erőltetni egy értékrendet, amitől jó fogyasztó, és mai "ember" lesz mindenki. Gondolkodni, márpedig szükséges. Az igény láthatóan sokunkban meg van a változásra, Ez a változás a küszöbön van, minél később következik be, annál fájdalmasabb lesz, és annál több borzalom fogja kísérni. Az ipari civilizáció hívői erre csak legyintenek, és azt mondják, mindez hülyeség és nem érnek rá ilyen dolgokkal foglalkozni, mert el kell hozni a gyereket az oviból. Azt a gyereket, akinek a jövőjéről lenne szó. Én rájuk legyintek, és azt mondom: "Hívők."

Ezzel az esszével semmi célom sincs. Mindenki éljen, és tegyen saját belátása szerint. Írásom lényege egy gondolatra épül, amit szégyenlek leírni, hiszen annyira nyilvánvaló. Nem tudjuk magunkat függetleníteni a környezettől. Ugye milyen egyszerű? Pedig egész életünk abban az önteltségben telik el, hogy képesek vagyunk egyszerre élni egy olyan bolygón, amit közben elpusztítunk. Mi vagyunk függő viszonyban a bolygóval, mi vagyunk ráutalva. Maga a bolygó jól meg van (meg lesz)nélkülünk.

Violin forever

2011-11-29T13:18:00.000+01:00

Van valami sorsszerű abban, hogy újra hegedülni tanulok. Az életem kezdete is ezzel telt, és most— 30 év elteltével— ismét naponta kínlódom a hangszerrel, mert a gyakorlás, valahol mindig kínlódás. Küzdelem a végtagokkal, az aggyal, hogy alárendeljük őket egyetlen célnak, hogy a kottában szereplő hangok ismét világra jöjjenek. És újra és újra, mindaddig amíg ez a vajúdás, már nem fájdalmas, hanem rutinszerű, amikor már képesek vagyunk a zene finomságaira is figyelni, és nem csak a vonóra gyakorolt nyomóerő, és a bal kéz ujjainak tizedmilliméter pontosságú elhelyezése az elsődleges probléma. Mindez nagyon lassú folyamat, egy-két hét távlatából még nem is érzékelhető semmilyen pozitív változás. Aztán egyszer csak elkezdi az ember hallani, hogy a hangok, már tiszták, fényük van, már közben másra is képes figyelni, észreveszi a kottában a dinamika jelöléseket, menet közben írja át az ujjrendet — ami ez által egy új rend lesz — kényelmesebbre, vagy csak azért, hogy a technikáját fejlessze. Vannak jobb, és rosszabb napok. Van mikor több a hamis hang, mert nem vagyok ráhangolódva a gyakorlásra, vagy csak egyszerűen fáradt vagyok a koncentrált játékhoz. Vannak jó napok, amikor minden könnyedén megy, mikor repülnek a percek, és a hangok számomra is örömet nyújtanak, amikor tényleg csak "játszom". Zenésznek lenni ma már nem egy vonzó pálya. Mint ahogy semelyik értékes művészeti pálya sem az. Túl sok munkával, anyagi, és energiabefektetéssel lehet csak eredményeket elérni. Sokkal vonzóbb valami anyagias pályára lépni, például brókernek tanulni, vagy egyszerűen celebként abból élni, hogy nem értünk semmihez. A világot a vizuális média uralja, a villódzó monitorokon naponta új műanyag hősök tűnnek fel, akik a könnyen fogyaszthatóságot, és eszmei-, anyagi olcsóságot nyújtanak, ezzel lezüllesztve az átlag kulturális szintet.A mai kor embereinek már csak nagyon szűk rétegére mondható el az, hogy stabil ízlés, és értékrend irányítja a mindennapokban. Az emberek többségének sem ideje, sem energiája nincs arra, hogy értékes dolgokkal foglalkozzon. Számomra a hegedülés immáron szokványos cél nélküli tevékenységgé vált. Azért szeretnék megtanulni újra játszani, hogy örömöt jelentsen a napjaimban ez a néhány lopott óra, mikor leülök, és szonátákat játszom, jól vagy rosszul, de csak magamnak. Ez számomra egy apró, ám valódi érték. Jöhet ingatlan adó, és nyolckulcsos ÁFA, jöhet globális felmelegedés, és madárinfluenza. Ez az érték és a hegedűm örökre az enyém marad.

Őszi fészkelődés

2011-11-06T12:14:00.000+01:00

Igaz még nincs jele a télnek, de azért az már itt jár a kertek alatt, és a zord idő bármikor átmenet nélkül elkezdődhet. Egy madárbarát embernek ez az időszak az odútakarítás és télire felkészülés ideje. Nem sokára elkezdődik a madáretetés is, ideje a madáretetőket rendbe tenni, és beszerezni a megfelelő eleséget is.
Ma délelőtt leszedtem a tavasszal készített, és kihelyezett odúimat a fákról, és kitakarítottam őket. Szerencsére volt tartalom mindkettőben, így nem volt hiábavaló a tavaszi fúrás-faragás. Hihetetlen az a munka amivel ezek a kismadarak összehordják a fészekanyagot. A két odú tartalma megtöltött egy reklámszatyrot. Ebben a fűszáltól kezdve, a állati szőrön, és madártollakon át a falevélig minden megtalálható volt. Ha valaki nem tudná, ezt minden évben célszerű eltávolítani, mert a következő évben a madarak a régi fészekre fogják építeni az újat, és így a fészek túl közel kerülhet a röpnyíláshoz. Célszerű továbbá azért is megejteni ezt a takarítást, hogy a fészekben áttelelő élősködők ne fertőzzék meg a következő fészeklakókat. Ezért aztán én fertőtlenítő folyadékkal is lekezeltem az odú belsejét. A műfecskefészkekkel az idén nem volt szerencsém, mert a tavalyi fecskecsaládom nem tért vissza tavasszal, és a faluba olyan kevés molnárfecske tért vissza, hogy ennek a néhány kismadárnak nem esett nehezére lakatlan fészket találni. De bízom abban, hogy jönnek még jó évek a fecskékre is, mint amilyen az idei év volt a fehér gólya populáció számára, ahol az átlagos fészkenkénti fiókaszám a sikeresen költő pároknál elérte a 3,45 egyedet, az összes fészkelő párra nézve pedig a 3,1-et. Ez a szám egy átlagos évben 2,5, míg tavaly 1,65 volt. Talán lesz végre egymást követően néhány év, amikor a fecskéknek is megkegyelmez a természet, és sikeres lesz a költési, és fióka felnevelési időszak.
Az élet egy apró kis öröme számomra ez a két odú, és a benne felnövekedett kismadár fiókák. Sajnos nem sikerült év közben beazonosítanom, hogy pontosan milyen fajtához tartoztak az albérlőim, de nem is ez a lényeg. A sikeren felbuzdulva újabb két odút fogok készíteni a télen. :)

Egy pokol nevű mester mennyei hangú hegedűje.

2011-10-09T10:24:00.002+02:00

A vonat elindul, és a kényelmes kupéban egy könyvvel a kezemben hazafelé utazom. Felettem a csomagtartón egy hegedűtok, benne a "KINCS". Milyen lassú ez az Inter City! Türelmetlenül számolom az állomásokat visszafelé. Ráadásul még Tolna-Mözstől vonatpótló autóbuszra is át kell szállni. Végtelen idővel később, hazaérek. Gyorsan összerendezem magam egy kicsit, és lázasan húzom a cipzárt el a tokon, mintha csak valami női blúz tartozéka lenne, melynek kinyitása a gyönyör ígéretével kecsegtet. A hasonlat nem annyira sántít, mindössze egy aprócskát biceg. A tokban feltáruló hangszer egy száz éves hegedű. Egy aukción vásároltam a készítőjét megalázó áron. Amikor megláttam a fényképét, megsajnáltam az elhanyagolt állapotban lévő nyirettyűt, ami láthatólag olyan emberek fogságában senyved, aki zenéről, hangszerről, és életről vajmi keveset tudnak. Egy darabig nálam ismerkedett a lakás hangjaival, majd új útra indultunk együtt, felkerestük Nemessányi Lászlót aki hivatásból, és szerelemből javítja ezeket a hangszereket. Az utóbbi benyomás a blogja olvasása kapcsán alakult ki bennem, ahogy reménytelen állapotú hangszerekről ír, és később megmutatja, az újjá varázsolt hangszert. A való életben is szimpatikus ember, akiben látom az alázatot az akusztikus hangszerekkel szemben, aki nem csak munkadarabot, hanem lelket is lát minden egyes megfogott hangszerben. Rövid időn belül elkészült a hegedűmmel, mert mint kiderült a kicsit kopottas kinézeten kívül, alapvetően nem sok hibája volt a hangszernek. A hegedű egy Franz Hell nevű német hangszerkészítő által alapított manufaktúrában készült a múlt század elején. Egy angol nyelvű oldalon találtam róla néhány információt, mely szerint a mester 1896-ban született Elmshornban. Tanulmányait Markneukirchenben végezte, amit a mai napig "Musikstadt"-nak hívnak, az igen jelentékeny hangszergyártás, hangszerkészítő-iskola, és az igen értékes hangszergyűjteménye miatt. Hell úr 1919-ben Norvégiába, majd két év múlva Chicago-ba vándorolt, és itt építette hangszereit élete hátralévő részében. De ennél sokkal többet nem tudtunk róla, és az én hegedűm nem tudni melyik időszakában készült, a későbbiek állítólag már kiforrottabbak, ami logikus, hiszen a mester bizonyára egyre nagyobb tapasztalatokat szerzett a szakmájában.

Ennek a hegedűnek a hangja, mind ezidáig lutri volt. Pedig ez lenne a lényeg. Így már talán érthető, ez a sietős, kapkodós kicsomagolás, és türelmetlenség. Alig várom, hogy megszólaltassam. Hangolok. Már a hangolásnál érzem, ez valami más, mint a tanuló hegedűm. Aztán elkezdek játszani. Egy zsoltárt játszok ami 1856-ban íródott, és még a hegedűnél is idősebb. A hangnak tere van, zengése. Iszonyúan tetszik. Nem nehéz szívből játszanom. Az E húron sír a vibrált hang, nagyon szépen szól, eggyé válunk a hangszerrel, és mintha mindent elakarna mondani, amiről már kitudja mióta hallgat, megmutatja minden hangjának színét. Én meg csak gyönyörködöm.

Kicsit nehezen játszom, sorra becsúsznak a hamis hangok, mert még nem ismerjük egymást. Minden hangszer más és más, különbözőek a méreteik, igaz csak minimálisan, mégis itt ez nagyon számít. Vajon mióta volt némaságra ítélve ez a hangszer, és mennyi helyet járt be, hány tulajdonosa volt, mielőtt hozzám került? Ki játszhatott rajta először és a későbbiekben? Milyen jó lenne, ha a hegedűknél is létezne egy "fekete doboz", ami rögzítette volna az egész pályafutását. Egy biztosnak látszik. Néhány évtizedre megtalálta helyét nálam. Sok közös munkánk lesz, és sokat fogunk egymásnak örülni, és igen, boldogok leszünk együtt, hiszen zenész és hangszer csak együtt értékes, külön-külön csak félkarú óriás. Eddig egy kínai tömegterméken gyakoroltam, most el sem tudom képzelni, hogy holnaptól a kezembe vegyem. Pont annyi a különbség köztük, mint bármiben, amit régen egy mester készített, vagy manapság automaták gyártanak futószalagon. Formára az is úgy néz ki mint egy hegedű, csak éppen a lényeg nincs meg benne, az a nemes hang, ami egy akusztikus hangszert egyedivé és széppé tesz. Belekezdek Vivaldi -Tél Largo tételébe. Könnyfakasztó a hang. Ahogy dalol, látom a szikrázó hómezőt, a csöpögő jégcsapokat, érzem a csípős téli levegőt az arcomon. Közel sem játszok tökéletesen, mégis élvezem. Tudom, hogy csak idő, és gyakorlás kérdése, és minden hang, minden apró részlet a helyére kerül majd. Ez a hangszer egy komoly inspirációt jelent mindennap, hogy gyakoroljak, hiszen minden hangja ajándék a fülemnek, és a lelkemnek. Úgy érzem megmentettem a múlt egy darabkáját, remélem ez a hangszer a család tulajdonában, az én halálom után is egyre értékesebb antik műtárggyá válik, mígnem valaki újra rátalál, és az ő kezében is megszólalnak ezek a hangok, amelyek egy olyan fának a hangjai, ami még egy teljesen másmilyen bolygón lett sarjból hatalmas Napot eltakaró fa.

Most megyek is játszok tovább.

Ja, és van egy eladó Menzel hegedűm. Nagyon jó! És főként occó. :)

Budapesti színek

2011-09-25T15:15:00.002+02:00

Talán említettem, hogy tavasszal egy vaterás aukción sikerült egy 100 éves hegedűhöz jutnom. Most érkezett el az ideje, hogy egy hangszerész, újra megszólalásképes állapotba hozza. Ehhez a hegedűt el kellett vinnem a fővárosba. Már maga az az élmény, hogy évtizedek után ismét hegedűtokkal a kezemben utazom megérte az egészet. Valahogy ez a kettő, a vonat és a hegedű egy olyan új dimenzióba helyezte az utazást számomra, mintha nem is 2011-ben járnék, hanem sokkal, de sokkal korábban. A hangszert leadtam a mesternek, miután mindent megbeszéltünk. A vonatom csak délután ötkor indult így bőven maradt időm egy városnéző kalandra. Hála a huszonnégy órás BKV jegynek, egész nap utazhatok 1550 Ft-ból a tömegközlekedéssel, ez igazán nem nagy ár ezért. Így hát nekivágtam. Kezdetben a Széll Kálmán (volt Moszkva) teret jártam körbe, mert meg kellett találnom azt a hegedűst, akit már messziről is kiszűrt a fülem a járművek zajából. Egy nagyon kövér, rokkant férfi ült a tér egyik sarkában, és behunyt szemmel játszott. Meglepően jól. A hangok tiszták voltak, szépen intonáltak, nem tudtam belekötni szakmailag a játékába, igaz nem is nagyon akartam, hiszen a férfi szívből játszott, nem csak a szánalmas alamizsnáért, ami a hegedűtokban néha megcsörrent, amikor valaki megszánta őt. Sokáig hallgattam a hegedűt, közben azon gondolkodtam, milyen élet lehet ez, mikor csak a járókelők jóindulatára hagyatkozva élsz minden nap. Mikor felkelsz reggel, tudod, hogy csak a hegedű hangja hozhat számodra annyi pénzt amiből az aznapi élelemre költhetsz. Vajon mi volt ez az ember előtte? Lehet, hogy nívós helyen játszott elegáns vendéglőben, öltöny feszült rajta és kiglancolt cipő? Mögötte hasonló tudású zenészek álltak figyelve minden rezdülését a prímásuknak? A hegedű hangja fájdalmasan jajong a téren, a gyönyörű vibrált hangok csak kevés embernek keltik fel a figyelmét. Az emberek közömbösek. Néhány forintot dobok én is a tokba, és továbbállok. A tér másik oldalán egy Yamaha szinti szól. Az áramellátást egy kismotorhoz való akkumulátor szolgáltatja. Gondolom a műsoridő ennek az aksinak a kapacitásához igazodik. Egy másik rokkant férfi ül a hangszer mögött, ujjai a billentyűkön, de csak imitálja a játékot.

Az ujjak mozgásából látom, hogy képtelen is lenne megszólaltatni a hangszert, hiszen alig képesek a végtagjai a mozgásra. A hangszer beépített "demo" dalai szólnak. Keserves pénz kereset. Kínomban még képes vagyok mulatni is azon a jelenségen, hogy már a koldusok is playback-elnek. Hiába a show business mindenhova betör előbb-utóbb. Felülök a várba tartó buszra, hiszen Mátyás-templom nélkül nem élet az élet. A mellettem ülő férfi csukott szemmel imádkozik, majd egyik kezét magasba, a másikat a szívére teszi, így mormolja tovább a szöveget. Aztán kezet vált. Újabb szép példánya a bezizzent embernek, akinek az életén elhatalmasodott valami, ami nála nagyobb. Tele van a város ilyenekkel. A Dísz-tér a szokásos turista özönnel fogad. Számomra valami rejtélyes okból ma a spanyol turisták vannak elsöprő többségben. Azért van egy japán csoport is, jellegzetes keleti napernyőkkel, és nyávogós hangú idegenvezetővel járják körbe a teret. A tér rajzolója, spanyolul kiáltozza: "Viva la Espanola, Viva la liberta!" Ő sem kicsit zizzent. A templom határozottan sokat szépült az elmúlt egy évben. A színes tető már elkészült, és a homlokzat is kezdi a végleges formáját mutatni.

Most nem megyek be a templomba, nem akarok erre is költeni. A téren kétségbeesett igyekezettel próbálnak a turistákból kisajtolni különböző vállalkozások egy kis pénzt. Itt van a solymász emberünk a madarával, rajzolók és szuvenír árusok, különböző vendéglátóegységek "kerítői", köztük egy fiú aki éppen egyik spanyol turista hölgynek mesél angolul a pálinkáról, konflis hajtók, és mutatványosok, és persze minden borsos, számomra irreális áron. A vendéglő itallapját lefényképeztem, mert csak így tudom hitelesen bizonyítani, hogy mekkora "lehúzás" zajlik nálunk. Én aki már nem egy országban voltam kispénzű turista eddig még sehol nem ittam ásványvizet ilyen drágán. Most sem.

A parkból egy tekerőlant hangját hallom. Közelebb érve megpillantom a kuruc ruhába öltözött, pipázó zenészt.

Számomra ez a hangszer túl unalmas, így nem sokáig maradok. A Halászbástyától remélek nagyobb zenei élményeket. Elsőre csak zenét kapok, élményt nem. A fal tövében két cigányzenész "szenved". Egy hegedű, és egy gitár hangszereléssel játsszák az "Obladi-oblada"-t. Borzasztóan rosszul.

Nem is tudom először mitől rossz. A hangok alapvetően tiszták, az akkordok is. Aztán észreveszem, hogy a gitáros nem akkor váltja az akkordokat, amikor a melódia kívánná, a hegedűs pedig szabadon játssza a fő dallamot periódus csúszásokkal. igénytelen lesz tőle az egész, és stílustalan. Nem is bírom sokáig őket hallgatni. A Bástya-Restaurant-ban már hangolnak a zenészek, és tapasztalatból tudom, hogy itt mindig a legjobbak játszanak. Valószínűleg déltől szól a szerződésük, mert addig egy hangot nem játszanak, amikor azonban megkondul a templom harangja, azonnal elkezdik. A harangzúgás miatt nem sokat hallani a zenéből, de türelmes vagyok. Egy Steven Seagal kinézetű prímás, egy bőgős és egy cimbalmos alkotja a zenekart. Hihetetlenül jók. Játszi könnyedséggel muzsikálnak, mintha ez nem is munka lenne, mintha nem is több százezer óra gyakorlás állna ennek a játéknak a hátterében. A vendéglő spanyolokkal van teli, ennek megfelelően spanyol dalokat játszanak. Elsőként a nagy klasszikust, a Granada-t. A prímás vagy hat asztallal előrébb játszik, a zenekar semmit sem hal a játékából, a vonó mozgását követve kísérik. A dal olyan szinten össze van gyakorolva, hogy hiba nélkül váltanak tempót ilyen körülmények között, és tökéletesen egyszerre fejezik be. El vagyok bűvölve. Világszínvonalú produkciót látok, a szememtől néhány méterre.

Közben a prímás folyamatosan kínálja a zenekar CD-jét eladásra a vendégeknek, és szépen fogy is a portéka. Természetes módon társalog, néha viccelődik velük spanyolul, németül, angolul, attól függően, hogy az asztalnál ülők milyen nyelvet beszélnek. Aztán újra játszanak egyet, és új asztalt "támad" meg. Órákig el tudnám őket nézni, de tovább kell mennem. A bástya teraszán, egy presszó működik, ahol ugyan ilyen zenekar játszik, ugyanilyen színvonalon. Az egyik spanyol hölgy elkéri a prímástól a hegedűt, és "behúz" néhány hangot Brahms "ötödikéből". A prímás ezt szakmai kihívásnak veszi, és belekezd Monti csárdásába. Olyan tempót diktál a gyors résznél, hogy a zenészei majdnem megszakadnak a követésében. Ez nem annyira tetszik. Öncélúan használja a technikát. Nem a zenét akarja kiszolgálni, hanem azt akarja megmutatni milyen virtuóz. Ehhez kétség nem fér ezután. Mégis nekem a másik banda lent jobban tetszett. Elhagyom a várat, elég a zenéből. Célba veszem a Margit-szigetet. Utoljára három éve voltam itt, amikor a rekut vásároltam, itt róttam az első próbaköröket, gyakorlatilag itt tanultam meg rekuzni. A Margit híd készen van. A hatos villamos ismét megáll a sziget bejáratánál a híd közepén. Veszek egy giros-t, és ebédelek az egyik padon. Közben nézem a sziget közönségét. A futó ösvényen sorba tűnnek fel a sportosak. Idősek, fiatalok, férfiak nők, gyerekek. Feltűnik, hogy remek formában vannak mindannyian. Ritkán feltűnik valaki aki láthatólag a súlyából szeretne leadni, őt külön tisztelettel nézem, még élénken él az emlékezetemben, amikor én is küzdöttem naponta az én szigetemben ugyanebből a célból. Közben azt is látom, ahogy duci lányok tépik, marcangolják a hamburgeres bódé mellett a dupla "hambijukat". Láthatólag ők elégedettek az alakjukkal. Én kevésbé. A Dunában egy busz úszik. Elég hülye látvány. Valakinek az a nagyszerű ötlete támadt, hogy egy sima buszt átalakít kiránduló hajóvá. A vízibusszá avanzsált volt Ikarusz nyugodtan úszik Szentendre irányába.

A sziget kezd megtelni. A Nap delelőn van, mindenki fürdőzik a sugaraiban. Egy lány bikinire vetkőzve napozik a tisztás közepén, egy másik csak simán elfekszik a rakpart lépcsőjén. Amerre csak nézek mindenhol párok ülnek a padokon, a fűben, a parton. "Ennyi jut nektek a természetből" gondolom magamban, kicsit sajnálva a fővárosi népeket, miközben már kifele tartok a szigetről.

Gyors látogatás a Nyugati pályaudvarnál, ami engem valamiért mindig vonz, de nem tudom igazán megmagyarázni miért. Valahogy ez a múltszázadi vasszerkezet testesíti meg számomra azt a századeleji környezetet, amikor, és amelyben jobban szerettem volna élni. Ez a cilinderes, polgári világ, ahol nagyobb udvariassággal, és tisztelettel viseltettek egymás iránt az emberek számomra ebben a Eiffel cég által készített vasszerkezetben konzerválódott. A pályaudvarra ilyenkor gőzmozdonyokat, a parkolóba konflisokat képzelek, és látom, ahogy a hölgyek előtt szélesre tárják az urak a kupé ajtókat.

Már a metrón ülök, és az egyik megállónál megáll bennem a levegő ahogy elkapom egy leszbikus pár szeméből azt a bizonyos csillanást, amit csak szerelmesek tudnak. Érdeklődve nézem őket, ahogy elmerülnek egymás világában, tekintetében, követem mozdulataikat, amelyekkel azokat a finom érintéseket létrehozzák, amelyek süvegelő viszonyban sincsenek a barátnők megszokott érintéseivel. Nem tüntetnek kapcsolatukkal, nem akarnak feltűnést kelteni. Egyszerűen csak sugároznak, ahogy bármely hetero szerelmes pár is ezt teszi. A következő állomáson leszállok. Minden aluljáró koldusokkal van teli, az itt élők már meg sem látják őket. Lassan kifogyok az apróból. A Hősök terén vagyok. Kicsit nézelődöm, majd átsétálok a Városligetbe. Közben szépen halad az idő, már nincs sok a vonatindulásig. Egy gyors metrózás a Ferenc körútig, még gyorsabb látogatás a Tam-Tam dobcentrumban. Tájékozódom az aktuális dob és cintányér árakról, begyűjtök néhány nyomtatványt, és elindulok a Déli pályaudvar felé. A Gemenc IC már bent áll a vágányon. Lehuppanok az ülésbe, és arra gondolok, mennyi impulzus ért ez alatt a néhány óra alatt. Mennyi szín és ezernyi árnyalat, ami ebben a városban egyszerre zúdul az idelátogatóra. Mennyiféle ember, egyszerűek, és különlegesek, mind cipeli hátán a saját problémáit. A város tempója számukra természetes, sőt annyira megszokták, hogy már lassúnak is érzik néha Számomra ez fénysebesség. Képtelen lennék ebben a nyüzsgésben élni. Az itteniek talán nem érzik de ez akkor is egy folyamatos stresszfaktor számukra. Ebben a városban boldogtalannak lenni az egyenlő a halállal. Ez a környezet naponta megterhel a milliónyi látvánnyal, a rengetegféle emberi sorssal, ami mellett minden percben elmész. Ez a folytonos nyüzsgés csak úgy viselhető el, ha te magad belül rendben vagy, és van egy hely ahol kikapcsolhatsz ebből. Ez azonban csak keveseknek adatik meg.

Amikor a vonat elindul megnyugodva gondolok arra, hogy nemsokára kihúz a mozdony ebből a számomra izgalmas, de hosszútávon élhetetlen városból. Hátradőlök és lehunyt szemem mögött még sokáig nézem a vetítést, amit a városban rögzített agyam. Az ismerős állomásnevek egymás után futnak el az ablak előtt, csak néhány pillanat, már itthon vagyok. Ez valami más. Nekem való.

A képek Nokia 5800 XpressMusic telefonnal készültek. Nyugati pályaudvar kép innen.

Gammának lenni.

2011-09-19T19:46:00.007+02:00

Feleségem meséli, hogy munkahelyén, az egyik szekszárdi rabszolgatartó üzemben 19-étől munka közben tiltott minden zenehallgatás, rádió, mp3 lejátszó, és telefon használat. Indoklás: "mert elvonja a figyelmet a munkától". Csak tájékoztatásul közlöm, ez nem egy génlabor, és nem is nukleáris kísérleti telep, csak egy egyszerű, névtelen nulla kábel összeszerelő üzem. Az embereket az utcáról, mindenféle előképzettség nélkül veszik fel, és másnaptól már teljesíteniük kell, a többnyire teljesíthetetlen, (mert irreálisan megállapított) normaelvárásokat. Mechanikus munka, ahol a napi összeszerelt kábelek darabszáma dominál. Persze figyelni kell, de csak annyira, mint autóvezetés közben, vagy a Tesco-ban, hogy ne borítsd fel a konzervtornyot. Egy orvostanhallgatótól tudom, hogy a klinikájukon műtétek közben mindig szól a zene. Bizonyára egy operáló sebésznek könnyebb dolga van, mint egy kábelszerelő betanított munkásnak, ezért itt nem számít, hogy a zene elvonja a figyelmet. Szerintem maga az alapkoncepció egy marhaság. Mi az, hogy elvonja a figyelmet? Mivel már régóta csak fülhallgatóval volt szabad zenét hallgatni a cégnél, így valószínűleg csak azok vállalták ezt, akiket nem zavart munka közben. Rám speciel nagyon jó hatással van a zene bármilyen munkavégzés alatt. Meggyőződésem, hogy nyugodtabb vagyok, jobban tűröm a stresszt, nem érzem elviselhetetlennek annyira a monotóniát, és az is meggyőződésem, hogy ilyenkor jobb teljesítményt is nyújtok. Ezek a lányok havi 60 ezerért dolgoznak napi 8 órában, két műszakban, a legtöbben 15-20 km-ről buszoznak be a munkahelyükre hajnalban, és délután vissza. Háromszori tíz perces szünetük van a műszak folyamán, amikor is választhatnak, WC-re mennek, esznek, vagy dohányoznak, vagy ez, vagy az, egyszerre kettőre nincs idő. Mindezt nyáron 40 °C körüli hőmérsékleten. Sokszor túlóráztatják őket nevetséges pótlékokért, és ha hibáznak a főnökük "ingyen és bérmentve" javíttatja ki velük a selejtes darabokat túlórában. A vezetőség eközben pasziánszozik a légkondicionált irodákban, és céges autóval megy a McDonald’sba ebédelni. Teheti. Az alsó szinten a rabszolgák kitermelik az ebédidőre is járó bérüket, kijavítják túlmunkával a logisztikai, és termelésszervezési hibákat. Az ő általuk keletkezett néha milliós értékű károkra nem derül fény. Persze a dolgozók mindezt látják, mert nem hülyék, akármennyire is igyekeznek ezt elhitetni velük vezetőik. A szalag mellett kényszerűségből egyre több a közép- és felsőfokú végzettségű munkás. Diplomások izzadnak a gépek mellett, és naponta próbálják ép ésszel elviselni ezt a megalázó helyzetet, mikor főnökeik, akik nem egyszer lényegesen alacsonyabb intelligenciával, és iskolai végzettséggel rendelkeznek csak eszközként kezelik őket, megfeledkezve arról, hogy ők ugyanolyan, vagy esetleg jobb emberek. Huxley Szép új világa már itt van a küszöbön. Csak ez még nem tökéletes, mert a regényben szereplő gammák, a társadalom alján, boldogan végezték munkájukat, hiszen erre kondicionálták őket. A gammák magukat a társadalom értékes összetevőjének látták, és nem is szerettek volna soha alfák lenni, hála a magzati kortól elvégzett tudatmódosító beavatkozásoknak. Az itt dolgozó gammák, nagyon is tudatában vannak annak, hogy a felettük funkcionáló alfák, közel sem jobbak, és hogy minden nap visszaélnek az alfa lét nyújtotta hatalommal, és már bele is törődnének ebbe, hiszen lehetőségek hiányában nincs sok választásuk. Tudják jól, hogy az alfák egész hadserege szövetkezett ellenük. Az állam élén álló alfák megegyeztek a cégek élén álló alfákkal, és mindehhez a bankokat vezető alfák adják a támogatást. Ennek a szövetségnek a következményeként, a szegény kis gamma, éppen csak annyit keres, mint egy középkori rabszolga, azzal a különbséggel, hogy akkoriban este a munka után a gazdáiktól közvetlenül kapták meg élelmüket, most pedig a kapott pénzen kell még beszerezni azt a szupermarketekben. Ebből a kis fizetésből a jobb sorsra született gammánk, képtelen megszerezni azokat a javakat, amelyeknek birtoklási vágyát a Szép új világ módszerei alapján észrevétlenül ültetik el naponta a fejében. Mivel nem elég a pénze a bankokhoz fordul, akik olyan büntetőkamat fejében adnak neki csak pénzt, ami determinálja sorsát az elkövetkezendő évekre. Ahhoz, hogy a törlesztőrészleteit fizesse, bármi áron dolgoznia kell. A munkahelyen az első dolog amit tudatosítanak vele, hogy nincs értéke, bármikor helyettesíthető. Ahogy múlnak az évek ezt szép lassan el is hiszi. Mindehhez az államvezető alfák nagy szorgalommal asszisztálnak, hiszen csak a megfélemlített, kiszolgáltatott tömegeket lehet könnyen az állam által hasznosnak ítélt irányba terelni. A több millió gamma pedig hozza a papírformát, dolgoznak hajnaltól estig, nevetséges bérekért. Rezignáltan veszik tudomásul, hogy ez a kicsi bér hónapról hónapra kisebb kupacot képes a bevásárlókocsiban eredményezni. Félelemmel hallgatják a hírekből áradó fenyegetéseket, melyek újabb és újabb bőr lenyúzását tervezi róluk. Megszorító intézkedések, kedvezmények megvonása, ÁFA emelés, és munkaóra növelés, szabadságcsökkentés, nyugdíj megszüntetés, és megannyi rémálom vár rájuk. Közben az utcán 30 milliós autók mennek el mellettük amelyekben alfák mosolyognak a szép (új) világra, mely számukra mindent megad ami csak széppé teheti egy humanoid életét ezen a bolygón. Érdekes korban élünk. Kíváncsian várom, meddig tűrnek még a gammák, mert a rendszer egyszer elveszíti kényes egyensúlyát, és a milliárdnyi gamma képes elsöpörni mindent és mindenkit. Engem nem is az zavar most sem, hogy vannak alfák, béták, gammák, és még sok-sok görög betű, hanem az, hogy egyesek visszaélve a hatalmukkal képesek megtiltani valami olyan apró örömet, mint amit a zenehallgatás jelenthet ezeknek a mérhetetlenül kiábrándult, reménytelen kis gammáknak. Elgondolkodtató, hogy a cégnek az elmúlt tíz évben a mai már a sokadik neve, és tulajdonosa. Talán mégsem a gammákkal van baj, lehet, hogy ismét nem téved a magyar közmondásunk és most is "a fejétől bűzlik a hal". Talán ha "odafent" a felső vezetés úgy végezné a munkáját, olyan időkihasználtsággal, és olyan odafigyeléssel, mint amit elvár az alsóbb szinteken dolgozóktól, akkor elképzelhető, hogy megugranának a cég gazdasági mutatói is. Azt persze tudom, ha ez meg is történne valami csoda folytán, az alul dolgozó rabszolgák, ebből semmit sem érzékelnének. Pontosan ugyanannyiért dolgoztatnák őket, abban az esetben is, ha a profit megduplázódna, hiszen az alfák zsebe olyan, mint a feneketlen kút.

Amit leírtam országos jelenség, nem csak ennek az üzemnek a sajátossága. Vannak jobb, kicsit emberibb, és rosszabb helyek is, ahol már akár a tettlegességig is elmehet a főnök a beosztottal szemben. Mondjuk nálam ez a jelenet rövidhír formájában kerülne a blogomra.Valahogy így: " Először ő ütött, utána az utolsó órája." De szerencsére itt MÉG nem tartunk.

A tegnapi hírekben közölték, hogy minimum 140 ezer nettót kell keresnie annak aki nem akar rosszabbul járni az új adóváltoztatások után.

Még egyszer leírom. Ezek a lányok 60-at keresnek, két műszakban, és mindannyian.

Most pedig várom a kommenteket amelyek azt írják, hogy ennyiből nem lehet megélni, és már előre válaszolok is nekik. Így igaz. És mégis....

Kiegészítés: Természetesen a könyv sokszori elolvasása után tisztában vagyok azzal, hogy a kaszt legalján nem a gammák, hanem az epszilonok helyezkedtek el, de túlzásnak éreztem a szellemi fogyatékos szintre kondicionált epszilonokkal egy szintre süllyeszteni, ezeket a többségében értelmes, gondolkodó munkásokat. A lényeg, a társadalom felső rétegeinek kiszolgálásának bemutatása véleményem szerint így is megvalósult.

Dubrovniki túra, ami a szűrőn fennakadt

2011-08-31T19:39:00.002+02:00

Már kezdenek bennem leülepedni az élmények, amelyeket az út során szereztem. Mindenképpen pozitív egyenleggel zárhatom ezt a kirándulást. Minden a lehető legjobban alakult, kezdve az időjárástól, a hazaérkezésig bezárólag. Én már régóta magáért az út megtételéért túrázom, nem a végcél a fontos, az csak egy állomás a sokból. Kerékpárral nem lehet egy országot lerohanni, ezért mindig érdekes nekem, amikor azt tapasztalom, hogy mennyivel kevesebbet érzékeltek az adott országból a családtagjaim, akik autóval járták be egy nap alatt ugyanezt az utat. A legfontosabb különbség, hogy semmi kapcsolatuk nincs az út mellett élő emberekkel. Nos, nekem a túra egyik legnagyobb élménye pont ezekből a találkozásokból fakad.

Bosznia-Hercegovina.

Mennyire hajlamosak vagyunk egy ország lakosságáról előítéletekkel gondolkodni. Én mostanában kezdek erről leszokni. Ez az utazás, most nagyon is arról szólt, hogy megpróbálunk az emberek jóindulatára építve végig menni az úton, így nemcsak néha útbaigazítást, hanem vizet is kérünk amikor és ahol elfogy, valamint udvarokba kéredzkedünk be a sátrunkkal. A nemrég még háborúzó bosnyák, és szerb lakosság, akiről úgy gondoljuk mi innen a távolból, hogy mindannyian kiállhatatlanok kivétel nélkül szívélyesen segítettek minket az úton. Mindenki csak élje bele magát a helyzetbe. Érkezik két megfáradt bicajos, nem kérnek mást, csak egy kis helyet az udvaron, és hideg vizet. A saját utcában csak vegyük számba az embereket. Biztos ismerünk olyat, aki elhajtja őket, de nem ez lesz az általános. Szerintem a blogom olvasói, kivétel nélkül befogadnák őket. Nos, így van ez szinte mindenütt, mert mindenhol családok élnek, érző emberek, akik -egyre inkább úgy hiszem- mindannyian valahol a jóra törekszenek, és szeretnek apró jó tetteket végrehajtani. Az a rengeteg mosoly, és biztatás amit kaptunk az út során, teljesen elképesztő. Főként ebben az országban, ahol még az elmúlt húsz év ellenére is láthatóak a háború nyomai, nagyon is láttuk az aknaveszélyre figyelmeztető táblát, út mellett rozsdásodó harckocsit, szétlőtt házakat, elhagyatott egykor családok álmaiban szereplő, építés közben félbehagyott házakat, aminek belsejéből már fa nőtt ki. Láttuk az emlékműveket, hősöket, és áldozatokat, és mindenekelőtt a rengeteg sírt. Mégis az út mellett az emberek ránk mosolyogtak, a saját nyelvükön kedvesen szóltak hozzánk. Amikor vizet kértünk, üdítőt is kaptunk, és körtét, és paradicsomot, és miért várt meg minket a jégkrémes autóval a pár a hágó végén? Miért érte meg nekik súlyos perceket várakozniuk a negyvenfokos melegben, csak, hogy megajándékozhassanak két idegen bicajost jégkrémmel? Miért fogadtak be a házukba, az udvarukba, hiszen semmit sem tudtak rólunk? Úgy hiszem valamit ez a nép újra megtanult, amit mi elfelejtettünk már ebben az országban. A háborúhoz képest, mikor a léted van veszélyben, mikor nincs jövőd, és nincs semmid, a mai állapot, bármennyire is távol áll a tökéletestől, mégis nagyon jó. Jó csak úgy egyszerűen élni, és azok között lenni akiket szeretünk, és jó másokkal is jónak lenni, mindegy, hogy az a saját családunk, vagy két nyomorult magyar bicajos. Ezen az úton a Balkán kedves lett számomra. Soha többé nem fogom ezt a szót pejoratív értelemben használni, mert rájöttem, hogy a mi esztelen tárgyfelhalmozási kényszeres társadalmunk egy alacsonyabb rendű emberi kultúrát képvisel, mint ami ebben az országban pillanatnyilag még létezik. Igaz a mi kényes orrunknak furcsa a sok szemét, és az európai szemmel igénytelen életkörülmények, mégis úgy érzem itt még őriznek valamit abból az emberi viselkedésből, amit mi már elfelejtettünk. A mi világunk a másik véglet felé tart, a fogyasztói társadalom egy steril környezet elérésének igényét szuggerálja belénk, a nap minden percében. Szájvíz, és intim zuhany, multivitaminok, szilikon, és gollagén, a shopingolás szórakozási formává vált, és a boldogság kellékei sorakoznak a polcokon, amik az "egészséges", és boldog élethez, de leginkább néhány milliárdos befektető profitjához nélkülözhetetlenek. De vajon boldogabbak vagyunk-e ezektől a tárgyaktól, mint a balkáni néni, aki az útszélén fügét gyűjt? Ez a hatalmas amerikanizálódás, ami nálunk van itt még hiányzik. Illetve nem hiányzik, gyönyörűen megy az élet ezek nélkül is. Nincsenek szuper-, hipermarketek, és talán nem is kellenek. Gondolom az internetes sávszélesség sem jelent a legtöbb házban problémát. Nem feltétlenül baj az sem, ha jelen van az iszlám egy országban, hiszen ez a vallás nemcsak a nyugati emberek tudatában már összekapcsolódott öngyilkos merénylőkről szól, hanem az önmegtartóztatásról, az ésszerű mértékletes életről, mint például az alkoholfogyasztás tilalmáról is, ami valljuk be nem tenne rosszat egyik nyugati- magát annyira fejlettnek képzelő- államnak sem. Az iszlám egyik fő parancsolata az elesettek védelmezése, és segítése, ami itt még sokkal inkább jelen van az emberekben, mint nálunk a tízparancsolat. A müezzin éneke pedig minden nap megerősít abban, hogy jó úton jársz, és csak egy porszem vagy. Nincs ezzel semmi baj, én például ha nagyon választanom kéne, inkább választanám a Balkán angol WC nélküli világát, és odaadnám érte, ezt a reklámízű cukrozott lónyál szerű műanyag világunkat, ahol megharapják egymást az emberek egy fogasért a hipermarket megnyitóján. Odaadnám a forgalommentes hegyi útjaikért az összes autópályánkat. Forrásaikért az összes petpalackos ásványvizünket. A hegyifenyők illatáért az összes illatosítónkat, és dezodorunkat. Ha választanom kéne inkább választanám a fejkendős muszlin lányt, a maga egyszerű tisztaságával, mint a tucatszám egyformán kinéző, műanyagozott csak a pénz értékét ismerő "plázacicát". Persze a változás előbb-utóbb náluk is beáll. Most sajnos már ott tartanak, hogy ömlik hozzájuk a nyugati műanyag, de a szemétfeldolgozásuk csak jóval hátrébb kullog. Ez nagyon szembetűnő, a gyönyörű Neretva völgyében, ahol az út melletti pihenőkből egyenesen a mederig érnek a szeméthalmok. A globalizáció mint egy óriási szörny már kezd rátelepedni erre a csupahegy országra, és én ezt egy kicsit sajnálom. Szeretném ha lenne a világnak olyan szeglete, ahol megmaradhatna az a kis bolt, ahol még a csomagolópapíron számol a boltos, és egy hét múlva mikor újra betérek a boltjába kézfogással üdvözöl, mint régi ismerőst! Boldog vagyok, hogy megismerhettem egy boszniai katonatisztet, és családját. Jó volt látni, hogy a család náluk is ugyanúgy működik, mint nálunk bármelyik házban. Az a kedvesség, és bizalom, amivel felénk fordult az első percben elfeledtette velünk, hogy hol vagyunk. Hálás vagyok minden ebben az országban élőnek, hogy segítettek minket az úton, és hozzájárultak ahhoz, hogy nagyon kellemes szájízzel hagyjam el Boszniát, és azt hiszem mindig úgy fogok emlékezni erre az országra, mint ahol valódi emberek élnek, egyszerűen, és természetesen.

Mostar és Dubrovnyik.

Most először éreztem, hogy azok a látnivalók, amelyek minden útikönyvben, és a Neten szerepelnek túl sok turistát vonzanak az adott helyre. A rengeteg látogató, már-már lehetetlenné teszi magának a nevezetes objektumnak a megtekintését. Alig lehet egy fényképet készíteni, hiszen minden pillanatban az objektív elé lép egy idegen. Persze ez a jelenség közismert. Legjobban a Föld különböző tájain található paradicsomi tájak sínylik meg ezt, hiszen a kezdetben csak egy gyönyörű, fehér homokos öblű halászfalucskák így válnak hemzsegő turistacélpontokká, és a fehér homok így telik meg cigarettacsikkel, és sörösdobozokkal. Aztán egy idő után már nem tetszik ez a szemetes hely a kényes turistáknak és tovább állnak, hogy új, szűz területeket fertőzzenek meg. Slano, ahol táboroztunk szerencsére eléggé csendes volt, és a hegyes, sziklás part sem kínál nagy lehetőségeket a beépítésre, úgyhogy a strandon is egyszerre tíz embernél több nem volt. Mondjuk pörgős, bulizós kikapcsolódásra vágyóknak nem való ez a hely, de mi nem is erre vágytunk. Nagyon más képet kaptam volna erről a nyaralásról, ha csak a Dubrovnik és Mostar bejárása alatti élményeimből kéne táplálkoznom. De szerencsére, ez csak két apró epizód volt a túra során.

Jó volt, hogy ezt a túrát a fiammal tettem meg, hiszen ezek a túrák remek alkalmak arra is hogy olyan mélyebb beszélgetéseket tudjunk folytatni, amire a hétköznapokban nem kerülhet sor. Úgy hiszem, mindkettőnknek jót tesz, hogy egy kicsit jobban ismerjük egymás gondolatait, életét, hiszen a család mindig csak egy ideiglenes dolog, és korlátozott az az idő amíg együtt lehetünk. Jó volt vele tekerni ezen az úton, hiszen hasonló vérmérsékletünk nem szabott határt a napi megtett távoknak, és köszönhetően mindkettőnk jó kondíciójának, most még egymásra sem kellett sokat várni, csak néha rám mert én lassabban tudtam az emelkedőkön haladni a "páncélvonattal". Számomra mindig élmény ahogy beszél útközben történelmi érdekességekről, így én folyamatosan egy idegenvezetővel utazom. Továbbá jól jön a remek angol tudása, és németül sem elveszett, sőt egyre ügyesebben használja a latin ismereteit is. Remélem nem ez volt az utolsó közös túránk együtt, hiszen még vár ránk Isztambul, a Via Appia, és Róma, Firenze, és olyan sok gyönyörűbbnél-gyönyörűbb hely.

Nem szabad elfelejteni, hogy egy ilyen blogbejegyzésben leírtakból nem jönnek át a valódi fizikai nehézségei az útnak. A hűvös szobában olvasva az a kifejezés, hogy "perzselő nap", egészen más, mint mindezt átélni az adott szituációban. Egy ilyen túra sok szenvedéssel is jár, az egész egyetlen nagy erőpróba mindig, és attól, hogy nekünk ez megéri még nem könnyebb. Aki már csinált ilyet az tudja, hogy egy autóval alig érzékelhető emelkedő is lehet nehéz, és akkor még nem beszéltünk a 10%-os emelkedőkről.

A túra technikai nehézségeiből ezen az úton több jutott a megszokottnál. A defektet nem is sorolom ide, hiszen ez a legtermészetesebb dolog a világon, akinek járműve van, bármikor bárhol kaphat, az elhárítás is rutinmunka. A láncszakadásért sem okolhatok mást csak magamat, hiszen könnyelműség volt abban bízni, hogy nem lesz baj, egy olyan lánccal, ami közel jár a tízezer km-hez. De szerencsére sikerült elhárítani a hibát, és hazáig már nem is volt vele gond. Persze voltak apróbbak is, mint például leszakadt a hátsó sárvédőm, eltörött az utánfutóra szerelt Zéta zászló rögzítése, de ezek szóra sem érdemesek, hiszen egy gyorskötegelő szalaggal orvosolhatóak. Érdekes volt, ez az ad hoc szerű szállás keresés, de azt kell hogy mondjam bejött. Ennek köszönhetően, igen kicsi költséggel kerekeztünk 9 napon át, bőven a tervezett 5 €/fő/nap költség alatt. A távokat is sikerült ezúttal jól megtervezni. Nekünk a fiammal a napi 150 km a járható távolság, ebbe már belefér az is, hogy van egy kis hágómászás is. Jó, a végére ismét sikerült megőrülnünk, de ez a tervben nem így volt. :) Az első túra volt, ahol nagyon odafigyeltünk az energiapótlásra. Gyakorlatilag két óránként ettünk valamit, így nem is volt ezúttal "eléhezés" egyikünknél sem.

Mindent összevetve elégedett vagyok, ez egy nagyon jó túra volt, biztos vagyok abban, hogy életre szóló élmény volt mindkettőnknek.

Már csak azt kéne kitalálni jövőre hova menjünk! :)

Rekuval Dubrovnikba

2011-08-30T12:41:00.001+02:00

A tavalyi nyár rossz időjárása, és a betegségem miatti letargiám nem tette lehetővé egy hosszabb bicajtúra kivitelezését. Szerencsére a műtét után villámgyorsan talpra álltam, és ahogy erősödtem visszatért a régi optimizmusom is, aminek azt hiszem legjobb bizonyítéka volt, hogy neki vágtam ennek a rövidnek már a legnagyobb jóindulattal sem mondható túrának. Az ősszel csak vágyakozva olvasgattam Árpi és Zita utazását Rómáig, amelynek első szakasza Dubrovnyikig tartott. Akkor megígértem magamnak, ha felépülök én is eltekereg legalább eddig. Ahogy indult a nyár, nem sok esély látszott arra, hogy lesz olyan egymást követő két hét, amikor jó idő lesz. Mindenesetre mi kitűztük fiammal az indulás időpontját augusztus 15 hétfői napot, és bíztunk a jó szerencsében. Ezúttal nem hiába. Valahogy mire elérkezett az indulás napja elmúltak az addig mindennapos esők. Előző nap rutinosan pakoltunk be mindent a táskákba, a már jól bevált listánk alapján ami évek alatt tisztult le. Vasárnap estére készen álltak a bringák, fiamé 35 kg, az enyém 32, és még húztam a kis utánfutót ami 25 kg-ot nyomott.

Első nap Szedres - Velika Kopanica /megtett táv: 185 km/

Ez a kis szerelvény kelt útra 6.15-kor Szedresből, hogy néhány nap múlva elérje a tengert, és meglássa a dubrovniki kikötőt. Gyönyörű idő ígérkezett, jó kedvűen tekertünk az úton, eleinte még nagyon kímélve a lábainkat, hiszen az út elején egy kicsi rándulás is elég ahhoz, hogy lehetetlenné tegye a továbbhaladást néhány nap múlva. Már többször is bejártuk ezt az utat Eszékig, tulajdonképpen sok érdekességet nem tartogatott számunkra. 22-23 km/h átlaggal haladtunk a sík terepen. Erre a napra a Boszniai határ megközelítése volt a cél, és a nap végére úgy látszott ez nem is lesz probléma. Ez volt az első túránk, ahol igyekeztünk minél kevesebb költségből kihozni a napi fogyasztásunkat, így több helyütt is megálltunk vizet kérni. Én persze mindjárt az első alkalommal kifogtam Horvátország két legértetlenebb kisfiúját, akiknek a bonyolult aktivitim, amit a voda szóval egészítettem ki, meghaladta a felfogóképességét. Aztán a következő faluban megálltunk egy parkban pihenni, ahol egy kisfiú igyekezett velünk szóba elegyedni, de csak sajnos néhány angol szót tudott, és a hungary-t hungry-nak értette, így egyre inkább szeretett volna minket meghívni "benica"-ra, amiről viszont mi nem tudtuk, hogy mi az, csak gyanítottuk, hogy valami ételféleség. Aztán jött egy pajtása, aki végre már beszélt alapszinten angolul, és eloszlatta a félreértéseket. Így értünk el aznapi végállomásunkra 18.45-kor, Velika Kopanica-ba, és itt próbáltunk valami sátorhelyfélét keresni magunknak. Egy parkban sétáló férfitől megtudtuk, hogy ma vallási ünnep van, így utólag fény derült arra is, miért nincsenek nyitva a boltok. Egy jó széles utcában egy kiszáradt patak mellett vertük fel a helyiek engedélyével a sátrunkat, és megfőztük a vacsorát. Vizet kaptunk a szemközti házból, és minden rendben látszónak tűnt. Lassan besötétedett, és mi nyugovóra tértünk. Azaz, csak volna, mert két nem túl nagy értelemmel ellátott tizenéves azt a szórakozást választotta ma éjszakára, hogy nem hagy minket aludni. Kezdetben kis almákkal dobálták a sátrunkat, aztán mindenféle hangokat adtak, a lényeg, hogy állandóan körülöttünk ólálkodtak, így nem maradt más, mint felváltva őrizni a sátrat, és értékeinket. Két óra felé aztán ők is ráuntak a dologra, és elcsendesedtek, hazamentek. Érdekes, hogy ez idő alatt otthon senkinek nem hiányoztak. Végre elaludhattunk, de az éjszakánknak már lőttek.

Második nap Velika Kopanica - Maglaj /megtett táv: 127km/

Másnap jó későn ébredtünk, és mire összecihelődtünk már elmúlt kilenc óra. A nap már rosszul kezdődött és a folytatás sem volt jobb. Közvetlenül indulás előtt észrevettem, hogy az éjszaka leeresztett az első kerekem. Gondoltam próba szerencse, nem akartam még ezzel is az időt húzni, főként, hogy a tartalék belsők a csomagjaink alján voltak, így felpumpáltam, és elindultunk. Aztán óránként pumpáltam, majd félóránként, végül úgy dél körül meguntam. Egy elhagyatott benzinkútnál kicseréltem a belsőt, és végre a gumi miatti aggodalom nélkül folytattuk az utunkat. Nemsokára elértük a határt Samacnál, áthajtunk a Száva hídon, és már Bosznia-Hercegovinában vagyunk.

Öröm ezekkel a bicajokkal határon átkelni. A határőrök, csak a bringákkal vannak elfoglalva. Igen sikeres csempészek is lehetnénk akár. Most is csak félszemmel nézte az útlavelünket, a másikkal a bicajt és megjegyezte:" Very nice bike!" Mire én válaszoltam: "Yes, and very comfortable too". Ezzel meg is volt a vámvizsgálat, és már tekertünk is ennek az ismeretlen országnak a közepe felé, amitől egy kicsit tartottunk, hiszen nemrég itt még háború volt, és káosz. De szerencsére minden félelmünk utólag alaptalannak bizonyult. Samacban kerestünk egy bankot, és helyi pénzt váltunk. A konvertibilis márka ebben az országban az elfogadott fizetési eszköz. 1KM= 0,5 €. Most már vásárolni is tudunk. Az árak itt jóval kedvezőbbek mint a horvát félen voltak. Aztán jön a nap második meglepetése, egy vasúti felüljárónál, egy reccsenés és elszakad a láncom. Próbálok nyugodt maradni, de képtelen vagyok rá. Fáradt vagyok, és úgy érzem ma minden ellenem esküszik, ráadásul még száz kilométert sem tettünk meg, és már délután közepe van. Egy kisbolt előtt letámasztjuk a bicajokat és szerelni kezdem a láncot. Nyakig zsíros, olajos vagyok, és közben arra gondolok, úgy kell nekem, ha voltam ilyen állat, és elindultam egy olyan lánccal erre a hosszú hegyi tereptől sem mentes útra, amiben már jócskán van kilométer. Persze azért valahol számoltam ezzel az eshetőséggel, nem hiába van nálam láncbontó szerszám, és egy darab lánc. kiszedek pár szemet a láncból, és újakat fűzök a helyére, de csak nehezen sikerül. Közben előkerül egy velem hasonló korú férfi, aki tud néhány szót magyarul is. Kiderül, hogy kamionsofőr, és Tolna megyébe járt búzáért, ismeri a Szedrest is.

Nagyon jófej, és segítőkész, szerszámokkal segít, és miután végeztünk mosószert ad, hogy letudjuk magunkról mosni a kilónyi olajat. Végre elkészül a lánc is, ha már úgyis bolt előtt állunk, bevásárolok, az esti vacsorához. Mivel a boltos néni csak a helyi nyelvet beszéli, így eljátszom a kotkodácsoló tyúkot a bolt közepén, hogy tojáshoz jussak. Sokkal hülyébbnek végül is már úgysem nézhetnek, de végül is az előadásom siker koronázza, és megvan az esti tojásrántottához való tíz tojás. Megindulunk a rekukkal, de Dobojnál eltévedünk egy térkép hiba miatt, és megint sikerül vagy fél órát veszítenünk. Habzik a szám, de nem tudok mit tenni, ez a nap már csak ilyen volt. Végre megtaláljuk az utat, és napnyugtáig most már folyamatosan haladunk, egészen Maglajig, ahol 19.35-kor egy olasz család nyaralója előtti füves területen kérünk, és kapunk engedélyt a sátorozásra.

Még az előző éjszakából is van mit bepótolnunk, ezért korán lefekszünk, és a müezzin esti énekét, már csak félálomban halljuk. De sebaj, mert reggel 4.10-kor újra rázendít. :)

Harmadik nap Maglaj - Pazaric /megtett táv 164 km/

A tegnapi nap után, már mindenre felkészültem lelkileg, de ez egy tökéletesen nyugodt sima nap volt, tulajdonképpen csak hátradőltünk, és élveztük az utazást egész nap. Reggel 07.50-kor már útra készek vagyunk, és nekivágunk a Krivaja völgyének. Jó választás volt erre jönni. Az út forgalommentes, de még kerékpározható minőségű. A 17-es út forgalma igencsak elrettentő volt azon a közel húsz kilométeren míg mentünk rajta a határ után. Ezért inkább Dobojnál átjöttünk a Bosna bal partjára, és egy lényegesen nyugodtabb úton mentünk Zavidovici-ig és itt rátértünk a Krivaja völgyében vezető útra.

Az út folyamatosan emelkedik Olovóig, de nem vészes mert csak a folyó esésével párhuzamos ez az emelkedés, így nem túlzottan lassított le minket. Magas sziklák mellett haladunk, mellettünk a folyó, benne néhol horgászok állnak derékig a vízben. Általában alig találkozunk emberekkel, ez egész Boszniára igaz, gyér a népsűrűség, és a nap közbeni forróságban inkább csak hűsölnek az emberek. Nincsenek nagy munkatempók, mindenki nyugodt, és jókedvű. Az autók előzés előtt kötelezően dudálnak, a szembejövők meg azért mert tetszünk nekik, ez borzasztóan idegesít kezdetben, hiszen a dudálás nálunk mindig indulatból történik, így megszoktam már, hogy ilyenkor mindig én vagyok a zavaró elem az úton, és velem van bajuk. De itt ez nem igaz, senki nem ideges, és békésen jön utánunk kilométereken át a rönkszállító kamion is, míg alkalmas helyre nem érünk, ahol egy rövid dudaszó után megelőz minket. Így gurulunk be Olovóba, ahol egy benzinkútnál ellenőrizzük a guminyomásokat, de minden rendben és némi megerősítő kérdezősködés után tovább indulunk a 18-as úton. Mindjárt egy 7%-os 13 km hossszú mászással kezdünk, természetesen dél körüli időpont van ekkor a lehető legnagyobb meleg. Ez elég jól megvisel minket, én rendszeresen a fejemre öntök egy kis vizet, hogy bírjam a meleget, beletelik másfél órába míg felérünk az emelkedő tetejére. Innen gyakorlatilag Szarajevóig lejt az út. Késő délután érünk a fővárosba. Szerencsére teljesen nem kell bemennünk, mert a Couch Surfinges szállásadóktól nem kaptunk pozitív választ, így a város szélét érintve haladunk tovább. Mégis a forgalom egy agyrém. Szarajevó egyáltalán nincs felkészülve kerékpáros forgalomra. Hatsávos utakon, járdákon, és egy kilométert autóúton is haladunk más lehetőség hiányában. Robogunk alagútban kamionok közt, és mindenkinek útban vagyunk. A város széle felé végre ismét megtaláljuk a továbbvezető utunkat, ezt egy pizzériában ünnepeljük. A pincér beszél angolul, de a pizza nekem nem nagyon tetszik, igaz jó nagy, de a tészta olyan vékony és száraz az ropogós fajta, mint nálunk a levestészta mikor elnyújtják a magyar háziasszonyok. Azért annyira nem volt rossz, hogy maradjon belőle. Már csak egy óra volt a napnyugtáig, így tovább álltunk. Enyhén emelkedik a terep, és mi gusztálgatjuk az útszéli házakat. Pazaricnál vagyunk amikor hirtelen ötlettől áthatva becsengetek az egyik házba, aminek szép füves udvara van, és a ház kivitelezése nagyon hasonlít a saját házunkra, ebből vonom le a messzemenő következtetést, hogy hasonló emberek lakhatnak bent.

Egy kislány nyit ajtót, és a "szia" köszönésemre ő is sziá-val válaszol. A ház Enes Džinić -é és családjáé. Enes katonatiszt, és gitározik, kitűnő angolsággal válaszol az előadott szálláskérő mondókámra. Két kislánya van egy 8 és egy 12 éves, a gyerekek, és az egész család roppant kedves, barátságos. Este Enes kijön hozzánk beszélgetni, és felajánlja, hogy elektromos készülékeinket tölthetjük ha szükséges. De csak a telefonom van, amit tudok tekerés közben agydinamóról tölteni, így nem élünk a lehetőséggel. Vacsorát készítünk és gyorsan elbújunk a sátorba, mert a levegő villámgyorsan hűl. Meghallgatjuk az itteni müezzint is, és álomba merülünk.

Negyedik nap Pazaric - Oputzen /megtett táv: 164 km/

Reggel iszonyú hidegre ébredünk. A házat két oldalról veszi körbe egy kis patak, és minden oldalról magas hegyek magasodnak.

Enes tegnap mesélte, hogy az egyik évben itt rendezték a téli olimpiát. Szóval 10°C körüli hidegben, összepakoljuk a vizes sátrat, mert megszárítani most reménytelennek tűnik, gyorsan teát főzünk, és 7.10-kor már indulunk. Egy búcsú cédulát teszünk a házigazdánk autójának szélvédőjére, melyben megköszönjük a vendéglátást, és mellesleg kilátásba helyezzük, hogy esetlegesen hazafelé is itt állunk meg. Gyorsan melegszünk tekerés közben. Nemcsak azért mert a nap is gyorsan emelkedik, hanem azért is , mert ismét mászunk az Iván hágót majd behajtunk a tetőn lévő alagútba, és ezek után szinte már a tengerig csak gurulunk.

Néha 9%-os lejtőkön. Ez sem kellemes élmény, mert 50 km/h-ás sebesség körül ismét fázni kezdünk, főként a térdízületeinknek nem tesz jót, hogy átfújja a menetszél. Konjicnál elérjük a Neretvát, illetve annak tengerszem szerű kiszélesedését. A látvány pazar, de ahogy beérünk a Neretva- völgyébe ez még fokozódik. A folyó hatalmas sziklák között tör utat a tenger felé, mi kicsinek érezzük magunkat ezek között a méretek között. Fiam megjegyzi:" Mi nem is tudjuk otthon, hogy mi az hogy "hegy"!" Igaza van, a mi kis dombságokhoz szokott szemünknek hatalmasak ezek a méretek. A zöld színű Neretva békésen kanyarog mellettünk. Mégcsak délután egy van, és már megtesszük az aznapra tervezett távot, hiszen elérjük Mostart. "Most" a helyiek nyelvén azt jelenti "híd" , Mostart talán Hídasnak lehet fordítani.Mostarnak egyetlen komoly nevezetessége van, egy középkori híd az óvárosban. Természetesen ezt mi is megszeretnénk tekinteni, időnk is van bőven, így bekanyarodunk az "Old City" tábla által jelzett irányba. Az óvárosban lépni sem lehet a temérdek turistától. Komoly feladat eltolni köztük a rekukat, a fényesre koptatott nagy kavicsokkal kirakott úton csúszkálok az SPD cipőmben a hídig. Megtaláljuk a hidat, alatta mélyen a zöld Neretva.

Szép, de annyira nem érzem nagy durranásnak az egészet, és a tömegiszonyom egyre erősödik, így néhány fotó és a kötelező szuvenír begyűjtése után igyekszünk a főúton kifelé a városból. Perzsel a nap. Egy vendéglő fala mellett megállunk hűsölni. Egy óra múlva tulajdonos elzavar minket az árnyékból. Ez az egyetlen rossz tapasztalatunk az országból az oda és visszaúton. Megbocsátok a pénzembernek, egy kicsit még sajnálom is elkorcsosult emberi érzelmeiért, és tekerünk tovább. Nemsokára már Oputzennél járunk, ahol bekanyarodunk az egyik utcába vizet kérni. Egy szimpatikus idősebb hölgytől kapunk is, és amikor megkérdezzük, hogy van-e a közelben kemping ő elárulja, hogy a főúttól 7 km-re találunk egyet. Ennek borzasztóan megörülünk, hiszen már igencsak közeledik az este. Ennél jobban már csak annak örülünk, amikor megpillantjuk a tengert, hiszen ez már a végcél közelségét jelzi.

A Rio Mare kemping kellemesen csendes. Vacsorát készítünk, közben felállítjuk a sátrat, amire ráfér a reggeli pára után a szárítás. Nagyon jól esik a fürdés a tengerben. Elégedettek vagyunk. Négy nap alatt elértük a tengert, még így is, hogy a második napunk nem volt túl hatékony.

Ötödik nap Oputzen - Slano /megtett táv: 94km/

Ez a nap könnyűnek igérkezik. Családunk ma hajnalban indult el utánunk, és valahol Dubrovnyik környékén kell velük találkoznunk, ami nincs tőlünk messze.

Az útvonal tervezésekor csak úgy mellékesen felírtam Árpiék által bejárt félszigeten át vezető utat, csak úgy alternatív útvonalként. Most úgy döntünk a 8-as forgalmas tengerparti út helyett ezt választjuk. ehhez el kell tekerjünk Ploce-ig, ott hajóra szállni, majd a félszigeten végig hajtva a 8-as útra visszatérni. A kikötőt megtaláljuk, a hajó már csak ránk vár. Miközben én a jegyvásárlást intézem, a hajót kezdik eloldozni. Az utolsó percben felgördülünk, és már távolodunk is a kikötőtől. Először vagyunk tengerjáró hajón.

Élvezzük a közel félórás utat. Közben felhívom az autóval utazó családot, még nagyon messze járnak, a rengeteg sebesség korlátozás, és a Szarajevói dugók lassítják őket. kikötés után hideg zuhanyként ér minket, hogy ez a félsziget egy nagy hegy, és nem léteznek sík útjai. A kikötőből induló út mindjárt egy közel 5 km-es 10%-os emelkedővel kezd, és ez így megy egész nap. Igazából ránézhettem volna a térképre, világosan látszik, hogy ez hegyi terep. Most már késő. Egész délelőtt, és a délután első felében küzdünk az emelkedőkön. Cserébe csodálatos látványokat kapunk, a félsziget túloldalán a nyílt tenger, és paradicsomi öblök gyönyörködtetik szemünket.

Aztán egyszer csak elérjük Ston városát, elmegyünk a képtelenül magasra épített vár mellett, és kiérünk a nyolcas útra. A család ekkor már Mostar körül jár. Elkezdünk kempinget keresni, de az első háromban telt ház van, már nem fér el egy nagy sátor és egy autó. Az út magasan vezet a parton, a kempingek pedig lent vannak tengerszinten, így elég fárasztó le és felmászni minden egyes kempingnél. Már kezd reménytelennek látszani a helyzet, amikor elérjük Slano-t, ahol a templom melletti kempingben találunk helyet. 212 kuna 6 személy, egy nagy sátor, egy autó, két bicaj, ez kb. 7600 Ft-nak felel meg naponta ebben az évben. Gyors egyeztetés a családdal, és félóra múlva már egymásnak örülünk. Harminc kilométerre vagyunk Dubrovniktól.

hatodik nap

Pihenő nap. Élvezzük a mediterrán nyarat, a tengert, és próbálunk életben maradni az elképesztő melegben. Reggel hétkor már 29 °C van, ez délre eléri a 45 °C-t, és éjszaka is csak nagyon lassan hűl vissza. Én, aki nem kifejezetten bírja a hőséget csak nehezen tudok éjszaka aludni. De reggel már a tengerben kezdek, és azért azt is tudom, hogy van ennél rosszabb is az életben, mint a tengerparton táborozni. :)

hetedik nap

Pihenő nap. Ma a csapat egyik fele elment megnézni a Stoni várat.

nyolcadik nap

Dubrovnyik városnézés autóval. Dubrovnik gyönyörű. Már a bevezetés, amikor meglátjuk a hatalmas tengeröblöt, és átmegyünk az öblöt átívelő hídon lenyűgöző.

Az óváros hasonlít Mostarhoz, csak nagyban. Hemzsegnek a turisták, és minden a turisták kiszolgálásáról szól. Szuvenír boltok és vendéglátó egységek tömkelege. Mindezt meglehetősen húzós árakon. Szűk sikátorokn át gyalogolva közelítjuk meg a tengerparti erődöt.

Bentről igényes zenét hallok. Egy zenész kolléga űzi az ipart.

Ül egy gitár erősítőn, kezében elektro-akusztikus gitár, lábán csörgő, nyakában szájharmonika. És játszik, nagyon is jól! Tulajdonképpen nekem az egész óvárosból ő tetszik legjobban. Sétálgatunk, mérsékelten vásárolgatunk, aztán visszaindulunk a kempingbe. Mivel hatan vagyunk, így ezt csak két fordulóval lehet megvalósítani. Mi a fiammal a második kanyarra maradunk, közben az a feladatunk, hogy szerezzünk kemping gázpalackot, mert az otthonról hozottak elfogytak. Ez nem annyira egyszerű, mert nincsenek Tesco-k, a Konzumban csak élelmiszer van, a Hipermarket sport felszerelés részlegénél nem találunk kemping cikkeket. Már kezdjük feladni, amikor egy városi benzinkút mellett elgyalogolva, annak shopjának kirakatában megpillantom az áhított palackokat. Ráadásul fél áron vannak a itthoni árakhoz képest. Rögtön magamévá teszek néhányat, és a kikötő mellett egészen a város eleji hídig gyalogolunk, ahol felvesz minket az autó.

kilencedik nap /megtett táv: 60 km/

A túra célja Dubrovnik volt. Bicajjal. Így az elképzelhetetlen, hogy ne tegyük meg a városig az utat a rekukkal is, ezért reggel nekivágunk, ezúttal csomagok nélkül. Másfél óra múlva ismét a tegnap megismert öböl hídjánál álltunk, és boldogan fényképeztük egymást a város kezdetét jelző táblánál.

tizedik nap Slano - Oputzen /megtett táv: 61 km/

Ez a hazaindulás első napja. Azt találtuk ki, hogy együtt visszamegyünk a Rio kempingbe, és így még egy napot együtt tölthetünk a családdal, és már csak négy napnyira leszünk otthonról. Gyorsan lesodortuk ezt a bő 61 km-t közben vigyorogtunk, hogy mennyivel könnyebb volt ez így, mint a félszigeten hegyet mászni egész nap idefelé. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a kemping ugyanannyiba került hat személyre autóval, mint kettőnknek korábban bicajjal. Igaz számlát egyik esetben sem kaptunk, és árlista sem volt kifüggesztve sehova.

tizenegyedik nap Oputzen - Pazaric /megtett táv: 165 km/

Korán indulunk, még csak 6 óra van, amikor az utolsó pillantásokat vetjük a tengerre. Kicsit szomorú mindig ez a búcsú, hiszen a tenger mindig itt volt, és lesz is, de mi csak néhányszor találkozhatunk vele életünk során. Van ebben valami végzetszerű minden elválásnál, amit most is érzek. Mostarig megyünk, mint a gyorsvonat, itt ér utol bennünket a család. Ezúttal tényleg elbúcsúzunk tőlük, hiszen most néhány napig nem találkozunk ismét. Közben a Nap sem pihen a forróság egyre nagyobb mértéket ölt. Jablanicánál elkezdődik az emelkedés ami nemsokára olyan komolyra fordul, hogy kénytelenek vagyunk leszállni és néhány kilométeren át tolni a bringákat. 100 km van mögöttünk, pokoli meleg és a kettőnk által hajtott 92 kg-nyi két kerékpár hajtása a 9%-os emelkedőknél lehetetlenné válik. Útközben többször is vizet kérünk. Az egyik háznál narancsüdítővel is megkínálnak minket. Végre felérünk az Ivan alagúthoz, amiről már tudjuk, hogy az hegygerinc teteje, és ezzel együtt az emelkedő vége, hiszen a tengerfelé menet innentől kezdtünk gurulni. Viszonylag korán már öt órakor elérjük Enes házát, ahol már régi ismerősként fogadnak minket. Vacsorázunk, és hamar elbújunk a sátorba, ezúttal már bekészítjük a meleg ruhákat is, hiszen már tudjuk, hogy reggel hideg van ezen a környéken.

tizenkettedik nap Pazaric - Maglaj /megtett táv 164 km/

7.25-kor indulunk, a szokásos hideg párás pazarici reggel vesz körül minket. Enes éppen munkába indul, gyorsan felírja nevét, hogy megtalálhassuk őt a Face Book-on. Jó tempóban haladunk a lejtős terepen Szarajevóig. Ezúttal nem olyan stresszes a város forgalma, és már mi sem aggódunk túlzottan az autóútba torkolló útvonalunkon, gyorsan áthajtunk ezen a szakaszon, érdekes módon senki nem üvölt le minket erről az útról, pedig semmi keresnivalónk nincs itt. Talán a helyiek is tudják, hogy nem tehetünk mást, talán sajnálják, a két szerencsétlen helyismeret nélküli bringás vándort, mindenesetre zökkenőmentesen kijutunk a városból, és ismét elkezdünk emelkedni. Így még várost nem vártam életemben, mint Olovót.

Még a tegnapi emelkedőket, és bicajtolást is érzik a lábaim, és egyre kevésbé vagyok képes a perzselő napot is tolerálni.A húsz km-es emelkedő egy 7%-os erősítéssel végződik. A hágó tetején egy jégkrémes autó várakozik ránk, egy fiatal pár áll melette, és a lány mindegyikőnknek egy jégkrémet ad, csak úgy szimpátiából. Ilyenek ezek a félelmetes balkáni népek. :) Megkönnyebbülten vesszük tudomásul, hogy ezzel vége a túra mászós részének. A Krivaja völgye Olovótól már lejt végig, A Bosna völgye is síknak tekinthető,utána pedig a horvát szakasz hazáig már nem kihívás. A hegyek közt nincs sok problémánk a vízzel, egymást érik a tiszta vízű hideg források, amit a helyiek kiépítettek a szomjazók számára. Mi is ezeken a helyeken töltjük fel a készleteinket.

Már öt óra előtt elérjük Maglajt, elvileg még bőven mehetnénk tovább, de belőlem az elmúlt két nap kiszívta az energiát, és nem akarok tovább menni. Ezt másnap megbánom, de ekkor még úgy gondolom, hogy ez a helyes döntés. Letáborozunk a már ismert olasz családunk nyaralójánál. Ezúttal is nagyon kedvesek, már kapunk ásványvizet, és paradicsomot is tőlük. Sörrel is kínálnának de azzal nem élünk. Sajnos nem nagyon tudunk beszélgetni, mert csak a gyerekek tudnak egy kicsit angolul, a felnőttek csak olaszul beszélnek. Magyarázom kézzel-lábbal, hogy én zenész vagyok, és olaszul csak énekelni tudok. Elő is adok egy részletet a L'Italiano-ból. A gracie szót használjuk a legtöbbször. Este ők sokáig grilleznek, mi ez idő alatt beszélgetünk, majd gyors hideg vízes zuhanyzás után a maglaji müezzin hangjára alszunk el.

Tizenharmadik, utolsó nap Maglaj - Szedres /megtett táv: 292 km/

Ez a nap egyszerűen indult, összecihelődtünk és 7.25-kor útrakeltünk. Közel 300 km-re voltunk Szedrestől, tudtuk, hogy ez a sík terepen két nap alatt lazán teljesíthető. Nem vettük figyelembe, hogy ezt a szakaszt idefelé mennyi probléma lassította és ezuttal műszaki hibák, és eltévedések nélkül lényegesen gyorsabban haladtunk. Már tizenegykor Modricánál járunk, ami csak húsz kilométernyire van a bosnyák-horvát határtól. Egy már idefelé megtapasztalt vendéglőben ebédelünk. Én megkóstolom a csevapit, ez két lángostészta közé rakott hús némi hagymával, és szósszal. Finom volt, és érdekes. Ebéd után nem sokkal már Samacban járunk, ahol visszaváltom a megmaradt konvertibilis márkánkat euróra, és átlépjük a határt. Szép tempóban haladunk. Közben már látszik, hogy valahol a magyar határ mellett fogunk ma este megállni. Elmúlik este fél nyolc, és mi addig finnyákoljuk a falvakban lévő házakat, mígcsak ki nem futunk az utolsóból is. A határ előtt 5 km-el megállunk, és hozunk egy súlyos döntést, vacsorázunk és tovább tekerünk. Mindkettőnk számára túl nagy kísértés az, hogy csak 75 km a határtól az út hazáig, és hiába a megtett majdnem kétszáz, és a fáradt lábak, mégis a továbbhaladás mellett döntünk. Gyorsan megfőzzük a virslit és ahogy megettük, már indulunk is tovább. Az egész napos forróság után most jólesik a hűvösben tekerni. Otthonról közben rossz híreket kapunk, vihar zóna érte el az országot, most csapott le Sopronra a zivatar 100 km-es széllel. Ettől megijedünk, de már nem sok mindent tehetünk. A határ után iszonyú tempót nyomunk. A lábam majd szétszakad az emelkedőkön, de már nem foglalkozom vele, hiszen otthon vár a ház, az ágyam, és Ő. Várdomb előtt elkezd esni az eső, de nem vészes, és néhány kilométer után már el is áll. Három óra múlva elérjük Szekszárdot. Úgy nézem az éjszakai várost, mintha először látnám. Valahogy elképzelhetetlen az egész, hogy már itt vagyunk. Délben még két országgal távolabb jártunk, egy minaret tövében ebédeltünk. Nem így képzeltem az utolsó szakaszt, azt gondoltam, szép lazán mintegy levezetésként végig tekerjük, sok pihenővel. Ehhez képest egy sprint volt az egész. Szekszárd végénél viharos szél támad, és nem enyhül hazáig. Szinte lépésben megyünk a 63-as úton, végtelenül lassan jönnek a kilométereket jelző táblák. Mi számolunk visszafelé. Már csak öt, négy, három, kettő egy, és befordulunk az utcánkba, majd megállunk a ház előtt.
Itthon vagyunk! Mintha nem is két hét, hanem évek teltek volna el, az elindulás óta. Bent furcsa minden. Túl erős a fény, csillognak a tárgyak. Két hete nem jártunk házban, nem láttunk közelről ilyen erős fényt sem. 1484 km-t bicajoztunk, ebből 1424-et nyolc nap alatt. Ez átlagosan napi 178 km. Talán nem is vagyunk normálisak. :)

Ennyi volt a túra, tényszerűen leírva, de ez így csak félig van kész. Legközelebb írok a gondolataimról, a benyomásaimról, mesélek az emberekről akikkel találkoztunk, és magunkról ahogy az út hatott ránk.

Még több fénykép: Picasa webalbum.

Újra itthon!

2011-08-28T12:05:00.000+02:00

Üdv mindenkinek!

1484 km tekerés, körülöttünk hágók, és folyóvölgyek, félsziget és tengerpart,sziklás hegyek, és a tájakon élő emberek, szerbek, és bosnyákok, horvátok, és mindenféle turista, mindehhez a kíméletlen mediterrán Nap. Röviden ennyi, de lesz hosszabb beszámoló is.
Köszönöm mindenkinek a biztatásokat, és jókívánságokat és egyáltalán, hogy figyelemmel követtétek a napi rövid életjeleket.
Most élvezem a civilizáció kínálta kényelmet. Rácsodálkozom a házamra, az ágyamra, és a kényelmes minden luxussal berendezett életemre. Közben dolgozom fel agyban a látottakat, számítógépen a rögzített anyagot, és nemsokára jelentkezem.

Útra készen

2011-08-14T17:50:00.001+02:00

Felmálháztam a bringát, nem először, ezért elég könnyedén ment. A sok év alatt letisztult listám, most is nagy segítségemre volt. Enélkül valószínűleg a fele felszerelés nem jutna eszembe. A szerelvény nem könnyű, de kezelhető, és csak az első néhány kilométer lesz furcsa vele holnap. Már mentem is egy próba kört, hogy teszteljem. Jó nehéz. :) De olyan vagyok mint egy csiga, viszem az egész házat, vagy legalábbis amit nélkülözhetetlennek tartok. A két évvel ezelőtti Tátra túra 1480 km volt, ez is ennek közelében lesz, remélhetőleg egy kicsit kevesebb szintemelkedéssel.

Az útvonal : Szedres-Eszék-Szarajevó-Mostar-Dubrovnik , majd egy kis pancsi a tengerben és ugyanez vissza. Sok bizonytalan elem van az úttal kapcsolatban, a szállást útközben minden éjjel rögtönzéssel fogjuk megoldani, de ez is a kaland része lesz. Nincs is sok mindenre szükségünk. Egy kis jó idő azért nem ártana, más minden adott, fiammal elhatároztuk nyugodtak leszünk és vidámak, de mindenekelőtt pozitívak. Majd megérkezés után elmesélem ez mennyire sikerült. :)

Ezúttal a blog nem marad teljesen szótlan, mert a jobb felső sarokban található Napi rövid életjel ablakban naponta fogok néhány szóban jelt adni magunkról a Twitteren keresztül, ugyanennek köszönhetően a Face Book-on is láthatóak lesznek ismerőseim számára ezek az üzenetek.

A következő bejegyzésig minden olvasómnak : Good Bye!

1941. Július 30.

2011-07-30T08:51:00.001+02:00

Kicsit bizarr dolog valakinek a születésnapjáról írni, aki már régóta nincs. Pedig ha élne sem lenne még igazán öreg, hiszen a hetven év már nem tartozik a lehetetlenül magas életkor kategóriájába manapság. Mégis 16 éve nélkülözzük Őt. Már régóta nem teszek fel ezzel kapcsolatban "miért"-el kezdődő kérdéseket. Persze jó lett volna ha..., és éppen ez a feltételes módú megfogalmazás zavar folyamatosan, amikor róla beszélünk, a jelen idő teljes hiánya, mert mára csak a múlt idő, és a feltételes mód, ami maradt nekünk. A többi emlék. Emlék a cigifüstös illatáról, amit egyedül vele kapcsolatban tudtam elviselni, sőt szeretni. Emlék a felnőttről aki tévedhetetlenül vezetett engem kézen fogva, a legbonyolultabb vasútállomások útvesztőin át, hogy megtaláljuk a következő vonat indulási helyét. Megannyi emlék. Az első szánkózások a Cukor dombon, az első rágó, az első szánsavas üdítő, az első közös munka, az első szilveszter, a szedresi búcsú sátrai kora reggel, az első bicaj "túrám" Fácánkertbe, az első strand Lipót-on, a Duna part Szigetközben. Emlékek nevetéséről, állandó viccelődéséről, és azokról a mondatokról, amiket azt hiszem néha csak nekem mondott. Ezek a mondatok kísérnek engem mindennapjaimon, egy egyszerű ember életbölcsességei, melyek naponta bizonyítják be igazságukat. Jó lenne néha ma is hallgatni Őt, jó lenne beszélgetni vele, elmondani a bennem támadt kétségeket, félelmeket. Tudom, hogy néhány szóval helyre rakna amikor elszállok magamtól, hogy megvigasztalna ha kell, és erőt adna, amikor néha nem tudok tovább lépni egy problémán. Talán büszke lenne ránk, rám és a testvéremre, akivel mára a saját lábunkon állunk, senkire nem szorulunk, és mindazt ami a miénk lett becsületes munkával szereztük. Szeretném látni ahogy viccelődik a gyerekeinkkel, és ahogy az unokái beszélgetnek vele, és emlékek vésődnek be róla az agyukba. Sajnos mindez már lehetetlen, a személyes megismerés helyett maradnak az én elmondásaim, mikor néha mesélek róla, a nagyapjukról, akinek néhány tulajdonságát ők is hordozzák, anélkül, hogy tudnának róla, de én, mi, akik ismertük Őt, látjuk. Valamint maradnak azok a bizonyos mondatok, amiket én is tovább adok, mert tudom, hogy hatnak, hogy vigasztalnak, és utat mutatnak. Ezek a szavak arról szólnak, hogy az élet egyszerű és ugyanakkor néha bonyolult, és hogy az értelme, a lényege maga az élet, hogy éld meg a perceidet, függetlenül attól, hogy örömteliek, vagy fájdalmasak, hiszen ember vagy ez a sorsod. Egy hetven évvel ezelőtt született ember bölcsességei ezek, aki itt élt nemrég, örült, és sírt, szeretet, és gyűlölt, talán közel sem volt olyan jó, mint amilyennek én láttam, és ma is érzem, de Ő volt az apám, az egyetlen, a pótolhatatlan, a számomra tökéletes apa. Ő volt a minta, a példakép, tőle lestem el, hogy egy apa mitől lesz apa a szó valódi értelmében, és, hogy egy férj társa a feleségének, és nem ura. Tőle tanultam, hogy egy férfinak az a dolga, hogy dolgozzon a családjáért, minél többet, mindezt szeretettel, zokszó nélkül. De azt hiszem sosem leszek olyan jó emberismerő, sosem tudok szívből úgy énekelni, sosem tudok annyi áldozatot vállalni, és sosem leszek olyan munkabírású sem, mint Ő.

Ha holnap találkoznánk, megmutatnám neki a gyerekeimet, akik az elmúlt tizenhat évben, már csaknem felnőtté váltak, az új házunkat, amiben sok megoldás az Ő ötletei alapján készült, megmutatnám a másik építményünket, a házasságunkat, ami csodálatos negyedévszázad után is. Azt hiszem másra nem is lehetnék előtte büszke. Ennyit értem el. Ez volt a fontos, egy családcentrikus apa, családcentrikus fiának értékrendje. Sajnos mindez csak ábránd, nem több egy újabb feltételes módban indított gondolatsornál. A beérett munkámnak Ő csak a kezdetét láthatta, és csak abban bízok, hogy bölcsessége elég volt ahhoz, hogy előre tekintsen az időbe, és lássa a mai dolgokat. Talán nevetséges, talán elrugaszkodott gondolat, de én szeretek abban hinni, hogy minden percben lát engem, és hogy egyszer még találkozunk, és újra beszélgetünk őszintén, mint apa és fia, mint ahogy azokban az utolsó közös években tettük. Remélem van valahol egy hely, ahol Ő most is ül egy asztalnál, és jobb kezével kopogja a háromnegyedes keringő alap ütemet, miközben a távolba néz világítóan kék szemeivel, és énekli a dalt ahogy szokta, szívből, kristálytisztán: "Nem lesz egy tenyérnyi por sem..."

Ezért nem szeretek a temetőbe menni, és hiába a kerek évforduló most sem fogom megtenni. Az én agyamban egy faragott márvány nem azonos Vele. Hiszen számomra Ő él, mindennap, itt valahol mélyen bennem, amikor felemelem a kezem, az Ő mozdulatát másolom, használom szavait, gondolatait, amikor kimondom a nevem az övét mondom, így amíg én élek Ő sem hal meg biztosan.

Képen: Fiam és szüleim 1994-ben.

Vasárnapi csapongás

2011-07-24T19:13:00.002+02:00

Tegnap Tatabányán zenéltem. Szeretem ezt a környéket, mert az oda- és visszaúton is át kell autóznom a Vértesen, ami gyönyörű. Igaz tegnap nem a legszebb arcát mutatta, hiszen az esőfelhők vízszállító konvojjá alakulva, fáradhatatlanul hozták az újabb és újabb köbméterek ezreit, és ez a nap nem a Napé volt. Ahogy nézem a tájat gondolataim csaponganak. Az egyik ami eszembe jut, hogy szülinapom van. Negyvenöt vagyok. Teljesen fonák módon, erről nekem az jut eszembe, milyen megnyugtató az a tudat, hogy már nem kell ötven évre előre tervezni. Tizenévesen mekkora bizonytalansági tényezők vannak egy jövőképben. Mennyi elágazás, és veszélyes bukkanó. Visszatekintve mennyi olyan történés van ami eljuttatott a mai állapotomba, és ezek közül elég lett volna csak egy, ami ha kimarad mára minden más lenne, én nem én lennék.

Közben a GPS-en fogynak a célig a kilométerek, és már Tatabánya utcáin kanyarogva követem az utasításait. Érkezés a célhoz, de ez elsőre nem ilyen egyértelmű, mert a célba vett iskolát sehol sem látom, aztán megkerülök egy háztömböt, és már meg is van. Indul a munka, bepakolás, felszerelés, billentyű és ének próba, átöltözés, várakozás. Ez mindig így megy. A lakodalom az lakodalom. Bizonyos szempontból mind egyforma, és mégis mindig vannak eltérések, amelyek néha jobban megmaradnak az emlékezetemben, többnyire egy-két ember miatt akikkel találkozom. Tegnap egy portás "bácsi" volt az akit megtaláltam az emberszabásúak rendjéből. Még sok idő volt a "happy people" érkezéséig, így szóba elegyedtünk, és hamar kiderült, meglepően sok mindenről egyformán gondolkodunk. Ez persze óhatatlanul szimpátiát szül. Mesélt az életéről, hogy már nyugdíjas, de korábban kőbányászként kereste a kenyerét. Nehéz úgy beszélgetni ebben az országban - de azt hiszen a világon néhány hely kivételével bárhol - valakivel, hogy ne kerülne elő a pénz és ezzel együtt a megélhetés, mint téma. Most is így történt, és kiderült, hogy ésszerűen él, beosztással, két lábbal a földön. Ez nekem mindig szimpatikus. Aztán mesélt tovább és azt mondta:" 89-ben elvált TŐLEM a feleségem". Ez a szóhasználat akkor is feltűnt volna, ha közben nem látom, hogy a kimondott szavakkal egyidejűleg könnyes lesz a szeme. Elgondolkodtam, hogy Úristen mekkora fájdalmat élt át ez az ember, ha ennyi idővel a válás után is még így hat rá az egész. Amikor ez történt fiatalabb volt mint én most, ma pedig már 64 éves. Vajon mi volt az ok, amiért a feleség így döntött, egyáltalán volt-e racionális ok? Jó lenne meghallgatni a másik felet is. De tulajdonképpen semmi közöm hozzá, csak mindig megdöbbent, hogy milyen egyszerű életre szóló sebeket ejteni egymás lelkén, és mi emberek ebben mennyire profik vagyunk. Közben megjön a tömeg, és csinálom amiért fizetnek. Szórakoztatok.

Több százezer hang elhangzása után, már a cuccot pakolom, mikor még mindig a portás bácsi története jár az agyamban körbe-körbe. Aztán elindulok, átmegyek a szerintem legviccesebb nevű patak hídján (Által-ér), és hosszú perceken át ismét a Vértes szikláiban gyönyörködöm, amelyek néhol előbukkannak a zöldből. Kerékpáros tapasztalatom alapján, mikor már kezdem életveszélyesnek érezni a kimerültséget, megállok, és alszom fél órát,. Most is működik. Mikor felébredek, fáradt vagyok, de az idegeim már pihentebbek, már nem kívánja az agyam a kikapcsolást, és nem kell küzdenem ellene folyamatosan. Tovább indulok, ezúttal már hazáig jutok.

Milyen jó kinyitni itthon a bejárati ajtót, ahogy megcsap az otthon levegője, és milyen jó a jól elvégzett, eredményes munka után pihenni ezen az apró nyugalom szigetén. Szeretek ÉN lenni, ebben a formában, és itt ahol vagyok. :)

Kép: http://harsona.info/tatabanya/40-rendezvenyek/666-vi-turul-fesztival-tatabanya-julius-23-szombat.html

Új ismerősöm neve: Menetszél.

2011-07-17T18:50:00.003+02:00

Ha van az Internetben valami jó, akkor az bizonyára az a jelenség, ahogy az azonos érdeklődésű, és gondolkodású emberek képesek általa egymásra találni. Ez többnyire kimerül a virtuális ismeretségben, de néha átfordul fizikai kapcsolatba is. Ágit eddig én is csak virtuálisan ismertem ő olvasta az én blogomat és vica versa. Mígnem a múlt héten megkeresett, hogy a környékünkön tekernek át, és segítsek szállást keresni. Az egészből az lett, hogy ma elbicajoztam majdnem Bonyhádig eléjük, és együtt tekertünk Medináig, ahol megszálltak ma éjszakára.

Ági blogja a menetszél címet viseli, és a bejegyzések stílusa, és mondanivalója miatt ajánlom mindenkinek, hiszen valódi értékrendről van itt szó, és nem csak a kerékpározásról szól.

Sokat elmond valakiről a blogja. Ezért nem is vártam nagy meglepetést a találkozástól. Ági olyan amilyenek az írásai, egyszerű, letisztult, kedves, és emberi, a szó legjobb értelmében. Férjét is most láttam először, de egy ilyen nőnek gondoltam, hogy a férje is hasonló. Gyuri két lábbal áll a földön, az értékrendünk azt hiszem azonos, mondom ezt az alapján, hogy csak egy-két órát töltöttünk együtt. Ági és Gyuri a Pécs-Budapest-Pécs útvonalat kerékpározzák be, napi maximum 50-100 km-es etapokra bontva, ami már elég gyors a haladáshoz, de még elég kényelmes a nézelődéshez is. Nagyon tetszett a hozzáállásuk az élethez, a kerékpározáshoz, mindig örülök, ha ilyen párral találkozom, akik a gyerekek kirepültével is képesek feltalálni magukat, és élvezik egymás társaságát, közös hobbit űznek, és láthatóan nagyon jól érzik magukat a bőrükben. Az elmúlt hónap folyamán annyi kerékpáros turistával ismerkedtem meg, mint előtte soha, és kezdem úgy érezni, hogy aki eljut a gondolatig, hogy kerékpáron fedezze fel a körülötte lévő világot, az mind egy embertípushoz tartozik. Valahogy olyan érzetem van a velük találkozáskor, mintha már ősidők óta ismerném őket. Mindannyian ugyanazokról az élményekről számolnak be, amiért én is tekerek. A lassúság nyújtotta időtöbblet öröme, amely hagy elegendő időt a világ megcsodálására, hogy nem a perifériás látóhatáron rohannak el nagy sebességgel a szépségek, hanem körbejárhatóak, megtapinthatóak, ha kell. Jó ehhez a csoporthoz tartozni, mert azt hiszem, az a világ amiben mi élünk, egy sokkal szebb világ a nagy átlagétól, ami a nem szól másról, mint rohanásról, örömtelen mókuskerék hajtásról, autózás túlmisztifikálásáról, és a trendek követéséről. A mi világunk szól egy fűszál szépségéről, egy mező virágillatáról, a megtett út alatt megismert tájakról és emberekről, az árnyék nyújtotta védelemről, az ivóvíz értékéről. Soha többé nem szeretnék a másik csoporthoz tartozni. Ha kell vállalom az értetlen fogyasztói társadalomban hívők kritikáit, és ha kell nézzenek komplett idiótának, én boldogan tekerek emelkedőn felfelé, és száguldok lefelé, közben örülök a Napnak, és a szélcsendnek, de elfogadom az esőt, és a forróságot is ha kell. A madarak füttyét nem nyomja el a kerékpárom zaja, és az őzikével is van időnk megcsodálni egymást közelről néha. Közben csak nevetek a benzin áremelésen, és a dugók mellett fütyörészve hajtok el. Mindehhez még van egy csomó ismerősöm, aki hasonlóan gondolkodik, és akikkel egyre jobban érzem magam, a közös tekeréseken, mint amilyen a mai naptól lett Ági és Gyuri is.

Kicsit sajnálom, hogy holnap dolgoznom kell, hiszen szívesen tartottam volna velük, még holnap is néhány kilométer erejére, de majd talán legközelebb, hiszen abban egészen biztos vagyok, hogy nem most találkoztunk utoljára.

Változá-sokk

2011-07-08T16:04:00.003+02:00

Azt mondják a munkahelyemen, többen is, hogy megváltoztam. Biztosan igazuk van. Senkinek sem konstans a személyisége, minden eltelt nap észrevétlenül változtat rajtunk egy kicsit, mindenkin máshogy, és más mértékben, ezért is vagyunk ilyen sokfélék. Itt van például ez a kis ember aki a képen az ölemben ül. Ő az én legkisebb öcsikém (a tesóm szerint a klónom:)), a húgom kisfia. Naponta milliónyi tapasztalat zuhog rá, már másnap ezeknek a birtokában ébred, kvázi más emberként. Egy kicsit így vagyunk ezzel mi felnőttek is.Én persze ezt a változást nem érzékelem magamon, hiszen együtt élek magammal, így együtt is változom. Már csak az a kérdés, hogy ez a változás milyen előjelű. Közvéleményt kutattam. Az jött ki, hogy a véleményt formálók, attól függően, hogy milyen kapcsolatban vannak velem, másként élik meg ezt. A munkatársaim szerint ez a változás inkább negatív. Befelé fordulóbb lettem, és borúlátóbb. A családom szerint családcentrikusabb, és kisimultabb vagyok. Hogy lehet ez? Mindenkinek fontos a magáról alkotott képe, és ezt mindenki szeretné minél inkább a pozitív tartományba elvinni, nem vagyok más én sem. Először elszomorodtam, és bántott a dolog, hiszen én nem akarok érzékelhető változásokat, mert szeretem a kollégáimat is, és most sokan azt érzik, hogy elfordultam tőlük, pedig nem. Csak az elmúlt félévben megdőlt néhány elméletem, amelyek eddig vezéreltek a mindennapokban. Például hamuvá vált az a fő iránymotívum, mely szerint én egészséges vagyok, és még sokáig az is leszek a jövőben. Eddig azt hittem, hogy ha egészségesen élek, akkor a betegségek számára bevehetetlen erőddé válok. Ez egy butaság. Nem lehet egészségesen élni, az egész környezetünk olyan mint egy gigantikus vegyiművek. Vegyszert lélegzünk, eszünk és tapintunk minden percben. A szervezetem mint mindenki másé inkább egy időzített bombához hasonlatos, aminek az óraszerkezetét ki tudja mikorra állították be. Nem tett jót nekem, hogy fél éven át, minden nap azzal a gondolattal keltem, hogy vajon mennyi időm van még hátra, és sajnos ez a gondolat most már szinte állandósult a fejemben. Az sem vált előnyömre, hogy decemberben Napsugár nélkül maradtam egy hétre, hiszen azt még csak-csak megemésztettem, hogy én beteg vagyok, de a gyerekem betegsége soha nem látott módon tett sebezhetővé. Feleségem szerint nem történt más, csak ismét változtak a fontossági sorrendek nálam, mint ahogy ez már sokszor megtörtént. Ezúttal a munkahely egy kicsit még hátrább sodródott ebben a lajstromban, és a munkahellyel együtt óhatatlanul hátrább kerültek a munkatársak is. Persze az emberi lélek egy érzékeny szerkezet, rögtön megérez egy ilyen apró kis változást. Elgondolkodtam azon is, hogy valószínűleg az elmúlt hetek nagy fizikai próbatételei sem véletlenek, hiszen már-már dühödten tapostam a pedálokat azért, hogy saját magam számára is bebizonyítsam, hogy legyőztem a betegséget, és jobb formában vagyok mint bármikor életemben. Sajnálom, ha ezt bárki negatívumként éli meg a környezetemben. Nem volt ez teljes paradigmaváltás, csak egy kis apró szösszenet, amit magam nem is vettem észre. Szerencsére a barátok kíméletlenek néha, és rádöbbentik az embert a saját fogyatékosságaira. Egy kicsit jobban kell figyelnem, hogyan bánok velük, mert ha a munkahely nem is annyira, de a személyes kapcsolataim nagyon is fontosak számomra, ez már csak abból is látszik, hogy megörökítettem egy bejegyzésben ezt az apróságot, ami egy beszélgetés kapcsán vetődött fel. Nem lettem hedonista, és továbbra is képtelen vagyok a "carpe diem" szellemében élni, de talán tudatosabban élem meg a mindennapokat, mert nincs nap amikor ne jutna eszembe, hogy ez a nap is egyszeri és megismételhetetlen az életemben, és nincs végtelen számú nap. A jövő hónapban ezért is ismét nekivágok egy nagy túrának melynek célja ezúttal Dubrovnyik lesz, és reményeim szerint ez egy ennél is sokkal nagyobb túrának lesz az előkészítése. :)

The violin

2011-07-01T11:38:00.016+02:00

Ezzel a hangszerrel valahogy félresiklott a kapcsolatunk. Régen történt egy kicsivel több mint harminc éve. Én akkor tizenöt évesként, már hetedik éve tanultam zenét, és ezzel együtt hegedűt. Minden nap abban a tudatban éltem, hogy zenei pályára készülök, és ezért nem volt túl nagy áldozat a mindennapos bejárás a szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskolába, és a napi gyakorlás a hangszeren. Jól ment. Országos versenyeken indított tanárom, és a tehetségesebbeknek kijáró többlet odafigyeléssel tanított. Míg élek hálás vagyok azért a zenei, szakmai, és emberi értékekért, amiket ebben a legfogékonyabb életkorban kaptam tőle. Az utolsó években, már szerettem hegedülni, hiszen végre a rengeteg unalmas népdal, és ujjgyakorlat után, elkezdtük a nagy zeneszerzők műveit játszani. Mozart, Corelli, Handel, Vivaldi, csupa-csupa szépség, amit az évszázados kották rejtenek, és csak a hozzáértők, a zenészek mint kódfejtők ismerik a titkot, amellyel a szerző agyában megszülető dallamok ismét megszólalhatnak. Aztán hirtelen változott minden. A helyzet úgy adta, hogy a zeneművészetire nem jelentkezhettem, mert a zenei általánosom hatodik évfolyama még nem volt meg, ellenben elérkezett az idő a pályaválasztáshoz a nyolcadik után. Szüleim mérsékelt nyomására "rendes " szakmát kellett választanom. Nem szemrehányásként, és vádlón mondom ezt, hanem belenyugvással, és megértéssel, hiszen szüleim nekem akartak stabil jövőt ezzel a döntéssel, és amit tettek szeretetből tették. Így lettem gépész, amihez semmi kedvem, affinitásom nem volt, és ma sincs. Meg lehet egy szakmát tanulni csupán a hozzá szükséges lexikális tudás elsajátításával, de jó szakember csak úgy lehet az ember, ha az érdeklődés belülről fakad, ha valóban örömét leli egy-egy feladat megoldásában. Én mint botcsinálta gépésztanuló egy rövid ideig még vergődtem ebben a kettősségben, amit a gépészet, és a hegedű jelentett, de már ez utóbbinak nem láttam értelmét. Teljesen egyértelmű volt számomra, hogy érettségiig nem tudok lépni a zenélés irányába, négy év pedig egy tizenéves szemében csillagidőnyi hosszúság. Így megszakítottam a hegedülést, és ezzel együtt a kapcsolatot hegedűtanárommal Sárközy Miklóssal, akinek oly sokat köszönhetek. Ezúton kérem olvasóimat, ha valaki tudja, hogy ez a pécsi gyökerekkel rendelkező ma már 60-70 év közötti férfi hol él manapság tudassa velem. Közben az évek teltek én gépész lettem, majd katona, aztán fokoztam a gyötrelmet, mert elvégeztem a gépész technikumot is, mert már én is elhittem, hogy számomra ez az út. Az életembe szinte észrevétlenül került egy lány, és már családot tervezgettem, a hegedű eszembe sem jutott. Közben elkezdtem dobolni, és ez kielégítette a zenélési vágyamat is. A mókuskerék pörgött ezerrel, gyerekeink születtek, vállalkoztunk, házat építettünk. Sok időnek kellett még eltelnie addig, míg megértettem, számomra nem a gépészet a jövő. Ezernyi foglalkozás van, ami több sikerélményt és pénzt hozhat számomra, és az igazi út mindig is a zene volt, a többi mellékvágány. Már harminc éve annak, hogy hegedű volt utoljára a kezemben. Míg csak az elmúlt idők egyik lakodalmában, azt kérdezi a zenésztársam. "Te nem gondoltál még arra, hogy ismét hegedülj? Nagyon jól jönne a műsorba, ha a sok szintetikus hangot oldani tudnánk egy kis akusztikus zenéléssel." Az első gondolatom az volt, hogy : ááá, én már nem emlékszem semmire, nem hiszem, hogy menne. Aztán csak belém bújt a kisördög. Eszembe jutottak a hangok, a hegedű tapintása, a gyanta illata ami keveredik a lakkozott fával, egy szép hang, ahogy megvibrálom egy finom ujjmozdulattal, egy módosító jel által okozott szívdobbanás, és ennyi elég volt. Elkezdtem túrni a netet eladó hegedűk után. Mint mindenből ebből is van millió. Most egyelőre vásároltam egy jobbféle tanuló kategóriájú hegedűt, és ha már méltó leszek rá, akkor fogok venni egy öreg mesterhegedűt. Elkezdtem gyakorolni. Napi egy órát szánok rá, és meglepően sok mindenre emlékszem, és naponta jutnak eszembe új dolgok. Többnyire apróságok, amelyek annyira belém ivódtak gyerekkoromban, hiszen a tanárom szó szerint belém verte a szakma szabályait, és, hogy mennyire jó munkát végzett az igazából csak most derült ki, három évtizeddel a tanítás után. A kezeim még csak most ébredeznek, ez túl hosszú idő volt számukra, annyi más jellegű munka, kemény fizikai erőfeszítés után csak keservesen képesek újra alkalmazkodni ehhez a lehelet finom mozdulatokat igénylő mozgáshoz. Nincsenek illúzióim, olyan jó már sosem leszek, mint amilyen lehettem volna, ha nem hagyom abba, talán már olyan jó sem, amilyen voltam, amikor ez megtörtént. De átlagosan jó még lehetek, aki néhány előadási darabot képes olyan színvonalra begyakorolni, amely már képes szórakoztatni. Erre látok reményt, és a többi csak idő, és gyakorlás kérdése. Érdekes visszatérés ez, ahogy valaki azzal indítja az életét, hogy megtanul egy hangszert, majd az utolsó éveire ismét előkerül ugyanez a hangszer, és ismét gyakorol, és játszik, remélhetőleg egyre jobban. Számomra ez is, mint minden hangszer, és általában a zenélés, védelem a világgal szemben, egyfajta kikapcsolódás, relaxáció, amelyben kettesben vagyok a hangokkal, és megszűnik a világ közben. Már csak ezért is érdemes. Még egy érdekesség. Mikor elkezdtem összegyűjteni a kottákat, amelyekből egykor tanultam, egy különös dologgal találkoztam. Ebben a világban, ahol minden olyan gyors, és változékony, és semmiben nem találhat az ember stabilitást, találtam egy pontot, ami dacol az évtizedekkel, rendszerváltással, trendekkel. A Hegedű iskola tankönyv, ma is ugyanaz, mint amit én használtam. Semmin nem változtattak, 1970 óta változatlan még a borítója is. Ez olyan megnyugtató érzés, mert azt sugallja, hogy ez a zene örök, még mindig ugyanúgy kell hegedülni, ahogy negyven éve, sőt már az 1800-as években is így hegedültek. Nincsenek modernizációs törekvések, ide nem ér el a világ technokrata keze. Az "A" hang még mindig 442 Hz, amit egy egyszerű hangvillához hangolunk be fülre, majd ehhez az egy hanghoz hangoljuk hozzá a másik három húrt, ami még mindig tiszta kvintekre van egymástól. A vonón lószőr van, amit minden használat előtt igazi gyantával kezelünk. Ez az állandóság jut minden alkalommal az eszembe mikor a vállamra emelem a hangszert, és mintha ugyanezzel a mozdulattal eltakarnám a mai felgyorsult, túlbonyolított világot, és visszarepülnék valahova Vivaldi korába, amikor még fehér parókákban játszottak az udvari zenészek, és egy nő nem lepődött meg azon, ha egy férfi kinyitja előtte az ajtót. Talán az akkoriban élt muzsikusok sem voltak boldogabbak nálam, biztosan nekik is megvoltak a nehézségeik, hiszen a nagy mestereket is beleértve egy-egy uralkodó cselédjei voltak. Egyben azonban biztos vagyok, hogy amikor megszólaltak a hangszereik, ugyanazt érezték a hangok nyomán amit én. Boldogságot.

Egy nap a világkörüli nászutasokkal.

2011-06-16T17:27:00.007+02:00

Tegnap ahogy gyűrtem magam alá a megtett kilométereket, azon gondolkodtam, hogy szép lassan a családon kívüli ismerőseim, barátaim, csupa olyan emberekből áll, akik nem szokványosak, mondhatni nem egészen komplettek. Ezeknek az embereknek az életében a kerékpár sokkal nagyobb súllyal van jelen, mint amit azt egy átlag halandó el tudna képzelni. A hétfőig csak virtuálisan ismert két ember is ebbe a kategóriába tartozik.

Zita és Árpi egészen friss házasok. Árpi száznapos Nordkappig tartó bicajtúrájánál találkoztam velük először virtuálisan. Azóta eltelt egy kis idő, és június elején egybekeltek, de már ez sem volt szokványos, hiszen a polgári esküvőjük kerékpáros stílusban, és díszletekben zajlott.

Árpi nagy kerékpáros, rengeteg túrát tett meg, melyből a 100 napos túra csak egy volt, de talán ez idáig a legnagyobb. A folytatás sem lesz kevésbé rendhagyó. Árpiék kitalálták, hogy az egész életútjukat megfordítják, és a végéről kezdve először világ körüli útra mennek nászút gyanánt, és miután egy életre elegendő utazási élményt gyűjtöttek be, elkezdik a szorgos munkát, és családalapítást. Az út június 12-én reggel nyolckor kezdődött Budapesten a Hősök teréről indultak, közel harminc kerékpáros ismerősük, szimpatizánsukkal együtt. A rövidebb hosszabb szakaszokon kísérők száma a távolsággal egyenes arányban csökken. De még Szegeden is kíséri őket hat bringás amikor én csatlakozom hozzájuk.
Köztük egy 68, és egy 61 éves bringás, valamint Hunor, aki Nagyváradról érkezett, hogy Árpiékkal tekerhessen néhány napot, itt van Fanni aki egy 10 éves kislány, egy nálánál nehezebb bicajjal, és apukája Gyula, aki gyermekbénulásból következően csak egyik lábával képes erőt kifejteni. Ők mindannyian Pesttől a kíséretben vannak. Mivel Árpiék egyik fő célkitűzése az 5€/nap/fő költségvetés hosszútávú betartása, így a szállásokat, és étkezéseket, minél kisebb költségből kell kihozniuk. Ezt a vadkempingezésen kívül a turisták egymásnak szállást nyújtó világhálózatán keresztül, a Couchsurfing rendszeren át fogják leginkább megvalósítani. Szegeden az alsóvárosi ferences templom és rendház a befogadó szálláshely, ahol egy szimpatizáns szponzorál nekünk egy fantasztikus halászlevet is, amivel alig tudunk betelni. Késő este még a szegedi bringások egyik fő bástyája Dova vetít nekünk a templom mögötti parkban mindenféle környezetvédelemmel kapcsolatos filmeket. Reggel aztán a társaság felétől elbúcsúzunk, és már csak Árpiékkal együtt hatan indulunk a határ felé. A határnál aztán visszafordul egyik makói bringás társunk aki Pesttől jött velük, és helyi ismereteit kihasználva, segítségével könnyedén, tévesztés nélkül jutottunk ki Szegedről a határig. Valamint más irányba fordul a Nagyváradról érkező srác is, aki a hazáig visszalévő több mint 200 km-t szeretné még megtenni aznap. A hagyományos kerékpárok ezzel elfogynak. Még egy gyors, könnyektől sem mentes telefonálás a szülőknek haza, és átlépjük a határt.

Már csak négyen maradunk, Árpi, Zita, Dani, aki Isztambulig kíséri őket, és én aki Temesvárig. A négy reku nagy feltűnést kelt minden településen. Mint valami extrém vonat, egymástól néhány centiméternyire megyünk, az előttünk lévő szélárnyékában. Jól haladunk, bár nekem egy kissé ez a tempó lassú, ezért van időm filmezni is néha.

Már megint ez a külföldi jó kedv, ezek a tetszésnyilvánító dudálások, integetések, tapsolás, és kurjongatás. Ez miért nem volt a magyar oldalon? Tényleg a románok ennyivel kiegyensúlyozottak nálunk, vagy csak mi felejtettük el azt, hogy a vidámság a legfőbb fegyverünk a mindennapi stressz ellen? Jó hangulatban tekerünk át a városokon, falvakon, a Nap közben nem kímél minket, de végül is ilyen idő kell a túrához. Sokat pihenünk, világcsavargóink, nem akarják idő előtt megrokkantani a lábukat, és ezt helyesen teszik. Az egyik helyen egy kálvária dombon készítem róluk a következő képet, ahogy ábrándozva, a felhőkbe tekintenek. :)

Már igencsak esteledik, amikor a Temesvár határát jelző táblához érünk, ahol időzített fényképeket készítünk csoportunkról. Kívülről biztosan nagyon hülyén mutatunk ahogy ugrálunk a tábla előtt és integetünk. :)

Ekkor döbbenünk rá, hogy itt már egy órával későbbi időpont van, és így lekéstük a szállásadónkkal megbeszélt találkát. Ezt gyorsan tisztázzuk telefonon, és néhány perc múlva már boldogan integetünk Dudinak, aki a város központhoz elénk jön, -mi mással- természetesen biciklivel. Egy első emeleti lakásba vezet minket, ahol lepakolunk, majd egyenként elfoglaljuk a fürdőszobát. Dudi orvostanhallgató, és rutinos Couchsurfinges szállásadó. Ez a rendszer egy nagyszerű találmány, nem csak azért mert a világon gyakorlatilag bárhol ingyen szállhatsz meg, hanem mert olyan emberekkel kerülsz kapcsolatba, akikkel egyébként soha nem találkoztál, és közvetlen-közelről látsz bele a mindennapi életükbe. Dudi még egy órája sem ismer minket, máris odaadja a lakáskulcsot Árpinak, mert ő holnap délelőtt nem ér rá, és így vendégei szabadon jöhetnek-mehetnek a nap folyamán. Hát nem fantasztikus? Meglepett arcot vághatunk, mert Dudi elkezdi magyarázni, hogy náluk a lakásajtót nem nagyon szokás bezárni, és soha nem volt még lopás a háztömbben., arra meg végképp nem volt példa, hogy egy vendégül látott turistája visszaélt volna a bizalmával. Hiszen a vendégek otthon, ugyanígy vendéglátók. Jó sokáig csevegünk, felváltva meséljünk sztorijainkat eddigi kalandjainkról, és már megint én vagyok a leggyengébb angolos a társaságban :) Már jócskán elmúlik éjfél mire ágyba kerülünk. Én másnap reggel lehetőleg minél korábban szerettem volna elindulni, mert az idáig két nap alatt megtett távot visszafelé már egyben szerettem volna letekerni. Reggel hatkor kelek megpróbálom lábujjhegyen összerakni a bringám, és elindulok. Aztán öt perc múlva megállok, mert a hátsó kerekem leenged. Mint kiderült még előző nap egy üvegszilánkot szedtem össze, ami beszorult a gumi bordái közé, és szép lassan befúrta magát a belsőig. A temesvári járókelők legnagyobb örömére egy buszmegálló mellett kicserélem a belsőt, majd ismét felmálházom a bicót, és most már tényleg elindulok. Az idő gyönyörű, a lábaim mint egy jól olajozott gépezet úgy dolgoznak a pedálokon, egy alkalmas útszéli pihenőnél terülj-terülj kőasztalt pillantok meg, megállok, és pótolom az elveszített energiákat, majd indulok tovább, még nagyon messze vagyok.

Sokkal ritkábban állok meg, és sokkal gyorsabban hajtok, mint a csoporttal előző nap, így aztán a napnyugtát már Szedres határából nézhetem végig.

Összefoglalásul mit is mondhatnék? Jó érzés volt velük tekerni, ha csak erre a kis időre is, de részese lehettem vállalkozásuknak. Mert ez egy nem mindennapi vállalkozás. A kerékpárjukon felirat virít: Honeymoon around the world. Nászút a világ körül. Úgy hiszem ilyenbe csak fiatalon lehet belevágni, amikor még nem nyomasztja az embert a sok "mi lesz ha..." jellegű probléma, amikor még feltétel nélkül képes hinni elsősorban magában, és a társában. Én talán már erre képtelen lennék. Persze közben arra is gondoltam, mennyi kihívás, mennyi megoldandó probléma, és előre nem látható gond szakad ezzel az úttal ennek a nagyon kedves, szimpatikus párnak a nyakába. Ázsia kiszámíthatatlan országain, vajon sikerül-e gond nélkül átkelniük? Nem lesz-e túl nagy teher kapcsolatuknak ez az utazás? Mindketten gyakorlott utazók, hiszen Árpi végig kerekezte Európát, Zita pedig végigjárta az El Camino zarándokutat. Van tapasztalatuk, és kitartásuk egy ilyen feladathoz. Remekül beszélnek angolul, ha egy kicsit megfeledkeznek magukról simán átváltanak angolra egymást között is, így kommunikációs problémájuk csak akkor lesz ha nem találnak olyan embert aki beszélné az angolt, vagy a németet. Én mégis féltem egy kicsit őket, mert a világ gonosz része közben nem pihen. Remélem Zita hite, és kettőjük problémamegoldó képessége képes lesz végig vinni őket az egész úton, és valamikor 2-3 év múlva az ország egyik nyugati határátkelőjénél, megjelenik a zöld és a sárga Nasca fekvőbringa, az addigra már ütött-kopott Ortlieb táskákkal, és a két vándor megérkezik oda, ahol ismét bárkihez szólhatnak azon a nyelven, amelyen először is megszólaltak. Egy biztos, ha képes leszek rá, én valahol várni fogom Őket azon a napon, és egy napig megyek velük ismét, büszkén arra, hogy ismerhetem őket személyesen.

Ha valakit bővebben is érdekel a téma, a bicajos nászút blogja megtekinthető a 360fokbringa.hu címen, ahol Zita és Árpi a technikai lehetőségükhöz mérten naprakészen tájékoztat minket az utazásról.

Nagyvázsony túra

2011-06-12T10:09:00.004+02:00

Mi kerékpárosok hajlamosak vagyunk arra, hogy elbagatellizáljunk távolságokat, szintemelkedéseket, mintha emlékezetünk természetes védekezése folytán agyunk kidobná magából azokat a gyötrelmes tekeréseket, amikor megszenvedtünk minden megtett kilométerért, és minden méter szintkülönbségért. A térképen mindig olyan egyszerű minden, igen a domborzati színjelölés csakugyan egy kicsit barnább mint az Alföldön, de hát ez csak a Bakony nem az Alpok. Ez most is így történt, mikor az eredetileg tavaly nyári Nagyvázsonyi túrát terveztük. Nagyvonalúan elnéztünk a 270 km-es táv felett, és az összesen 600 m-nyi szintemelkedést sem vettük komolyan. Reggel hatkor elindultunk és néhány óra múlva már a Balatoni bringaúton tapostuk a pedált Szántód felé. Itt kompra szálltunk a lábunkban 110 km-el már előre örültünk annak, hogy mindössze 24 km van Nagyvázsonyig. De micsoda 24 km! Alföldi kerékpárosok sírva fordultak volna vissza az első tíz kilométerről, amit Aszófő és Barnag között küzdöttünk le. Gyakorlatilag egy folyamatos emelkedés az egész, néha egy kis visszazuhanással, ami csak azért van, hogy kezdhesd elölről az egészet. Mindehhez markáns északi szél természetesen az arcunkba, de mi már rutinosak vagyunk és tudjuk, hogy nincs az az emelkedő aminek ne lehetne a végére érni. Barnagtól, inkább lejtett, és csak keveset emelkedett a terep, míg végre begördültünk Nagyvázsonyba. Érdekes módon a vár méretei ellenére nem túl látható ebből az érkezési irányból, de mint fiam felvilágosított, Kinizsi nem azért épített oda ahova, mert stratégiailag ez volt a legmegfelelőbb hely, hanem sokkal prózaibb okokból egyszerűen csak azért, mert azon a helyen fakadt egy bőséges vízforrás. A vár magyarországi viszonylatokban jó állapotúnak számít, természetesen némi pénz ráfordításával sokkal jobb is lehetne, például a lakótorony tetejének rekonstrukciója biztosan sokat javítana a hosszútávú állagmegőrzésben. A vár környéke szépen rendben tartott, látszik , hogy a falu vezetősége nagy gondot fordít látványosságukra, erre a kis XV. századi lovagvárra. Miután megmásztuk a lakótorony lábizmokat próbáló csigalépcsőjét, és körbejártuk a várat, elindultunk haza. Itt már látszott, hogy az eredetileg tervezett érkezési időt jócskán túl fogjuk lépni, hiszen már ismertük azokat az emelkedőket, amit a tervezéskor még nem. Visszafelé némileg könnyebb volt a terep, már csak azért is, mert azok az emelkedők, amelyek odafelé megkínoztak minket, most lejtőkké változtak, és ők voltak többségben. Aztán mikor már megkönnyebbültünk, sikerült egy kanyarnál rossz irányba fordulnom, melynek következtében, nem a félsziget szélén vezető kerékpár úton közelítettük meg a kompkikötőt, hanem az Apátság mellett elhaladva, azt meg ugye megint csak elég magasra sikerült építeni anno, így a kikötőbe már elég elcsigázottan érkeztünk, és a tudat sem nagyon vigasztalt bennünket, hogy már "csak 110" km van hazáig. Gyors energiapótlás Szabadi-Fürdőnél az út melletti vendéglőben, és tekerés tovább. Simontornyánál újabb rövid pihenő, itt már kezdett sötétedni, így bekapcsoltuk a lámpáinkat, és a következő 40 km-t sötétben tettük meg. Jóval 10 óra után értünk haza, nem kicsit fáradtan, de elégedetten. 267 km-t mentünk a nap folyamán, egy kicsit belekóstoltunk ismét a Bakonyba, talán a legközelebbi tervezésnél már nagyobb tiszteletet is fogunk tanúsítani irányába.

Ez volt az első túra amiről videó összefoglaló is készült, ezt is nemsokára felrakom ide. De most néhány napig még nem lesz időm összevágni az anyagot, mert holnap egy új útra indulok. :)

Íme a túráról készült videó anyag:

24 óra Szedrestől - Szedresig

2011-05-14T14:54:00.004+02:00

A dolgok mindig a fejben születnek meg először, legyen szó egy világrengető új felfedezésről, vagy egy egyszerű bicajtúra tervről. Aztán eljön a pillanat, amikor valami átfordul, és a terv megvalósítása egy időponttal párosul, és innen már nincs visszaút. Az utolsó pillanatokban jön a megszokott kétely, hogy egyáltalán szükségem van-e nekem erre, hiszen körülbelül tudom mivel jár ami a negatív oldalát illeti, de a várt pozitív élmények miatti kellemes várakozás minden esetben felülírja ezeket az aggályokat.

Ez jár a fejemben miközben rákanyarodom a hatvanhármas útra az utcánk végén. Este hat óra van a tervezett indulás ideje. Egy újabb erőpróbára indulok, mely során 24 órán át fogok tekerni a lehető legkevesebb megállással. Az út eleje mindig vidáman indul, most is. Szélcsend van az úton még jelentős a forgalom, de tudom ez az idő múlásával csökkenni fog. Minimális a felszerelésem, csak a legszükségesebbeket viszem, néhány szendvics egy éjszakai megállásra, melegebb ruha, térkép, néhány alapvető szerszám, és tartalék belsők. Még telve vagyok energiával, ilyenkor nem is vagyok annak tudatában, hogy amibe kezdek, az sokak szemében őrültségnek látszik, de azt hiszem engem még ez is motivál, hogy valami olyan teljesítményt viszek véghez, ami a legtöbb ember számára lehetetlen vállalkozás lenne. Az "én is meg tudnám csinálni" beszólásokat nem tudom komolyan venni ezzel kapcsolatban. A valóság csak út közben derül ki, és ebben a pillanatban, még én sem tudom vajon hogyan zárul a most elkezdett túra. Elszánt vagyok, és kitartó leszek, mindössze ennyit tudok. Az első szakaszt ismerem térkép nélkül is, hiszen Bajáig rendszeresen kerekeztem már eddig is edzés gyanánt, Szegedig pedig mostanában szerencsétlenségemre többször is jártam autóval. Alattam az év bringája, a Chili, mit sem sejt még a rá váró hosszú útról, csak egyszerűen teszi a dolgát cipel engem, amerre vezetem. Ritkán megyünk harminc alatt, még messze vannak a fáradtság első jelei. A kerekek alatt surrogva fogynak az aszfaltcsík kilométerek. A hőmérséklet pont jó, a nap lassan kezd alábukni a horizonton, egy óra telt el az indulás óta, és már a szekszárdi Szent László hídon hajtok át a Duna felett. Szeretem ezt a kerékpárutat, igaz a minősége már szemmel láthatóan romlott az elmúlt három év alatt, mióta én használom, mégis elégedett lennék, ha mondjuk Pestig ilyen lenne az egyik oldalon a gát, és így lenne egy biztonságos alternatíva, a déli megyékből a fővárosba hajtani. Gépiesen pedálozok, közben jól elvagyok a gondolataimmal. Sokan nem szeretnek egyedül tekerni, pedig ennek is megvannak a maga előnyei. Senkihez nem kell alkalmazkodnom, és van időm egyedül lenni saját magammal, így nagyon sok gondolat megtalálja a maga helyét az agyamban, egyfajta tisztogatás, rendrakás eredményeként, amit ezek a hosszú magányos utak jelentenek. Az tény, hogy egy kicsit unalmasabb, mint társakkal tekerni. Közben a lenyugvó nap fényében megpillantom a Türr István hidat, Baja közeledik. Magamban jót mosolygok, mikor eszembe jut egyik kedves munkatársnőm, aki azt nyilatkozta, hogy a nyáron szeretne egyszer elkerekezni Bajáig. Ez a nagy túraterv. Úristen, hol vagyok én már ettől a szinttől! Ezt nem lekicsinylően gondolom, hanem azzal a megértéssel, mint aki már bejárta ezt a hosszú utat, ami az első öt kilométerestől vezet a ...meddig is? Nem tudom, csak azt, hogy a mai tekerés is csak egy újabb lépcső a történetben. Baja szélén az 511-es úton elkerülöm a várost, és a nagy halfőző bográcsos körforgalomnál ráállok az 55-ös számú útra. Ez most egy jó darabig a fő irányt jelenti. A nap közben eltűnik az égről, és érezhetően hidegebb lesz. Valahol meg kell állnom felöltöznöm, mert nem feltétlenül egy betegség begyűjtése a mai cél. A lehűlés sebességére jellemző, hogy Csávolynál még korainak tartom a megállást, Felsőszentivánnál, már fázom és megállok, pedig a két falu közt nincs több három kilométernél. Egy buszmegállóban felveszem a széldzsekimet, és már indulok is tovább. Lassan és biztosan sötétedik, de engem nem zavar, bízom a lámpáimban, és a fényvisszaverőkben. Szerencsére a forgalom ahogy vártam egyre gyérül, már csak ritkán találkozom autóval. A legtöbbnek élénk karlengetéssel tiltakozom a retinám kiégetése ellen, amit próbálnak a Xenon fényszóróikkal maradéktalanul elérni. De ma normálisak mert kivétel nélkül értik mi bajom van, és leveszik tompítottra a fényt. Az a baj, hogy a bicajlámpa nagyon kis fényerejéhez alkalmazkodott szemet nagyon bántja ez az ívfényszerű sokkhatás, amit ezek a modern reflektorok tudnak. Most egy kicsit bánom, hogy nem vásároltam meg a Chilihez tartozó 50 lux fényerejű lámpát is, akkor jobban is látnék, és az autósok is előbb kapnának észbe. De hát a pénztárca diktál, és lámpát később is vehetek, a fő, hogy ez a piros szépség az enyém lett. A szóban forgó járműcsoda közben csak fúrja bele magát a sötét éjszakába, csak a kerekei duruzsolnak megnyugtatóan. A falvakban elszórtan találkozom néhány emberrel, van ahol egy vendéglő teraszán ülnek kint, és gondolom néhányan csodálkoznak mikor elsuhanok mellettük. Vajon mit gondolhatnak rólam? Érzik, hogy ez a biciklizés több mint a szomszédfaluig eltekerni? Ezen gondolkodom, mikor a távolban kibontakoznak Szeged fényei, a szépen kivilágított bazilika kettős tornyával. 11.23 van amikor elérem a Szeged határát jelző táblát. A következő úti cél Makó, még nincs szükségem ennél több információra, ezért bízom a közlekedési táblákban, amik végül rendben át is vezetnek a városon, és rövid időn belül már a 43-as úton hajtok, ami Makóig visz. A késői időponthoz képest rengetegen vannak az utcákon. Ezt nem nagyon értem. A Római körúton, egymást érik a kutyát sétáltatók, egymást sétáltatók, futók, görkorcsolyázók, kerékpározók. Már itthon oldódik meg a rejtély, a fiam mondja a megoldást. Egyetemi város. A hallgatók egy kicsit más időbeosztásban élnek, mint egy átlagos város dolgozó lakossága. Áthajtok a Tisza hídon, innen nézve pazar látványt nyújt Szeged, már csak ezért az egy pillanatért is megérte eltekernem ide ma éjjel. A fokozódó hideg miatt fontolgatom egy pihenő beiktatását, erre Deszken kerül sor. 170 km-t jöttem szinte megállás nélkül, mert a dzseki felvétel az nem tartott annyi ideig sem mint egy átlagos piros lámpa. 29.8 km/h-ás az átlagom eddig. Ja kérem, az Alföldön nem kunszt tekerni. Próbálnánk meg ugyanezt a távot az Alpokban! A vízhatlan zsákból előszedem a meleg cuccaimat, és magamra veszem. Mindjárt egy kicsit jobban vagyok, főleg miután felszámolom a három darabos szendvics készletemet. Viszont a víz a kulacsomból ezzel elfogyott, pedig hideg ide-hideg oda a folyadékot pótolni kell, mert a dehidratáció nem kellemes dolog. Húsz percet állok körülbelül, és indulásra készülődöm. Egy pillantás a térképre, most már előveszem az otthon írt itinert is. Ez tulajdonképpen egy lista az érintett települések nevével, illetve ezen jelzem a nagyobb útirány változásokat is, hogy milyen irányba és milyen útra, vagy útról kanyarodok. Az a vicces, hogy ez szinte száz százalékban képes helyettesíteni a GPS-t, a pontossága mindössze az otthoni alapos felkészülésen múlik. Azzal nincs is most baj, csak a használattal, Makóra érve tudom, mert az itiner írja, hogy milyen irányba kell majd kanyarodnom, és milyen falvak felé, mégis én befordulok, egy Hódmezővásárhely felé mutató táblánál, ami ugyan helyes irány, hiszen az is az útvonal része, csak nem így terveztem. Ezt a fordulót néhány kilométerrel később kellett volna megtenni, Kövegy felé. Így levágtam jó darabot a tervezett útból, aminek nem nagyon örülök amikor rájövök a hibára, mert a fő célom az 500 km megtétele, és így még ki kell valamit találnom, ha előbb érek haza. De ez még végtelenül messze van. Az út egyik legnehezebb szakasza jön. Fizikailag még nem nagyon érzem az elmúlt kétszáz kilométert, de az álmosság egyre tolakodóbban próbál hatalmába keríteni. Sosem gondoltam volna, hogy az ember képes ilyen intenzív mozgás közben ugyanúgy elaludni, mintha autót vezetne. Persze ez is monoton dolog. Éjszaka egy könnyed tempóban, ingerszegény látvány mellett, érdekes dolgokat tapasztalhat magán a bicajos. Eddig csak olvastam erről mások leírásaiban, de most saját magam is megtapasztaltam. Ahogy megy az idő előre, jönnek az apró kis tévesztések. Véletlenül, kitudja hogyan, már a szembejövő sávban megyek, pirosnak látom a fehér színű fénysorompót, az árnyékokból a legképtelenebb alakzatok bontakoznak ki, amik egyszerre köddé válnak amikor odaérek melléjük. Egyfajta kábulatban vezetek, aminek érdekessége az, hogy úgy érzem egy idő után mintha aludtam volna, és frissebb vagyok. Ebben a félig alvó állapotban hajtok át Hódmezővásárhelyen, és Szentesnél érek el arra a pontra, hogy ha kell kutat ások, de víz nélkül nem tudok tovább menni. Szerencsére a város mellett meglátok egy Tesco-t, de sajnos ez nem az a 24 órán át nyitva tartó fajta, hanem a másik. Az áruház melletti benzinkút azonban nyitva, és elveimmel ellentétben, mely szerint benzinkúton nem vásárolok semmit, mert minden irreálisan drága, most örömmel tobzódom a shop kínálatában. Éhes még nem vagyok, egy tábla Milka csokival már megelégszem. Üdítőt veszek a cukortartalom miatt ez jó hajtóanyagot jelent, na és vizet, amivel feltöltöm a kulacsom. Elégedetten bár most már kicsit megkopott fittséggel ülök fel a bringára és megcélzom az itiner következő pontját ami Csongrád. De egy órán belül visszatér az álmosság ezúttal erősítést is hoz, és hiába minden igyekezetem, hiába a felkelő nap, be kell látnom, hogy muszáj egy kicsit aludnom, mert így nem tudom a túrát befejezni, vagy a dekoncentráltság miatt fogok balesetet szenvedni. Egy buszmegállóban megágyazok a Chili szivacsán, és a tőlem 5 méternyire robogó kamionok dübörgésétől, és mindent átható rázkódásától cseppet sem zavartatva elalszom. Harmincnyolc perc múlva a telefonom ébreszt, hiszen már a hasamra süt a nap. Az a meglepő, hogy mintha kicserélték volna a világot körülöttem, ismét pozitívan látok mindent, és kész vagyok az indulásra. Ennyit jelent, ha az idegek egy kicsit pihenni tudnak. Ezt mindenkinek javaslom, aki autóval is közlekedik, hogy ne vezessen az elalvás határán, inkább álljon meg, és fél órát egy órát aludjon, ez az idő nem hiányozhat senkinek, és ez után garantáltan képes lesz levezetni a hátralévő távot. Megyek tovább. Életemben nem jártam még erre. Bugac. A pusztai létnek van némi pejoratív csengése nálunk. Ahogy elnéztem ezeknek a településeknek a házait, a legtöbbtől lenne mit tanulnia kényes városi népeknek, rend és tisztaság terén. Na és ami ordít mindenről, a munka, a folyamatos, áldozatos munka. Nincsenek ácsorgó, unatkozó, trécselő emberek. Közben az eső is elkezd szemerkélni, de ez senkit sem zavar. Mindenki dolgozik valamit, látszik, hogy itt ez az élet. Válogatom közben a boltokat, ide nem megyek be mert túl kicsi a bolt, biztosan nincs választék, ez még nincs nyitva, ez kocsma ide pláne, aztán Orgoványban találok egy Coop boltot. A boltos hölgyek olyan kedvesek velem, hogy már azon csodálkozom, hogy ez biztosan egy magyar bolt, nem mentem át véletlenül a határon valahol, nagy álmosságomban? Egy gyönyörű fánkkal, és egy meggyes rétessel, no meg persze az elmaradhatatlan folyadékokkal távozom a boltból, és a szemközti parkban egy padon letelepszem, és kényelmesen megreggelizem. Éppen 10 óra van délelőtt, mikor Orgoványból, a buszmegállóban állók kíváncsi pillantásaitól kísérve ismét felülök, és hamar 30 feletti sebességgel kirobogok a faluból. Még nyolc órányi biciklizés van hátra, a kétharmadán túl vagyok. Kissé megnyugtat az a tudat, hogy most már tulajdonképpen hazafelé közeledek, illetve egy jó nagy kört teszek Szedres körül, aminek a sugara körülbelül egyforma, és a sugáron át, bármikor rövidíthetek, ha képtelen lennék tovább menni. De valahol már érzem, hogy erre nem fog sor kerülni, hiszen minél többet megyek, annál nagyobb veszteség lenne, ha az előre kitűzött célt, a huszonnégy órás tekerést nem tudnám befejezni. Felsőjárás, Izsák, Kisizsák, aztán a hosszú 52-es út, aminek sosem akar vége lenni. Ráadásul feltámad az északi szél, ennek nem örülök, igaz az időjósok megjövendölték, így számítottam rá. Sajnos most jó darabig egészen Sárbogárdig akadályozni fog ez a szembe szél, így biztosan nem lesz már annyira jó a távolság eredményem mint amilyen egy szélmentes, vagy csak enyhén szeles napon lehetne. Hát ez minden csak nem az. A szél egyre jobban erősödik, és belőlem egyre több energiát vesz ki. Ember még nem örült így a solti rádiótoronynak, mert végre nem az unalmas egyenes főúton kell tovább mennem. Tanulva az első hibából, Dunaföldváron hűen követem a kidolgozott itiner ezúttal utcaszintű leírását, és tényleg hamar meg is találom a városból a Matild-tó felé vezető utat. Szép ez a tó, kár, hogy most a szél miatt haragos hullámokat vet. Mint ahogy én is, pedig tudom, hogy ha van valami, amin nem érdemes dühöngeni az a szél, mégis nagyon bosszant, hogy tudom most repülhetnék ezen a szakaszon, hiszen ez a reku fő erőssége az enyhén hullámzó terep, amikor a lejtőn szerzett energia felvisz az emelkedő háromnegyedéig, és mire kezdenél lassulni, már megint egy lejtőn száguldasz lefelé. Ez a száguldás most 24 km/h, máskor ennyivel szoktam az emelkedőn felfelé menni, az most 12-14. Ráadásul mindez milyen fárasztó. Sárbogárdon egy rövid megálló egy fagyi erejéig, ami meglepően finom, aztán gyerünk tovább. Most már sokszor bejárt hazai pályán haladok, kiszámítható, hogy két órával a tervezett előtt fogok hazaérni, tehát még tovább kell mennem, mert a véletlen rövidítés miatt sem a huszonnégy órám, sem a tervezett legalább 500 km nem lesz meg. A következő pihenő már otthon van, egyben újabb energiát merítek a készülődő finom vacsi illatából. Így hamar útra kelek ismét, hogy megadjam magamnak a kegyelemdöfést, mert erre az időre, már romokban vagyok Nincs olyan izmom ami ne fájna, a nap ropogósra égette a combomat. Itthon körül már könnyedén tervezek, ezúttal tényleg kényelmes tempóban tekerek. Elmegyek Szekszárdig és vissza, és még Medina irányába egy rövid távot, hogy az ötszázra egy kis plusz is legyen. Hatkor betolom a Chilit a garázsba, ezt a nagyszerű járgányt, ami közönyösen gurult végig 24 órát, hibátlanul váltogatva a sebességfokozatokat, gyorsulva és megállva a kellő időben, mint egy precíziós svájci karóra, tette a dolgát amire az alkotói megálmodták.

Ne kérdezze tőlem senki mi szükség van egy ilyen útra, nem tudok válaszolni. Célom volt saját határaim felmérése, ami már kezdettől egy paradox dolog, hiszen ettől a felméréstől, az eddigi határ már eleve kitolódott, hiszen újabb edzettség, tapasztalat rakodott rám, melynek hatásai a következő úton már előnyt jelentenek. Van egy stílus úgy hívják "brevet", ebben a kerékpárosok egy kötött szintidőn belül, egy kijelölt, de nem megjelölt útvonalon, önellátó módon hajtanak végig, a pihenési idő beleszámít a teljesítés idejébe. Már régóta szerettem volna kipróbálni, hogy képes vagyok-e egy ilyen jellegű teljesítményre. Nos, a hivatalos brevet rendezvényeken 1000 km megtételének szintideje 75 óra. Úgy hiszem megfelelő tervezéssel, több pihenővel, lassabb átlagsebességgel sikerrel vennék részt egy ennél sokkal hosszabb úton is. De ez nem éppen vágyaim netovábbja , most elég ez is a dicsőség falamra, hogy 24 óra alatt 502 km-t voltam képes megtenni. A nettó tekerés idejét nem tudom, mert kb. félúton sikeresen lenulláztam a lábammal a komputert, de úgy gondolom két óránál nem álltam többet biztosan. Ezen kívül persze célom volt még a pozitív élmények szerzése, ami abszolút meg is valósult, hiszen ismeretlen tájakon jártam, és az éjszakai városok látványa egy különleges pluszt adott mindehhez. Az úton három kilót fogytam, ami azt jelenti, hogy nem igazán helyesen táplálkoztam, ennél többet kellett volna enni, de ez pillanatnyilag egyáltalán nem baj, hiszen van rajtam plusz bőven még így is.

Most pihenek, regenerálódom és ezt követően ismét elkezdem törni a fejem a következő úti célon. This is me. :)

Kerékpáros útvonal 971009 - powered by Bikemap

Kép: http://www.metrophotochallenge.com/

Szemet szúr...

2011-05-08T14:42:00.003+02:00

...hogy egyes autósoknak csak az szúr szemet ami nem autó. Csak a tompitott fénnyel közlekedő autót tartják az úton láthatónak. Bizonyítékul erre egy beszélgetés részlet.

Autós érdeklődik a fekvőbringámról:

Autós: Nem veszélyes ez az utakon?
Zéta: Mire gondolsz?
A: A láthatóságra, hogy alacsonyabb mint egy normál bicikli.
Z. Tehát ha alacsonyabb akkor már nem látható?
A: Nem annyira.
Z. Akkor ezt szeretném tisztázni. Mi az a határ amit még meglát egy autós szerinted? Mondjuk egy motoros még látható, de a versenybringást már elütik, esetleg ez még látható, de a rekus potenciális hulla? Vagy ha a rekus még látható akkor a gyerekbiciklik láthatatlanok számodra, vagy a gyerekeket megkímélve csak az ennél kisebbeket ütöd el? A kutyám még reménykedhet, de a macskámnak már nincs esélye? Ezek szerint Te minden útra eső faágon áthajtasz, az összes kátyúval egyetemben?
A: Nem erről van szó, csak a kevésbé láthatóságról.
Z: Naponta rohannak hátulról, kamionba, buszba, egymásba autósok, ez is a láthatóság miatt van?
A: Dehogy, ez követési távolság probléma.
Z: Az pedig sebességtúllépés probléma, mert ahogy felszabadul egy autónyi hely két másik közt, rögtön megelőz egy harmadik, és beáll a kettő közé, teszi ezt 100 km/h feletti sebességnél. Ez az ami tényleg baromira veszélyes, de autóból ez nem tűnik olyan vészesnek. Ha látnátok magatokat kívülről, hogy néha mit műveltek...
A: Igen ez tényleg így van.
Z:Maradjunk annyiban, hogy szabályos sebességekkel közlekedve lakott területen kívül, és belül nappali fényben minden kerékpáros látható. A magukra igényes, felelősséggel rendelkező, normálisan gondolkodó kerékpárosok, amilyenek a hosszútávú bringaturisták, éjszaka is tökéletesen észlelhetők bőven a féktávolságon kívülről. Nálunk nem kérdés a lámpa, és fényvisszaverő használat, inkább jellemző, hogy túlbiztosítjuk a láthatóságunkat és némelyikünk csak annyira van szolidan kivilágítva, mint egy benzinkút. :)
A:.....(mély hallgatás)

Ennyi a részlet.
Visszatérve az autósok látására, úgy emlékszem a jogosítványhoz jutás, és annak rendszeres meghosszabbításának feltétele a sikeres látásvizsgálat, ahol egy néhány méterre lévő tábláról kell pár milliméter magas betűket helyesen elolvasni. Garantálom ennél egy rekus sokkal láthatóbb.
Minden autósnak üzenem, bármennyire fáj, a közút, mint ahogy a neve is mutatja, nem csak az autósoké. Ha tábla nem tiltja, azon a kerékpáros teljes joggal közlekedhet. Ezért aztán teljesen felesleges minden találkozásunkkor megsértődni a kerékpárosok puszta léte miatt. Az úton rajtunk kívül még előfordulhatnak (remélem a velomobilok is egyre nagyobb számban kezdenek majd terjedni), motorosok, mozgássérült járművek, állati erővel volt jármű, elszabadult, elkóborolt háziállatok, mezőgazdasági gépek, valamint bármikor bárhol lehetnek, őzek, vaddisznók, szarvasok, és madarak, útra dőlt fák, ágak, teherautóról leesett tégla, vagy betongerenda. Ezt mindet időben meg kéne látni, megállni, vagy megelőzni, esetleg kikerülni. Az autózás egy ilyen móka. Nem véletlenül mondjuk rá, hogy veszélyes üzem, de az, hogy kinek mennyire veszélyes az többnyire az illető agyában dől el. Az elmúlt három évben közel 20.000 km-t kerékpároztam, éles helyzet nélkül, ennél egy kicsivel többet autóztam karcolás nélkül. Igaz sosem sietek, de nem azért mert egy ráérős manus vagyok, aki mindenhonnan elkésik. Van egy titkom. Időben indulok el mindig, mindenhova. :)
Jó utat mindenkinek!

Heti nyüanszok

2011-05-04T18:34:00.004+02:00

Behívnak egy állásinterjúra, az életrajzom alapján, azon sikerrel átmegyek, majd néhány nap múlva elutasítanak, mert túl messze lakom a cégtől (26 km). Még a leendő majdnem főnököm sem érti az esetet. Nincs magyarázat, a rendelkezésre álló információk alapján. Tehát valamit még nem tudunk. :(
A mai naptól hivatalosan is madárbarát a kertem, amit egy kis táblán hirdetek büszkén. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület "Madárbarát kert" programján vettem részt sikerrel ennek eredménye ez a kis tábla. :)
Feleségem este hattól reggel hatig dolgozik egész héten, és még a jövő héten is. Én reggel hattól délután négyig. Beszélő ipari robotok vagyunk a cégek szemében, és ezt már nem is titkolják, hiszen van olyan főnök aki utasította (!) a beosztottjait, hogy munkaidőn belül nem gondolhatnak a családjukra, csak a munkára koncentrálhatnak. Szomorú lenne a világ ilyen emberekkel, akik csak a munkájuknak élnek, és nincs bennük semmi ami emberi. Lehet, hogy a főnököt tényleg ilyen anya szülte, nevelte, szerencsére velünk nem ez a helyzet. :(
"Ez támadónő" mondja az egyik humoristánk a védőnőre, és igaza van. Ez a teljesítménycentrikus gondolkodás ami körülvesz minket, már csecsemőkorban kezdődik, amikor a babáknak minden életkorban különböző szinteket kell teljesíteniük. Kérdem én. Ki határozza azt meg, hogy egy néhány hetes babának emelni kell tudnia a fejét hason fekve az x-edik héten. Miért pont az x-ediken? Miért nem x-2, vagy x+3 ez az időpont? Lehet egy mindenkire megfelelő szabályrendszert felállítani? Kell ez? :(
Néha egy régi barát többet tesz értem, mint én saját magamért. Ez borzasztó jó érzés, és még az sem fáj így már annyira, hogy (szerintem igazságtalanul) nem kaptam meg az állást. :)

Lomis túra

2011-05-01T15:59:00.002+02:00

Tegnap kivételesen autóval túráztam. Történt ugyanis, hogy anyukám kerékpárja, ami egy néhány éve történt alkalmi vételből származott, a haldoklásának végső szakaszába érkezett, és húgom kitalálta, hogy mi lenne, ha vennénk neki egy jobb állapotú használt bringát a mindennapokra, meg hát anyák napja satöbbi. Az ötlet jó volt, én rögtön fel is túrtam a Vaterát egy használható példányért, amit hamar meg is találtam, és a fényképek alapján jónak láttam. A szóban forgó példány egy Puch Clubman női kerékpár, és Sümegen található, ahova kalandos úton egy osztrák lomtalanításra szakosodott emberke segítségével került. Miután "leütöttem" a Vaterán a terméket nem volt más hátra, mint hazaszállítani a járgányt. Szombaton délután feleségemmel kirándulásként felfogva, nyakunkba vettük a Balaton-Felvidéket, már úgyis régen voltunk csak kettesben kötetlenül, ezért aztán egy nagyon kellemes délutánnak néztünk elébe. Út közben átmentünk Kolontáron is a vörösiszap katasztrófáról elhíresült falun, ahol még mindig látszanak az esemény nyomai, de láttuk a falu másik végén épülő új lakóházakat is több utcányi terjedelemben. Néhány perccel később már a sümegi vár impozáns látványában gyönyörködtünk. A eladó címén, hihetetlen mennyiségű árú várakozik eladásra. Nehéz lenne felsorolni, de még csak a kategóriákat is, amelyekkel találkoztunk. A kerékpároktól kezdve a dobfelszerelésen át a gyerekruhákig minden kapható, persze nevetséges árakon, hiszen itt beszerzési árról nem is beszélhetünk, mindössze a hazaszállítás költsége merült fel az eladó számára. A már virtuálisan megvásárolt kerékpár "élőben" is úgy nézett ki mint a képeken, nem tagadhatta le használt mivoltát, de korához képest remek állapotban volt. Miután mentem vele egy kört, kifizettem az eladónak, és még egy kicsit nézelődtünk a lomtárban, ahol én egy szobakerékpárt találtam. Csak néhány órával előtte beszélgettünk arról a feleségemmel, hogy kéne egyet venni, mert nagyon rossz a téli időszakok edzésmentes hónapjai után újraindulni minden évben. Mellékesen rákérdeztem az árára, és az eladó olyan árat mondott, hogy én hanyatt-homlok szaladtam egy ATM-et keresni a belvárosban, hogy megvehessem. Egy szondafújásos igazoltatással később már vissza is tértem, és boldogan szuszakoltam be a vásárfiát a teherszállítóvá avanzsált Szuzukiba. Ennyi lomból az eladó sem lehet naprakész, így hozzácsapta a szerinte két darab fejpántot a bicajhoz, ami valójában két darab Polar gyártmányú mellkasi jeladó, és az új áruk darabonként annyi, mint amennyiért az egész bicajt vettem tőle, nem beszélve az SPD pedálokról, aminek szintén nem volt tisztában az értékével. Amikor hazaértünk rögtön kiderült, hogy még az addig gyanítottnál is jobb üzletet kötöttünk, mert a vásárolt szobabicikli igencsak márkás holmi, egy Tunturi E 420 ami még használtan is mellkaspántok és pedálok nélkül minimum háromszorosát éri a piacon. Szóval most mindenki örül, anyukánk az új bringájának, mi annak, hogy sikerült neki örömet szereznünk, én örülök a jó áron vett új edzőtársamnak, akivel a téli hosszú hideg estéken fogjuk gyötörni egymást.

Még annyit ehhez a lomi dologhoz, hogy teljesen hihetetlen számunkra, hogy ilyen jó állapotú tárgyaktól a kintiek képesek megválni, és teljesen lehangoló az a tudat, hogy mi ezt az életszínvonalat, már valószínűleg soha nem érjük meg ebben az országban.

Az osztrák Csepel, Puch.

Tunturi szobabringa

A "fejpántok" :)

Keresztények között

2011-04-29T19:55:00.000+02:00

Érdekes dolog a vallás, és az azt gyakorlók lelkivilága. Vajon mi késztet minket arra, hogy megkereszteljük gyermekeinket? Miért fontos számunkra még mindig két évezreddel Jézus után ez a tulajdonképpen primitív emberi szertartás? Akkor is ilyen lennék, ha a szüleim, nagyszüleim nem hithű keresztények lettek volna, és nem látom magam előtt templomba járó példájukat? Vajon mi késztet embereket arra, hogy felnőttként megkeresztelkedjenek, mint ahogy ezt a Húsvét hétfőjén tette egy férfi a templomunkban? Mindezek mögött talán az istenfélő ember gondolatai vannak, aki nem tudja elviselni a lelkiismeretére nehezedő terhet, amit az a tudat jelent, hogy nem a keresztény normáknak megfelelően él, viselkedik, érez. Ez a megfelelni akarás, aztán végighajtja az ősök által már sokszor bejárt úton, ami a keresztelőtől az egyházi temetésig tart. Ezen a Húsvéton, a szedresi református templomban egy újabb kis ember indult el a kereszténység útján. Miközben néztem a szertartást az jutott eszembe, hogy a templomot ahol állunk ennek a babának az őse (az én dédapám) alapította többek közt, és a családunkban a most keresztelt emberke már az ötödik generációt képviseli, aki e falak között mondhatja majd el, ugyanazokat az imákat, melyeket az ősei is mormoltak már száz éve. Azt hiszem talán már csak a vallásban lehet megtalálni ezt az állandóságot, ami képes még ily módon generációkat is összekötni, és azok a gyerekek akik ezt felfogják, részesei lesznek valami nagyobb valaminek, amit az egyszerűség kedvéért hívhatunk most kollektív emlékezetnek is. A fiam azt mondta a hétvégén, hogy "egyszer eljövünk templomba és napokig nem térünk magunkhoz a katarzistól", ami ugyan túlzás, de meglehetősen közel jár az igazsághoz. Én már ezen a helyen régóta megnyugvást érzek, magamba szállva látom saját jelentéktelenségemet, és egyben azt a kikerülhetetlen sorsot, melyet az élet nekem és minden elődömnek szánt, mint megkerülhetetlen karmára úgy gondolok erre az útra, melynek lépésről lépésre követem a nyomvonalát, és aminek ugyanilyen törvényszerűen egyszer a végére fogok érni. Ennek az útnak az elején jár a család legkisebb tagja a pici Attila, aki most már keresztényként viselheti ezt a szép ősi nevet, és remélem, egyszer majd sok év múlva szülőként áll ő is ebben a templomban, és úgy nézi a keresztvíz alá tartott gyermekét, azzal a meghatottsággal, és az új élet felett érzett örömmel, amivel mi néztük őt hétfőn április 25-én az Úr 2011-edik esztendejében.


A ceremónia.

Vége a megpróbáltatásoknak.

Balatonkör, Zéta módra.

2011-04-22T21:56:00.001+02:00

A múlt héten rendezték meg a minden évben szokásos Balatonkör rendezvényt, amelyen az idén több mint 1200-an indultak. Én valamiért viszolygok ezektől a nagy létszámú kollektív élményektől, főként mert tudom, hogy rekuval résztvenni egy ilyen eseményen, még az átlagosnál is komplikáltabb. Ugyanis két dolog szokott előfordulni. A bringások fele engem tart fel, a másik felét én tartom fel, nem beszélve néhány országutis versenyző olthatatlan utálatáról, amivel a fekvők iránt viseltetik, és az ezzel kapcsolatos beszólások sem hozzák meg a kedvem a közös tekeréshez. Így aztán elhatároztam, hogy egy héttel később megrendezem a magam Balatonkörét ezen a jeles napon, ami a Föld napja a feleségem születésnapja, és édesapám halálának évfordulója, felállítok egy egyéni rekordot, az egy napi táv terén.

A recept egyszerű volt:

végy egy Chilit
szereld fel a lehető legkevesebb málhával
állítsd be hajnali fél háromra az ébresztő órát.
tekerj el a Balaton partjára
indulj el úgy, hogy a tó mindig a bal kezed felől legyen
addig taposd a pedált míg visszatérsz a kiindulási pontra
tekerj haza

Kitalálni könnyű volt. Tekintve, hogy a tó 80 kilométerre van tőlünk, és a kerülete 205 km rögtön látszott, hogy még soha nem tettem meg ekkora távot egy napon.

De bíztam magamban, és a Chiliben, a múlt héten a 197 km meg sem kottyant. Igaz ez egy kissé becsapós, hiszen kétszáztól lesz érdekes a dolog, háromszáz felett pedig már igazi gyötrelem is lehet. Reggel nekivágtunk fiammal, aki nem vállalta az egész távot, "csak" a tóig kísért, majd visszafordult. Én hűen követtem az alapelképzelést, csak a legszükségesebbet vittem. Rövidnadrágban indultam, kesztyű nélkül. Ezt Cece környékén már nagyon bántam, mert gyakorlatilag érzéketlenek voltak a végtagjaim a hidegtől, de bíztam a napsütés majd megoldja a problémát, de ez csak kilenc óra körül jött el, amikor már Badacsony környékén jártam. Maga a balatoni kerékpár út sokat fejlődött az elmúlt tíz évben. Az északi oldalon viszonylag egyszerű eltalálni, jók a táblázások, és több a jó minőségű szakasz mint a rossz. A déli oldalra ugyanez nem mondható el. Rettenetes állapotú útszakaszokkal találkoztam, és néha komolyan aggódtam a Chili épségéért, mikor hirtelen egy ugrató hatására a levegőbe pattant, és visszaesett. Nem értem az osztrák fák, miért nem nyomják fel a Dunau-Radweg bitumenjét? Nálunk jellemzően az a jelenség, hogy minden nagy fa mellett kocog össze a bringás foga, úgy rázkódik alatta a gép. De nem akarok keseregni, mert legalább van kerékpárút, olyan amilyen, de körbe lehet tekerni a nagy vizet szinte teljesen, úgy hogy nem kell a "vadak" közé menni. Sőt mindenhol látható volt, hogy gondozzák is az utak környékét, sok fűnyírós embert láttam, és állítottam meg a munkában arra az időre, míg elhaladtam mellettük. Az megint csak egy apróság, hogy a lenyírt fű az úton hever fadarabokkal ékesítve, ami nagyon kellemetlen tud lenni egy derékszögű kanyarban. Minden esetre azért ezek a rossz szakaszok nekem nem csináltak ahhoz kedvet, hogy gyakran tegyek tó környéki túrákat, igaz a Chili érzékeny is a döccenőkre, a 7 bar-ra fújt gumijaival, és a merev vázával.

Hazafelé péntek délután lévén, megint találkoztam egy-két idiótával akik dudával ijesztettek félholtra, számukra biztosan jó poén volt. Egy bécsi rendszámú autó, nem túlzok, tíz centis oldaltávolságot tartott miközben megelőzött. Ezek a labancok is csak otthon vezetnek normálisan, ha átjönnek ide, ugyanolyan vaddisznókká válnak mint a magyarok. Ez miért van?

Örülök, hogy úgy sikerült a nap ahogy elterveztem.

A száraz tények:

Összes megtett út: 371 km
Átlagsebesség a teljes útra 25.4 km/h
Indulás 03.04, érkezés 19.32.
Pihenők száma: négy. Balatonakarattya-Keszthely-Siófok-Cece
Műszaki hiba nem volt.
A biciklisnek mindenféle baja volt Keszthelytől. :)

Balatonudvari temető kétszáz éves sírjai

Látod a vulkánt?

Ne örülj, nem mindenhol ilyen jó az út.

A Balatont nem tudtam fényképezni, mert mindig szembe voltam a nappal. :)

Ha a könnyedség a szempont, Chili.

2011-04-19T21:24:00.001+02:00

A hétvégétől hivatalosan is az enyém az a bicaj amit eddig csak próbálgattam, és a neten keresztül a nyálam csorgattam utána. Azt hiszem, már az első harminc kilométer után sem voltak nagy kétségeim, hogy szükségem van rá, de az első négyszáz során már biztossá vált, hogy kell nekem ez a bicaj. Mert szép, mert gyors, mert elképesztően gyorsítható, mert kényelmes. Nekem mint csóró kisegérnek ez az első olyan kerékpár az életemben, amelyen valóban értékes alkatrészek dolgoznak együtt. FSA kerekekről eddig csak álmodoztam, mint ahogy a tárcsafékről, vagy a kompozit ülésről, amelyen egy valódi Recusit szivacs van, ami kényelmes, mégis tart, nem szívja be a vizet, mégis mosható, nem izzaszt, és még szép is. A bringa értékes, mégis ellopni nem érdemes. Egyrészt mert úgysem tud vele más tekerni (ahogy Laci kollégám mondta nemrégiben "Azokat akik ezzel elsőre el tudnak indulni személyesen ismerem"), ehhez sok gyakorlás kell, másrészt mert egyedi gyártmány, és a rekusok az ország bármely pontján felismerik és ha nem én megyek vele, valószínűleg le is ütik az illetőt. :) Számomra ez a bicaj nagy előrelépés, persze még mindig nem verseny kategória, hanem túra, de engem sosem motivált a versenyzés, csak maximum saját magammal. Inkább az érdekel, hogy egy egész napos tekerés során az átlagsebességem alkalmas legyen minél nagyobb távok megtételére. Természetesen mindez csak rövid távon értendő, hiszen a csomagos túráknál, maga a csomag már súlyos lassító tényező, és ott kevésbé számít az idő is. De nem is ezért vettem, hanem az egy napos utak könnyed, vagy embertelen tekeréseihez. Hiszen egy Race Across Hungary (keresztül Magyarországon) "túra" csak egy napos de a maga 685 km-es távjával nem nevezném könnyednek. Ezzel a bicajjal már akár egy ilyen erőpróbán is részt vehetek, ha akarok. A másik felhasználási terület a napi munkábajárás, hiszen a Chili igazi sprinter. Ez mindjárt kiderült az első napokban, amikor percekkel előbb érkeztem a munkahelyre, mint ami addig megszokott volt. Aki bicajozik, az tudja, hogy 5 perc különbség 15 kilométeren az jelentős átlagsebesség növekedésből adódhat csak. Itt is ez történt az eddigi 25 km/h körüli átlagom, mostanában, már 30 és az felett mozog. Ez olyan mintha hirtelen megerősödtem volna. :)

A hétvégén 197 km-t mentem Atomnyúl kíséretében, aki meggyőződhetett róla, hogy a 25 km/h-ás átlag tartása számomra semmi nehézséget nem okozott még ilyen nagy távon sem. Valószínűleg egy kicsit utálta is néha szegény járgányt, és engem, amikor például egy emelkedőn ahol számára az addigi tempó is nehéz volt, én elkezdtem gyorsítani. De nem tehetek róla, nem bírtam magammal. :) Ez a túra egyébként egy spontán első kerék meghajtású fekvőbringa találkozó is volt, hiszen a Budapestről érkező három társunk is ilyennel érkezett, és valahol Pákozd környékén találkoztunk. Egy kis beszélgetés egy büfé kerthelyiségében, majd útnak indultunk közösen egy rövid szakaszon még egy irányba, közben történtek bicaj cserék, teszt célzattal, majd ők haladtak tovább északnak, mi pedig egyre inkább délnek fordultunk. Már nagyon régen éreztem magam ilyen jól egy túra alatt, és hogy mennyire nem volt megerőltető annak legjobb jele volt, hogy másnap az izmaimban semmi jele nem volt az előző napi biciklizésnek. De könyörgöm, ez azért mégiscsak majdnem 200 km volt! :)

Szóval a Chili marad, ő lesz a sprinter, a versenyző jellegű, a rövidtávú, a könnyed. Közben persze van a Action Bents is, ő a hosszútávú öszvér, a kényelmes, az áramot termelő, az utánfutót húzó, és táskákat cipelő.

Közben az elmúlt időszakban átálltam az SPD rendszerre, aki nem tudja, hogy ez mi, annak elmondom, ez egy különleges pedált és egy hozzá kapcsolódó cipőt jelent, amely hajtás közben összekapcsolódik mint egy patent, és csak bizonyos mozdulatra válik újra szét. Ez azért jó, mert a nem esik le a lába a bicajosnak egy döccenőnél a pedálról, valamint mert úgymond "körbe teker" azaz húzni is képes a cipő talpával a pedált ezáltal hatékonyabban használja a lábait. Nem is értem így utólag mit vacilláltam eddig ezen. Sokkal jobb így tekerni, innentől ez nálam alap felszereltség lesz a bicajokon.

A seb gyógyult, labor eredmények jók, visszatért az énekhangom. Szép az élet! :)

Mert az élethez kell egy kis fűszer.

2011-04-03T10:48:00.005+02:00

Tegnap elég mozgalmas kerékpáros napom volt. Reggel fél hatkor már a Székesfehérvárra tartó buszon ültem, és a felkelő nap már a megyén kívül talált. Fehérváron aztán viszonylag könnyen megtaláltuk egymást kerékpárostársammal Lacival (Python), akivel tovább robogtunk és Seregélyes-Szőlőhegyen felvettünk egy harmadik bringást Józsit(Lompi) bicajával együtt, és nem sokkal ezután már az M7-esen haladtunk Budapest felé. Az úton olyan kívülállók számára teljesen érdektelen témákról beszéltünk, mint az első és hátsó hajtás, összteleszkóp vagy merev váz , épített vagy gyári kerékpárok és ezek előnyei-hátrányai. Pesten először Laci lakására mentünk, majd gyors kerékpárosgúnyába öltözés után elindultunk a tizenharmadik kerületből Budakalászra, ahol a fekvőbicajosok ez idáig egyetlen boltja található, ami ezen a napon ünnepelte negyedik születésnapját. A fekvőbicajosok társadalma még viszonylag kis közösség, így szinte mindenki ismer mindenkit, ha nem is személyesen hát virtuálisan. Rövid ideig kulturáltan csorgattuk a nyálunkat a boltban található gépcsodákon, ezután én kipróbáltam azt a bringát, amit egyszer, talán a nem távoli jövőben sikerül majd beszerezni. Úgy hívják Tour Easy, egy igazi öszvér, a hosszútávú túrázás bajnoka. Kicsit meghajtottam az Omszki- tó körül, és olyan volt amilyennek elképzeltem. Könnyű, és iszonyúan kényelmes, de egy próba nem próba, főként ha ilyen rövid, ezért megígértem Attilának, aki a bolt tulajdonosa, hogy az egyik szervezett túrájukra eljövök, kibérelem ezt a járgányt, és megyek vele 50-60 km-t. Sajnos az ára elég magas, így erre még gyűjtenem kell egy keveset, de nem lehetetlen vállalkozás. Sokáig nem maradhattunk, hiszen én még kerékpárral szerettem volna sötétedés előtt hazaérni, így egy rövid kör után — ami alatt én egy igen kellemeset estem az ártéri erdő kerékpárútján :) — visszaindultunk Laci lakására, majd ismét autózás következett Seregélyesig. Itt összekészülődtem, és útnak indultam. A táv hazáig kb. kilencven kilométer, és ezúttal végre nem ismeretlen úton hajthattam a bringát, hanem már többször is bejárt terepen. De essék néhány szó arról amiért mindez történt. A következő napokban egy új bicajt hajtok, amit gyártása közben is gusztálgattam már a Neten, és mikor elkészült nagyon elégedetten néztük mindannyian a fotókat róla. A neve Chili. A tervezés Laci agyszüleménye, a kivitelezést Józsi az ország legrutinosabb fekvőbicaj készítője végezte. Kettőjük teljesítményének eredője ebben a bicajban csúcsosodott ki. Egy nagyon profi, és szép kerékpárt sikerült összehozniuk néhány hét alatt. A siker persze nem véletlen, hiszen az előző gépek gyártási tapasztalatait felhasználva, már képesek voltak elkerülni a gyermekbetegségeket, és profi alkatrészek felhasználásával megvalósult a tervezésnél kitűzött cél. Egy gyors, merevvázas rekumbens. A következő két hét tesztüzem lesz. Próbálgatom, lehetőleg mindenféle körülmények közt, hogy eldöntsem, tudunk-e együtt élni. Miért kell nekem még egy bicaj? Azért mert a legtöbb esetben csak rövid távokat megyek (értsd 150 km-nél kevesebbet :)). Ehhez jobb egy könnyű bicaj, amivel lehet haladni, és csak a legszükségesebb kellékeket szállítom, egy széldzseki, némi szerszám, pótgumi, naptej, szőlőcukor, egy kulacs ital. A másik hatalmas előnye ennek a gépnek, hogy egy kerékpárszállító táskába pillanatok alatt összecsukható, és autóban, vonaton, repülőn poggyászként is szállíthatom. Ez abban az esetben jöhet jól, ha egy bizonyos környék bebicajozása a cél, de nincs idő az oda- és visszaút letekerésére, hiszen minden szabadidő véges, és az éves szabadság kerettel lehet csak gazdálkodni. Jól jöhet olyan vonatokon, ahol nincs lehetőség normális kerékpárszállításra, hiszen a táska bárhol elfér. Az első tapasztalataim jók. Tényleg fürge a jármű, hozza azt amire számítottam. A közel kilencven kilométert hazáig három óra alatt tettem meg, ami tekintve a helyenkénti szembeszelet , és a még gyenge fizikai kondíciómat nem rossz. A másik bicajommal ezt 4-5 km/h-val kisebb átlaggal lettem volna képes csak letekerni. Az első kerék hajtás még nagyon furcsa, de ez csak megszokás kérdése, az meg a többiek szerint csak megtett kilométereken múlik. A következő hetek tapasztalata pedig eldönti majd, hogy a Chili állandó fűszere marad-e napjaimnak.
Közben megérkezett a videó anyag is Lacitól, amelyből kiderül mennyire gyors a Chili, hiszen a felvételen is jól látszik, ahogy a film 18. másodpercében kilépek a hipertérből, és ismét a földi kerékpárosok sebességére lassítva megjelenek Laci előtt. :) Íme:

Zöld Szedres

2011-03-26T18:19:00.001+01:00

Vannak jó szándékú dolgok is a világon.

Amikor egy kis csoport nem önös érdekből, nem anyagi megfontolásból, és nem a saját élvezetére tesz valamit. Ma délelőtt részt vettem egy ilyen eseményen, igaz csak először, pedig ez már az ötödik alkalom volt. A rendezvény neve Zöld Szedres. Nem nagy dologról van szó, egyszerűen csak arról, hogy egy meghirdetett szombati napon a lakosság önkéntesei a helyi zöld ifjúsági csoport koordinálásával szisztematikusan megtisztítja Szedres különböző részeit. Az előző években eddig összesen több mint ezer zsák szeméttől szabadították meg a falu bevezető útjait, és a változás már látható. Nem azt mondom, hogy sehol sincs szemét, hiszen az átmenő forgalom, főként a 63-as út utazói, folyamatosan generálja újra, mégis ezek az akciók olyan mértékben gyérítik a szemét mennyiségét, ami már érzékelhető pozitív változásnak. A munkában az egész kicsiktől a nyugdíjas korosztályig minden korcsoport képviselteti magát, és szerencsére a lelkesedés nem hagy alább az évek múltával, hanem egyre többen jönnek. Pontos adatokat még nem tudok, de a jelenléti íven mi voltunk a 77-78-79-es sorszámúak. ~~Becsléseim szerint 100 és 120 közötti lehetett~~ Közben kiderült, több mint 130 volt a résztvevők létszáma. Négy csoportra osztottak minket, mi a Bezerédj temető környékét kaptuk, ahol mindenféle "kincset" leltünk a rossz tévétől, a többtonnányi betontörmelék lerakatig, de a kedvencem volt a félig elégett dinnyeföldről származó talajtakaró fólia. Négy óra az évből, nem nagy ár azért, hogy egy élhetőbb mikrokörnyezetben élhessünk. Persze vannak reménytelen lakói a településnek, de ők sem élnek örökké szerencsére. A következő generáció képviselői pedig velem együtt hordták a szemetet ma egész délelőtt. Valószínűleg ez a legnagyobb erénye a rendezvénynek, mert úgy gondolom azok a gyerekek, akik ma végig dolgozták a fél napjukat, és csak ezért felkeltek ma korábban, egy iskolai tanítás mentes napon, biztosan nem fognak eldobni többé közterületen szemetet, és felnőtté válva sem fog eszükbe jutni, hogy az építési törmeléküktől a falu melletti zöld területeken szabaduljanak meg. Persze mint minden emberi közösség ez a kis munkacsoport sem működött tökéletesen, hiszen itt is ugyanúgy, mint a felnőtt világban megtalálhatóak a munkához különböző módon viszonyuló egyedek. Mégis kis noszogatással - hiszen a gyerekek igazságérzete nagyon erős - sikerült egymást is közel azonos mennyiségű munkára bírni. Nincs is ezzel semmi baj, nem vagyunk egyformák, nem is kell, hogy azok legyünk. Ma elég volt annyi is, hogy egyöntetűen úgy gondoltuk, hogy feláldozzuk a szabadidőnket, és megtisztítunk néhány négyzetméternyi területet a szeméttől. Nem mellesleg én évtizedek óta nem jártam ebben a temetőben, így nekem ez is külön élmény volt, és örültem annak, hogy végre megfelelő állapotban vannak annak az embernek és családjának sírjai, aki nélkül ma nem lenne Szedres. Az egyik sír különösen tetszett, ami a kő felirata szerint a gróf hű szolgálójáé volt, mintha csak most is szolgálná urát a halál után, egy lépéssel a tekintetes úr mögött, a háttérben, de bármelyik pillanatban szolgálatra készen. Bezerédj István sok vonatkozásban megelőzte korát, mai politikusaink rengeteget tanulhatnának tőle. Talán az övé volt az utolsó politikusi generáció, amely még valóban a közt szolgálta nevéhez méltón (a miniszter szó a latin minister szóból ered, amelynek eredeti jelentése szolga), és saját vagyonát vitte a közösbe, mint tudjuk ma ennek éppen fordítottja zajlik, már nagyon régóta. Bezerédj humanitárius gondolkodása, küzdelme a közteherviselésért, saját pénzen alapított szedresi óvodája, ahogy saját magát adózásra kötelezte példaértékű lehet még ma is. Egy kicsit látom a párhuzamot a mai zöld gondolkodású szedresiek kicsiny csoportja, akik korukat megelőzve küzdenek a környezetszennyezés ellen, és az egykori földesúr országjobbító törekvései között. Persze volumenében a miénk nem ilyen nagy dolog, mégis valami jó, valami önzetlen, valami emberi. Az lenne a szép, ha a következő ilyen szombaton, minden házból eljönne legalább egy ember, és háromszázan gyűjtenénk a szemetet, de erre még várni kell. A környezet tudatosság egy érési folyamat, olyan mint a csecsemőknél a szobatisztaság. Van akinek ez már nagyon korán létrejön, van akinek soha, de a többség előbb-utóbb megérik, és képes lesz megfelelő higiéniát tartani maga körül. Türelmesnek kell lenni velük, hiszen az osztrákok sem egyik pillanatról a másikra érték el a mai környezetbarát életmódjukat. Ehhez fejben kell változni, és azt már a történelemből tudjuk, hogy lényegesen könnyebb egy piramist felépíteni kézi erővel, mindössze néhány ezer emberrel, mint ugyanezeknek az embereknek átalakítani a világszemléletét, és az évszázados berögzült negatív szokásait. De a dolgok változnak folyamatosan, és a mai néhány tucatnyi helyesen gondolkodó, ha nem is kerül többségbe a későbbiekben, de elérhet egy olyan kritikus tömeget, amikor már mindenhol ott lesznek, az utcán, a munkahelyeken, és az országházban. Én hiszek abban, hogy a mai lelkesen dolgozó gyerekek, már nem követik el elődeik hibáit újra és újra, és nem azért nem szemetel mert büntetik, hanem azért, mert ez egyet jelent majd a primitívséggel. De eddig még sok idő telik el, és sok Zöld Szedres rendezvény. Az irány jó, ehhez kétség sem férhet, én részemről ha tehetem a következő alkalmakon is részt fogok venni.

Köszönet a résztvevőknek, és a szervezőknek ezért a szép délelőttért.

Vannak jó szándékú dolgok is a világon.

Öt hónap szünet után az első száz km

2011-03-25T20:20:00.001+01:00

Ezt nem szeretem a bicajozásban. Minden tavasz elején egy tohonya, elhízott testet kell a rendszeres mozgásra visszaszoktatni, nem kis kínok árán. Valamit ki kéne találnom a télre is, igaz az előző években futni szoktam, de hát az idén a műtét sok régi szokásomat átalakította, és akkor még a gondolkozásomról nem is beszéltünk. Most kicsit úgy vagyok, mint az állítólag igaz történetben szereplő úri hölgy, akitől Mozart megkérdezte, miután meghallgatta a játékát, hogy: "Mióta hegedül Ön kisasszony? Tíz éve mester-válaszolt a nő. Mind a tízet letagadhatná- mondta erre a muzsikus." :) Úgy érzem most én is letagadhatnám az összes nagy túrámat és az utóbbi tíz év összes megtett kilométerét. Az a helyzet, hogy már bringázgattam én az elmúlt hetekben, de csak szép lassan fokozatosan terhelve magam, de türelmetlen az ember, és nem tudja komolyan venni a távolságokat, ha azokat már többször is könnyedén megtette korábban. Ma a műszak után gondoltam egyet, és Baja irányába kanyarodtam ez egy kb. 100 km-es kör hazáig, de már reggel is mentem tizenötöt. Odafelé vidáman hajtottam, igaz a szél is segített, de a Bajai hídnál már éreztem magamon, hogy a visszaút nem lesz ilyen egyszerű, már fájtak a lábizmaim, de innen már nincs visszaút, hiszen haza kell jutni. Szembefordultam a széllel és elkezdtem a hazafelé utat. Nem szokásom két órán belül megállni, de most a szekszárdi hídnál muszáj volt beiktatni egy pihenőt. Innentől már nagyon gyötrelmes volt, energiáim elfogytak, a szél csak nem akart elállni, ilyenkor az ember már olyan mint egy zombi, csak teker és próbál nem gondolni arra, hogy még egy órát kell hazáig hajtani. Fiam bélféreg állapotnak hívja ezt az érzést. De minden út elfogy egyszer, és már erősen sötétedett, mikor az utcánkba fordultam. Tanulság nincs. Szinte minden évkezdésnél van egy hasonló élményem, amikor túl vállalom magam, és most még az is volt, hogy az utóbbi öt év legrosszabb kondíciójában vagyok. Jövő héten már minden nap két keréken megyek dolgozni, az napi 30 km, és majd szép lassan visszatér a nyárra a régi formám is, vagy legalábbis remélem. Most csupa ilyen várakozásaim vannak. Ugyanígy várom az énekhangom regenerálódását is. Az örömhír az, hogy már most is képes vagyok énekelni, csak a régi hangterjedelmem két legfelső hangja hiányzik, de az valószínűleg a seb teljes gyógyulásáig még várat magára.

A következő képet hazafelé fotóztam, Vajon melyik repülőnek volt elsőbbsége ebben a kereszteződésben? Vagy csak totóznak a pilóták, és behúztak egy ikszet? :)

Odúk a fán

2011-03-15T12:32:00.003+01:00

Tegnapi délelőttöm teljes egészében felemésztette két madárodú elkészítése. A fene gondolta volna, hogy ez ekkora munka lesz. Ha figyelembe veszem, hogy egy ilyen odú nagyjából 2000 Ft/db+ postaköltség, nem biztos hogy megéri ennyit dolgozni vele. Mégis most már nagyon örülök, hogy elkészítettem őket, és valószínűleg, újabbakat is fogok még gyártani. Ugyanis ezt mégis csak én találtam ki, és a két kezemmel gyártottam, továbbá meggyőződésem, hogy sokkal jobbak is mint a "gyáriak".
A két odú ún. A és B típusok, melyek a következő madarak fészkelési igényeire felelnek meg. Barátcinege(A), kék cinege (A), széncinege(B), nyaktekercs(B), házi és mezei veréb(B), csuszka(B). Létezik még C és D típusú odú is melyek további hét madárfajt képesek kiszolgálni, de ezeket később készítem el. Az odúk 2,5 cm vastag fenyődeszkából készültek, a tetejük PP műanyag lapból van az eső védelem miatt. Tudom, hogy nem környezetbarát a megoldás, de a szóba jöhető kátránypapír, vagy bádoglemez sem lett volna az. Ez a tető olyan erős, hogy egyben ellátja az odú függesztését is, és úgy találtam ki, hogy egyetlen anyacsavar letekerésével, eltávolítható, így ősszel az odúk takarítása is megoldott.


Odúk festés után.

Aztán azt mondták hagyjam őket lógva, és én eleget tettem a kérésnek. :)

A odú.


B odú

A nagy odú lógatás közben pedig valaki énekével tette széppé a reggelemet. Memorizáltam a dallamot, és később a hang alapján megkerestem az interneten. Egy erdei pinty volt. Ma is tanultam valamit. :)

Erdei pinty (Fringilla coelebs)

Fecskékre várva

2011-03-13T14:03:00.002+01:00

Újra március van, és nemsokára jönnek. Először csak a villás farkúak, a füsti fecskék, vagy ahogy az öregjeink hívták őket, istállófecskék, majd néhány hét múlva megérkeznek a molnárfecskék is, jellegzetes fehér mellényükben. Idén elhatároztam, hogy a magam korlátolt eszközeivel hozzájárulok ezeknek a madaraknak a költési sikereihez. Tavaly sajnos a kedvezőtlen időjárás, mindenben keresztbe tett nekik, először a hideg esős idő, később a pokoli meleg okozott tömeges fióka elhullást. Nálam is amikor már kezdtem reménykedni, hogy kirepülnek a fiókák, jött a forróság, és egyszerűen hőgutát kaptak a kismadarak, mikor már csak egy hét kellett volna nekik, hogy szárnyra kapjanak. Borzasztóan szívszaggató munka volt tavaly ősszel kiszedegetni az aprócska csontvázakat a fészekből, hogy idén ismét használatba tudják venni. Sajnos valószínűleg az ügyetlenségem miatt a fészek is megsérült, a bejárata melletti részből letört egy darab, így ez újra falazandó beköltözés előtt. De az idén először úgy várom őket, hogy segítek nekik. Már hónapokkal ezelőtt megrendeltem az MME-től két darab mű fecskefészket, amelyeket ma felszereltem az eresz alá. Állítólag a fecskék szeretik ezeket, és szívesen fészkelnek beléjük. Maga a fészek roppant egyszerű, agyagból készült, és úgy tudom, hogy csökkent munkaképességű emberek készítik ezeket, így az áruk is nagyon barátságos. Előnye még, hogy nagyon masszív, és a verebek sem tudják kitágítani a maguk méretére a bejáratát, így ez a rizikófaktor is megszűnik. Kíváncsian várom a madarakat, és amennyiben belakják ezeket a fészkeket, akkor jövőre további kettőt szerelek még fel. Holnap cinke odút fogok készíteni, hiszen ők az év védett madarai. Továbbá ki kell találnom egy madáritató helyét, és úgy általában a kertemet minél inkább madárbaráttá szeretném alakítani. Ennek elenyészőek az anyagi vonzatai, hiszen hulladékból, egy kis ötleteléssel sok olyan eszközt tudunk készíteni, ami nagy segítség a ház körül élő madarainknak. Ráadásul így utánajárok a megfelelő, és tényleg használható eszközök elkészítésének, és nem készen veszem meg egy barkácsáruházban, ami sok esetben egyáltalán nem képes ellátni a feladatát. Számomra nagy örömet okoz, minden egyes mozzanat, amikor a kismadarak használnak bármit, amit számukra készítettem. Ezért javaslom mindenkinek a fentebb belinkelt weboldal böngészését, és az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület bármilyen fokú támogatását.

A képen a két új fecskelakosztály, egyelőre (remélem már nem sokáig) üresen.

Nőnapra

2011-03-08T04:00:00.022+01:00

A nő
(Billy Joel - She‘s Always A Woman)

Ő egy mosollyal öl, s ugyanúgy támaszt fel.
Ő egy ártatlan kölyök, ha hazudni kell.
Ő tüskéket hajt, és a szívemhez nő.
Ő nem jó és nem rossz, csak önmaga mindig – a nő.

Tőlem szerelmet lop, s magam gazdagnak érzem.
Ő egy félszóval ejt, aztán megharcol értem.
És a tolvaj s az áldozat egyformán ő.
Mindegy, akárkit játszik, ő számomra mindig – a nő.

Ő, akin nem látok át.
Egyik mosollyal csal,
Másik sóhajjal vall.
Ő élvez minden csatát,
És ha vesztésre áll,
Kész egy újabb szabály.

Ő az Édenbe csábít, és rávesz a bűnre,
Közben úgy sebez meg, mintha ő maga tűrne.
Ő a szemérmes kezdő s a jó szerető.
Soha nem bűnös, nem szent, csak önmaga mindig – a nő.

Ő, akit sodor a tánc.
Milyen irányba lép?
Mikor mondja, elég?
Ő, kit a jövődben látsz.
Aki karjába rejt,
Aztán kétségbe ejt.

Tudom, hozzám ő hű, s néha azt is, hogy mégse.
Ő a fogságban meghal, ha meghalsz is érte.
És ha megkapod, attól csak a hiánya nő.
Vele betelni nem tudsz,
Mert ő az a lány, az az örökké asszony – a nő.

Minden kedves személyes, és virtuális hölgyismerősömnek, boldog nőnapot kívánok!

Sóhaj

2011-02-27T19:56:00.000+01:00

Hogyan is lehetne a Földön világbéke, ha egy olyan egyszerű dologban sem tud megegyezni az emberiség, hogy a 43-as méretű cipő a világ minden pontján ugyanazt a méretet jelentse...

Adidas 43 = Shimano 46

???

Kórházi emlékek

2011-02-25T19:06:00.115+01:00

A folyosóról beszűrődő televízió zaja, észrevétlenül lopakodik az agyukba, és egyre zavaróbban hat. 2/4 becsukja az ajtót.

Való világ, agymosás—kommentálja az éppen futó műsort, amit a betegtársak sokadalma hangosan élvez a folyosón.

Boldogok a lelki szegények...— ért vele egyet 2/3.

Az ajtó nem sokáig marad csukva, valahogy a nővérek allergiásak erre, vagy csak nincs kedvük napjába több százszor lenyomni a kilincset. A kivágódó ajtón az éjszakás nővér érkezik egy társával. Kezükben gyógyszereket tartalmazó nagy méretű doboz. Mintha csak stewardess szolgálat lenne egy repülőn, úgy kínálják portékájukat.

Nyugtatót, altatót, fájdalomcsillapítót valakinek? — kínálja a drogokat Kata nővér.

2/3 kér most is, mint minden ilyen alkalommal. Az állandósult fájdalomtól már hetek óta pihenni sem tud. A jobb lába gyakorlatilag menthetetlen. 70 éves, és már nem is a valószínű amputáció izgatja, hanem az, hogy legyen minél előbb túl az egészen, mert így minden nap gyötrelem számára.

Még néhány futó láz, és vérnyomásmérés, véralvadásgátló injekciók a már műtéten átesetteknek, és a két nővér mögött ismét becsukódik az ajtó. 2/4 eközben azon gondolkodik, hogy miért nem képes ugyanúgy kapcsolatot teremteni az ápolószemélyzettel, mint ahogy a kinti életben bárkivel. Bármennyire is igyekszik a nővérekkel, a néhány szavas visszavakkantáson túl nem lehet kommunikálni. A néha felvillanó érdeklődést a szemükben a beteg iránt lehetetlen tovább fejleszteni egy emberi beszélgetéssé. Mi ez náluk? Valami védekezés, hogy ne kerüljenek közel a beteghez, hogy ne érintsék meg a lelküket az óhatatlanul mindennaposan bekövetkező tragédiák? Miért elég nekik a szoba/ágyszám egy-egy beteg azonosítására, és miért nem akarnak egy kicsivel többet tudni róluk? Lehet ezzel a személytelen hozzáállással ápolni odaadással? Egyértelmű hogy nem lehet mindenki Kalkuttai Boldog Teréz, de mégis csak többet várna az ember olyan emberektől, akik az ápolói szakmát választották hivatásuknak.

Megkérdezi 2/3-at aki nála közel harminc évvel idősebb, kíváncsi mit gondol erről ő.

Szerintem ők nem is látnak bennünk embert, csak egy munkadarabot— válaszolja 2/3— de ennyi elég ahhoz, hogy ellássák a feladatukat minimálisan.

De én nem azt akarom, hogy minimálisan lásson el, hanem azt szeretném, ha tényleg érdekelné, hogy mi van velem — makacskodik 2/4.

Akkor nem jó kórházban, vagy országban, de lehet, hogy még csak nem is jó bolygón vagy —mondja nevetve 2/3.

Aztán tovább beszélgetnek, szóba kerül minden. Társalognak irodalomról, történelemről, napi politikáról, zenéről, és fényképezésről, családról. Már rég elmúlt villanyoltás ideje, de még mindig beszélgetnek halkan. A kórterem félhomályában egymásra talál két generáció, ritka emberi beszélgetés alakul ki, amikor mindkettőt érdekli a másik véleménye a világ dolgairól. Közben néha 2/3 menetrendszerűen feljajdul, a bivalyerős fájdalomcsillapítók már mit sem érnek nála. 2/4 az idő múlásával egyre vidámabb, nyakán egy nagy kötéssel, törökülésben ül az ágyon, bízik abban, hogy a nehezén túl van, és csak néhány nap és újra otthon lehet, elfelejtve ezt a nyomasztó helyet, ahol mindennap lefűrészelnek egy lábat. Alig telik el néhány perc, és rengeteg érdekességet tudnak meg egymásról, csupa olyan dolgot, ami nem átlagos, vagy legalábbis az emberek felé csak egy kicsit is érdeklődő másik ember számára érdekes lehet. Ismét szóba kerülnek a nővérek akik számára csak 2/3 és 2/4 ők, két munkadarab néhány napra, akik nemsokára hazamennek és a helyüket új betegek foglalják el. Egy hét múlva a két kód más arcot takar, más kórtörténetet, és számukra ez is mellékes. A betegek közönyt, szinte sugárzó utálatot érzékelnek irányukból. Végzik a munkájukat, jól, pontosan és lélektelenül. A betegek személyiségét úgy fedi el közönyük, mint a klinika előtti teret a januári hó. Hetente több tucat embert látnak el anélkül, hogy bármit is megtudnának róluk. Nem gyűjtenek élményeket tudatosan, ezzel elzárják magukat a munkájuk egyik lehetséges legnagyobb jutalmától is, hogy megtudják, az amit tesznek hasznos, annak értelme van, és sok ember számára nem kevesebbet jelent mint a visszakapott reményt, magát az életet. Szenvtelen arccal kötöznek, és etetnek, mosdatnak és injekcióznak, lázt mérnek és infúziót kötnek be, de a betegekről semmit sem tudnak, így meg sem fordul a fejükben mikor a kiürült ágyakon cserélik az ágyneműhuzatot, hogy visszaadtak egy nagypapát az unokáinak, meggyógyítottak egy apát akiért a gyerekei és felesége aggódtak. A nemtudás homálya fedi el számukra azt is, hogy találkoztak 2/3-al aki történetesen Gyenes Kálmán volt a fotóművész, akinek könyve jelent meg Erdélyben készült fotóiról, és fogalmuk sincs 2/4-ről aki egy fekvőbringával teker országokon át.

Poor devils

2011-02-18T11:16:00.003+01:00

Szeretem Szedrest. Már a dédszüleim is itt éltek, ebben az utcában. Életem egyik nagy öröme, hogy sikerült ebben az utcában telket vásárolnunk, és arra egy házat építeni. Ezzel visszatértem gyökereimhez, és a gyerekeim is abban a környezetben élhetnek, hacsak egy rövid időre is, amelyben az őseik töltötték mindennapjaikat. Most, hogy időmilliomos lettem, én vagyok az a valaki, aki minden reggel a boltba megy. Direkt nem megyek biciklivel, mert gyalogosan a CBA csak tíz percnyire van tőlünk, mint ahogy szinte minden, és jól esik ez a mindennapi séta. Az utca amelyben lakom, a község egyik legcsendesebb utcája, lakói néhány kivételtől eltekintve normális, egyszerű, tisztességes, és a környezetükre igényes emberek. A házak előtti területek parkosítottak, és igazán szép látványt nyújt a zöldellő utca tavasztól őszig. Ma reggeli sétám során az egyik ház előtt két energiaitalos dobozra lettem figyelmes, amelyek a füvön hevertek. Valószínűleg egy erre elhaladó, vagy a ház előtt várakozó autóból dobták ki őket, miután tartalmukat elfogyasztották. A dobozok már messziről virítanak sötét vörös színükkel, a gyártó ezt a színt kötelezőnek érezte megvalósítani, hiszen csak ez illett a termék nevéhez. Hell. Csodálatos név, azt jelenti pokol. Most nem akarom taglalni, hogy mennyire ártalmas ennek a kotyvaléknak a fogyasztása, hiszen a szomjat nem oltja, csak vízhajtó hatása van. A modern élelmiszer előállítás egyik csodájával van dolgunk, amit tonnaszám fogyasztunk naponta, de semmit sem tudunk róla.

" Nem ismerek olyan élethelyzetet, amikor kifejezetten energiaital fogyasztására lenne szükség - fejtette ki a véleményét a dietetikus szakértő. - Ha valaki fáradt, igyon teát, ha kevésnek érzi, igyon kávét, ha autóvezetés közben elálmosodik, álljon meg, mozogjon, stb., ha pedig valaki annyira fáradt, hogy emiatt táncolni sem tudna energiaital nélkül, akkor inkább aludja ki magát... Az energiaitalok koffeintartalma egy deciliter folyadékban általában 30 mg, vagyis dobozonként két dupla kávénak felelnek meg. Azért tér el a hatása a kávé hatásától, mert az egyéb komponenseknek köszönhetően jóval hosszabb ideig tart. A fogyasztása kis mennyiségben, heti egy-két dobozzal nem mondható károsnak, de a rendszeresen vagy alkohollal együtt történő fogyasztása már károsíthatja a szervezetet, elsősorban a májat és a szívet, mert lökésszerűen megemeli a pulzusszámot. "

Engem most inkább azok a szegény ördögök érdekelnének, és azok lelkivilága, akik e nemes ital gallér mögé öntése után képesek voltak kihajítani a dobozokat az utcára, anélkül, hogy ez bármi lelkiismeretfurdalást okozott volna nekik. Én mindig arra gondolok mikor idegen helyeken hajtok át, hogy ami nekem idegen hely, és semmit sem jelent számomra, az másnak lakóhelye, ahol éli mindennapi életét, örömeit, és bánatait, ahova ezer szállal köti múltja. Egy ilyen helyre szemetet hajítani, csak egyetlen fokkal jobb, mint kimenni a falu temetőjébe, és sírokat rongálni. Miért hiányzik a másik emberrel szembeni tisztelet, kegyelet sok emberből? Miért hiányzik belőle az alapvető szép érzék? Hiszen ez az utca rendezett és tiszta, legtöbb lakó, még az eldobált cigarettacsikkeket is felszedi a háza előtt. Egy ilyen környezetben bármit eldobni az az igénytelenség netovábbja. Miközben ezeket végig gondolom, már visszafelé jövök a boltból, és amikor odaérek a két dobozhoz, teljesen természetes módon felveszem őket, és hazaviszem. Hiszen a szemétnek a kukában a helye. De vajon hol lenne a helye a szemetelőnek? Itthon aztán eszembe jut valami amitől elmosolyodom. Márai írja valamelyik könyvében, hogy a pesti lóvasút, majd később az ezeket leváltó villamosok mindegyikén minden kocsiban volt egy figyelmeztető tábla mely szerint: "A padlóra köpni tilos!" :) Ez mindössze 70 éve volt, aztán eltelt egy kis idő, és manapság már senkinek sem jut eszébe a padlóra köpni, pedig már nem tiltja tábla. Lehet, hogy eltelik újabb hetven év, és az utcán nem szemetelni is ilyen magától értetődő lesz? Jó lenne hinni ebben!

Sztár utánpótlás avagy meghallgatásra ajánlom.

2011-02-16T19:45:00.104+01:00

Ma Mark Knopfler napot tartottam, és ahogy néztem a profi színpadi showt, az jutott eszembe, hogy nemsokára kihal ez a generáció, és velük együtt eltűnik az összes kedvencem, azok akiknek a zenéje meghatározó volt az életemben, és akikért már harminc éve rajongok. Mark Knopfler, Joe Cocker, Eric Clapton, Phill Collins, Tom Jones, Steve Wonder mindannyian a negyvenes években születtek, lassan befejezik zenészi és földi pályafutásukat. Sokszor keseregtem eddigi bejegyzéseimben, a jelenkori zenék, "zenészek" színvonaláról, és mivel mostanában több szabadidőm van, mint amennyi még egészséges keresgéltem kicsit a YouTube végtelen bugyraiban. Nem is tudom pontosan mi alapján szelektáltam, fiatal zenészeket kerestem, akik játszanak, akik lentről jöttek, és a tehetségük emelte fel őket nem egy tudatos marketing munka. Természetesen csakis koncert videókban gondolkodom, hiszen hatásos videoklippet a szomszéd nénivel is képesek ma már forgatni. Szóval kutattam egy kicsit olyanok után akik képesek a mai nagyok nyomába lépni. Biztosan van még rengeteg hasonló előadó, én most kettőt ajánlok a zenekedvelők figyelmébe.

Coldplay.

Az első együttest négy egyszerű angol srác alkotja, 1997-ben alakult zenekaruk eleinte csak úgy zenélgetett, saját unplugged nótáikkal járták a környéket, miközben a fiúk a londoni egyetemen tanultak. Mindannyian szolid, egyszerű környezetből, munkáscsaládokból érkeztek a zenei színtérre, mely remek inspiráció volt zenéjükre a későbbiekben is. Első élő fellépésükre egy névtelen zenekarok fesztiválján került sor Manchesterben, mely után röviddel kiadták Safety című lemezüket, amit egy év múlva a Brothers and systers single követett, de mindkettőt csak 500-500 példányban dobták piacra. Zongora alapú, gitárral megbolondított, teljesen nyugis zenéjüknek, fülbemászó dallamaiknak, és találó szövegeiknek köszönhetően 1999-ben leszerződtette őket a Parlophone, majd kiadták öt számot tartalmazó kislemezüket. 2000 tavaszán kijött még két kisméretű lemezük, a Shiver és a Yellow, az utóbbi az angol toplisták élére röpítette a bandát. A zenekar azóta is játszik, szinte évente jelenik meg új albummal, és bezsebelt számos szakmai elismerést is. A sztárság nekik sem mindig válik előnyükre, hiszen a személyes ellentétek, és a zenepiac válsága a front ember távozásához, majd ismételt visszatéréséhez vezetett. A kevés együttes közül ők az egyik olyan csapat, akik ingyenesen letölthető koncertlemezzel hálálták meg rajongóiknak a koncertlátogatásokat. A következő videó a BBC székház előtti téren készült, amiért nekem megtetszett az az a közvetlenség, ahogy ez a négy fiú játszik az utcán, mintha még ugyanúgy egy névtelen csapat lennének, mint tizenöt éve, amikor indultak. A Viva la Vida az egyik kedvencem tőlük, sokszor hallgatom tekerés közben, valahogy szalad tőle a bringa. :)

Amy Macdonald.

Ő a legújabb felfedezettem. A mindössze 24 éves skót hölgyet először rádióban hallottam, aztán eléggé kalandos úton a dalszöveg részleteire rákeresve találtam meg magát a dalt és vele együtt őt. Megtetszett az energikussága, láttam benne a kislányt aki saját magától tanult meg gitározni tizenöt évesen, csak hogy képes legyen előadni egy dalt, és ma is látom az ezredik koncert után is a zenélés örömét a szemében, hogy együtt lélegzik a mögötte álló srácokkal. A YouTube tele van a dalaival, nem egyet találtam, ahol egyszerűen csak egy gitárral a kezében énekel az utcán, vagy több ezres közönség előtt nagyszínpadon. Számára szerintem semmi különbség nincs a két helyszín közt. Teszi a dolgát zenél, mint egy igazi muzsikus. A kicsit fiús hangját lehet szeretni és nem szeretni, de az, hogy tud vele bánni az nem kérdés, és nem mellesleg ő a zenekar hangja, aki eladja az egész produkciót. Külön felhívnám a figyelmet a refrénben vokálozó basszusgitáros fiúra, aki 9 hanggal énekel Amy felett (cisz mollban két vonalas A-ig), ami azért nem semmi teljesítmény. Kíváncsian várom, hogyan alakul ennek a lánynak a pályafutása a jövőben. Az itt hallható és látható This is the life című dalt pedig feltettem az albumokkal együtt a telefonomra, és most már Amy és zenekara is az útitársam lesz a túrák alatt. :)

Ők az újak, és jöjjön a végére az én örök kedvencem:
Mark Knopfler.

Mark az idén augusztusban lesz 62 éves. Skóciában született, apja magyar zsidó származású mérnök volt, anyja angol. Én először azt hiszem a Live Aid koncerten láttam őt a Dire Straits élén 1985-ben. Ez a koncert egyébként is fergeteges volt, hiszen a világ legnagyobb zenészei váltották egymást a színpadon folyamatosan. Mégis a Dire Straits hangzása nekem teljesen más volt, mint a többieké. Valahogy minőségibben szóltak, és a Qeen és Freddy Mercury showjához képest teljesen egyszerűek voltak. Ettől a naptól nem tévesztettem szem elöl a Dire Straits-t, és Mark Knopflert. Az együttes felbomlott majd ismét összeállt, aztán megint felbomlott, de Mark ezekben az időkben sem volt tétlen. Két filmzenét írt, szóló lemezeket adott ki, és még arra is maradt ideje, hogy Bob Dylan Infidels c albumának producere legyen. Kevesen tudják, de Tina Turner nagy visszatérését jelentő dalát a Private dancer-t is ő írta. Knopfler gyakran tett szurkálódó megjegyzéseket saját sztár státuszára, és jókat nevetett az idétlen MTV videókon. Ebből a hangulatból született a Money for nothing című dal, ami az első animációs technikával készült videoklipp volt a világon. Mikor nagyon nem bírta a zenekar nélküliséget létrehozott egy alkalmi formációt Notting Hillbillies néven. Ezzel a zenekarral Mark egyre inkább zenei gyökerei, a skót zenei világ irányába fordul. A Dire Straitsre jellemző színpadi egyszerűség, és maximális igényességgel előadott dalok, a mai napig jellemzik azokat a formációkat amelyekkel játszik. Néhány daláról alig hiszem el, hogy 1977 óta játssza, mint például a Sultans of Swing-et, hiszen nyoma sincs unalomnak a játékában, minden egyes hang tökéletesen intonált csak a szólók lettek letisztultabbak mint a 34 évvel ezelőttiek, de ez nem is túl nagy csoda, hiszen a zene egy nagy veteránja kezében szól a Fender Stratocaster. Itt hívnám fel a figyelmet egyedi bendzsós pengetési technikájára, ami még érdekesebb hangzást ad a játékának.

A következő felvételen az "öreg" Mark játszik, mintha csak próbálnának, munka után, közönség nélkül, csak a közös zenélés örömére, de a dal megszólalása már néhány másodperc után elárulja, hogy itt egy vérprofi produkció zajlik. A dal címe Postcards from Paraguay. Mit tehetnék még hozzá, talán csak annyit amennyit az egyik hozzászóló írt a videóhoz:

"Mark is Mark. Nobody else can do it like he can." (Mark az Mark. Senki más nem tudja azt amit ő.)

A szónok

2011-02-10T21:08:00.002+01:00

Nézem őt, közben arra gondolok, hogy vajon hányadik szónok áll előttem, aki a jövőmről beszél nagyon hosszan és nagyon keveset. Már gyerekkoromban is hallgattam őket, pedig akkor még nagyon keveset értettem abból amit mondanak. A lényeget azért kiszűrtem, nemsokára jobb lesz minden, mert mindig volt néhány távoli évszám a beszédben, amikor már biztosan eljön az a bizonyos jobb világ. Gyermekként még rengeteg időm volt. A kilencvenes évek olyan távolságban voltak, mint a legközelebbi galaxisok, tudtam, hogy ott vannak és közelednek, de az agyam nem tudta felfogni a köztünk lévő időtartamot. Aztán az évek elkezdtek gyorsulni és újabb szónokok jöttek, újabb évszámokkal, közben felnőttek lettünk családunk lett. Az ígért Kánaán csak nem akart eljönni. Nem panaszkodom, hiszen soha nem éltem igazán rosszul, és egyáltalán ma már abban sem vagyok biztos, hogy kell ennél jobban élni, és, hogy az, amit jó életnek hiszünk vajon nem csak a tárgyak ésszerűtlen felhalmozása magunk körül. A jó élet talán ennél kevesebb és egyben több is, talán csak a jövő stabilitását jelenti, egy kiszámítható holnapot.

Nézem őt, szimpatikus középkorú férfi. Régóta figyelem őt.Az egykori hadaró huszonéves kezdő politikusból mára kiforrt személyiség lett, aki megtanulta a szakmáját. Mögötte nemzetiszínű zászlók a pódiumon az elmaradhatatlan jelmondat:"Magyarország megújul". Színpadi emberként tudom, hogy egy showt látok most is, mégis erőszakkal próbálom kikapcsolni a produkció analizálásába kezdő agyamat. Most hinni szeretnék a szónoknak. Mintha mi ketten más-más bolygón élnénk, pedig szinte egyidősek vagyunk. Ő egész életében erre a szerepre készült, mióta elvégezte tanulmányait semmi mást nem tesz, mint a politikai pályán egyensúlyoz. Ebből kifolyólag semmi máshoz nem is ért, számára mára ez az út egy kényszerpályává változott, ahogy beszédében is mondja saját magáról, a valamikori fiatal pályakezdő politikus napjainkra a magyar politikai élet veteránjává nőtte ki magát.Számára a felszínen maradásnak ez az egyetlen útja. Én ugyanebben az időszakban mi mindent csináltam, hogy a felszínen maradjak! Tízezrével neveltem csirkéket, és áthakniztam az egész országot, kitanultam a porfestést és még kitudja mi vár rám a jövőben. Ez alatt a szónok emelvényeken állt és beszélt, hittel, meggyőződéssel. Megtanult beszélni, megtanult hatni az emberekre, közben ő is sokat változott. Megfontolt lett és magabiztos. Tudja ő nem veszíthet. Hiszen a rendszerváltás óta eltelt bő két évtizedben volt már mindkét oldalon. Számára az ellenzéki szerep is egy jövedelmező állás volt, a családja semmit nem érzett abból meg, hogy nyolc évig a szónok nem a nyertes pártot vezette. Vajon az ő és a hozzá hasonlók akik ezen az életszínvonalon élnek, képesek-e akár csak egyetlen pillanatra átérezni azoknak a helyzetét, akik eladósodva, minimálbérből napról-napra bizonytalanságban tengetik életüket a legkisebb remény nélkül arra, hogy kimásszanak valaha is a gödörből? Lehet-e felelős döntéseket hozni anélkül, hogy tudjuk milyen az árnyékos oldalon élni? Próbálom kiszűrni mondataiból a konkrétumokat de ilyent nem sokat mond, vicces köntösbe csomagolt beszédében egy teljes fordulatról beszél, amelyhez mindenkire szükség van. Közben arra gondolok mennyiben érint ez engem? Én eddig is teljes erővel dolgoztam a jövőnkért, havonta komoly summával támogatom az államot, amelyből mindeddig vajmi keveset kaptam vissza. Az állam a legális munkavállalásomat szuperbruttósítással büntette, a túlóráimról extra járadékokat vontak le. Minél többet dolgoztam arányaiban annál kevesebbet kerestem egy órára vetítve. Közben az árak folyamatosan emelkednek, így lett a kevésből még kevesebb. Eddig nem voltam egyetlen napot sem táppénzen, a mostani az első eset, hogy kiestem néhány napra a munkából.Velem együtt százezrek veszítették el ily módon a munkába vetett hitüket, és ezért a beszéd első számomra is üdvözlendő mondata az volt amikor a szónok a munka becsületének visszaállításában nevezte meg a siker kulcsát. Igen ezt én is így gondolom, mert a létminimumért dolgozó tömegek, és a reménytelenül állásnélküliek a saját önbecsülésüket veszítik el egy idő után. Egy beteg lelkületű nép nem képes a felemelkedésre, ha mi magunk nem hiszünk magunkban akkor egész biztosan bukásra vagyunk ítélve. Persze most is előkerülnek talán egyetlen konkrétumként a bűvös évszámok.

1) 2010: az összefogás éve

2) 2011: a megújulás éve

3) 2012: az elrugaszkodás éve

4) 2013: felemelkedés éve

5) 2014. a gyarapodás éve

Ez így nagyon jól hangzik, főként a szuggesztív előadónk szájából, mégis én nem tudom nem észrevenni, hogy a gyarapodás éve véletlenül éppen a választások évére esik, amikorra muszáj a vezető hatalomnak valamiféle pozitív eredményt produkálnia, hogy ismét elnyerhesse a szavazatok többségét és ezzel a következő négyévnyi kormányzást. A trükk olyan régi, hogy szakálla van.

Tartok tőle, hogy ez a négy év nem lesz ennyire evidens módon fáklyás menet,és a nagyobb tömegek ismét csak az árnyoldalait fogják érzékelni a kormányzati intézkedéseknek. Azt hiszem már túl vagyok azon a koron, amikor még képes voltam hinni abban, hogy egy csapásra rendet lehet tenni egy ötven éve rossz beidegződésekben élő országban. Elég csak arra gondolnom, hogy újra felülvizsgálják a tartósan táppénzeseket. Eddig is rendszeresen felülvizsgálták őket, melynek következtében aki nem jattolt a dokinak, az vergődhetett tovább gerincsérvvel a munkahelyen, aki jattolt az szépen bezsebelte a táppénzt havonta és vidáman dolgozott mellette feketén és egészségesen. Ezzel nem az a baj, hogy néhányan jól járnak, hanem az, hogy farkasokká változtatja az embereket, mert az ilyen esetek azt sugallják, hogy ebben az országban mindent lehet, ha van elég pénzed. Az ilyen politikai környezet pedig mindig az ellenzéknek, és a szélsőséges csoportoknak kedvez, ezért is lehetetlen keresztülvinni egy hosszútávú programot, mert mindössze négy évben gondolkodhatnak a reformerek, és ez szerintem kevés.

Hallgatom a szónokot, aki bátran fogalmaz, és egyenes tekintettel néz a hallgatósága és a kamerák szemébe. Nem beszél a hogyan-okról, pedig leginkább az érdekelne. Általánosságokat mond, egyfajta toborzó beszéd ez, ahol mindössze a tömegek elvi támogatására pályázik. Nekem nehéz úgy támogatnom valamit, hogy nem tudom mi is lesz az. Olyan jó lenne elhinni mindazt amit mond, olyan jó lenne ha négy év múlva tényleg elérnénk a most még csak alig megfogalmazott célokat. Mégis leginkább az jár a fejemben, hogy négy év múlva ugyanebben a teremben, egy másik szónok fog ugyanilyen átéléssel beszélni a jövőről, és ugyanígy megtapsolják minden optimista bejelentését a benne hívők. Közben generációk halnak meg és születnek helyettük újak, akik ugyanúgy reménykednek egy szép holnapban ahogy én tettem kisfiúként a hetvenes években.

Orbán Viktor évértékelő beszéde 2011

Back to the future

2011-02-08T10:28:00.000+01:00

Mintha az időjárással fordulna egyre jobbra minden nálam is.
A kontroll vizsgálat mindent rendben talált nálam, és van egy jóindulatú szövettani eredményem is. Ezzel ez a probléma szinte le is zárult.Még egy kontroll egy hónap múlva, némi endokrinológiai gondozás, és kész. Azt hiszem kezdem leporolni a bringát, hiszen néhány hét múlva már elég erős leszek a tekeréséhez, és remélhetően a jó idő is megérkezik lassan. Tele vagyok újra kalanddal, és ismét merek tervezni. Ez elmondhatatlanul jó érzés. Percenként eszmélek rá, hogy ismét van jövőm, amibe már vissza is tértem.
Nemrégen mikor a szekszárdi Duna hídon hajtottam át autóval miközben Szeged felé tartottam, vágyakozva néztem a híd szélén futó kerékpársávot ami a töltésen folytatódik tovább egészen Bajáig. Arra gondoltam, hogy vajon fogok-e még én valaha ezen az úton biciklizni? Még két hét sem telt el, és és a kérdés már nem kérdés. Fogok még sokszor erre bicajozni, és az idén nagyon sok szép helyre szeretnék eljutni két keréken.

Csak, hogy ráhangolódjunk a többi bringással együtt itt egy tavalyi videó amit csak úgy menet közben a telefonommal készítettem, a hídon. Így repül a reku! :)

Hanglemente

2011-01-31T12:00:00.003+01:00

Itthon vagyok. Tegnap délután érkeztem. Orvosom a kezdetben keddi, majd a műtét után gondolt hétfői időpontot szombaton már indokolatlannak érezte a sebem rekord gyorsaságú gyógyulása láttán. Itthon minden egyszerűbb. Az idő nem ólomlábakon jár, a másodpercmutató vidáman szalad körbe az óra számlapján, és villámgyorsan változnak a percek múlttá. Az első fázis ezzel nagy vonalakban lezajlott, a következő útelágazást egy szövettani eredmény hozza el számomra. A negatív eredmény jelenti, a gyors visszatérést régi életembe a pozitívról most inkább ne is beszéljünk. A hangom még csak beszédre alkalmas alapfokon, de bízunk abban, hogy ahogy múlnak a napok egyre inkább visszatérnek a hangok a torkomba, és előbb-utóbb ismét képes leszek énekelni is.

Minden egészséges embernek el kéne tölteni egy kórházi osztályon néha néhány napot. Mert a hétköznapokban nem vagyunk tudatában annak a hihetetlen szerencsének amit az egészségünk jelent. Az egészséges ember gyakorlatilag csak egy ugyanolyan nem létező állapot, mint az a bizonyos állatorvosi ló, ami minden létező fajtája által birtokolható betegséggel rendelkezik. Egy alapos kivizsgálás 40 felett már mindenkiről képes kimutatni kisebb-nagyobb elváltozásokat, eltéréseket az ideális, illetve a tudomány mai állása szerint ideális állapothoz képest. A diagnosztikai eljárások finomodásával, és a páciens korának előrehaladtával ez még inkább igazzá válik. Az orvosok által felfedezett és kezelésbe vett problémák többsége valószínűleg nagyon sokáig nem okozna problémát a "betegnek" mégis futószalagon végzik ezek gyógykezelését, nem egyszer többet ártva mint használva. Az egészség fogalma tulajdonképpen nem a test hibátlan állapotát takarja ma már, hanem azt, hogy az adott embernél eddigi élete során még nem fedeztek fel semmi gyógyításra szoruló elváltozást. Ez már nagyon más, mint valóban egészségesnek lenni. Hippolyte Taine aki egy francia irodalmi ember volt, és nem orvos, az egészséget accident heureux-nek nevezi, ami körülbelül szerencsés balesetet jelent. Az, hogy valaki meddig képes egyensúlyban maradni ebben a világban, és mikor billen el más irányba a vak véletlenen múlik. Ugyanúgy ahogy egy szerencsétlen baleset előre kiszámíthatatlan, és bármit papolnak az egészséggyógyászok életmódról, környezetszennyezésről, génekről és prevenciókról, az egészség is csak a szerencsén múlik. A szervezetet befolyásoló komponensek összessége egy olyan kaotikus kombinációban áll össze, ahol a valószínűségszámítás csődöt mond és helyét inkább a nonlineáris egyenletek veszik át, melyeket a káosz elméletben hívők használnak. Különben hogy lehetnének néhány éves rákos gyermekek, és kilencvenéves jól funkcionáló öregek egyszerre a világon? Az orvostudományunknak köszönhetően az emberiség evolúciója leállt. Ennek a következménye, hogy zsúfolásig vannak a kórházak, és egy ördögi körré áll össze az egészségügy, mely során minél több embert mentünk meg, annál több ember válik beteggé. Most én is egy ilyen megmentett beteggé váltam, aki ettől a pillanattól egy állandó terhelésként jelentkezik a rendszerben. Persze ez izgat a legkevésbé, hiszen ugyanolyan önző vagyok, mint bárki más, és a saját életem mentése elsődleges fontossággal bír számomra.

Tanulság mindig van, most is. Az egyik tanulság az, hogy nem kell változtatnom semmin. Eddigi életmódom, melynek a jelenlegi kondícióm is következménye, egészen biztosan helyes út számomra. A kerékpározás a kortársaimnál jobb állapotban tart, és ez egy ilyen műtét során élet-halál kérdés. A gyors felépülés, egy betegség leküzdése, csak jó általános kiindulási állapotból kecsegtet sikerrel. Ez volt az első kézzelfogható bizonyítéka, hogy a letekert sok ezer kilométer nem volt hiábavaló. A másik tanulság, hogy nem kell változtatnom a magatartásomon amellyel a többi ember felé fordulok. A rengeteg levél, sms, komment, számomra azt jelzi, hogy rengetegen szeretnek, és aggódnak értem, és ez már több, mint amit sok ember élete során remélhet a sorstól. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki ezeken a napokon gondolt rám, lélekben velem volt, egészen biztos vagyok abban, hogy a jó erők ilyen mértékű egy irányba fordulása nélkül én ma még nem lehetnék itthon. Tisztában vagyok azzal is, hogy az orvos, csak az egyik eszköz, de meggyógyulni csak mi tudunk egyedül. Ehhez kell egy kis alázat a világgal szemben, hogy elfogadjuk azt a nyomorúságosan kiszolgáltatott helyzetünket a Földön, amit az emberi lét jelent. Ez talán a legfontosabb orvosság bajainkra, ez a csipetnyi alázat, amit naponta gyógyszerként adagolni kell magunknak, még ha az ízét oly keserűnek is érezzük néha.

See you later

2011-01-25T10:00:00.007+01:00

Már évek óta énekelem ezt a dalt, de csak most kapott értelmet számomra szövege. Ma minden amit tettem, magán hordozta a jövő bizonytalanságát.

Mindenről úgy éreztem, hogy lehet, hogy ez az utolsó alkalom. Voltatok már így?

"Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok!
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél.
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek." /Bikini - Közeli helyeken/

Köszönöm minden olvasómnak az eddigi figyelmet. Sok kellemes pillanatot kaptam tőletek, a kommentjeitekből áradó szeretetért nem lehetek eléggé hálás, és ezek nélkül nem is lettem volna képes megírni a következő bejegyzéseket.

Most egy kis szünet jön.

Holnaptól néhány napra elnémulok, de remélhetőleg nemsokára ismét itthon leszek, és újra írhatom a blogot, valamint tovább élhetem eddigi életem.

Hatalmas túraterveim vannak még térképre rajzolva, melyeket szeretnék végigjárni, megélni, és itt megosztani. Ehhez nem kéne más csak egy kis ima, és némi szerencse.

A műtét 27-én lesz gondoljatok rám, ha tehetitek.

See you later.

Üdvözlet!

2011-01-14T19:11:00.066+01:00

Légy üdvözölve kis ember közöttünk. A Naprendszer egyetlen számunkra élhető bolygójára kerültél. Ez a hely maga a csoda, ha mégsem ilyennek fogod látni az nem a bolygó hibája, hanem a rajta élősködő humanoidoké. Az a nagy sárga valami a központi csillagunk Napnak hívják, és az idők kezdete óta ontja ránk a fényét és melegét, és valószínűleg még akkor is ilyen lesz, mikor mi már régen nem leszünk a Földön. A bolygó (majd tapasztalni fogod) tele van szebbnél-szebb és félelmetesnél-félelmetesebb hellyel és emberrel. Most, hogy már Te is itt vagy velünk új lehetőségek nyílnak számunkra. Régóta várunk Rád, hiszen Te és a generációd lesz az, aki a végső döntéseket nem odázhatja tovább. Döntenie kell és ezek a döntések nem kevesebbet fognak determinálni, mint az emberiség jövőjét. Hiszen nem a planétánk van veszélyben, hanem mi emberek. A bolygó az utolsó nyomainkat is eltünteti néhány évezreden belül. Félni valónk csak nekünk van. Sok dolgot csináltunk rosszul az elmúlt években, főként az utolsó ötven év során. Szuicid módon mérgeztük meg a környezetünket, és túlnépesedéssel tettük lehetetlenné a továbbélést, a politikai és üzleti élet hihetetlenül megbonyolít mindent, és ma már a banánért felnyúló ősember mozdulatát egy bonyolult logisztikai rendszer képes csak helyettesíteni. Érdekes időszakban érkeztél. Igaz, minden eddigi kornak, volt valami érdekessége. Sokat várunk Tőled, és társaidtól. Rendbe kell tennetek a teljes ökoszisztémát, meg kell oldanotok az elöregedő államok nyomorát, fel kell fedeznetek a jövő energiaforrásait, át kell alakítanotok a mai harácsoló, eltorzult emberek gondolkodását, mert azt már mi is látjuk, hogy így nem mehet tovább sokáig. Remélem a Te generációd már nem lóerőben, megawattban, és euróban méri az élet értékét. A tennivalók listája szinte végtelen, és kérlek ne kérdezd, hogy miért nem tettünk eddig szinte semmit ezekben az ügyekben! Nem tudok válaszolni, nincs mentségünk a passzivitásunkra, amellyel hagytuk, hogy mindenféle felsőbb hatalmak nyájként tereljenek bennünket, és kívülről keltsenek bennünk magától soha fel nem merülő igényeket. A fogyasztói társadalom egy tévút, már tudjuk. Voltunk néhányan akik a magunk korlátozott eszközeivel megpróbáltunk ellenállni, szembeszállni az árral, de ez néhány embernek nem sikerülhet. Egységes cselekedetek kellenek, és egy közös akarat, egy kritikus tömeg, amit az sem baj ha a félelem táplál. Mértékletesség nélkül nincs jövőnk. Sok lesz a probléma az elkövetkezendő száz évben. Mégis számodra ez egy kicsit könnyebb lesz, mint másoknak. Szerencsédre a bolygó egyik olyan területére születtél, ahol ritkák a természeti katasztrófák, és az a család ahova érkeztél az első időkben körbevesz majd, mint egy puha fészek, és nagyon sokáig a világ valódi rútsága és kegyetlensége nem fog elérni hozzád. Kívánom Neked, hogy találd meg azokat az utakat, amelyeken járva a saját életed, és a világon élő minden ember élete jobbra fordulhat. Részemről én ebben annyit segíthetek, hogy a közös éveinkben mindig nyitva lesz számodra a szívem, és a házam ajtaja, és mindig lesz arra időm ígérem, hogy meghallgassalak. Van néhány gondolatom, amit feltétlenül szeretnék Veled megosztani. Ezek nem nagy dolgok, csak apró útjelzések, amelyek segítségével néha könnyebb lesz eligazodnod a világ útvesztőiben. Olyan már bejárt zsákutcák, amelyekről bebizonyosodott, hogy nem vezetnek sehova, így Neked már nem kell bejárnod ezeket. De ez még emberi időben mérve is messze van.

Most még egyszerű az életed, csak néhány igényed kielégítését várod tőlünk. Közben az idő halad az értelmetlen hangok szavakká állnak majd össze az agyadban, és később a szavak kommunikációvá. Csak néhány év, és képes leszel elolvasni ezt a bejegyzést is, amit azon a napon írtam amikor megszülettél. Az arcokhoz nevek, és érzelmek társulnak, és megismered a körülötted élőket először csak néhány majd egyre több embert. Megismersz majd engem is, a kicsit furcsa bajuszos nagybácsit, aki a világot járja a még nálánál is furcsább bicajaival. Ma Te is egy nagy útnak az elején állsz. Izgalmas, ám nem könnyű túra lesz. Bejárod az utat, amely teljesen más lesz mint a többi 6,5 milliárd emberé, egyedi történet és megismételhetetlen. A túrának nincs végcélja, maga a bejárás a cél. Tanulsz, felnőtté válsz, szerelmes leszel, és utódaid születnek. Pontosan ötven éves leszel 2061-ben mikor láthatod azt a Halley-üstököst, amit én húsz évesen láttam. Ezt mindketten csak egyszer élhetjük át. Ma még hihetetlen de előbb-utóbb Te is megöregszel, igaz a naptár addigra már 2080-at fog mutatni. Érdekes, talán vigasztaló, talán elkeserítő lenne most látnom, ezt az időszakot, hogy vajon mennyiben sikerül erre az időre megváltoznia az emberiségnek. Egyáltalán képesek vagyunk ilyen szintű változásra, vagy a génjeinkbe kódolt a kipusztulás? Kicsit irigyellek most Téged, aki erről még mit sem tudsz, és csak egyszerűen szívod magadba a Föld energiáit, lélegzed be az oxigént, és az anyatej tökéletes összetételének kémiai védelmében, puha, meleg kuckóban álmodsz békésen. Álmodj szépet kis ember, pihenj, mert a jövőd már elkezdődött, és sok a tennivaló. Aludj csak Attila!

Gratulálok kishúgomnak, és sógoromnak a gyönyörű kisfiú megszületéséhez!

Napsugár nélkül

2010-12-22T11:53:00.000+01:00

Még keresem az okot, hogy vajon mivel haragíthattam magamra Istent, hogy az egyik csapást a másik után zúdítja rám. Bizonyára mindenkinek ismerős az érzés, amikor van egy probléma, amiről azt hisszük az a legnagyobb, és erre jön egy következő aminek a fényében az addigi hű de nagynak vélt esemény jelentéktelenné válik. Egyszer írtam az értékstruktúrákról amely minden ember életében jelen van. Ennek a piramisnak a csúcsán lévő értékeink sérülését nem vagyunk képesek elviselni károsodás nélkül. Az én piramisom csúcsán egyértelműen a családom áll.

Az osztálytársai úgy híják Őt: "Napsugár". Nem is tudják ez számomra most mennyire találó volt. Napsugár nélkül képtelen vagyok élni, mint egy növény a nukleáris télben napról-napra sorvadok el, és tehetetlenül nézem a leépülésem.

Az egyik csúcsértékem Ő, tőle leszek erős, és bármire képes, ők együtt adják a bölcsességemet, vasbetonpillérként tartják a lelkemet. Nélkülük pillanatokon belül összeomlok, és minden, ami valaha is számított nekem értéktelenné válik.

Miattuk vagyok állandóan optimista, és jókedvű, ha valami szépre vágyom Bennük gyönyörködöm.

Minden mindig olyan egyszerűen indul. Két hete kislányom belázasodott, Tőle ez eléggé szokatlan dolog, hiszen komplett tanévek múlnak el egymás után anélkül, hogy Ő megbetegedne, de hát azért nem lehetetlen. Hétfőn orvos, Augmentin kúra, telnek a napok a láz az egekben, nem egyszer 40 fok felett. Mivel nem hagy békén a dolog visszaviszem még a határidőn belül az orvoshoz. Mellkasröntgen, és azonnali kórházi ápolás. A tortúra itt kezdődik. Az első látogatásnál, valami kikapcsolt bennem, ettől a perctől nem tudtam másra gondolni, és nem érdekelt senki más csak az, hogy Ő meggyógyuljon. Az aggodalom szinte az eszemet vette. Eddig is rossz véleményem volt a magyar egészségügyről, de ez az egy hét lerombolta bennem még azt a kis maradék illúziót is, ami megmaradt az évek során. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a megfelelő működéshez milliárdok hiányoznak minden évben, de pontosan azzal volt a legtöbb problémám, ami nem pénz kérdése. A kórház felszereltsége gyalázatos, ez pénz kérdés, viszont a kislány körül dolgozó mintegy 15 főnyi ápolószemélyzetből talán négy-öt rátermett, és valóban a gyermekosztály kritériumainak megfelelő ápolóval találkoztam. Az osztály tele van friss diplomás, huszonéves határozatlan orvosnővel, akikről süt a rutintalanság. A frusztrált személyzet nem alkalmas arra, hogy gyermekeket ápoljon, a rettegő, érzékeny lelkiállapotban lévő kicsik számára ezek az emberek rémálmaik megtestesülései. Ez nem pénz kérdés. Ugyanazért a fizetésért, vannak olyan ápolónők, akik kedvesek a gyerekekkel, akik halkan beszélnek velük, és tényleg érdekli őket a kis emberek gyógyulása. A jó szó, a simogatás, egy ölelés lehet fontosabb komponens a gyógyulásban, mint a beadott tabletták. A pénztől senki sem lesz tehetségesebb. Az összes idő alatt míg bent voltunk nem volt egyetlen alkalom sem, hogy egy vénát elsőre eltaláljanak. Az én lányom karja két vérvétel kapcsán kilencszer lett átszúrva. Volt egy kislány akinek infúziót szerettek volna bekötni, de ezt félórás kínzás után végül is feladták. Az emelet ahol tartózkodtunk csak légzőszervi betegeket látott el, míg a folyosó végében egy lengőajtó mögött volt a fertőző osztály. Természetesen a két osztályt ugyanazon személyzet látta el, ennek meg is lett az eredménye, mert kislányom a normál osztályon elkapott "valami kalici szerűség" vírust (idézet a doktornő szakszerű meghatározásából, igazából szerintem fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mi történt). A tüdőgyulladást így most már egy emésztőszervi probléma is súlyosbította, ennek köszönhetően még jobban legyengült és négy kilót fogyott. Írhatnék, még az este adott helyettesítő gyógyszerekről amelyek olcsók ugyan de csökkentett hatóanyagúak, írhatnék, az egész emelet által használt közös inhalációs pipákról, amelyektől minden gyereknek csupa seb volt a szája, a durva kiabálós, gyerekeket rángatós ápolónőkről, a hatalmi előnyét kiélő doktornőről. Mindez 2010-ben Magyarországon. A szülő mindezek közben tébolyultan keresi a lehetőségeket az útvesztőben, próbál az információ hiányában következtetni, miközben az orvosok száját minden magyarázat nélkül félelmetesebbnél félelmetesebb szavak hagyják el, Hepatitisz, TBC stb. Közben megértem, hogy egyetlen reményünk csak az a kicsi immunrendszer lehet, ami ott működik a gyermekünk szervezetében. A látogatási idők után pedig már készülünk a következőre, álmatlanul átforgolódott éjszakákat követően véreres szemmel visszük a frissen főzött otthoni teát, mintha valami örök élet elixírt szállítanánk. A környező világ eközben teljen elhomályosul, járunk az utakon, de nem látunk semmit, közben közeledik a Karácsony de erről sem tudunk már. A csodát várjuk egy zárójelentés formájában, ami megszabadít mindannyiunkat ettől a lidércnyomástól. Egy végtelen hét telik el mire kiszabadulunk. Mintha függönyt húznának fel a világról, ahogy a a kórház porta felé sétálok táskákat cipelve visszatérnek a világ színei, a hangok élesebben szólnak, és újra tudok mosolyogni. Nemrégiben azt írtam, hogy nem hoztam létre semmi maradandót, ami talán még mindig igaz, de valamit azért létrehoztam, egy családot aminek a tagjai szeretik egymást, és minden áldozatot meghoznak a többiekért. Igaz, hogy ez is, mint minden mulandó dolog, de talán mégis valódi értéknek mondható. Persze nem egyedül tettem, hanem Vele. Egy klasszikus egy fiú-egy lányos család vagyunk, itt élünk Tolna-megye egy aprócska területén boldogan. Ez az egy fiú-egy lány közben életünk értelmévé válik, ami borzasztóan sebezhetővé tesz minket.

Még néhány kontroll vizsgálat, és remélem megnyugtatóan lezárul ez az ügy is, és bekerül a rossz emlékek tárházába. Én pedig egy életre nem felejtem el, milyen lenne Napsugár nélkül "élni".

Seven in one avagy bejegyzés cunami

2010-12-14T19:48:00.000+01:00

"Hét az egyben", ez úgy hangzik, mint valami átkozott mosóporreklám, de mindössze arról van szó, hogy ezzel a bejegyzéssel egyidejűleg hét másik is elérhetővé válik. Az elmúlt hónapokban volt valami, ami nagyon is meghatározta a mindennapjaimat, és most itt nem részletezendő okok miatt az ebben a témában született írásaimat a mai napig csak piszkozatként tárolta a Google végtelen kapacitású szerverparkjának néhány atomnyi része. Az alábbiakban felsorolom a bejegyzéseket és azokat erről az oldalról is elérhetővé teszem egyetlen kattintással, de aki csak tallózgatja a posztokat az is könnyedén rájuk talál időrendi sorrendben, mert ezeknek az írásoknak a címe a "Final Countdown" előtaggal indul.

Ismét rá kellett döbbenjek, hogy mennyire jó eszköz a blog írás arra, hogy rendet tartsunk saját magunkban, rendszerezzük gondolatainkat, mintegy megbeszéljük saját magunkkal problémáinkat. Mint egy pszichológus díványán ahogy kimondjuk a gondolatainkat, úgy gyógyítjuk a lelkünk az írással miközben kiírjuk magunkból, a félelmeinket. Később többször is visszaolvassuk a sorokat, és miközben finomítjuk a fogalmazást, vagy árnyaljuk a lefestett képet, többször kényszerülünk végig gondolni, más és más nézőpontokból ugyanazt a problémát. Így lesz felismerhető például saját önsajnálatunk, így kerül a magunk fontosságáról alkotott kép a karikatúrák közé, és a saját személyünk megismerésének útján így leszünk képesek eleinte aprókat, majd egyre nagyobbakat lépni előre. Minden egyes mondat egy újabb szűrőt jelent, amelyen csak a lényeges és tiszta tartalom akad fenn, a sallangmentes igazság. Nekem erre szükségem van. Talán nem mindenkinek, és talán vannak, akik sokkal jobban szeretnek hamis képek között élni, elfogadni azt a modern kor által teremtett virtuális valóságot, amelyben minden természetes, és semmin nem kell gondolkodni. Vannak akikben az kelt félelmet, ha belegondolnak saját létük működésébe, hiszen azonnal felszínre kerülhetnek azok a gondolatok, amelyek a hétköznapokban mélyen rejtve maradnak, és amelyek teljes gondolkodás átformálásért kiáltanak, közben tudjuk, hogy minden ilyen paradigmaváltás borzasztóan macerás procedúra, és a mai ember kényelemszerető lény. Kényelméért feláldozza, egészségét, tisztánlátását, és még az életét is, ha kell.

Remélem ahogy időrendben olvassa ezeket az írásokat az olvasó, érzékelheti a folyamatot, amely lezajlott bennem az elmúlt hónapokban, és talán olvasnak majd olyanok is akik keresőszavaikkal rátalálnak ezekre az írásokra és képesek lesznek erőt meríteni a saját gondjaik megéléséhez. Szándékosan nem javítottam vissza a leírt érzéseimet, egy-egy későbbi lelkiállapotban történő elolvasás után, hiszen a blog adott napok, érzéseiről, egy-egy pillanatképről tanúskodik, és hamisításnak érezném, ha szépíteném, a megélt félelmeimet, az elhatalmasodó pánikot, és keserűséget. Remélem érezhető lesz a folyamat, ahogy fokozatosan helyére kerülnek bennem a dolgok, ahogy elfogadom a kihívást, és meghajolok a megváltoztathatatlan előtt. Néhány hónap távolságból visszaolvasva a gondolataimat, néhol túlzónak érzem az aggodalmat, mégis valahol jó, hogy rákényszerültem az életem egy ismételt revíziójára. Ebben a pillanatban, amikor még egyáltalán nem vagyok túl semmin, hiszen éppen csak elkezdődött valami, megjósolhatatlan a jövő. De már alig félek. Úgy érzem készen állok, és ebben a blognak is komoly szerepe van. Már bizonyára hihetetlenül unalmas ez a rébusz özön, ezért következzenek a bejegyzés címek kronológiai sorrendben.

Az írások túladagolásának pontos hatása ismeretlen. A kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát gyógyszerészét. :)

Final Countdown - Alea iacta est

2010-11-26T13:53:00.003+01:00

Avagy a kocka el van vetve. Érdekes kettősség, mikor az ember úgy érez, hogy siettetni és ezzel egyidejűleg lassítani szeretné az időt. Egyszerre szeretnék túl lenni a műtéten minél hamarabb, és eközben azt szeretném, ha soha nem kerülne rá sor. A múlt héten megismerkedtem a sebésszel, akinek majd néhány órára a kezébe teszem az életem. Dr Palásthy Zsoltnak hívják, nagyon szimpatikus ember, talán ezért is él meg egy magánklinikán is, hiszen az emberek szubjektív ítélete sokat nyom egy ilyen helyen, hisz ez hozza az újabb pácienseket. Az elégedett betegeknél nem kell jobb reklám. A doktor úr háromnegyed órán át csevegett velem mindenről. Beszéltünk a műtétről, a jövőről, zenéről, és éneklésről, bicajozásról, és sebészetről. Számára ez a műtét szerintem nem nagy kihívás. Míg én minden percétől félek, addig ő egy rutinfeladatként éli meg. Kitűztük az időpontot. 2011. Január 4. Ez lesz az a nap, amikor egy kicsit elhallgatok, és remélem néhány hét alatt ismét visszanyerem a mostani beszéd, és ének képességeimet. Ma megkaptam a műtéthez szükséges vizsgálatokhoz az összes beutalót, a következő héten ezeket elvégzik rajtam, és ezzel minden összeáll az operációhoz. A jövő év első munkanapján bevonulok a szegedi klinikára és másnap megtörténik aminek meg kell történnie. Félek. Én első perctől azt tanítom a gyerekeimnek, hogy a félelem normális dolog, és nem az a bátor aki nem fél, hanem aki képes legyőzni a félelmét. Ennek pedig számomra nincs más ismert módja, mint, hogy közelebb kell kerülni a félelemhez, és át kell élni az eseményt ami kiváltja. Ez jelen esetben a beavatkozás. A jó hír, hogy ez nem Rák. Legalábbis az eddigi eredmények ezt igazolják. A kimetszett szövetből történő mintavétel eredménye alapján lehet majd véglegeset mondani, de én úgy érzem ezzel sem lesz baj. Bízom benne, mert nem akarom gyengíteni a mentális energiáimat negatív gondolatokkal. Úgy gondolom jó esélyekkel veszek részt a gyógyulásban, jó az általános fizikai és lelki kondícióm, jól reagálok a gyógyszerekre, hiszen szinte eddig nem is találkoztam velük. Nincsenek függőségeim, amelyek csak bonyolítanák a gyógyulást, vagy a műtétet, mint pl. alkohol, cigaretta. Még mindig titok az esemény de most már nem hallgathatok sokáig. Nehéz megtalálnom azt az optimális időpontot, amikor, már csak kevés van hátra, de még van idő az elfogadásra a beavatottak számára. Főként a tesómmal vagyok bajban, akinek nem akarom a kismama boldogságát csökkenteni, vagy magát az állapotot veszélyeztetni egy állandó feszültséggel. De már előre tudom, hogy elmarasztalnak, amiért nem mondtam meg nekik eddig, de tudom, hogy ez a helyes megoldás. Semmiképpen sem szerettem volna, ha minden egyes előzetes vizsgálatot végig izgulnak. Nem bizalmatlanságból nem árultam el. Nekem volt szükségem erre az időre, hogy tárgyilagosan tudjak beszélni majd róla, és már minden információ a birtokomban legyen addigra. Tulajdonképpen ez az idő most jött el. Úgy érzem, már tudok róla beszélni önsajnálat nélkül, és optimistán, mert bízom a jövőben. Azért ehhez nekem is idő kellett. Lépésről-lépésre oldottam fel a saját személyem fontosságáról alkotott tévhitet. A legnehezebb volt a tényt elfogadni, hogy egyáltalán lehetek beteg. Mint a legtöbb velem egyidős, én is hittem saját sérthetetlenségemben, és úgy gondoltam ha nem érzek semmit, akkor minden rendben van. Már tudom,egészségünk szintén csak egy illúzió a sok közül ami körülvesz bennünket, és soha nem tudhatjuk testünk mely részén indul el egyik nap valami változás, amiről egyelőre mit sem tudunk, mégis ebben a percben már megpecsételődött a sorsunk. S míg mi éljük a mindennapjainkat a betegség észrevétlenül, és alattomosan veszi át az uralmat a szervezetünk felett. Mikor elfogadtam a nyilvánvaló tényt, hogy előbb vagy utóbb mindenki megbetegszik, és ez alól én sem vagyok kivétel, akkor egyik önértékelésből a másikba estem. A körülöttem lévő tárgyak valódi értékére hamar rájöttem. Sajnos egy újabb felismerés várt, mely szerint, nincs semmi maradandó, amit létrehoztam életemben. Egyáltalán még a maradandó fogalmát sem sikerült definiálnom. De ezzel még nem volt vége. Amikor rájöttem, hogy mindenki tud nélkülem is tovább élni, már nem az lett a kérdés mi lesz velük, hanem, hogy mi lesz velem. Ez végre sokkal egyszerűbbnek tűnt, mert csak végig kell élnem. Ha már fel sem ébredek az altatásból, akkor ezen nincs mit gondolkodni, amennyiben kedd délután egy kötéssel a nyakamon, még tudom, hogy ki vagyok, akkor az élet folytatódik, és ehhez képest az, hogy milyen minőségben, az megint csak részlet kérdés. Remélem tudok majd beszélni, ha énekelni nem is. De még némán is élnem kell tovább, mert nincs más értékem, csak a gondolataim. A milliárdnyi agysejtem által tárolt emlékek, és szavak halmaza én vagyok magam. Minden tudásom, emlékem, gondolatom, és érzésem velem együtt meghal, de amíg itt vannak a fejemben, és képes vagyok felidézni őket, addig Zéta az individuum létezik. Mindenesetre jó lecke ez, egyben felkészülés az öregkorra, amikor a halál már karnyújtásnyi távolságra kerül a mindennapokban. Megint valami, amit ha átélek, az erősebbé tesz, és reményeim szerint ez tovább növeli bennem az empátiát más emberek irányába is. Talán ettől egy kicsit jobb leszek ismét, és a "jó farkas" erősödik bennem.
(A jó farkasról bővebben Aranyosfodorka blogjában).

Azt hiszem nem írok több rejtőzködő bejegyzést a témában, a rövidesen nyilvánosságra hozom a hírt, és ezzel egyidejűleg az összes Final Countdown jellegű írásomat is, természetesen előbb az itthoniaknak elmondom, mert azért az mégiscsak durva lenne, ha a blogból szereznének tudomást az életem ilyetén alakulásáról. Közben gyűjtöm magamban azokat az élmény terveket, amelyeket a gyógyulás ideje alatt kívánok véghez vinni. Lesz néhány hetem, amikor nem kell dolgoznom, sőt nem is szabad, végre eleget olvashatok, és csak úgy macskaként élhetem a perceimet, mindössze annak a ténynek örülve, hogy élek.

Ez volt a 100. bejegyzésem. :)

Perfect day

2010-11-14T15:26:00.001+01:00

A kerékpárosfórumok hallgatnak. Alig születik bejegyzés, és ennek általában csak egy oka van. Jó az idő, és bicikliznek. Ki-ki a maga lehetőségein belül szakít időt arra, hogy bejárja az ország egy kisebb szeletét. A lustaságot legyőzi a bringázás százszor megtapasztalt élménye, és a pedálok beindulnak.

A magam fajta biciklis embernek nincs is nagyobb ajándék, mint egy ilyen csodálatos novemberi időjárás. Reggel nyolckor, már jókedvűen taposom a pedálokat, mintha ez lenne az utolsó alkalom, nemcsak az évben, hanem az életben is arra, hogy egy —a saját mércéim szerint— kiadósat kerekezzek. Egész nap ráérek, nyolc órám van, míg kezd sötétedni, így a lehető leghosszabb távot választom, aminek az az érdekessége, hogy az otthontól szinte végig csak 20-30 km-es távon belül vagyok, szinte látótávolságra, mégis 170 km-t járok be a nap folyamán. Így aztán elindulok a Sió völgyében, és szinte a csatorna partján tekerek, hosszú időn át. Közben a magasabb részekről nézem a környéket, a Sió árterét, és azt látom, hogy az idei csapadékos év megtette a hatását. Az öregek nem hiába nevezték el a környék településeit annak aminek, Sárszentlőrinc, Sárosd, Sárbogárd, Sárkeresztúr, mind a sár előtaggal kezdődnek, és nem véletlenül, valamikor ezek a tájak mocsaras részek voltak, aztán az elmúlt évtizedek alatt az aszályos évek elfeledtették ezt. A lápos, ingoványos területek kiszáradásuk után szántókká léptek elő. De a természet mindig visszaköveteli az ősi rendet, úgy gondolom mi ebben a harcban nem is nyerhetünk. Egyetlen csapadékos nyár, és a szántók újra vízben állnak, hatalmas egybefüggő területek állnak víz alatt, a vízfelületén gázlómadarak fehér tollazata világít messzire.A tavaly őszi vetésnek már nyoma sincs, a vízen nád, és sás ringatózik, számukra biztosan nem volt kétséges, hogy egyszer visszafoglalják területüket a kultúrnövényektől. Közben elhagyom Uzdot, Sárszentlőrincet, és Nagydorognál keresztezem 63-as utat. Még néhány húzósabb emelkedő, és Pakson vagyok. Útközben versenyzek egy gyermeteg kategóriájú RABA-Steiger traktorossal. Azt élvezi, hogy a nyakamba liheg a soktonnás monstrummal, de nem előz meg, valószínűleg, mert nem képes rá, így kénytelen vagyok gyorsítani, mert a dízelfüst szívásához sincs kedvem, ha előreengedem. A következő lejtőn 40km/h fölé gyorsulok, és a traktor eltávolodik, aztán ismét majdnem utolér, amikor jön egy komoly emelkedő, és én lassulni kezdek, szerencsére ezután már nincs ilyen, így sikerül messzire magam mögött hagyni, és most már végre csendben, és a saját kényelmes tempómban tekerhetek a városig. Lábaim egy kicsit tiltakoznak a túlerőltetés ellen, de tudom, hogy ennél sokkal többet is bírnak, csak hisztiznek. A város elején a pékségben friss zsemlét veszek, és egy üdítőt, mást mindent hoztam. A kompkikötőben aztán megreggelizem, még van háromnegyed órám a rév indulásáig, ez több mint elég. 53 km-nél tartok, ez kevesebb mint az út harmada. A komposok, már jó ismerősként üdvözölnek, „előző életemben” sokat találkoztunk, mikor az alföldre jártam rendszeresen áruért. A kompon csak egy autó utazik rajtam kívül, emlékszem régen amikor még nem volt ennyi híd a Dunán mindig tele voltak a járatok. A rév is egy kihalóban lévő műfaj. Csak néhány perc, és kikötünk a túloldalon, és máris az Alföldön suhanok, illetve csak suhannék, mert a délnyugati szél most szembekerült velem, és egyre erősebben fúj. Persze ma véletlenül sem az uralkodó széljárás van, ami segíthetne a következő két órában, de már megtanultam, hogy ezen nem érdemes bosszankodni. Próbálok belenyugodni, hogy nem tudom a 30-hoz közeli tempómat tartani, 20-23-al egy kicsit lassabban fogy a távolság, és több energiámat emészti fel. Érzem az elmúlt hetek kevesebb edzésének hatását, nem azzal a lazasággal haladok, mint amikor formában vagyok. A távolban feltűnik a kalocsai templom kettős tornya, és az a szabály, hogy a látótávolságba került templomtorony fél órán belül megérinthető, most is így van, de nem állok meg, törtetek Baja irányába az 51-esen. Hihetetlenül leromlottak a főútjaink néhány év leforgása alatt. Nem akarok politizálni, de biztosan van ennek oka, és nem túl jó bizonyítványt állít ki rólunk a rengeteg kátyú, és gyalázatos minőségű útjavítás. Az idetévedők az útjaink alapján (is) joggal sorolhatnak minket a Balkánhoz. Állandó figyelmet igényel, hogy az úton maradjak, mert ha a nyomvályún kívül megyek akkor bármikor leszaladhatok az út széléről, ha azon belül megyek akkor veszélyesen közel vagyok az engem kis oldaltávolsággal előzőkhöz. Így aztán próbálok a legfeljebb tíz centiméternyi csíkon maradni, felhasználva a nyomvályút védelemként az autósok ellen. Egy gyors megállás Sükösdön, egy flakon üdítőért, ami lehet nem egészséges, de a cukortartalma képes némi energiát adni. Bajánál a híd előtt végre ráfordulhatok, a már unalomig ismert, mégis megunhatatlan, kerékpárútra, ami a szekszárdi hídig visz, délután kettő van kezdek éhes lenni, de a hídig még kitartok, annál is inkább mert végre ismét a hátamban a szél, és száguldom a bringaúton. Ahhoz képest milyen szép idő van nincsenek sokan a biciklisták, csak néha kell kerülgetnem egy-egy párost, akik a kikapcsolódásnak ezt a formáját választották délutánra. Áthajtok a hídon, és a tövében megebédelek. Közben beszélek az otthoniakkal, mondják, hogy a fiam elindult velem szemben, legalább nem unatkozom az utolsó kilométereken. Egy bő óra még hazáig. Minden a terv szerint, mire elkezd sötétedni otthon leszek. Nem sokára már az utolsó kilométereken fiammal együtt gyönyörködünk a lenyugvó Napban. Jólesik hazaérni.

Hogy mi értelme egy ilyen napnak? Talán az égvilágon semmi. Nem láttam mást, csak amit már máskor is láttam, esetleg máshogy, más megvilágításban, az életének egy más szakaszában. Feküdhettem volna ez idő alatt, és olvashattam volna egy könyvet, de azt ebben az esetben elpazarolt napnak éreztem volna. Bántaná a lelkiismeretemet, hogy itt volt egy tökéletes nap, egy igazi ajándék, és én nem láttam, nem vettem részt benne.

Final Countdown - Óvatos tervek

2010-11-12T18:43:00.003+01:00

Ma ezt a "fényképet" kaptam a tesómtól. Ha valaki számára nem lenne a Napnál is világosabb, ő az én legkisebb, és egyetlen unokaöcsém. Aki -ha minden igaz- januárban érkezik a világra, a mostani kényelmes minden komforttal berendezett kuckójából. Húgom már teljesen a baba fogadásának előkészületeivel van elfoglalva, és olyan jó látni az arcán, hogy mennyire boldog. Kiböjtölte ezt a boldogságot, és talán ettől most számára még inkább értékesebb az egész.

Nagyon érdekes lesz a január. Érkezik ez a kis ember, ezzel majdnem egy időben engem operálnak. Olyan nagy a kísértés, hogy elmondjam legalább a tesómnak, mi van velem, de nincs szívem megtörni ezt a boldog várakozást, egy ilyen baljóslatú hírrel. Úgysem tudom már sokáig elhallgatni. A héten kiderült, hogy az elváltozás jóindulatú. Ez az első jó hír augusztus óta, ami némi vigaszt jelent. Persze csak mint valami jót a rosszban lehet értelmezni, de azért ez is valami. Kedden találkozom a sebésszel Szegeden, és ezzel minden megtörténik, amire a műtéthez szükség van, már csak a dátum a kérdés. Nézegetem ezt a békés kis arcot, amit manapság az ultrahanggal összekötött számítógép tesz lehetővé, hogy egyáltalán láthassuk. Eggyel több dolog, amiért érdemes a kórházba vonulnom. Itt ez az apróság, akivel meg kell ismerkednem, látnom kell ahogy cseperedik, és felveszi az ősöktől öröklött tulajdonságait. Azt tervezem, hogy jó nagybácsi leszek. Szeretnék vele együtt a Szigetben sétálni, bringázni, mesélni neki olyan dolgokról, amiket csak én tudok, és senki mástól nem kaphat meg. Jó lenne ha örökölné a zenész vénát, és én tehetném a pici ujjait a hangszeren a megfelelő helyre, és egyáltalán annyi szép dolog lehet még, amit egy gyerek csak a nagybácsijával élhet át. Az életnek van humorérzéke. Ugyanazokra a napokra teszi élet-halál dolgait két embernek, akiknek kéne találkozniuk. Nem tudok nem arra gondolni, hogy mintha csak a létszámot szeretné konstans értéken tartani, így az érkezőt egy távozóval igyekszik kompenzálni. Tudom hülye gondolat, de mikor voltak nekem normális gondolataim. :) Mégis még ez is valahogy erőt ad nekem, hiszen még ez is annyira természetes rend szerint történne. De nem. A visszaszámlálónak még sokáig kell tovább ketyegnie. Igenis meg kell oldani az itt maradást még egy ideig. Hiszen az élet csodálatos, aki nem hiszi nézze meg még egyszer ezt a képet! :)

Final Countdown - Mennyi kacat!

2010-11-06T19:46:00.002+01:00

Mióta legendás egészségem a múlt ködébe veszett, másként nézek a körülöttem lévő világra. Ma a tárgyak estek vizsgálódásom körébe, mégpedig azok a tárgyak amelyek hozzám, és csak hozzám kötődnek. Rá kellett jönnöm, a fél ház az én lim-lomjaimmal van tele. Ezek a tárgyak, eszközök, beszélnek rólam. Senki más számára nem értékesek, mások előtt még sokuk használata sem ismert. Gondolom minden ház más típusú tárgyakkal telített, attól függően, hogy lakóiknak mi az érdeklődési körük. Biztosan vannak fotós-, és vadász házak is. Az enyém egyértelműen leginkább zenész ház. Bármennyire is igyekeztem egy kisebb helyre összpontosítani a zenész létem tárgyi bizonyítékait, még így is jelentős területet emészt fel a hasznos életterünkből. Itt vannak például a hangszereim, egy nagybátyámtól öröklött harmonika, egy gitár a spontán délutáni, esti dalolásokhoz, furulya kettő is, kallódó dobfelszerelés komponensek a dobos évekből. Aztán hangtechnika milliós értékben, kábelerdő, és állványrengeteg, színpadi ventilátor, és színes fények. Mindennek tetején az imádott Yamaha PSR 9000 Pro szintetizátorom. Szórakoztató zenész motyó. De a zenész amikor nem zenél akkor hallgatja zenét. Ezt a feladatot régen a hifi felszerelés látta el, ma már csak muzeális tárgyként áll a dolgozószobámban. Kidobni nincs szívem, ezt a feladatot valaki más fogja elvégezni helyettem. Ugyanilyen okból őrzöm még közel háromszáz darabos audiokazetta gyűjteményemet. Jól mutatnak a falon, de csak nagyon ritkán nyúlok értük, mert az új kor vívmánya az mp3 már elkényelmesített. 150 GB zene (27910 dal =109 nap 7 óra 56 perc :)) elérhető a számítógépemen egy kattintással, katalogizált rendben, lemezborítót, dalszöveget azonnal mutató alkalmazás által. Maga a számítógép is fele részben a zenélésem szolgálja, hiszen a szintetizátorban megszólaló dalok először itt szerkesztődnek meg, később ide kerülnek vissza egy esetleges felvételre és itt készül belőlük cd alapanyag. Persze a számítógépem tanúskodik a programozói munkásságomról is, rengeteg felhasznált, és valószínűleg szükségtelen nyersanyag tárolódik a merevlemezen majdani programok elkészítéséhez, a dokumentumok közt táblázatok több mint tíz évre visszamenőleg, az életem mérőszámai. Bevételek, kiadások, kilométerek. Közvetlenül a számítógép mellett szakkönyvek autodidakta, és későbbi hivatalos informatikai tanulmányaim korából. A falon zenekaraim fotói, és koncertplakátok a rockénekes korszakból. Egy aprócska plakett amit egy tehetségkutató verseny legjobb énekeseként kaptam, mellette a szimbolikus értelemben is szögre akasztott dobverők. A nappaliban könyvek százai Sci-fi-k, és szépirodalom, ami csak miattam van, és talán ez még a leghasznosabb, ami más számára is használható, nem annyira csak az enyém. Mégis nélkülem a házi könyvtár nem ezekből a könyvekből állna. Mint ahogy nélkülem a garázsban sem lenne két darab fekvőbicikli. A bicajokhoz komplett ruházat és túrafelszerelés tartozik, sátor, és hálózsák, főzőkészlet, és ami mindezt országokon át cipeli a kis bicajos utánfutó. Beszélhetnék még a rengeteg eszközről, ami úgy mellékesen az előző vállalkozásom felszámolása után megmaradt, és most a padláson várja a lomtalanítást. Mennyi értéktelen holmi! Mennyi pénz és energia, amit ezeknek az elkészítése, megszerzése felemésztett. Mennyi értékes idő. Némelyik tárgy megszerzésért mennyi áldozatot hoztam, mennyit ábrándoztam, mire az enyém lett. A modern társadalomban élők életenergiáik kilencven százalékát az ilyen életkellékek megszerzésére fordítják. Egészen öregkorunkig a színvonalas élet látszatát megteremtő tárgyakat gyűjtögetjük, közben elfelejtünk élni, mert az energiáinkból arra már nem jut elegendő, hogy az ezekkel a tárgyakkal berendezett otthonainkban harmóniát teremtsünk a velünk együtt élőkkel. A fogyasztói társadalom ideológiája belénk sulykolja a látszatszükségletek túlzott fölértékelését. Kezdem megérteni a buddhista szerzetesek minimális tárgyszükségletben eltöltött életének boldogságát, vagy a busmanok mindössze egy fadárda, egy tökhéj, egy lágyékvédő birtoklásának jelentőségét. Valahol kezdem sejteni, az emberi boldogtalanság kulcsa ezen a tájon gyökerezik, az állandó kielégítetlen vágyaink, amellyel egy-egy újabb tárgyra áhítozunk folyamatos frusztráltságban tart minket, emiatt gyilkolják egymást családtagok, és az önbecsapás mindenkiben szilárdan tartja a hitet, hogy a harmonikus élethez állandóan szükség van a modern tárgyak, beszerzésére és folyamatos megújítására a környezetünkben. Ahogy számba veszem a körülöttem található, hozzám kapcsolódó kellékeket, apró lelkiismeret-furdalást érzek. Tényleg nem tudtam volna ezek nélkül a tárgyak nélkül élni? Vajon érdemes volt? Kellett ez? Nem lehetett volna hasznosabban tölteni az elmúlt harminc évet? Most úgy látom ezeket a tárgyakat, mint a régész, mikor feltárja egy réges-régi kultúra tárgyi maradványait. A tárgyak kinevetnek engem, megfelelő sorrendbe rakva elmesélik az életem, tudják a túlélési képességükkel nem vehetem fel a versenyt. Mégis kicsit vigasztal, hogy legtöbbjük nélkülem csak egy halott tárgy, a hangszerek némák, a bicajok mozdulatlanok. Nélkülem elveszítik értéküket, és előbb-utóbb egy szeméttelep végtelen silójában végzik.

Közben lelki szemeim előtt megjelenik a kép, ahogy Józsi a kommunális vállalat alkalmazottja, aznap ezredszer fordítja irányba az acélmonstrumot, melynek körmös kerekei alatt sikítva préselődik eredeti térfogatának töredékére a hulladék, és szinte hallom, ahogy felsóhajt a poros vezetőfülke ablaka mögött: "Mennyi kacat!"

Kép: http://www.alternativenergia.hu

Kövek, és lángok

2010-11-01T19:22:00.002+01:00

A hűvös esti szél alig érezhetően lengedez. A temetőben ezernyi gyertya teszi láthatóvá a sírköveket, és a köztük mozgó emberek árnyait. Csendes morajjá áll össze a hozzátartozók beszélgetése. Tipikus emberi ünnep. Egyetlen nap kijelölve az egész évből a megemlékezésre. Ilyenkor teljes erőből emlékezünk. De legalább ma talán eszünkbe jut, hogy halandóak vagyunk. Feleségem kezét fogva sétálok a sírok között a félhomályban óvatosan kerülgetjük a szembejövőket. Nem tudom elhessegetni a gondolataimat, és nem tudom nem azt érezni amit érzek. Így aztán nem tudok nem arra gondolni, hogy nemrégen, még gyerekként sétáltam itt a húgommal, és a szüleink jöttek mögöttünk. Ez a Mindenszenteki procedúra a legjobb modellje az életünknek. Ahogy először gyerekként, majd felcseperedve, felnőttként, később családunkkal, még később magányosan keressük fel a sírokat, megfelel az egész életutunknak, ahogy öregszünk, és eljátsszuk azokat a szerepeket, amelyeket már elődeink is milliószor eljátszottak. Időközben az arányok szép lassan eltolódnak, az évek múltán egyre több a sír amelyeket felkeresünk, és bizonyára eljön az az idő is, amikor már szinte mindenki itt van a kövek alatt, aki valaha is számított az életünkben. Nem tudok nem arra gondolni, hogy bármikor eljöhet az az idő is, amikor a család, nem velem jön, hanem "hozzám". Míg ezen morfondírozom mécseseket gyújtogatunk, és sorban a hideg kőre helyezzük őket. A kő ridegsége cseppet sem enyhül a lángok melegétől. Komoran hirdeti tovább az elmúlást, és a rajta lévő betűk csak nekünk mesélnek arról az egykoron élt apáról, aki itt nyugszik. De mindez csak külsőség. Számomra Őt nem ez a rideg műkő jelenti, hiszen bennem él tovább, ismerősök azt mondják, ahogy öregszem egyre inkább hasonlítok rá. Ez nem is lehet másként, mozdulatai részei a saját mozdulataimnak, kimondott szavait használom mindennap, az életről alkotott letisztult bölcsességeit továbbadhatom gyerekeimnek. Most még nem értik, és ez is így van jól. Előbb-utóbb mindennek eljön az ideje, és a szavak valódi értelme ismét visszacseng majd emlékezetükben. Így élünk tovább, még egy kis ideig, aztán ez is elmúlik. Száz év, és a sírról lekopnak a betűk, az elidegenedett rokonság már nem emlékszik a sír helyére sem, és eljön az idő amikor ezeken a napokon ez a hely csak egy sötét terület marad, a sok gyertyával megvilágított emlékmű között. A bérleti idő lejártával a hely újra hasznosíthatóvá válik, de addigra már senki nem sajnálkozik a régi földbe süppedt kő eltávolításán, és a gazos területet gyomtalanítják, majd újra kijelölik egy jövőbeni sír számára. Nincsenek emlékezők. A temetők örök körfogása ez, közben az évszázadok alatt a holtak csontjai dombbá változtatják az egykoron sík terepet. Ezt valahol mindannyian tudjuk, ezért minden gyertyával egy kicsit magunkat is gyászoljuk. Hiszen a következtetéseink végén törvényszerűen rájövünk, hogy létünk csak időleges, egy nagyon is rövid idő, amíg fizikailag létezünk, ennél nem sokkal hosszabb az sem, míg emlékeznek ránk, és Földtörténeti időben mérve csak egy villanásnyi az az időtartam, amely múltán nyoma sem marad létezésünknek. Ez az, ami miatt a mai korok embere számára a halál tabu téma lett. Nem része a mindennapoknak, nem divat róla beszélni, és az egészet szeretnénk a szőnyeg alá söpörni. Közben a temetkezési vállalkozók dörzsölik a markukat, hiszen csoda jó bizniszt tudhatnak a magukénak. A soha ki nem fogyó a pacientúra, a fájdalomtól eszüket vesztett hozzátartozók, szélesre nyitják pénztárcáikat, ha a kedves elhunyt végső búcsúztatásáról van szó. Még akkor is, ha abban a pénztárcában az utolsó fillérek vannak. Pedig az egész szintén egy értelmetlen külsőség, a saját lelkiismeret megnyugtatásán túl semmire sem jó. A jövőben minden egyformán zajlik le, a temetés "színvonalától" függetlenül.

Közben a család halad tovább nagybácsik, nagynénik, déd- és nagyszülők sírjait keressük fel. Köztük a százhárom éve született anyai nagyapámat, akitől én nem kevesebbet kaptam mint a Zenét. Gyerekeim alig tudnak valamit ezekről az egykori emberekről, sokukról már én is csak keveset. Anyukám fáradhatatlanul megy sírról-sírra néhány percre mindenhol megáll, míg gyertyákat, mécseseket gyújt, és emlékezik. Számára minden meggyújtott láng, egy barát, a hatvanhat évnyi életének egy darabja. Nem tudok nem arra gondolni, hogy csak idő kérdése, és mi is így járunk körbe a végtelenül sok sír között, és keresgéljük azokat az elveszített embereket, akik tegnap, egy éve, vagy ötven éve még itt voltak, és a világ velük szebb volt. Számunkra. Megöregedni talán ezért a legfájdalmasabb, de ez az ára annak, hogy megismerhettük a világot, és vele együtt ezeket az embereket, akik felett ma lángokat gyújtunk. Ez nem rossz, és nem szomorú, egyszerűen csak törvényszerű.

A kövek mintha a közelgő téllel szövetkeznének, könnyedén rázzák le magukról a számtalan gyertya által keltett meleget. A kanócok közben egyre fogynak, a láng mikrométerenként emészti fel porózus anyagukat, és holnap reggel, már csak néhány árva lángnyelv hunyorog a felkelő Nappal szemben, aztán kialszik az is. A fagy végez a koszorúk virágaival, a gyertyacsonkokat a kukába dobják.
A temetőbe újra visszaköltözik a csend, és az élők egy éven át újra azt hiszik, hogy halhatatlanok.

Final Countdown: Előzetes fájdalmak

2010-10-28T11:47:00.003+02:00

Október 28 reggel nyolc óra. A szekszárdi kórház egyik legújabb épületében — a 1996-2006-ig épített műtőblokkban— ülök egy padon. Körülöttem az ápolószemélyzet jön-megy, kávézik, dohányzik. Nekik ez a nap is olyan mint a többi, egy műszak a sokból. A mai az utolsó vizsgálat, a neve aspiratios mintavétel. Ezzel körbejártuk a témát, mindent tudunk a pajzsmirigyen keletkezett göbről. Pedig néha jobb lenne a létezéséről sem tudnom. Kicsi a világ, pláne Szekszárd. Az egyik ápolónőben felismerem Böbét az egyik kedves ismerősömet. Ez egy kicsit megnyugtat. Nem mintha jelenlététől bármi is könnyebb lenne, vagy a vizsgálat eredménye változna, csak egyszerűen az ember valamiért nagyobb biztonságban érzi magát, ha a másik fél nem egy idegen. Böbe külön megérne egy blogbejegyzést, hiszen néhány éve saját veséjét adta kisebbik fiának, és már ez a tény is sokat elmond Róla. Azt hiszem az ápolónői szakmát az ilyen nőknek találták ki. Ezek a nők a történelmen át ott voltak mindig velünk, frontokon, és zárdákban, tömegkórházakban, és puccos magánklinikákon. Ápoltak, kötöztek, reményt adtak mosolyukkal, és fogták a kezünk az utolsó perceinkben. Ők a mindennapok szürke, névtelen hősei, akik nélkül a világ színei is fakóbbak lennének. Böbe elkéri a beutalóm, és lassan beindul a kórházi gépezet, és mint egy emberfaló szörny kezdi benyelni egyenként a pácienseket. Hamarosan én is bejutok a vizsgálóba, és elfoglalom helyem az ágyon. Jön a szokásos ceremónia az aláírással, mellyel elfogadom a rám váró elkerülhetetlent. Mivel a másik alternatíva valószínűleg sokkal rosszabb, így nem túl nehéz választanom ma sem. Közben csevegnek, csak úgy nők egymást közt, mintha ott sem lennék, nem tudom eldönteni, hogy ezzel az én feszültségem kívánják oldani, vagy ennyire nincsenek már tudatában, hogy az ágyon fekvő beteg egy ember. A doktornő ultrahangos kép alapján mélyeszti nyakamba a tűt, cseppet sem jó érzés, de inkább kellemetlen, mint fájdalmas. Aztán megszúr még egyszer, majd harmadszor is, és csak reméljük mindketten a végén, hogy a minta tartalmaz értékelhető sejteket is. Eredmény két hét múlva. Így mennek a hetek, egyik a másik után. Egy tökéletes világban, már mindenen túl lehetnék, hiszen az összes elvégzett vizsgálat ideje, ha összeadom őket, nem éri el a két órát sem, Magyarországon ehhez négy hónapra van szükség 2010-ben. Tegnap egy szegedi magánklinikával ismerkedtem a honlapján keresztül, amit egyik ismerősöm ajánlott. Úgy gondolom a műtétet náluk fogom elvégeztetni magamon, mert egyszerűen nem bízom az itteniekben. Paradox dolog, hiszen Szegeden is idegenek az orvosok számomra, mégis jobban hiszek abban, hogy egy gazdasági vállalkozásként működő orvoscsoport érdekeltebb a betegei gyógyulásában, illetve megfelelőbb körülményt tud nyújtani, mint az állami intézmények. A pénz pedig mellékes ebben az esetben, mert hálapénz nélkül úgysem működik itt sem a dolog, Szegeden ezt díjnak hívják. De ezért a pénzért nem várakoztatnak 5 órát a rendelő ajtaja előtt, egy két perces konzultációért, emberi módon beszélnek velem, és meghallgatják a panaszaimat. A mai vizsgálat eredményével a kezemben, már megkereshetem az egyik sebészt és beírhatjuk a naptárba a műtét időpontját is.

Figyelmeztettek, hogy a nap folyamán ne végezzek nehezebb fizikai tevékenységet, mert a megsértett pajzsmirigy nagyon vérzékeny , és könnyen bevérzik. Szerencsére egyébként sem terveztem kőfejtést, vagy extra műszakot a sóbányában.Néhány tűszúrás volt az egész, mégis milyen kellemetlen érzés! Az átszúrt nyaki szövetek, fájdalommal tiltakoznak a háborgatásuk ellen. Számomra mindez egy kis előleg a műtét utáni komolyabb fájdalmakból, felfogható ráhangolásnak, vagy edzésnek is, ami felkészít a jövőre. Nem kérdés, hogy nagyon rossz lesz az első néhány hét, hiszen a lélegzés, nyelés, beszéd, a fej mozdítása, mind itt történik egy helyen, finom harmóniában ami évtizedek óta kialakult. Ebbe az egyensúlyba vág bele majd a szike, és tép ki egy olyan szervet, ami születésem óta szolgálta a szervezetem, anélkül, hogy én tudtam volna róla bármit. Most úgy érzem soha nem leszek arról meggyőzve, hogy ez az egész beavatkozás egyáltalán szükséges. Elfogadom, amit rám ró a sors, de inkább azok miatt akiket szeretek. Ha magam lennék a világon, család és feleség nélkül, valószínűleg nem foglalkoznék az egésszel, hanem felülnék a rekumbensre, és tekernék, amíg erőm van a továbbjutáshoz. De az életemmel nem csak magamnak tartozom, hanem azoknak is akik engem szeretnek. Így az egészségügyi futószalag tovább kanyarog velem, és én szinte kívülállóként nézem, ahogy a leállítógomb —amit most még olyan könnyű lenne megnyomni— egyre távolabbra kerül tőlem.

Final Countdown - Endokrinológia

2010-10-22T11:26:00.003+02:00

Gyűlölök várakozni. Különösen orvosnál. Ez a mai valahogy még a szokottnál is elviselhetetlenebb. Négy és fél órája ülök egy padon, a beutalóm négy órája beszedték. Mi a fene tart ennyi ideig? Tulajdonképpen csak a leletek kiértékelése maradt hátra. Azt már tudom, hogy egy 28 mm-es hideg göb található a pajzsmirigyem jobb lebenyén. Ez a rossz hír. A jó, hogy statisztikailag 95% az esélyem arra, hogy ez az elváltozás jóindulatú. Az már biztosnak látszik, hogy nem úszom meg a műtétet. Még egy szövettani vizsgálat kell, amit valószínűleg most fognak elrendelni. Már ha bejutok egyáltalán még ennek az Istennek az idejében. Én vagyok a hülye. Múltkor már megfogadtam, hogy legközelebb hozok egy könyvet. Mennyivel jobban menne most az idő Márai társaságában! Közben fél füllel hallom a többi várakozó beteg beszélgetését. Jobb lenne nem hallgatni. Mindig akad olyan történet, ami elborzaszt. Mintha nem félnék enélkül is éppen eléggé. Majdnem lejár az öt óra várakozás mikor szólítanak. Bent egy főorvosi rangban lévő ítész, néhány percben ítélkezik felettem. Már le is beszélte az időpontot. Jövő csütörtök, műtősblokk, kísérővel, éhgyomorral. Szövetminta. A mintavétel eredményétől függetlenül, mindenképpen operációra lesz szükség. Ha jóindulatú az elváltozás, akkor csak a jobb oldali lebenyt távolítják el, ha rossz, akkor a teljes pajzsmirigyet. Hát ez remek. Persze különösen nem lepődöm meg, mert szinte biztos voltam abban, hogy ez lesz a vége, hála az interneten fellelhető információáradatnak, már jól kitanultam a betegségemmel kapcsolatos tudnivalókat. Tehát egy hét múlva mintavétel, az még egy hét, míg eredmény is lesz. Jó lenne ha valamikor január elején történne csak a műtét, közben lemennének a bulik, a január, február általában úgyis csak pangás, és ha minden jól megy márciusra már talán összeszedem magam annyira, hogy ismét hangszer mögé állhatok. Ha minden jól megy. Ugyanis van egy kis bibi ezzel a műtéttel. A hangszálmozgató fő ideg (nervus recurrens) a pajzsmirigy tokja mellett fut, ha valami balul sül el a műtétnél, akkor viszlát éneklés. Ezzel a zenei karrieremnek is vége szakadna, mert az énektudásom nélkül nem sokat érek egyetlen bandában sem. Kell keresnem egy jó sebészt. Szekszárdon ilyen már nincs. Az öreg orvosok távozásával, a műtétek színvonala jócskán lesüllyedt. Műhiba műhiba hátán, egyszerű térdműtétnél is halnak meg fiatal életerős emberek. Persze az orvosok védik egymást, még akkor is ha nyilvánvaló, hogy hibázott a kollégájuk, mert tudják, hogy a tévedés lehetősége mindig fennáll, és lehet, hogy holnap az ő kezeik alatt hal meg valaki a műtőasztalon, mert a számtalan dolog közül az egyik akkor éppen nem jutott eszükbe, vagy éppen két opció közül a rosszabbikat választották. Ez a dolog egy oldalról érthető. Az emberek ilyenek. Mindaddig nem is zavar ez minket, míg nem mi, vagy egy családtagunk fekszik a műtőasztalon. Ilyenkor rájön az ember, hogy csak éppen egy kicsivel van több esélye, mintha a középkorban élne, ugyanúgy mint akkor, a személyes védelemre nem maradt más eszköz, mint az ima.

Napról-napra egyre mélyebben nyel magába a magyar egészségügy útvesztője. Ahogy utazom ezen a futószalagon, és látom magam mellett számtalan sorstársamat, az élet egy más vetületét látom. Egy olyan csoportba tartozom, akikről nem szólnak a reklámok, akik nem tartoznak a potenciális fogyasztók közé. Mi vagyunk azok, akiket nem védett meg az egészséges életmód, és a nyakló nélkül szedett pisidrágító csodaszerek. Értéktelenebb vagyok ma, mint tegnap. Mármint ha ezt elhiszem magamról. Szerencsére én ezt nem így gondolom. Abban hiszek, hogy ez csak egy apró probléma, amit szerencsére felfedeztek nálam, így még remélhetőleg időben orvosolni is tudják. Ha minden jól megy ettől még életminőségem, és talán várható élettartamom sem változik számottevően. Érdekes lenne tudni, hogy mi történne a beavatkozás nélkül. Lehet, hogy az égvilágon semmi. De az orvosok nem szeretnek játszani az esélyekkel. Azt tudják, hogy ami nincs ott az nem okozhat gondot.De ez sem igaz, mert egy élő szerv hiánya, igenis lehet problémák forrása, hiszen nem véletlenül találta ki a természetfelelős, hogy kell olyan az emberi szervezetbe, hogy pajzsmirigy. A gyógyító beavatkozásaink nagy vonalakban ki is merülnek ezeknél a finomnak egyáltalán nem nevezhető műveletekben. Kivágjuk, leégetjük, méreggel sorvasszuk, radioaktív sugarakkal bombázzuk a beteg szerveket, és bízunk a jó szerencsében. Statisztikailag működnek a módszerek. A tortadiagramok kis százalékot jelentő vékony szeletkéire nagyvonalúan legyintünk. Hiszen mi az a minden tizedik beteg, aki belehal a betegségbe, az előző kilenc "gyógyulttal" szemben. Elenyésző veszteség.

Szigetköz. Múlt és jelen.

2010-10-17T12:20:00.000+02:00

Utoljára bicajjal jártam erre. Az ember számára a gyermekkorának színhelyei életre szóló nosztalgikus, már-már kultikus hellyé válnak az idő múlásával. Nekem ilyen a Szigetköz. A hetvenes évek elején szüleim itt dolgoztak az akkori Mátraaljai Szénbányák tröszt alkalmazottaiként, édesapám az egyik kotrógép kezelője volt, ami az árvízvédelmi gátat készítette. A cég a munkásait nem munkásszállón, hanem a munkaterületek melletti falvak kiadó szobáiban szállásolta el. Így alakult ki az az életre szóló barátság, ami a szüleink és az egyik nagybajcsi család között szövődött ebben az időben. Én a nyári szüneteimet töltöttem itt, egy rövid időt még óvodában is jártam."Bajcson" . A házi néni fiai a mai napig barátaim, sőt feleségeikkel is jól ismerjük egymást. Jó lenne ha gyerekeink is ápolnák a jövőben ezt a kapcsolatot, de tudom, ez már tartalmaz egy újabb áttételt, így az esély erre sokkal kisebb.

Aki járt már ezen a tájon annak nem kell ecsetelnem szépségét, a Mosoni-Duna, és Nagy Duna által közre fogott szigetecske, az ország legszebb vidékei közé tartozik. Az itt még kavicsos mederben folyó inkább kék színű Duna számomra mindig sokkal szebb látványt nyújt, mint a hozzánk közeli, Pakson hömpölygő iszapos, és az ország különböző pontjain (leginkább Budapesten) beleengedett szennyet tartalmazó szürke folyam. Az ártéri erdők látványa csak önmagában megéri a 182 km-es autózást, de igazából a legnagyobb élményt errefelé is az jelenti számomra ha sikerül kerékpáron bejárni az egykori kis halászfalvakból kinőtt településeket. Nekem ez már két ízben is sikerült, így tegnap autóból is egészen más szemmel láttam a vidéket. Egy picit én errefelé jobban itthon vagyok, mint az ország más részein. Az itteni falvak nevei számomra egyáltalán nem csengenek idegenül, és viccesen, mint általában, ha más környéken járok. Nagybajcs, Ásványráró, Lipót mind-mind a méz ízű gyermekkorom egy szeletei, a gondtalanság, és a gyermeki fantáziával keveredett valóság emlékei. Sajnos csak nagyon ritkán találkozunk személyesen. Franciska néni, vagy ahogyan egy világ ismeri Fémi néni, aki második anyám volt azokban az években, ugyanazzal az olaszos temperamentummal vár, és fogad minket, és már az első perctől átvesszük a nála egyfolytában jelenlévő jókedvet, amit a sors eddig úgy néz ki a legnagyobb próbatételekkel sem tudott megtörni. Meghatódva nézem ahogy anyukámmal könnyes szemmel összeölelkeznek, ahogy csak azok tudnak, akik valóban szeretik egymást, és az életük egy meghatározó boldog korszakát együtt töltötték. Fél szavakkal sorolják a régi közös emlékeket, amikor az éppen elkészült ház szuterénjében áttáncolták az éjszakát, a gyerekek (mármint én, és Fémi néni gyerekei) által elkövetett kisebb, és néha életveszélyes csínytevéseket, mint például, amikor egy lyukas csónakkal nekivágtunk a Nagy Dunának. Meg is kaptuk érte a magunkét. Fémi néni szigorú asszony volt, ebben sem tett kivételt, pontosan ugyanúgy megkaptam a nekem járó taslit, mint a saját gyerekei, és ez így volt jól. Érdekes módon akkoriban senkinek sem jutott eszébe, hogy ez helytelen lenne, és meg sem fordult a fejemben, a mai gyerekek általános gondolata, hogy van joga hozzá avagy sem. Hibáztam, bűnhődtem, pont. Ma már tudom, hogy azt a taslit ijedtség, megkönnyebbülés, de leginkább szeretet irányította. Igazából nem is fájt, és ha rágondolok, leginkább valami szeretettel vegyes hálát érzek.

Fémi néni kitesz magáért, fejedelmi ebédet készít nekünk, és ha rajta múlna, pont háromszor annyit ennénk, mint amire fizikailag képesek vagyunk.

Az ilyenkor kötelező Duna parti séta most sem marad el. Lehajolok, és megsimogatom a gát ("töltés") füvét, és közben arra gondolok, hogy itt minden köbméter földet, apukám mozdulatai tettek a helyére, és a munkája még 15 évvel a halála után is védi a folyó mellett élő emberek otthonait, és még sok évtized múlva is fennmarad, amikor már senki sem lesz aki ezt tudná, vagy aki egyáltalán emlékezhetne rá. A Duna most éppen a békés életszakaszát éli, a mederbe visszahúzódva folydogál a végcélja felé, talpunk alatt csikorog a víz által ezer féle formájúra koptatott sokszínű kavics. A túloldal már Szlovákia, futólag eszembe jut, hogy légvonalban csak néhány kilométerre vagyok Citrancs falujától Dunaszerdahelytől. Az "Öreg Duna". Láttam Passaunál, ahol erőtlen érként még azon vacillál, hogy patak legyen vagy folyó, láttam Mohácsnál, ahol már súlyosan hömpölygő folyam, de számomra itt a szigetközben mutatja a legszebb arcát. Ez az én Dunám.

Az egy napos kirándulás nagyon szűk az ilyen ritka találkozásokra, és még hátra van egy látogatás Ásványrárón, ahol a családom jelenlegi legidősebb tagja él, a 83 éves nagynénim. Fémi néni persze leginkább azt szeretné, ha letelepednénk a faluban és hátralévő életünket itt élnénk le, ezért erről a gondolatról kiindulva nem kis energiánkba kerül kiküzdeni nála, hogy útra kelhessünk, de végül is csak megbékél a gondolattal, hogy ennyi jutott mára, és ez sem kevés. Búcsúzunk és elindulunk gyermekkorom egy másik színhelyére "Ásványra".

Kati nénje, már az utcaajtóban vár minket. Legutóbb hat éve találkoztunk. Az eltelt idő nem maradt észrevétlen. Az Ő története is megérne egy külön blogbejegyzést, de lehet, hogy egy könyvet is. A háború végének megpróbáltatásai, az 56-os jeges ár ami elvitte a házukat, az újrakezdés nehézségei, és a három gyermekének felnevelése megtanította őt, egy egyszerű ám biztonságos életvitelre. Azt gondolnánk, hogy az ember egy ilyen élet után már megérdemel, egy békés öregkort, ám neki ez sem így alakult egészen. Két lánya több száz kilométeres távolságban, egyetlen fia, pedig egy átlumpolt élet után ötven évesen megnősült, gyerekeket vállalt, ezzel egy olyan terhelést okozva öreg édesanyjának, ami ebben a korban már egyszerűen alig elviselhető. Ezzel az addigi biztonság, amit csak keservesen sikerült felépíteni semmivé vált, és helyére az állandó anyagi problémák, és a nélkülözés lépett. A tegnapi nap legszomorúbb élménye számomra a néném szavaiból áradó visszafojtott panasz áradat, és a szemeiben megjelenő halálvágy volt. Hol van már ez attól az energikus nőtől, aki negyven évvel ezelőtt, ült ugyanebben a konyhában, és jókedvűen beszélgetett velünk. Van egy felirat amit élelmiszeripari készítményeken olvashatunk, hogy egy komponenst nyomokban tartalmazhat. Ilyen nyomokat láttam nála tegnap, amikor egy másodpercre elfelejtette bánatát, és elmosolyodott, amikor a rá jellemző anyai ágon örökölt keménységgel megnyilvánult két szóban, és amikor a csodálatos almás lepénybe beleharaptam, amiben egy nő egész életének tapasztalata, és tudása benne volt, és ami vele együtt foszlik nemsokára semmivé, anélkül, hogy mi a következő generáció ennek értékét felismernénk, és bármit is tennénk a megmentéséért. Mindössze egy órát töltünk nála, és amikor elindulunk, nemcsak az időben hazaérés motivál minket. Nem tudunk vigaszt nyújtani számára, ezt ő is és mi is tudjuk. Még órákat beszélgethetnénk, mégsem lenne jobb ettől semmi, mert ezen mi nem tudunk változtatni, a környezetét pedig úgy látszik nem zavarja a kialakult helyzet. Megpuszilom őt, közben majdnem sírok, mert ezúttal biztosan tudom, hogy ez az utolsó személyes találkozásunk. A tükörben addig nézem, míg láthatom a távolodó alakját, ahogy áll a ház előtt egyedül, mindenkitől távol.

Még három óra az út hazáig.

Kép: http://www.keret.hu/portal/hu/tura-ajanlat/gyor-szigetkoz-gyor

Final Countdown - Radioaktív gondolatok

2010-10-12T19:36:00.000+02:00

67-68-69-70. Fekszem egy ágyon, felettem egy gamma-sugárzást érzékelő gép, ereimben technécium-izotóp tartalmú vér kering. 153-154-155-156. Számolom a szívdobbanásaimat, más időmérő hiányában ez az egyetlen támpontom az idő múlásáról. 20 percig kell itt feküdnöm mozdulatlanul. Multitaskingra képes zenész agyam egyik fele számolja a dobbanásokat, míg egy másik része próbálja matematikailag kiszámítani mennyi is van még vissza, ebből a vizsgálatból. Percenként hetven dobbanás, az 1400 dobbanás húsz perc alatt. Folyamatosan nyelnem kéne, de ez biztosan csak azért van, mert figyelmeztettek, hogy csak akkor nyeljek, ha muszáj. Ettől most félpercenként érzem az ingert. 546-547-548-549. Még a felénél sem tartok. Pajzsmirigyem, mint egy miniatűr Csernobil sugározza az izotópok elhelyezkedését. Kár hogy a jeleket felfogó és képpé konvertáló számítógép monitorja mögöttem van. Nem mintha a színes ábra sokat jelentene számomra, csak akkor nem lehunyt szemmel feküdnék, hanem a képet elemezném. 799-800-801-802. Az ember izgul ilyen helyen. Biztosan nem hetvenet ver a szívem percenként, hanem többet, akkor pedig már bármelyik pillanatban készen lehetek.

Nyomasztó dolog betegnek lenni. Látszólag semmi bajom, pontosan ugyanúgy érzem magam, mint bármikor, de a tudat, hogy van a szervezetemben egy kicsiny alkatrész, amelyen egy még kisebb elváltozás fejlődött ki, megmérgezi a mindennapjaimat. Most úgy gondolom, hogy ha mindez húsz évvel később történik, akkor már nem érdekelne, de gyanítom, hogy az ember sosem tudja elfogadni saját betegségét, vagy közelgő halálát. 1081-1082-1083-1084. Mi lesz már!? Mintha ezer év telt volna el ebben a vizsgálóban. Az ápolónő itt ül mellettem, egy hang nélkül. Legalább néha mondana valamit, például mondaná be, hogy még hány perc van vissza. De nem. Számára rohan az idő. Én csak egy vagyok a mai 16 pácienséből akik fizikailag beleférnek a műszakjába. A gondolatai biztosan egészen máshol járnak, már rég megfeledkezett rólam, valószínűleg az otthoni problémáival, vagy örömeivel van elfoglalva. Számára talán csak egy betegszervet hordozó tok vagyok, akinek alapból érdeke és kötelessége elviselni minden tortúrát, hogy reményt kapjon a gyógyulásra. Az a baj, hogy igaza van. De ettől, még én egy ugyanolyan ember vagyok, mint ő. Gondolkodom, érzem, vannak akiket szeretek, és akik engem szeretnek. 1181-1182-1183...."Készen vagyunk, fellehet kelni" hallom a várva-várt szavakat. Kinyitom a szemem, újra meglátom a rideg acélból készült készüléket felettem, amit nem akartam húsz percen át nézni. Felülök az ágyon, közben hallgatom a hölgy szavait, az eredmény átvételével kapcsolatban. A pulóverem, már a folyosón húzom magamra. Egyetlen vágyam van mindössze. Ki innen! Ki ebből a betegszagú, halált sugalló épületből minél előbb. Kilépek az udvarra, a nap a szemembe vág. De jó. Az égen egyetlen felhő sincs, szikrázik a nap, a madarak énekelnek. Ősz van, a kedvenc évszakom. A fák ezer színnel vigasztalják a lelkemet. Élek, és amíg ez így van, semmi gond.

Mély Bíbor

2010-10-01T07:00:00.008+02:00

Lecsukom az autó csomagtartóját, és gondolatban még egyszer átfutok a felszerelésen. Állványok, mikrofon, csörgő, kolomp, ásványvíz, dalszöveges mappa, kontroll rendszer. Rockénekes motyó. Jóleső izgalommal indítom az autót, és elindulok a helyszín felé. Közel négy éve nem játszottunk együtt. A mai éjszaka nagy próbatétel lesz, minden más esetben felelőtlennek nevezném, így felkészületlenül, próba nélkül színpadra állni. De most nem. Bízom a rutinban, és pontosan a felkészületlenség miatt ilyenkor szokásos fokozott koncentrációnkban.

Véletlenül csöppentem a rock világába. Társaim, akik jóval fiatalabbak nálam, hét éve rendszeresen valamilyen felszerelést kölcsönöztek tőlem. Mivel állandóan énekes problémákkal küzdöttek, valamelyikük fejében megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha én lennék az énekesük és egyben az ötödik tag. Először fogalmam sem volt mi lesz ebből. De a kihívás izgatott. Igent mondtam, és nemsokára már kisebb-nagyobb helyeken léptem fel velük. Mindenhol sikerünk volt. Semmit sem bíztunk a véletlenre. A háttérben komoly munka folyt. Rendszeres próbák, folyamatos tanulás. Semmi nem képes olyan energiával megszólalni, mint egy rockzenekar. Amikor megdörren a cucc, ahhoz semmi sem fogható. Még emlékszem az első próbákra, amikor az adrenalintól rendszeresen remegett a kezem, egy-egy dal közben. Aztán szép lassan rutinná vált a koncertezés, a rajongók kezelése, a nem kicsi felszerelés össze- és szétszerelése. A felénk áradó szeretet, olyan volt mint a kábítószer, egy idő után függővé váltunk és már nem akartunk nélküle élni. Mint egy marionett bábos úgy mozgattam a rajongókat láthatatlan zenei zsinórjaimmal. A mikrofon mögött én szép vagyok, jó vagyok, mert a zene elad engem. Mögöttem a fiúk precízen teszik a dolgukat, néha úgy érzem, ha becsuknám a szemem, és hátradőlnék, akkor sem eshetne semmi bajom, mert annyira kiszolgálnak engem, hogy még elesni sem hagynának. Száz százalékban megbízom bennük. Ez az igazi élő zene. Mégis ez az amit legkevésbé fizetnek meg. Ez a műfaj alulfizetett, annak ellenére, hogy a leginkább munka, és felszerelés igényes. Egy ilyen csapat felszerelését, már nem lehet kihozni 3 millió alatt. Ez 5 ezer forint/fő/koncertes gázsikkal szinte soha meg nem térülő vállalkozás. Három év kellett, mire képes voltam erre racionálisan is tekinteni, és nem csak a zenélés öröme mozgatott.
Rettenetes vívódások közepette, végül is úgy döntöttem, hogy véget vetek a rockéneklésnek. Sajnos ez egyben a csapat feloszlását is eredményezte. Nehéz felelős döntéseket hozni, de mindenki önző. Én arra gondoltam, hogy számomra egyáltalán nem mellékes, hogy a családom számára milyen szintű megélhetést tudok nyújtani a zenélésből származó jövedelmemmel. Egy party zenekar kb. négy, ötször annyi pénzt képes kitermelni egy év alatt, mint egy rock csapat. A másik az, hogy nem vagyok már fiatal, és a rock világának a zenén kívüli része, egyáltalán nem érdekelt, inkább csak nyűgnek éreztem. Egy fiatal fiú számára, még vonzó lehet, a fiatal lány rajongók tömkelege, az ingyen pia, a rocker haverok elismerése. Számomra ahogy tellt az idő mindez egyre inkább változott robottá, amit kis pénzért végzek. De életem nagy tévedése lett volna ha kihagyom. Mert azok a percek a színpadon, amikor a kezek felénk nyúlnak, amikor mindenki énekel velünk együtt, azok felejthetetlenül vésődtek belém.
Közben felvillan egy helységnév tábla. Medina. A Mély Bíbor zenekar szülőfaluja. Akkoriban még mind az öten itt laktunk. Ma már csak ketten. Ahogy közeledem, egyre több egy irányba gyalogló fiatallal találkozom. Mint a hangyák masíroznak egymás nyomában, kiéhezve, a remélt táplálék nyomában. Többségük csak miattunk öltözött ma szép ruhába, csak a koncert miatt kicsinosított lányok más péntekeken ilyenkor a tv előtt ülnének kakaós bögrével a kezükben. Ez is jó érzés, és egyben iszonyú felelősség. Várnak valamit, és nekünk adni kell. Minőséget, örömet, hangokat, amelyek néhány órára elfeledtetik a világ összes baját. Ezeknek a fiataloknak a zöme, miattunk lett rocker, a zenekar létezése előtt vacak műanyag zenét fogyasztott, komputer zseni, zenésznek mondott vagy csúfolt alkotók könnyen feledhető termékeit hallgatta. A Mély Bíbor ébresztette rá őket arra, hogy az amit eddig szerettek, az nem zene. A zene néhány ember szívének együtt dobbanása. A zene az egy oda-vissza áramló energia leadás és felvétel közönség és zenekar között. A zene szól valamiről. Általában rólunk. A ZENE sohasem hazudik, nem hallgatja el, hogy az életnek van árnyékos oldala is, és mi azon is járunk sokszor. Azt hiszem ettől az őszinteségtől nem képes kimenni a divatból, mert a közönséget szokás hülyének nézni, de ettől még nem az. Lehetetlen hiteltelen produkciókat letuszkolni a torkán. Talán egyszer még lenyeli, de soha többet nem jön el a koncertedre.
Rockkocsma. Ahogy belépek orrba vág a cigarettafüst. Ezt sem kedvelem a műfajban, de legyünk realisták, a rock pub lesz az utolsó hely amit sikerül füstmentesíteni a világon. Sok ismerős arc, akiket már régen nem láttam. Jólesően nyugtázom, hogy ennyien kíváncsiak egy már nem működő, csak az egykori hírnevére építkező zenekarra. Megelőlegezett bizalom. Társaimon is látom a jóleső izgalmat, ami annyira jellemző a megszólalás előtti percekre. Nem lámpaláz ez, hanem ahhoz hasonlítható mint amit egy nyaralás előtt érez az ember, vagy a bizonyítvány átvétele előtt, mikor már minden beérett, csak le kell aratni a sikert.
Mikrofon a keverőhöz csatlakoztatva. Csörgő a jobb kézben, fülemben a kontroll. Felveszem a frontember pozíciót, a zenekar előtt. Körbenézek társaimon, már mindenki felkészült. Ezeréves rutinnal szólok a mikrofonba: "Szép, jó estét mindenkinek! Hölgyeim és uraim, a színpadon a Mély Bíbor zenekar!" Az ováció egy pillanatot sem késik, de már hallom ahogy a dobosunk "beszámol", és az ötödik negyedre megdörren a cucc. Acélváros. A felfokozott feszültség ebben a pillanatban oldódik bennem, a koncert elindult. Otthon vagyok. Még négy negyed a szólóból és indul az ének:"Száz nyolcvan kilométer, néha több..." A zenekar mint egy olajozott gépezet játssza a dalokat, néhány perc alatt fejtetőre állítja a hangulatot, mint régen, mint bármikor. A dalok maguktól jutnak eszünkbe, és már nem is kell figyelnünk, egyszerűen csak hátradőlünk, és élvezzük az együtt zenélést, ami lehet, hogy ezúttal tényleg az utolsó alkalom, hiszen a jövő mindig ködös, és soha nem tudhatjuk, hogy meddig játszhatunk még így öten.
Egy pillanatnak tűnik az öt órás koncert, hajnali három körül játsszuk az Utolsó rock&roll-t. Már fáradt vagyok, de az utolsó dalt is még teljes erővel nyomom, mintha csak ki akarnám magamból énekelni minden örömöm és bánatom. Csak amikor már a felszerelést pakoljuk ötlik fel bennem, hogy nekem három óra múlva dolgoznom kell a munkahelyen, de ezt abszolút arányos áldozatnak érzem. Szívesen vállalom csak azért, mert egy éjszakára ismét a Mély Bíbor zenekar énekese lehettem. :)

Rain-rain-rain

2010-09-19T11:39:00.006+02:00

Hosszú ideje nem írtam, de ennek egyszerűen az az oka, hogy a világon semmi említésre érdemes nem történt velem.
Ez az év egyetlen esős évszak. Nekem bringásnak ez nem túl jó, mert szinte lehetetlen egy túrát megtervezni ilyen körülmények közt. Ennek megfelelően nem indultam az idei nyáron hosszabb útra. A reggeli indulás mindig esti hazatéréssel végződött. A legnagyobb táv egy ismételt eszéki látogatás volt. Az eredetileg tervezett nagy hegybejárások közül csak a Misina lett meg. Természetesen amikor elfogadható idő volt, akkor nem tudtam időt szakítani a munkámtól és vica versa. A három hetes szabadságom alatt itthon dolgoztam végig, kerítést festettem, és kertészkedtem. Ráadásul az összes meghirdetett esemény számomra rossz dátumokra esett. Mint például a Magyarországot észak-dél irányban átszelő fekvőbringás túra. Amely most lesz 2-án, amikor én zenélek, ha esetleg elmarad rossz idő miatt akkor 30-án tartják meg, amikor én szintén zenélek. :) Azt hiszem ez az év negatív csúcs lesz az elért km-ek tekintetében. Persze vannak nálam elszántabbak, mint például Harkányi Árpi és ~~barátnője~~ menyasszonya Zita, akik tegnap vágtak neki túrájuknak, két vadonatúj, gyönyörű fekvőbringa hátán. A túra végcélja Róma az örök város, ahonnét repülővel utaznak haza. Ennek az útnak a tapasztalatai engem is nagyon érdekelnek, hiszen a jövő nyáron szinte pontosan ezt az utat szeretném végig hajtani, csak egy kicsit meghosszabbított verzióban, úgy hogy Róma után tovább hajtanék, Firenze irányába, majd Szlovénián át haza. De ez még olyan messze van. Először is a közel 3000 km letekeréséhez, kell három hét szabadidő, aztán egy csomó pénz, no meg egészség, szerencse, és nem utolsó sorban jó idő is. Igaz ebben az esetben ez már nem olyan lényeges, hiszen ez túl hosszú út ahhoz, hogy eső nélkül megúszhatnánk, de mégis azért nem bánnám, ha főként az elején a Horvát-Boszniai részen nem szakadó esőben kéne végig tekerni, mint ahogy ezt most Árpiék teszik. Árpiék percről-perce követhetőek, hála a Cason Mérnöki Zrt. intelligens nyomkövető kütyüjének. Árpi nem kezdő túrázó, ő volt aki egy 100 napos túra keretében feltekert egészen Nordkappig tavaly, és még sok olyan túrát tett, amire építkezünk túráink tervezésekor mi a kisebbek.
Abban bíztam, hogy az év általában számomra legszebb része, a vénasszonyok nyara, majd végre elhozza a szép időt, és a már kissé hűvösebb időben nagy túrákat is lehet még tervezni, akár határon túl is. Erre az Alpokban leesett a hó augusztus végén, itthon pedig reménytelenül zuhog mindennap. Nem tehetek mást maradnak a nyúlfarknyi utak, és a munkába járás naponta bicajjal, csak hogy ne essen vissza nagyon az edzettségem. Ez már a jövő nyári túra előkészítése érdekében lesz. Most már csak abban bízom, hogy a hó, és a kemény hideg csak későn érkezik meg, így a mindennapi betevő 30 km-emet teljesíteni tudom minél hosszabb időn át. Már tavaly beszereztem egy símaszkot, így nulla fok környékén már az arcom sem fázik. Bolondabbnak már úgysem gondol annál a környezetem, mint amilyennek eddig gondolt. :)
Azért azt is tudom, hogy lesz ez még fordítva is, és lesznek olyan nyarak, amikor hetekig egyetlen csepp eső sem fog esni. Akkor majd a mezőgazdászok fognak panaszkodni, és én a kenyér ára miatt. :)

Final Countdown - A kezdetek

2010-09-12T17:08:00.030+02:00

Azt, hogy a végső visszaszámlálás folyik sosem vagyok képes elfelejteni, már gyermekkorom óta. Képzeletemben néha egy nagy irányítótermet látok, ahol a falakat végtelen sok digitális számláló borítja el. Minden másodpercben ezek közül egy eléri a visszaszámlálás végét. Ez a nulla, abban a pillanatban egy ember távozását jelenti a világból, ugyanakkor elindul egy újabb számláló, egy képtelenül nagy számról, egy új élet kezdetének első fogyó másodperceit számlálva. Ez ellen semmit nem tehetünk. Amikor az ember saját halálára gondol az mindig valami távoli, ami pillanatnyilag még iszonyúan messze van, ezért nem sokat szoktunk ennél a gondolatnál időzni. Természetes védekezése ez az emberi agynak, amit azzal vert meg a sors, talán a Föld egyetlen élőlényeként, hogy tisztában van létezésével, és annak korlátaival. Én sokszor gondolok a befejezésre. Életmódom, és genetikám alapján, mindig valami ízületi, vagy érrendszeri betegséget képzeltem magamnak, esetleg egy jó kis cukorbetegséget, büntetésül az egész életemben az édességek iránt tanúsított szenvedélyemnek, ami tulajdonképpen az egyetlen — de ettől még valós, és ártalmas — káros szenvedélyem. Mindezt úgy hatvan év körül, amikor már a legtöbb dolog lezajlott, és már nincs más dolgunk,mint elviselni a szerzett, vagy öröklött nyavalyákat, és ezek mellett élvezni az emlékeinket, és azt ami még hátra van. Hogy én mennyire naiv vagyok! Megszokhattam volna már, hogy az Univerzum egyetlen szabálya a káosz. Nincsenek törvényszerűségek, és jellemzően olyan dolgok történnek meg, amelyet senki nem tudott volna megjósolni előre.

2010 07.26. három nappal múltam negyvennégy. Rutin orvosi alkalmassági vizsgálat a munkahelyemen. Egy olyan mint én, aki kórházakba csak látogatni járt 44 éven keresztül, és akinek az öt éve érkezett körzeti orvos még nem tudja a nevét, igencsak meglepődik, ha nem a megszokott rendben történnek a dolgok, azaz ha a szokásos vizsgálatok lezavarása nem zajlik le maximum tíz perc alatt. Ezúttal a doktornő a nyakam tapogatása közben hirtelen megkérdezte: "Magának mi ez a duzzanat itt a nyakán?" Mivel mostanában nem fojtogatott senki, én meg a legritkább esetben szoktam a nyakam tapogatni, így fogalmam sem volt. Ekkor hangzott el először a pajzsmirigy szó, ami azóta nyomasztja napjaimat. A pajzsmirigyről én eddig annyit tudtam, hogy van ilyen szervünk, és pont. Mint ahogy nem tudtam a TSH hormonról, a szem belső nyomásáról, a hangszálakat vezérlő fő idegről és még sok olyan dologról, ami ezzel a kicsiny alkatrésszel van összefüggésben. Az internetben az a jó, hogy minden információ elérhető villámgyorsan, és pont ez a hátránya is egyben. Ahogy beleástam magam a témába, rögtön jött az internetes információra annyira jellemző kettősség, az egyik pillanatban megkönnyebbültem, a másikban halálra váltan, iszonyattal olvastam a különböző rákfajták leírásait. A doktornő rögtön hozzáírta, a mindenképpen elvégzendő vér vizsgálatomhoz a TSH hormon értékének mérését is. Ez a szint teljesen normális lett. Következett az ultrahang diagnosztika. Két hónapot vártam az időpontra, hiába a magyar egészségügy malmai lassan őrölnek. Eddigi legrosszabb élményem volt. Az ember egy gép alatt fekszik, reményekkel teli, hogy biztosan mindenki téved, és velem nem fordulhatnak elő rossz dolgok, közben az orvos hangosan diktálja a látványt, a mondatokban sok milliméteres átmérőjű göbökről, echoszegény, és echodús szövetekről esik szó. Néhány perc múlva a printer kiköpi a diagnózist: struma nodosa, én a papírral a kezemben botorkálok ki a kórházi épületből, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy végem. Nincs tovább, még néhány hét, hónap és a számláló ami az én másodperceim fogyását jelzi eléri a nullát. Miután túl vagyok az első önsajnálati hullámon, és gondolatban, megszerveztem a kellően megható temetésemet válaszokat kezdek keresni. Miérteket teszek fel magamnak, de egyikre sem tudok válaszolni. Nincs olyan nyilvánvaló ok, amelyre ráfoghatnám, hogy ez vagy az miatt történt. Ez valamiért megnyugtat. Nem furdal a lelkiismeret magam miatt, nem vagyok alkoholista, soha nem dohányoztam, az utóbbi tíz évben már az étkezésre is próbáltam figyelni, és a bicajjal lényegesen többet mozogtam, mint a kortársaim kilencven százaléka. Ezek szerint ez az esemény bekódolt volt, egyfajta kikerülhetetlen csapás, amely mindenképpen bekövetkezett volna. Ahogy teltek a napok erre a gondolatra kezdtem építkezni. A következő vizsgálat radioizotópos diagnosztika volt. Amit egy hét múlva megismételtek, csak ekkor már nemcsak az izotóp beadása után 20 perccel készítettek felvételt, hanem még egyszer 120 perc múlva is. Közben szoktatom magam a gondolathoz, hogy ez egy folyamat amit végig kell csinálnom. Ha úgy tetszik olyan mint egy út, amelyet nem tudok elkerülni, és mennyi ilyen volt már eddigi életemben. Pillanatnyilag még szinte senki nem tud a családban a kálváriámról. Ez szándékos. Igazából még én sem tudom, hogy pontosan mi van, sőt szerintem, még az orvosok sem. Nem akarom megijeszteni a gyerekeimet, így is nagyon megfognak ijedni akkor, mikor már nem lehet tovább hallgatni, hiszen valamilyen beavatkozás mindenképpen szükséges lesz. Kishúgom végre áldott állapotban van, és ha minden igaz néhány hónap múlva egy új kisfiú érkezik a családba. Miért rontanám el a várakozás örömét? Ugyanígy miért nyomasztanám idős anyukámat előre? Aggódni ráérnek még értem, most éppen elég az, ami a fejemben játszódik, remélhetőleg, mire a dolgok rosszabbra fordulnak, már lesz annyi erőm, hogy felvegyem a harcot a betegséggel, és vigasztaljam azokat akiket szeretek.

Ma a gyönyörű őszi napsütésben ültem a terasz forró burkolatán, ölemben Mirca cicával. Egyszerűen csak élveztük közösen a Nap sugarait. Arra gondoltam, mennyire egyformák vagyunk mi ketten, két élőlénye a bolygónak, akik teljesen ki vannak szolgáltatva a sorsuknak. Az, hogy én, mint ember többet tudok tenni a saját sorsom alakulásáért csak egy illúzió. Akár még ez az ölemben doromboló kisállat is képes túlélni engem, és mindkettőnket ugyanúgy elfelejt a világ néhány éven belül. Ezzel nincs is semmi baj. A baj azzal van, hogy még dolgom van itt. Nem dőlhetek ki a sorból, nem engedhetem meg, hogy a számláló húsz évet átugorjon. Ebben az esetben pedig nincs sok választásom.

Velencei-tó kerülés

2010-08-01T09:42:00.006+02:00

Ma persze süt a nap hét ágra. Tegnap a meteorológusok által ígért, csak a Tisza vonalában várható zivatarok, egész nap fenyegettek a Velencei-tó mellett. Én vagyok a hülye mert mindig hiszek nekik.:)
A bicajtúrában az a jó, hogy lehetsz laza, nem kell percnyi pontos időbeosztással számolnod a napod, igazából azt szoktuk mondani az idő nem is számít ilyenkor. Napkeltétől napnyugtáig tart a nap, azon belül a tempót a pillanatnyi hangulat, az utunkba kerülő látványosságok, az éhség, a fáradtság, és sok egyéb tényező befolyásolja. Az órát akár otthon is hagyhatnánk, ha nem lenne a mobilokba, és a kerékpárkomputerekbe beépítve fixen. Egy lassú nézelődős túrát terveztem. Mi lett belőle? Egy nagy tempójú teljesítménytúra. A terv az volt, hogy feltekerek a tó közelébe, meglátogatom az egyik bicajos kollégát, majd lecuccolok az egyik part menti kempingben, utána a könnyített bicajjal, körbetekerem a tavat, lassan nézelődve, utána éjszaka a sátramban alszom, és másnap reggel hazaindulok.
Fiam nem tartott velem, mert Paksra jár minden nap dolgozni bicajjal, és ez a napi 70 km kezdő rekusként éppen elég neki, mire elérkezik a hétvége, már nem vágyik egy hosszú útra. Reggel ötkor felébredtem, és konstatáltam, hogy szakad az eső. Szép csendben átkozódva, hogy a többiek ne ébredjenek fel, visszabújtam az ágyba. Ezzel elbukott a korán indulós tervem. Reggel hétkor az út még száradóban volt, az égen pedig olyan felhők úsztak, amelyek láttán, csak egy őrült vágna neki egy száz kilométeres kerékpáros távnak. Az őrült hamar meghozta a döntést, és elindultam, magamnak szemernyi esélyt sem adva arra, hogy ezt a napot megúszom eső nélkül. Ez az év ilyen. Ha mindig kivártam volna az optimális jó időt, akkor alig ültem volna bringára. A szél északról fújt, hogy észrevehessem, hiszen így mindig szembe kerülhet velem. De ilyen apróság már nem tudja elvenni a kedvem. Fülemben a Neo FM-el egykedvűen tapostam a pedálokat. Még dél sem volt, mikor megérkeztem a bicajos barátom házához. Mikor elmeséltem a tervemet, azt mondta, teljesen felesleges kempingre költenem, hiszen a tó tőlük 15 km, elmegyünk megkerüljük, és náluk is alhatom. Legyen. Elindultunk, immáron könnyített cuccal, mert a sok kempinges limlomot náluk hagytam. Ő persze ismeri az utakat, mint a tenyerét, így az eltévedésre esélyünk sem volt. Mindeközben felettünk igencsak komor felhők kezdtek gyülekezni, erről megint eszembe jutott, hogy akkor ezek szerint én most nem a Velencei tó mellett haladok, hanem a Tisza-tó-nál, hiszen csak ott várható ma csapadék. Már éppen kezdtem élvezni a látványt, amikor elkezdett esni az eső.

A tó körül kerekező rengeteg bicajos, az ideális gázállapothoz hasonlóan, kitöltötte a rendelkezésére álló (fedett) teret. Megteltek a vendéglők, buszmegállók, épület előterek, de voltak akik átöltöztek esővédő ruhába, és tekertek tovább. Nekünk egy üres zöldséges stand jutott. Itt vártunk közel fél órát, míg a zivatar elvonult. Egy kilométerrel távolabb egy csepp eső sem esett, ezt nemsokára megállapíthattuk, mikor odaértünk. Közben fogytak a kilométerek. A tó megkerülése nem igényel nagy teljesítményt mindössze 34 km könnyű terepen való tekerést jelent. A tó mellett sokan tartózkodtak, de a vízben csak a fóka, és pingvin génnel keresztezett humanoidok lubickoltak. Még fél négy sem volt délután, amikor körbeértünk, és ismét a ház felé tartottunk. Jött a következő gondolat. Mi a fenéért maradjak én itt éjszakára, mikor még estig bőven hazaérhetek? Végül is csak 95 km tekerés, az kevesebb, mint száz, tehát nem táv. Egy óra pihenés, két szelet zsíros kenyér, és néhány kovászos uborkával később, már ismét a bicajom ~~nyergében~~ (mit nem mondok) fotelében ültem, és élvezve az immáron hátamba fújó szél segítségét, 30 km/h-ás átlaggal repültem szeretett falum felé. Este háromnegyed nyolckor már az utcánkba kanyarodtam be, és azon vigyorogtam, hogy már megint nem sikerül átlépni a bűvös 250 km-es napi rekordot, mert 224.8-nál állt meg a napi számláló a garázsban. A lábaim már nem voltak a régiek, de energiámból, még futotta volna jó néhány kilométerre. Egyszer ezt is ki kell próbálnom, hogy vajon mennyit vagyok képes egyfolytában tekerni. Talán majd ősszel.
Végül is jó kis nap volt. Lehetett volna jobb idő, akkor több időt töltök a tó partján, és ahogy terveztem is, egy kicsit strandolhattam volna. Külön élmény volt "Lompi" barátommal tekerni, aki ugyanúgy szeret haladni mint én, így nem kellett egymást sem biztatnunk, sem egymásra várnunk. Szerencsére a tó nem költözik messzebbre, így bármikor felkereshetem, csak röpke hét óra oda-vissza. Persze ahogy a Balaton is, úgy biztosan ez a víz, és táj is más arcát mutatja, ősszel, télen, tavasszal, így akkor is érdemes megnézni. Egészen biztos, hogy még sokszor visszatérek ide, és alaposabban bebarangolom a tó környékét.

Géntalálkozó

2010-07-30T13:11:00.006+02:00

Perzsel a nap, a hangszórókból Kormorán-Demjén: Kell még egy szó című dala szól. Érdekes, ahogy egy pop dalból temetéshez szolgáló kísérőzene válik, csak a szövege miatt, még akkor is, ha talán a dalszövegírót nem is a halál ihlette meg. Állunk egy urna körül, és mindenki a gondolataiba van merülve. Sokan nem is arra az emberre gondolnak, akit ma temetünk, hanem egy másikra, akinek az elvesztése még mindig fáj. Sokan a saját életükön tűnődnek, ilyenkor egy kissé fellebben az a hétköznapokat jótékonyan elfedő fátyol, ami a valóságot mutatja, mely szerint az életünk közel sem végtelen. Erre rádöbbenve néhányan lázadunk, néhányan a ködös jövőbe hessegetjük a tényt, és néhányan eszeveszettül elkezdjük saját magunkat sajnálni. Közben nézzük egymást. Konstatáljuk a változásokat, amelyeket csak az ilyen nagyon ritka találkozásokon látunk meg egymáson. Arcról arcra jár a tekintetem. A látvány az idő múlásáról tanúskodik, biztosan ők is ezt látják rajtam. A családfa egyik főhajtása nyugszik ma az urnában, a hat testvérből már csak ketten élnek. Mi az oldalhajtások, számtalanul tolongunk, feleségeinkkel, férjeinkkel gyerekeinkkel, a sírok között, sokan már nem is ismerjük egymást, mert az idő, a kor, és a távolság olyan szakadékokat állít közénk, amelynek áthidalására nem lehet elegendő néhány ilyen rövid találkozás, amelyet egy-egy temetési szertartás engedélyezhet. Nagybátyám gyerekeihez lépek, beszélgetni kezdünk, újra felfedezem a már negyvenes éveik körül járó felnőttekben az emlékezetemben őrzött gyerekek személyiségjegyeit, néhány másodperc alatt újra közös nevezőn vagyunk, hiszen ez a misztikus valami, amit genetikának hívnak ezer szállal köt bennünket össze. Unokatestvérekként, alig tudunk valamit a másik mai életéről, és már egymás gyerekeit sem ismerjük. Gyerekeink számára szinte mindenki idegen, kissé megszeppenve állnak a forgatagban, ahogy mi sorra üdvözöljük egymást, nem is tudják, mennyire közel vagyunk még egymáshoz, és, hogy a távolodás, amikor egy barát, egy iskolatárs, többet jelent, mint egy vérrokon, már elkezdődött. Igaz manapság már a rokoni kapcsolatok sem olyan súlyúak, mint a saját gyerekkoromban. A főág tagjai, még mindenben segítettek egymásnak, soha nem voltak ellenségesek, és ha tehették együtt sírtak, együtt nevettek. A mellékág, már nem tud egymás öröméről és bánatáról, így nem is osztozik abban, és általában mire egy-egy információ a birtokába jut, az már rég tárgytalan. Így szép lassan megtanul a tág család nélkül élni. A mellékág gyermekei már végképp nem ismerik egymást, és a legminimálisabb módon sem tartják a kapcsolatot. Csak néhány évtized és elérkezik az idő, hogy csak az anyakönyvekből, vagy DNS vizsgálattal deríthető fel a rokoni kapcsolat. Egy nagy család így felejtődik el, néhány év alatt. Törvényszerűen kihal a család, s ha még egy-két száz év múlva viseli is valaki a családunk nevét a mi neveink számára csak arctalan, üres szavak maradnak. Mint számomra azok a nevek, amelyeket az időben visszafelé keresgélve 1900-as évek előtt találtam, családfa kutatásom közben. Két generáció előre-hátra, és nyoma sincs életünknek. Igazából ezt nehéz megemészteni.

A másik dolog ami eszembe jutott, hogy az a generáció, aki engem kisgyerekként ismert, szeretett, és akiknek ez az érzés a mai napig befolyásolja a hozzám viszonyulásukat, szép lassan elfogy. Még néhány év, és már csak azok lesznek körülöttem, akik felnőttként ismertek meg, és arányaiban sokkal kevesebbet tudnak rólam. Ez számomra veszteség. Veszteség azért, mert már sosem leszek képes olyan erős érzelmi szálakat kialakítani emberekben, mint ami a főág tagjaiban, már kialakult volt. Számukra, korom ellenére, még mindig én vagyok (voltam) a Zolika, aki vér a vérükből, ezt egyetlen pillanatra sem felejtették el, és ezért rájuk mindig mindenben számíthattam. A nagy család védőburka, amiből mára már csak néhány foszlány maradt, az életem első felében megnyugtatóan borult fölém.
Mint már meséltem az előző bejegyzésben, nagybátyám nagyszerű ember volt, és én szerettem. Saját, és a család már nem élő férfitagjainak életének összehasonlításakor érdekes eredményt kaptam. Van ebben a vérvonalban valami, ami meggátolja az igazán nagy sikereket, de mégis képes az ember boldogan élni a bőrében. Valami permanens derű, amivel az ember képes venni az akadályokat, és ahogy idősödik képes elfogadni a megváltoztathatatlant. Talán ez a két dolog összefügg, hiszen az evilági sikerek eléréséhez, túl kell lépni egy határon, melyre a mi genetikánk nem nyújt lehetőséget. A határ, amelyen túl már nem vagyunk emberek, ahol nem cél a jó, és nem lehet mosollyal fordulni a többi ember felé, számunkra nem átléphető egy beépített génhiba miatt. Ez miatt aztán sosem lesz belőlünk igazi gátlástalan üzletember, karrierista alkalmazott. De talán ez nem olyan nagy veszteség, mert a másik oldalon képesek vagyunk adni. Mosolyt, jó szót, vigaszt, segítséget a bajban. Amit ezért kapunk, annak nincs vásárlóértéke, de ettől tudunk mosolyogni, még egy temetés után is. Ahogy unokatestvérem mesélt nagybátyám utolsó napjairól, mindarról, amit ezekben a napokban tett, amit mondott, az annyira jellemző ránk. Az évek múltával ezt a genetikai örökséget, inkább érzem áldásnak, mint átoknak, hiszen a környezetem számára ezek a tulajdonságok képesek biztosítani azt a szeretetet és megbízhatóságot, amire mindig is emlékezni fognak, ha már nem leszek. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy ennél többet igazából nem is érhetünk el az életben. Minden más szertefoszlik, feledésbe merül. Egy vacak gyufásdoboz is képes bennünket túlélni, mert az általunk készített tárgyak nálunk jóval tartósabbak. Talán nem is kell többnek lennünk, mint néhány év fizikai létnek, és utána, tovább élni emlékezet lenyomatokban, azoknak a fejében, akik ismertek, szerettek minket. De ennél az ember hiúbb, és már most azon töröm az agyam, hogy vajon, valamelyik leszármazottam, kétszáz év múlva, olvashatja-e ezeket a szavakat, amelyeket, még az internet őskorában, egy kőkorszaki gépen pötyögött be, egy elborult agyú őse, aki állítólag képes volt országokon átbiciklizni (de ezt addigra már senki sem fogja elhinni, és nyilvánvalóan mesének fogják hinni)?
Remélem igen, de ha így is lesz, ehhez kell egy leszármazott, aki érdeklődik az elődei iránt, kell egy folyamatos konvertálás, ami megőrzi az írásokat a jövő informatikai szabványaiban is, és én ezt nem sokáig tudom felügyelni. Lehet, hogy a papír alapú információtárolás még mindig biztosabb? Talán.

Emlékek

2010-07-20T21:25:00.006+02:00

Mikor megismertem, még nagyon kicsi voltam. Mindig mosolygott, és viccelődött. Állítólag akkor még volt haja, de én nem emlékszem rá. Később már ő volt a családban az egyetlen kopasz ember. Abban a korban, ez nálam nagy tiszteletet eredményezett.
Őt nem lehetett magázni. Nem is hagyta, de nem is esett nehezemre a tegezés, hiszen mindig olyan volt vele lenni, mintha egyidősek lennénk. Tizennégy évesen nála nyaraltunk a húgommal. Akkor jártam először Zala megyében és Lentiben. Falusi fiúként először laktam néhány napot egy panellakásban. 1980-at írtak. Gázfűtésük volt, és soha ki nem fogyó gázbojlerük. Akkoriban úgy láttam, szerencsés ember. Talán akkoriban, még boldog is volt. Csak néhány év telt el, és szállingóztak a rossz hírek, hogy házassága megromlott, és válófélben vannak a feleségével. Csodálkoztam, hiszen néhány éve még minden rendben volt. Csak később értettem meg, hogy nem volt rendben, csak én akkor még nem láttam meg azokat az apró jeleket, amelyekből manapság már néhány perc után képes vagyok egy kapcsolatot felmérni. A válás közös döntés, vagy annak tűnhet. De mindig van aki kezdeményezi, és mindig van egy vesztes. Itt ő volt a szenvedő fél. Szerette a feleségét, ez a családban férfiágon fellépő genetikai hiba, én is örököltem. Hirtelen elvesztette a talajt a lába alól, és a kieső boldogságot egyre több alkohollal próbálta pótolni.
Még él bennem a kép a lánya esküvőjéről, amikor ül kezében a szülőknek járó virággal, szemében a végtelen szomorúsággal, ahogy a volt feleségét nézi egy másik férfi oldalán. Közben telnek az évek, a kegyetlen munka amit végez, és az alkohol felmorzsolják a szervezete utolsó védőbástyáit. De ő egyetlen pillanatra sem mutat bánatot. Bárhol megfordul, meséli a történeteit, állandó vidámságban, mint aki számára az élet mindent megadott, és maga a tény hogy él, elég számára az állandó derűhöz. A család és a barátok szeretik, annak ellenére, hogy mindannyian tudjuk, nem tud már megállni a lejtőn. De őt nem lehet nem szeretni. Hiányzik belőle a rossz indulat szikrája is, nem irigy senkire, együtt örül a környezete sikereinek, saját dolgairól csak az örömeit meséli. A család szelíden segít neki, meghívjuk közös munkáinkra, és családi ünnepeinkre, csak azért, hogy velünk legyen, és legalább ilyenkor normálisan egyen. Ő jön, egyetlen öltönyében, és már csak mi látjuk benne azt a harminc évvel ezelőtti középosztályhoz tartozó polgárt, aki akkoriban volt. Mikor építkezem, sokat segít nekem. Jön néha kérés nélkül is, fejében tartja a következő munkafolyamatot, és mikor tudja, hogy szükség lehet egy segítő kézre, csak jön, és mosolyogva hordja a betont, ássa az árkot. Mikor megjegyzem neki, hogy mégsem dolgozhat nekem ennyit ingyen, nevetve legyint, és azt mondja: "...ebben a családban sosem volt divat egymásnak pénzért dolgozni, és ez amíg ő él így marad." Aztán rágyújt a ki tudja hány százezredik cigarettájára, és dúdolva tolja tovább a talicskát.
Csak néhány hónap telt el a legutóbbi találkozásunk óta, búcsúzni jött. Nevetve mesélte anyukámnál járt, "...sírtunk egy jót, ahogy szoktuk, tudod, hogy megy ez nálunk". Azt mondta felszámolta az itteni életét, visszaköltözik zalába, hogy a gyerekeihez és unokáihoz közelebb lehessen. Megértettük. Rájöttünk, hogy a tág család bármennyire jó hozzá, ő mégis egy kicsit mindenhol kívülálló már évtizedek óta. Megígértem neki, hogy a nyáron arrafelé bicajozunk és meglátogatjuk. Talán már tudta a jövőt, talán nem, a szokásos mosollyal válaszolt, mint mindig, amikor már előre örül a találkozásnak.
Miért nem szólal meg az ilyen helyzetekben az emberben egy vészcsengő, hogy ÉBRESZTŐ, ébresztő, ez nem egy egyszerű találkozás?! Ez AZ utolsó találkozás.
Mindössze egy hete jött a hír, hogy tüdő és máj daganata van, és hogy legfeljebb két hete van hátra. Annyira képtelennek tűnt az egész, hogy alig akartam elhinni.
Azt hisszük, hogy az ilyen emberek örökké élnek, de ez csak számunkra igaz. A való világ hamar elfelejti őket, egy statisztikai adat lesz belőlük. Személyiségük, mosolyuk, és néhány szavuk, csak a közeli ismerősökben él örökké, illetve az ő halálukig. Most megint itt vagyok a saját hülye gondolataimmal, és századszor teszem fel magamnak a kérdést, vajon tudtam-e annyit adni, mint amennyit kaptam Tőle. Az a baj, hogy a választ is ismerem teljes bizonyossággal. Nem. Nem versenyezhetek az ilyen emberekkel, akikből az önzetlenség ilyen mértékben képes túláradni, ehhez én nem vagyok elég jó. Az ilyen emberek melegítik a többiek lelkét, nélkülük megfagynánk, és üres tekintetű zombikként falnánk fel egymást. Szeretnék ilyenné válni, mint amilyen a nagybátyám VOLT (és ez a bejegyzés legsúlyosabb szava), de félek ilyenné nem lehet "válni" erre születni kell.
Ma reggeltől én vagyok a legidősebb Váradi a családban. Egyben a következő is a sorban.